Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-16 / 62. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 16. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Egyeztetés a tálibokkal A fundamentalista tálibok és más afgán fegyveres csoportok képviselőivel kezdett tárgyalásokat Duhajban Zal- may Khalilzad, az USA volt kabuli nagykövete a Tageszei- tung című német lap értesülése szerint. Az afganisztáni születésű diplomata úgy egyeztet a tálibokkal, hogy nem kapott hivatalos felhatalmazást Barack Obama kormányától. Igaz, az amerikai elnök kijelentette, párbeszédet lehetne kezdeni a „mérsékelt” tálibokkal. Hűek szerint Khalilzad tárgyalópartnerei között akadnak Omar mollának, a tálibok első számú vezetőjének közvetlen környezetéből is. A bujkáló tálib vezető fejére Washington 25 millió dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki. A szlovákiai magyarok nem akarják elvenni a szlovákok nyelvét és hungarizmusokkal teletűzdelni Szeress, mert ha nem... Egy igazán feledhető hollywoodi filmben hangzott el a mondat: „Ha rálősz a kovbojra, akkor lődd le. Eljön a nap, amikor visszalőhet.” Minden agresszió elkövetőjének tudnia kellene, hogy az áldozatban harag gyűl, a harag átcsaphat gyűlöletbe, frusztrációba, későbbi, sokszor rosszabb, agresszívabb cselekedetekbe. LOVÁSZ ATTILA Nem, nem a bajorországi nagykamasz rémtetteiről értekezünk, bár a bevezető ezt is lehetővé tenné. Arról a honi agresszióról szólunk, amelynek semmi haszna, semmi értelme, hozadéka nulla, elkövetőjének legfeljebb frusztrált vagy nagyon is célirányos cselekedeteire utalhat. A nyelvi agresszióról szólunk. A kormány ugyanis bevezetné a nyelvi szankciókat, javaslatát továbbította a parlamentbe. A nyelvtörvény, amely önmagában is ostoba szabálygyűjtemény, nem méltó egy sikerre ítélt közép-európai kis nemzet nagyjaihoz és polgáraihoz, semmit nem old meg, csak a nemzeti numerikus kisebbségeket akaija megregu- lázni azért, amit nem akarnak megtenni. A szlovákiai magyarok nem akaiják elvenni a szlovákok nyelvét, nem óhajtják azt germaniz- musokkal, bohemizmusokkal és hungarizmusokkal teletűzdelni, nem vonják kétségbe, hogy hordozóik számára a szlovák a vüág legszebb nyelve, és nem akaiják eltörölni a föld színéről, mint ahogyan az Sztálinnak több tucat nyelvvel békeidőben sikerült. A szlovákiai magyarok csak annyit szeretnének, hogy az a másik fél fogadja el, számunkra is a világ legszebb nyelve a miénk, szeretjük, és ápolni akarjuk. Én ne etessenek afféle eufemizmusnak is gyönge maszlaggal, hogy ezt gond nélkül és bármikor megtehetjük - a konyhában. Nagyon buta és átlátszó, kormányzatokhoz és főleg kulturális (sic!) miniszterhez nem méltó ez az érvelés. A nyelvet nem lehet tönkretenni, elrontani. A nyelvet használók minisztériumoktól, uralkodóktól, hatalomtól és pártközpontoktól függetlenül alakítják a nyelvet, a mai szlovákot pl. a tizen- és huszonévesek éppen az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben próbálták kedvessé, béklyóktól mentessé tenni. Annyi neologizmus a szlovák nyelvben a történelem során nem született, mint most egy évtized alatt. A szlovák nyelvet nem a magyarok alakítják, ennyire azért nagyfiúk mégsem vagyunk, uraim. A nyelvtörvény és annak szankciói csak a szívatás kedvéért jöttek létre. Az idegen nyelvű reklámtilalom - érdekes módon - mindig csak a magyar reklámokra vonatkozott, az angol, német vagy