Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-12 / 59. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ 1LFOGUO Pápai levélben foglalkozik XVI. Benedek a holokausztta­gadó Williamson püspök és társai kiközösítésének feloldá­sa miatt kirobbant botránnyal, és a hamarosan megjelenő írás­ban beismeri: komoly hibákat vétettek. AVatikán alábecsülte az internet jelentőségét. A vi­lágháló segítségével időben tudomást szerezhettek volna Williamson nézeteiről, melyek nyilvánosságra kerülése így nem esett volna egybe a részle­ges rehabilitációval. A másik hiba az volt, hogy „nem magya­rázták meg kellő alapossággal” a kiközösítés feloldásának oka­it, és azt, mit is jelent az intéz­kedés. A Szent X. Piusz Testvé- riséghez tartozó 4 püspök rész­leges rehabüitációja nem je­lenti az antiszemitizmussal vádolt szervezet elismerését. Ehhez arra lenne szükség, hogy a testvériség elfogadja a II. Vatikáni Zsinat valameny- nyi határozatát, (mti)- Julcsa, beíratlak egy átképző tanfolyamra. Olyan keveset fizetnek a tejért, hogy fejőstehénként nem tart­hatlak tovább. (Peter Gossónyi rajza) Nagy-Britanniában már százával jelentkeznek a hazai állástalanok a legkeményebb munkákra Britek a kelet-európaiak helyett London. Egyre több brit je­lentkezik az eddig jórészt kelet-európai EU-munka- vállalók által betöltött, ala­csony fizetésű, nehéz fizi­kai munkával járó állások­ra, a súlyos recesszió nyo­mán tömegessé váló hazai munkanélküliség miatt. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A Financial Times című napilap szerint az olyan alkalmi munkákat, mint a húscsomagolás vagy a bur­gonyaszedés, évek óta zömmel kül­földiek, elsősorban kelet-európai­ak ^végzik. Annak jeleként azonban, hogy milyen súlyos a brit recesszió, most már százával jelentkeznek brit állampolgárok a legkemé­nyebb munkákra is. A brit statisztikai hivatal nemrég közölte, hogy 2008 utolsó negye­dében 1,97 millióra - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szab­ványai alapján számolva 6,3 száza­lékra - emelkedett a hivatalosan bejegyzett állástalanok száma. Nagy-Britanniában 1998 óta nem mértek ilyen arányú munkanélkü­liséget. A Brit Iparszövetség (CBI) a múlt hónapban minden eddiginél súlyo­sabb recessziós előrejelzést tett közzé. A vezető brit üzleti érdek- képviseleti szervezet új prognózisa szerint a visszaesés már 2008 har­madik negyedévében elkezdődött, és hat negyedéven át tartani fog, vagyis Nagy-Britannia - az euró- övezeten kívüli legnagyobb EU- gazdaság - 2009 egészét recesszió­ban tölti. Az iparszövetség most úgy szá­mol, hogy a recesszió teljes ideje alatt a brit hazai össztermék-érték (GDP) összesítve 4,5 százalékkal zuhan. Az idei egész éves visszaesés mértékét a szervezet 3,3 százalé­kosra valószínűsíti. A súlyosan recessziós környe­zetben a CBI a munkanélküliség gyors növekedését is várja. Az elő­rejelzés szerint az állástalanok száma 2010 második negyedében tetőzik valamivel 3 millió felett; ez 9,6 százalékos munkanélküliségi aránynak felelne meg. A helyzetet jellemzi a News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit tömeglap múlt hétvégi beszá­molója, amely szerint egy kis vidéki állatkert által főleg diákoknak és nyári szezonmunkásoknak meg­hirdetett 150 felszolgálói, ajándék­tárgy-árusítói, állatgondozói és ta­karítói állásra háromezren jelent­keztek, köztük számos, korábban magas jövedelmű diplomás. A Financial Timesnakhasonló je­lenségről számolt be egy munka­közvetítő iroda vezetője, elmond­va: az elmúlt hetekben megugrott a gyári munkákra jelentkező britek száma. A