Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-03 / 51. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 3. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ DIE WELT Magyar kudarc a keleti segélyezést célzó javaslattal. Az EU elutasítja a kelet-európai szükségcsomagot - ilyen és ehhez hasonló címekkel tudósítottak a tegnapi német napilapok az unió állam- és kormányfőinek brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozójáról. A Die Welt külön foglalkozott Magyarországgal. A konzervatív újság szerint a tagállamok abban egyetértettek, hogy az unió több mint fél évszázados fennállása óta a legnagyobb gazdasági válsággal néz szembe. Akármennyire fájdalmas is, aválságdöntést és esélyt is jelent az újrakezdésre- fogalmazott a lap, úgy vélekedve: a magyarok bizonyítják, miként lehet eljátszani ezt az esélyt. Még mielőtt az állam- és kormányfők diszkréten fontolóra vehették volna, hogyan egyesíthetik erőiket a mélyrepülés ellen, Gyurcsány Ferenc „maximális követelésekkel” állt elő. A kormányfő szerint egy 190 milliárd euróig terjedő „szolidaritási alappal” kellene megakadályozni, hogy „egy új vasfüggöny ossza meg Európát” - írta a Die Welt. Budapest nem csodálkozhat azon, hogy a javaslatot elutasították- vélekedett az újság. Különösen azért nem, mert az öncélúan kilenc további uniós tagállamot „egy kaptafára húz”. Bulgária és Szlovákia elhatárolódott a magyar indítványtól - emlékeztetett a lap, hozzátéve, az érintett országok közül néhánynak fel kellene tennie a kérdést: miből erednek azok a súlyos problémák, amelyek Magyarországot és Lettországot gyötrik. Az újság szerint akkor keletkeztek, amikor a voltkommunista országokkor- mányai emberek millióinak a piacgazdaságra való brutális áttérést kölcsönökből finanszírozott szociális támogatásokkal igyekeztek enyhítem. Miközben egyes országok fájdalmas reformokat követeltek polgáraiktól, mások azzal hitegették őket, hogy lehetséges egy középút. Ezt tette Magyar- ország, mely a dolgozó lakosság egyharmadát nyugdíjba küldte. A politikusok „kézcsókkal üdvözölték” a növekvő hitelállományt, mert a hangulat jó volt, s a kilátások fényesnek tűntek - fogalmazott a lap, s rámutatott: ilyen körülmények között azzal vádolni az EU-t, hogy egy új vasfüggönyt hoz létre, nem . az, amire Európának ma szüksége van. (mti) A büntetés egy és három év közötti szabadságvesztés, de szigorúbb is lehet Büntetni fogják a holokauszt tagadását Hazatért Richard Williamson, a hírhedt holkauszt- tagadó katolikus püspök, és egyelőre nincs mitől félnie Nagy-Britanniában. Legkésőbb 2010 decemberében viszont elkezdhet aggódni, mert akkor már az Európai Unió valamennyi tagállamában szigorú büntetéssel sújthatják a holokauszt tagadását. MT1-HÁTTÉR A huszonhetek igazságügyi miniszterei tavaly novemberben állapodtak meg abban, hogy büntetendővé kell tenni a népirtás vagy az emberiesség elleni bűntett „nyilvános helyeslését, tagadását vagy ártalmatlan cselekményként való beállításáť’. Ugyanez vonatkozik a rasszista gyűlöletre vagy erőszakra buzdító szándékos és nyilvános kijelentésekre. A büntetés egy és három év közötti szabadságvesztés, de a tagállamok ennél szigorúbb szankciót is előírhatnak. Az EU-tagok két évet kaptak arra, hogy átültessék a nemzeti jogrendbe az uniós kerethatározat előírásait; a holokauszt tagadásának legkésőbb 2010 decemberéig a brit jogban is büntetőjogi kategóriaként kell megjelennie. A tagállamok ugyanakkor eltekinthetnek az eljárástól, ha a kijelentések nem veszélyeztetik a közrendet, vagy nem fenyegető, illetve sértő, gyalázkodó jellegűek. A jogi értelmezésnek tehát marad tere bőven. A kivételek és jogi finomságok főként brit nyomásra kerültek az egyhangúlag elfogadott kerethatározatba, a britek ugyanis attól tartottak, hogy az előírások túlságosan korlátozhatják a szólás- és vélemény- szabadságot. Korábban egyes skandináv államokban is szabadon lehetett terjeszteni a nemzeti szocializmust dicsőítő írásműveket, vagy korabeli náci kötetek reprintjeit. A szigorítást ezekben az országokban is be kell vezetni. Hét évig tartott, mire a tagállamok megállapodásra jutottak a holokauszttagadás, a rasszizmus és az idegenellenesség egységes büntetéséről. Az Európai Bizottság első javaslata 2001-es keltezésű, ám a jogászi munka évekig szünetelt, mert a felek nem tudtak közös nevezőre jutni. Elsőként Olaszország futtatta zátonyra a tárgyalásokat, azután pedig közép- és kelet-európai államok támasztottak olyan követeléseket, amelyekben igen nehéz volt megállapodásra