tavalyelőtt a lengyel nyelvűre nem. Baj volt az Új Szó és a Vasárnap magyar reklámkampányával, a (nem újuk meg, melyik) fogyasztói elektronikát forgalmazó cég angol brandszlogenjét nagyjából hét éve nem veszi észre a hatóság. Meg a butique, shop, pub és egyéb nyilvános feliratokat, amelyek nem feltétlenül állnak szívünkhöz közel, jó lenne már egy „krčma” vagy „kocsma” feliratot is látni, nélkülük szegényebb lesz a városkép. A szlovák közélet egyik taszító narratívája szerint Slota és Csáky egymást éltetik, táplálják. Nos, e sorok íróját már sok mindennel vádolták, de azzal, hogy a nemzeti vonal és annak Csáky-Duray által képviselt‘irányzatát nyíltan támogatná, még nem. Hadd tegyük fel hát a kérdést, hogy az elmúlt 18 esztendő honi politikájában az idézett urak közül melyik tett sértő megjegyzést egy nemzetre, nevezetesen a szlovákra. A beküldőnek ígérhetnénk akár egy liter vörösbort is, mert Slotától eltérően, ciki nyakra főre súrolja vagy követi el a nemzetgyalázás bűncselekményét, az ellenpólus valahogy tartózkodik ilyen megnyilvánulásoktól. S ez akkor is igaz, ha eseüeg szerencsétlen, vagy politikailag kikezdhető állításokat fogalmaztak meg. A kovbojra lőni a vadnyugat egyik eszköze volt. A másik ellen agressziót elkövetni egy forrongó világban nem érdemes. Egy ötmilliós nemzet magának árt, ha ellenségeket gyárt. Eljöhet - mint ahogyan az ezredfordulón már egyszer eljött - az az idő, amikor szövetségesek, barátok kellenek, mert a nagy nemzetek statisztikai hibaként sem foglalkoznak velünk. A túlélés, a pozitív jövőkép érdekében talán jobb lenne, ha a lövések el sem dördülnének. A „szeress, mert ha nem, lövök” formájú mondatokat őrültek fogalmazzák meg, akik utána sokszor kiirtják saját szeretteiket. Ezekhez hasonlítani nem feltétlenül kedvező brand egy ország vagy akár csak egy intézménye számára is. Egyes magyarázatok szerint azért mondtak nemet, mert katonai géppel érkezett volna a magyar államfő „Félreértelmezett kifejezés” miatt vonta vissza Sólyom László leszállási engedélyét Románia MTl-FIGYELŐ „Egy félreértelmezett kifejezés” miatt vélték úgy a román hatóságok, hogy nem alkalmas Sólyom László magyar köztársasági elnök március 15-i Csíkszeredái látogatása - véli az Evenimentul Zilei című román napilap. A Románia kötekedik Magyar- országgal című tudósításban a bukaresti újság azt írta: a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége a román külügyminisztériumot Sólyom László március 15-re tervezett Csíkszeredái látogatásáról értesítő levelében úgy fogalmazott, hogy a magyar államfő a Hargita megyei és a csíkkozmási önkormányzat által szervezett ünnepségeken vesz részt. A lap szerint az önkormányzat kifejezést szó szerint fordították románra, így a dokumentumban a román „autoguvemare” szó szerepelt. Romániában ugyanakkor a helyi és megyei önkormányzati szerveket tanácsnak - consliu - nevezik. A lap szerint a román hatóságok azzal érveltek, hogy érzékeny téma Székelyföld területi autonómiája, és ezért tanácsolták Sólyom Lászlónak, hogy ne jöjjön most Romániába. A lap megszólaltatja Smaranda Enache embeijogi aktivistát, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga civil szervezet elnökét, aki leszögezte: az önkormányzat (autoguvemare) kifejezésnek a szó szerinti román fordítása nem jelent autonómiát, hanem csupán a Romániában is létező helyi köz- igazgatást. Az Evenimentul Zilei tudni véli, hogy