szakértő szerint olyan, zömmel középkorú emberekről van szó, akik korábban 10-15-20 évet töltöttek el ugyanazon a mun­kahelyen, és miután most kidobták őket, „készek bármit elvállalni”. Mindeközben az EU-bővítés óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt a Nagy-Britanniában sze­rencsét próbáló kelet-európai EU- munkavállalók száma. A brit belügyminisztérium által kiadott friss negyedéves statiszti­kai elemzés szerint a tavalyi utolsó negyedévben a 2004-ben uniós taggá vált 8 kelet-európai ország­ból - Magyarországról, Lengyelor­szágból, Csehországból, Szlováki­ából, Szlovéniából és a balti álla­mokból - 29 ezer új munkavállaló jegyeztette be nagy-britanniai állá­sát. Az egy évvel korábbi azonos időszakban 53 ezren érkeztek a tér­ségből a brit munkapiacra. Az új statisztikai összesítés sze­rint 2008 egészében 165 ezer keleti munkavállaló kérte állása bejegy­zését a brit belügyminisztériumtól. Az újonnan érkező kelet-európaiak száma 2007-ben 218 ezer, 2006- ban 235 ezer volt; ez utóbbi adat az eddigi éves csúcs. KÉZ,IRAT Kampányfűrész MIKLÓSI PÉTER Kilencsoros, az újságíró-zsar­gonban mínuszos hírben olva­som, hogy az államfő elnökvá­lasztási kampánya keretében Nagymegyerenjárt. Itt történt, hogy a lakossági fórum hallgató­ságából valaki magyarul szólt az államfó/jelölt/höz, aki válasz­képp az alábbi mondatocskát pré­selte ki magából: „Nem tudom magyart beszélni”; majd szlová­kul kioktatta az illetőt: „Itt ön Szlovákiában van. Azért is jó len­ne, ha beszélné az államnyelvet, mert akkor most szót tudtunk volna érteni.” Nos, szlovákiai magyarként, aki tudom beszélni magyart és povedálni szlovákot is, van némi hozzáfűzendóm a fenti epizódhoz. Például az, hogy a kisebbségekjogait fémfűrésszel porciózó Ivan Gašparovičjó szo­kása szerint elnökválasztási nagyüzemében is bizonyítványt oszt, s utalásszerűén illojális meg lojális állampolgárokra osztja az itt élő magyarságot. Lojális az, aki csak otthon a konyhában, és ha nem él vegyes házasságban, úgy a hálószobában használja magyar­ként az anyanyelvét; illojális az, aki a Csallóköz szívében, lakossá­gi fórumon magyarul merészel megszólalni. Az államfő/je- lölt/nek eszébe semjut, hogy ez utóbbi illető pusztán alapvető emberi jogainak egyikét gyako­rolja, amikor nem Rózsahegyen vagy Poprádon, hanemNagy- megyeren magyarul szól hivatal­ban levő elnökéhez, amiképp az semjut I. G. eszébe, hogy atömb- magyarságtájainjárva legyen a kíséretében tolmács is. Részint az államfői jólneveltség okán, ré­szint, mert mi isadófizetők va­gyunk ebben a vüág köldökének tartott országban. Persze, egy nagymegyeri államfői vizit egyébre is remek alkalom lett/lehetettvolna! Mondjukar- ra, hogy a köztársaság pártsemle­ges elnöke egyértelműen megnyi­latkozzék arról, kampányának miért a sovén Ján Slota s annak magyargyűlölő pártja, valamint a nacionalizmusban fürdőző Fico- párt a fő támogatója? Vagy bocsá­natot kérhetett volna, amiérta közelmúltban, a népszámlálási adatokat meghazudtolva, elsin- kófált kétszázezer szlovákiai ma­gyart a virtuális süllyesztőben; avagy amiért másodj ára sem fir- kantotta alá a földrajzi nevek használatáról szóló tankönyvtör­vényt. De elmesélhette volna azt is, honnan az információja, hogy a Selye egyetem hallgatói jóformán megsenyekkennekszlovákul! És talán arra is akadt volna magya­rázata, hogyha ez így igaz, miért fogadta el a komáromi univerzi­tás jubileumi emlékérmét? A nagymegyeri látogatás ráadásul szinte kínálta a lehetőséget arra, hogy az elnök úr egyenesen és kertelés nélkül beszéljen arról, polgári