jutni; azt követelték, hogy a sztálinizmus bűneinek tagadása is legyen büntetendő. Erre azonban nem került sor. A kompromisszumos formula a „népirtás, emberiségellenes bűntett és háborús bűn” tagadásának fogalmán alapul, amelyet a II. világháború után felállított nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék dolgozott ki. A megegyezést végül 2007 első felében, a német EU-elnökség idején sikerült tető alá hozni. Még ezután is csaknem 20 hónapig tartott, amíg hét tagállam törvényhozásában sikerült meggyőzni az ellenzőket, és a parlamentek elfogadták a kerethatározatot. Ennek gyakorlati hatékonysága azonban csak akkor fog Idderülni, ha valamennyi tagállam ehhez igazítja saját nemzeti jogszabályait. A cseh alkotmánybíróság szerint nem jár kártérítés az akaratán kívül sterilizált roma asszonynak Nem követett el hibát a kórház KOKES JÁNOS Nem kap kártérítést az akaratán kívül sterilizált roma asszony Csehországban. A cseh alkotmánybíróság ugyanis alaptalannak találta a panaszát, amelyet az olmützi fellebbviteli bíróság döntése ellen emelt. Az olmützi taláros testület tavaly, novemberben elutasította Iveta Červeňáková kártérítési követelését. „Az alsóbbrendű bírói testületek és vizsgálati hatóságok döntése megalapozott volt” - közölte az alkotmánybíróság véleményét Stanislav Balík bíró. A néhány éve húzódó ügy ezzel lezárult. Az alkotmánybíróság ugyanakkor nem zárta ki: ha új tények merülnének fel az ügyben, akkor természetesen lehetőség van a vizsgálatok és a per felújítására. A regionális bíróság félmillió koronás kártérítést ítélt meg 2007-ben a 32 éves Červeňá- kovának. Az akkori döntést azonban a műtétet elvégző ost- ravai városi kórház megfellebbezte. Az új döntés értelmében a kórháznak csupán bocsánatot kellett kérnie írásban Červe- ňákovától. A fellebbviteli bíróság ugyan igazat adott Červeňákovának, de a pénzbeli kártérítést elutasította azzal az indoklással, hogy az asszony nem a törvény által meghatározott három éven belül, hanem később fordult ügyével a bírósághoz. Červeňáková 1997 júliusában szülte meg császármetszéssel második gyermekét az ostravai városi kórházban. A szülés után sterilizálták. Az ügyészség szerint azonban az orvosok nem tartották be az érvényes előírásokat, s Červeňáková írásos beleegyezését a beavatkozáshoz csak akkor kérték, amikor ő már a narkózis hatása alatt volt. Červeňáková azt állítja, hogy nem volt tudatában annak, mit ír alá, erről őt senki előzetesen nem tájékoztatta. Saját állítása szerint a beavatkozásról csak 2004-ben szerzett tudomást, amikor újabb gyereket akart, s kiderült, hogy ez már nem lehetséges. Akkor fordult az ügyben a bírósághoz. A kórház az ügy kezdete óta elutasítja, hogy hibát követett volna el. Az orvosok szerint Červeňákovát nem sterilizálták, csak olyan beavatkozást hajtottak végre, amely kizáija a természetes úton való teherbe esést. Ha az asszonynak most valóban semmiképpen sem lehet gyermeke, annak a kórház szerint más oka kell hogy legyen. A kórház egyúttal azt állítja, hogy Červeňáková jól tudta, mit ír alá. Az európai roma jogvédő szervezetek szerint Csehországon kívül Szlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában és Romániában is sor került a roma asszonyok akaratukon kívüli sterilizálására. I KOMMENTÁR Megy a gőzös vakvágányra GÁLZSOLT A vasúti teherfuvarozó vállalat, amelyet két és fél éve a kormány még 460 millió euróért privatizálhatott volna, most 133 millió eu- rónyi kölcsönt kunyerált ki a költségvetésből. A ZSSK Cargo esete állatorvosi lóként mutatja a Fico-kabinet gazdaságpolitikájának és ideológiájának teljes csődjét. Három éve - még ellenzékből - a Robert Fico vezette Smer hangosan követelte, hogy az előrehozott választásokig a (második) Dzu- rinda-kormány állítsa le a privatizációt. Az akkori ellenzéknek sikerült is elérnie, hogy a pozsonyi repülőteret és a ZSSK Cargót már ne magánosítsák. A Fico-kabinet hatalomra kerülésével ez az ötlet le is került a napirendről. Pedig már megvolt a privatizációs pályázat nyertese is, az osztrák Rail Cargo Austria és a J&T Finance Group konzorciuma, amely 13,8 milliárd koronás vételárat ajánlott. Három éve Fico tanácsadója, a Szlovák Tudományos Akadémia közgazdásza, Peter Stanék a magánosítási tervekre úgy reagált, nem kell attól félni, hogy az eladás elhalasztása miatt csökkenne a Cargo értéke, sőt ellenkezőleg, az nőni fog a növekvő forgalom miatt. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter arról lelkendezett, hogy a 2007-2010-es időszakra szóló tervével a cég menedzsmentje mennyire meggyőzte őt. A Fico-kabinet már csak ortodox baloldali elvei miatt is csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy jobb az állami, mint a magántulajdon. Most már tudjuk, hogy óriási hiba volt lefújni a privatizációt, ami komoly bevételhez juttatta volna az államkasszát. Jelenleg a cég egy garast sem ér, senkinek sem kell, és állami mankóért kunyerál. De nem baj, legalább továbbra is a „miénk”! Amagánosítás leállításakor már számos elemző és politikus figyelmeztetett, fennáll a veszélye annak, hogy a Cargo fokozatosan elveszti részesedését a szállítási piacon és elértéktelenedik. Azért, mert már a vasúti teherszállításra is kiterjed a verseny, megjelenhetnek a konkurensek, és mert az államnak nem lesz elég pénze a cég elavult vagonjainak cseréjére. Ráadásul az állam úgy is „támogatta” a vasúti teherszállítást, hogya legmagasabb pályahasználati díjakat alkalmazta térségünkben, eleve versenyhátrányba hozva ezzel dédelgetett cégét, deazegész ágazatot is. Es itt még mindig nincs vége a kormány destruktívténykedésének, előálltak a széles nyomtávú vasút megépítésének agyrémével is. Jelenleg tízmilliókat költenek olyan hatástanulmányokra, amelyekre semmi szükség. Bármelyik józan gondolkozó ember meg tudja mondani, hogy semmi szükség legalább 4 milliárd eurót ölni egy új vasútvonalba, amikor a meglevő kapacitása még félig sincs kihasználva. Ezekhez az egyébként is súlyos gondokhoz járul még a gazdasági válság hatása, 2008 és 2009januáija között a Cargo által szállított árumennyiség 55%-kal visszaesett. Egyébként drámai mértékben csökken az orosz vasutakon zajló szállítás is, csakhogy még egy adalékot szolgáltassunk a széles nyomtávú vasút tervének megalapozottságához. Úgy látszik, ezt akkor is meg kell építeni, ha egy vonat sem megy majd rajta. Ilyen alapon hatalmas állami beruházások keretében piramisok építésébe is kezdhetnénk, így az adófizetők legalább jobban látnák, mire dobták ki feleslegesen azt a tőlük behajtott rengeteg pénzt. A hab a tortán az, hogy Vážny miniszter úr még most is úgy gondolja, a privatizáció nagyon előnytelen lett volna, és helyesen döntöttek, amikor lefújták. Hát igen, a mostani helyzet milyen előnyös is annak a klientúrának, amely az állami cégeken élősködve tömi a zsebét, miközben a csőd szélére manőverezi őket. Hogy rajtuk kívül még kinek? Talán a Cargo konkurenseinek. JEGYZET Vasúti nem meglepi JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Megrögzött vonatozóként hinnem kell a közép-európai vas- utakban. Akkor is, ha az képes nap mint nap váratlan meglepetésekre, melyek még soha semmi jót nem hoztak. Nemrég Par- dubicébe utaztam ugyanazzal a járattal, amellyel novemberben. Pozsonyban kiállítottákajegyet, fel is szálltam az ominózus vonat azonkocsijába, amely a felirata szerint Pardubicén keresztül Prágába tartott. A meglepetés Brünn utánig váratott magára, ahol a cseh kalauz bejelentette, a vonat a legújabb menetrend szerint már csak Prágában áll meg. Nem hatotta mega magyarázkodásom, hanem a pótjegy mellett még a büntetést is behajtotta rajtam. Az sem zavarta, hogy csak euróm volt. Két nappal később, már hazafelé megfigyelhettem a pozsonyi pályaudvaron, hogy külföldituristákszeret- tek volna felszállni ugyanarra a járatra, amelynek egyes kocsijai Berlinig, mások Varsóig közlekednek. Nem akadt a peronon kalauz, aki megtudta volna mondani akétségbeesettuta- soknak, melyikbe kell felszállni- uk, hogy eljussanak úticéljukba. Budapesten sem jártam jobban, ott előbb azzal leptek meg, hogy a Hatvanig tartó személyvonatot összevonták egy minden bokornál megálló személyvonattal, így már Budapestről tízperces késéssel indult, majd Rákoson félreállították, s a kalauz bejelentette, hogy 30percetvárunk. A kalauz többé nem jelentkezett, a vonatban a fűtést is kikapcsolták, majd 50 perc elteltével elindultunk. Az persze senkit sem izgatott, hogy emiatt Somoskőúj - faluban az utolsó esti csatlakozást is lekéstem, s a következő vonat csak reggel fél hétkor indult. De nemjárt jobban az az ismerősöm sem, aki Losoncról Prágába indult. Mivel a kassai gyors harminc percet késett Zólyomig, a csatlakozást pedig fél percen belül indították, mire csomagjaival átvergődött a felszállóhelyig, a vonat elment. így akarva-akaratlanul, este fél nyolctól hajnali fél háromig várhatott a következő csatlakozásra, s dél lett, mire megérkezett Prágába.- Ne tessék izgulni, nem az öregeket kell a rosszvasba vinni, hanem a régi autókat! (Peter Gossónyi rajza