a Sólyom repülőgépének leszállási engedélyét azért is vonták vissz» a román hatóságok, mert katonai géppel érkezett volna Marosvásárhelyre a magyar államfő. A román lap megjegyzi, hogy ez a magyarázat meglepő, hiszen a román protokollszabályok szerint Traian Basescu román államfő repülőgépe is a védelmi minisztériumhoz tartozik, így katonai repülőgépnek számít, akárcsak számos más államfőé - írja az Evenimentul Zilei. Az Adevarul című napilap szerint a román-magyar „légi incidenst” az autonómia okozta. A lap emlékeztet arra, hogy a román és a magyar államfő legutóbb Budapesten is ellentétes álláspontot fogalmazott meg ebben a kérdésben. A korábban többször is magyarellenes cikkeket megjelentető Ziua című napilap a Magyar di- verzió cím alatt tudósít a magyar államfő erdélyi magánlátogatásáról. A lap szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) szintén szombaton zajló kongresszusának is köze lehet ahhoz, hogy a magyar államfő egy nappal korábban jön Székelyföldre az eredeti programjához képest. A Gandul című napilap idézi Titus Corlateant, a román szenátus külügyi bizottságának szociáldemokrata elnökét, aki természetesnek minősítette a román hatóságok reakcióját, hiszen megítélése szerint a magyar államfő látogatásának célja Székelyföld területi autonómiájának a támogatása. KOMMENTÁR Barbárok BARAK LÁSZLÓ Robe rtFico egy kormányfői sajtóértekezleten fölöttébb kiakadt azon, hogy civilfiatalok, többek között a, ,Zlý prezident“ (Rossz elnök) elnevezésű civil internetes fórumon Ivan Gašparovič köztársasági elnököt-egyszersmind államfőjelöltet-szívatják. Sommásvé- leményeketközölveGasparovicviseltdolgairól, másutt pedigvicces karikatúrákkal figurázva őt ki. Akarikatúrákközött, lévén interaktívak, vagyis akárki által szabadon lereagálhatóak az internetes portálok, bizony akad itt-ott egy-egy fallosz, meg akár keresetlennek minősíthető egyéb kriksz-kraksz is. Amelyekkel a szerzők, közvetve bár, épp úgy véleményt nyilvánítanak, mintha csakannyitjelentené- nek ki, Szlovákia elnöke egy alkalmatlan tulok. Mármost, az a kérdés, minősíthetó-e bármely közszereplő alkalmatlan tuloknak, raj- zolható-e bármely közszerepelő feje helyére akár egy fallosz? Ter- mészetesen igen, a közhely szerint ugyanis aki közvedenül vagy közvetve szószékre, reflektorfénybe áll, azát/látható. Aközönség tagjai pedig, feltéve, ha nem az adott közszereplő családtagjai, gazdái, ügyfelei, lekötelezett mamelukjai, nincsenek megvásárolva, avagy megfélemlítve, általában véleményt alkothatnak és alkotnak is a közszereplőről. Megítélik annakkülsejét, gesztusait, viselkedését, konkrét tetteit, jellemének állagát stb. Amely aktus nem más, ugye, mint a szólás, a véleménynyilvánítás szabadsága. Aköznépet mindenkor megillető morgás jogának gyakorlása. Ez volt, kérem szépen, anno március idusának, deazl989-es rendszerváltásnak is az egyik legsarkalatosabb tömegigénye. Majd vívmánya, ha esedeg ezt Róbert Fico nem tudná, vagynetán elfeledte... Pedig hétvégi kirohanása során tulajdonképpen ő sem csinált mást, mint véleményt nyilvánított. A Gašparovičról véleményt nyilvánító fiatalokról, vagyis azokvéleménynyilvánítási hangneméről, amihez mezei állampolgárként Fi- cónak is joga lenne. Az viszont enyhén szólva is visszatetsző, ha egy közszereplő, ráadásul egy miniszterelnök kéri úgy számon a közélet mindenkori közönségén a köpködést, urambocsá! az ugatást, hogya szószékről tulajdonképpen maga is barbárként nyilvánul meg. Mégpedig úgy, hogy ama bizonyos lóláb egyenesen a szájából lóg ki. Ajel- képes közéleti színpadról ugyanis egyértelműen az jött le a ficói mu- tatvány közben, hogy távolról sem illemtanijellegű az, hanem az általa pártfogolt lakájért, Gašparovičért történik. És, ami a legproblematikusabb, annak legkomolyabb ellenfeleként számon tartott Iveta Radičová ellen irányul. Vagyis Fico szemforgató acsarkodása, vissza- tetszőenmoralistaprédikációjatulajdonképpen előre megfontolt szándékból elkövetett korteskedés volt. Amivel tulajdonképpen nem lett volna baj, ha ezt a korteskedést nem miniszterelnökként, azaz közszolgaként, tehát az adófizetők pénzén követi el, hanem magánemberként. Miniszterelnökként korteskedve azonban nemcsakköz- vetve bár, de meglopta az adófizetőket, hanem magát az államfői intézmény függeden mivoltát kérdőjelezte meg. Vagyis dehonesztálta, lejárarta azt. Amely tény egyértelműen antidemokratikus cselekedet. Méghozzá sokkal súlyosabb, mintha a köznép, de akár az újság- írókegyszerűenfaragadan barbárnak minósítenekpolitikust... JEGYZET Kokárdadivat JUHÁSZ KATALIN Egy esztétikai, illetve divat-kérdésről szeretnék szót ej teni március 15-ekapcsán. Nemzeti ünnepünk előtt érvől évre felboly- dul az internet, aktivizálják magukat a blogolók és a csettelők, hogy újfent megvitassáka kokárda-dilemmát. Alegtöbb történész szerint ugyanis rosszul hordjuk a nemzeti színű szalagot azaz nem a magyar, hanem az olasz trikolór pompázik mellünkön. Nézzük, mint mond erről a korszak numero unó szakértője, KatonaTamás: .^kokárda úgy készül, hogyegynemzeti színű szalagot meghajlítunk. Ha azt akaijuk, hogy kétoldalt pi- ros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülrőlkifeléolvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volta piros, mert úgy csinosabb.” Kipróbáltam, tényleg csinosabb, és nyilván eme esztétikai érv meglehetősen nyomósnak bizonyult, mert amerre csak néztem tegnap, kívül volt a piros, és belül a zöld. Amagyartévékkép- emyőin, a pozsonyi Petőfi-szo- bor koszorúzásán és a világhá- lónisezamódi dívott. Nyilván azért, mert a kokárdát beszerezni vágyók csak és kizárólag ilyen kokárdákhoz juthattak hozzá. Ritkán hivatkozom a Wikipédiá- ra, mostmégis rákattintottam: „A magyar kokárda piros-fehér- zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, deThanMórfestményeinis megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfmekkészített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta, hogyan kell helyesen hajtani. Manapság téves történelmi berögződések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.” Hát így. Vigasztalásul mondom, hogy Laborfalvi Róza kokárdáján, amelyet Jókainak készített, bizarrabb színkombináció szerepelt. Róza székely kislány volt, és mivel a márciusi ifjak egyik követelése Erdély visszacsatolására vonatkozott, frappánsan az erdélyi kék-piros-sárgából a kéket és a sárgát is odaszótte a magyar piros-fehér-zöld színek mellé, és ezt a kreációt tűzte Jókai mellére, méghozzá a színpadon, egy forró csók kíséretében. Bár, ha belegondolok, mindezek tudatában sem biztos, hogy fel mertem volna tűzni a kívül zöld, belül piros kokárdát, mégpedig a nyájszellem miatt nem. Vagy azért, hogy ne kelljen lépten- nyomon magyaráznom, miért szerepelneknálam „fordítva” a színek. Ha egyszer ez a módi, akkor mit van mit tenni...