államfő/jelölt/ként miért képtelen felülemelkedni a pártpo­litikán, miért cimborái a naciona­listákkal, hogy az ő „felülnézetéből” miért mosódnak egybe oly elnagyolt képpé a dol­gok, hogy annak már köze sincs az ésszerű diskurzushoz. Ez az államfő/jelölt/i szemléletmód köszönőviszonyban sincs az iga­zán törvénytisztelő, érett jogrendű országok demokratikus valóságával, hanemépp fordítva: az első- és másodrangú állampol­gárok elvét hirdeti, s megfertőzi a többségi nemzet soraiban azokat a befolyásolható embereket, aki­ket lázba hozhatnak a demagóg, nacionalista, sőtmagyargyűlölő ideológiák. Igaz, adódik mindebből szá­munkra is kérdés. Nevezetesen: működik-e, jól reagál-e az im­munrendszerünk? Mert ha igen, akkor az, aki a Csallóköz szívé­ben a „nem tudom magyart beszélni” választ kapja, újra szót kér, és kapásból szlovákul fi­gyelmezteti „az ő elnökét”, hogy magyarul szólva „csak” elemi anyanyelv-használati j ogával él! Ha ugyanis ilyen irányú immun- rendszerünk most is, máskor is csődöt mond, akkor a hatalom­vággyal elegy nacionalista ideo­lógia olyan nyomasztó hatással lehet közérzetünkre, mint az ínyünkön fertőzésből keletkezett tályog, amely aztán egész tes­tünkre kihathat. Mert az elnökvá­lasztással sem az a baj, hogy kö­zeledik. Azt hiszem, a legna­gyobb gond ezzel az, hogy im­munrendszerünk gyengesége esetén megnyer/het/i valaki. KOMMENTÁR Rossz biznisz AAAL1NÁK ISTVÁN A múlt héten Hillary Clinton külügyminiszter, ezen a héten pedig Joe Biden alelnök győzködte Brüsszelben az európai NATO-partnereket arról, mit kellene tennie a szövetségnek-Amerika szerint. A három hét múlva esedékes NATO-csúcs előtt pozitívabb következtetéseket is le lehetne vonni a diplomáciai offenzívából, de azt is, hogyjelzi: bajban van a szövetség, és bajban van az amerikai érdekek érvényesí­tése a világban. Ezt támasztj a alá Bidennek az a keddi elszólása, hogy Amerika nem áll nyerésre Afganisztánban, de távol áll a vereségtől is. A két látogatás tanulsága, hogy a NATO keretében az új amerikai kül­politikának három fő csapásiránya lesz: Oroszország, Afganisztán és Irán. Ahárom szorosan összefügg. A fő szempont pedig a pragma­tizmus, az elvek háttérbe szorulnak- nem csak a NATO vonatkozá­sában. Clinton asszony kínai látogatásakor is ez volt a meghatározó. Az USA-nak Oroszországra nagy szüksége van Afganisztán és Irán esetében is. Oroszország már átengedte területén az első utánpótlás­szállítmányt Afganisztánba. Előzőleg Moszkva bezáratta a kirgizek­kel a manaszi légibázist, hogy zsarolhassa Washingtont és az egész NATO-t. És valószínűleg igazaz,hogyObamaegy titkos levélben fel­ajánlotta Moszkvának: ha a Kreml segít elérni Iránnál, hogy hagyjon fel azatomfegyver kifejlesztését célzó programjával, akkorcserébe lemond a rakétavédelmi rendszer elemeinek Csehországba és Len­gyelországba telepítéséről. Iránt illetően Obama már jelezte tárgya­lási hajlandóságát, Clinton pedig azt mondta, Teheránt az e hónap végére tervezett Afganisztán-konferenciára is meghívják. Clintonnaka nem túl markáns kelet-európai ellenállást letörve sike­rült elérnie, hogy a NATO-külügyminiszterek tavalyi elveiket feladva deklarálják: a szövetség a csúcs után felújítja a hivatalos kapcsolato­kat Moszkvával. Azaz simán lenyelik Grúzia feldarabolását, Abházia és Dél-Oszétia bekebelezését. Biden pedig kedden keményen értésre adta, többet várnak az európai NATO-partnerektól Afganisztánban, jó lenne, ha minden tagország teljesítené kötelezettségeit. Javier So­lana uniós főmegbízott kifejtette, az EU-tagországoknem szándé­koznak több katonátküldeniAfganisztánba,deazújjáépítésbenhaj- landóknagyobbszerepetvállalni. Az amerikaialelnökszájábólegy közvetett fenyegetés is elhangzott. Eddigaz volt az íratlan szabály, hogy a NATO-ban a politikai funkciónak számító főtitkári posztot eu­rópai politikus, a főparancsnoki tisztséget pedig amerikai tábornok tölti be. Biden most azt mondta, ez nem szentírás, és utalt arra, hogy akár kanadai politikus is lehetne Jaap de Hoop Scheffer utóda. Obama hatalomra kerülésekor Európában is, Amerikában is dek­larálták: létfontosságú a szövetség erősítése. Nos, ez a cél maradt, de látszanak törésvonalak is, ráadásul nyüvánvaló: Európának Obamával sem lesz könnyebb dolga, mint Bush-sal volt. Obamá- nak, amikor megmutatja, hogy ki az úr a háznál, sokkal kisebb el­lenállásra kell számítania, mint Bush-nak. Az új amerikai külpoli­tika egyedüli nyertese eddig Oroszország, amely úgy kapott, hogy nem adott érte semmit a NATO-nak. Üzleteim nem így szoktak. JEGYZET Jól felfogott érdekünk PÉTERFl SZONYA Ajobb megelőzni a bajt, mint orvosolni igazsággal sűrűn szembesülünk. A megelőzés di­vatos kifejezés lett, egyre töb­ben, egyre gyakrabban hívják fel figyelmünket fontosságára. Sajnos, a mai rohanó életmód szinte kizáija, hogy órákat tölt­sünk az orvosi rendelők váró­termében, ezért lelkiismere­tünk megnyugtatására marok­számra nyeljük a táplálék-ki­egészítőket, vitaminokat, me­móriajavítókat, holott másra volna szükségünk. Például ala­pos szemfenék-, illetve szem- nyomás-vizsgálatra, nehogy a glaukóma miatt megvakuljunk. A szembetegségben - melynek veszélyére a WHO a mai világ­napon hívja fel a figyelmet - 70 millió, főleg hatvan éven felüli ember szenved, és 6,7 millióan már elveszítették látásukat. A zöld hályog alattomossága ab­ban rejlik, hogy sokáig tünet­mentesen rombolja a szemide­geket, ezért is hangsúlyozza a világszervezet a megelőzés fon­tosságát. A védekezés egyszerű. A kétévenkénti szemnyomás­mérés garancia arra, hogy meg­felelő gyógyszerezéssel meg­őrizzük szemünk világát. De ki az, aki rábírja az embert, hogy akkor is felkeresse a szem­orvost, amikor még panasz- mentes? Ki az, aki felhívja az il­letékesek figyelmét arra, hogy minél később diagnosztizálják a betegséget, annál magasabbak a gyógyítás és a szociális ellátás költségei is, az életminőségről nem is szólva? A megelőzés módja az adott or­szág kormányára, szervezése az egészségbiztosítókra hárul. Kis hazánkban az egészségbiztosí­tók kétévenként térítik az álta­lános orvosi megelőző vizsgálat költségeit, melynek szerves ré­sze a vérnyomásmérés is. A kar­diológusok addig szerveztek kampányokat, addig figyelmez­tettek a ránk leselkedő veszély­re, míg megtanultuk rendszere­sen mérni vagy méretni, és elsa­játítottuk megfelelő értékeit. Most a szemorvosok verik félre a harangokat, mert egyre emel­kedik azok száma, akik glaukó­ma következtében veszíthetik el látásukat. Bár a népesség „csupán” négy százaléka szem­besül a vakságot okozó kórral, a szakértők szerint a statisztikák pontatlanok. Hiszen többnyire eszünkbe sem jut, hogy szembe­tegségre gondoljunk, szakor­voshoz forduljunk, ha időnként fényes köröket látunk a tárgyak körül, vagy hirtelen rövidlátók­ká válunk. Holott ezeket a jele­ket - főleg a negyven éven felü­lieknek- komolyan kellene venniük. Jól felfogott érde­künkben mielőbb menjünk szemorvoshoz, méressük meg a szemnyomást, majd rendszere­sen ellenőriztessük. Együtt ta­lán elérhetjük, hogy a szem­nyomást is olyan fontosnak tart- su, mint a vérnyomást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom