Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-10 / 57. szám, kedd
I 6 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 10. www.ujszo.com KOMMENTÁR sgasasases sggggg? 8s®^í ?t s . v ■ m Rémálom: Szlovákia 2014 GÁL ZSOLT El tudjuk képzelni, milyen lesz Szlovákia Robert Fico második kormányzati ciklusának végén? Röviddel a 2014-es választások előtt Fico és az illetékes orosz elvtársak jelenlétében átvágják a szalagot a Becsig érő széles nyomtávú vasúton, amelyen át is halad az első szerelvény, ezt később napi három-négy követi (az ágcsernyői átrakodóállomás munkásainak nagy részét csak a választások után rúgják ki). Bár egy kicsit elszaladtak a költségek - a beruházás a tervezett 4 milliárd euró helyett 7 milliárdba került-, a Fico-kabinet váltig állítja, hogy az már rövidtávon megtérül, és közben elhatárolódik minden olyan kijelentéstől, hogy a vasútépítésnél előnytelen szerződéseket kötött az állam a kivitelezőkkel, amelyekből a kormánypártokhoz közeli cégek tulajdonosai profitáltak. Ezek a teljességgel alaptalan vádak a Pozsony-Kassa autópálya-építésénél is cáfoltat- tak. Igaz ugyan, hogy az is megdrágult kicsit, a tervezett 4 milliárd helyett nyolcba kerültek a még hiányzó szakaszok, de legalább határidőre elkészültek. Azok az álnok újságírók és ellenzékiek, akik azt állítják, hogy Fico eredetileg 2010-re ígérte az autópályát, mind hazudnak. A miniszterelnök és hű választói nem emlékeznek ilyen ígéretre. Kicsit elszaladnak az apátszentmihályi új atomerőmű építési költségei is, a tervek kb. 8 milliárdnál tartanak, de ennek alapkövét még csak nemrég (három héttel a választások előtt) tette le Fico miniszterelnök. A hírekben az áll, hogy a szlovák államadósság meghaladta a nemzeti össztermék 70%-át, de mivel a gazdaságban nagy a körbetartozás, szakértők további jelentős rejtett adósságot valószínűsítenek. Köztudott, hogy az állami kórházak, az egészségbiztosítók és a költségvetés milliárdokkal tartoznak egymásnak és hitelezőiknek, a biztosítók például átlagosan két év késéssel egyenlítik ki számláikat a gyógyszertáraknak. Ez utóbbiak a csőd szélén állnak, számos orvosság nem, vagy csak magas felárral kapható. Ennek kapcsán Fico szabályozott árakat vezetett be, és államosítással fenyegette meg a szegény betegeken nyerészkedő gaz patikusokat. Rengeteg pénz ment el az egészségbiztosítóknak, a nyugdíjpénztáraknak, a gázművek és az elektromos művek külföldi tulajdonosainak kifizetett, a nemzetközi döntőbíróságok által megítélt kár- pódásokra is, de a kormány szóvivője nem hajlandó kommentálni ezeket a bírósági döntéseket. Az Európai Bizottság nem zárta ki, hogy a túlzott költségvetési hiány miatt szankciókat alkalmaz Szlovákiával szemben (ahol köztudottan már 3 éve a legmagasabb az államháztartási hiány az EU-n belül), de Fico megnyugtatta választóit, mondván, őt jobban érdekli a szlovákokjóléte, mint a brüsszeli bürokraták számai. A Financial Times nemrég azt elemezte, hogy a szlovák kormány fizetésképtelensége vajon mennyire rengetné meg az EU eurós államkötvénypiacát. Közben Tomanová miniszter asszony tanácsadói kiszámolták, hogy a második pillérben maradt félmillió ember nagy részének sem éri meg ott lenni. Fico rögtön megígérte, hogy kormánya lépéseket tesz a megmentésük érdekében, első lépésben a fizetésükből a nyugdíj- pénztárakba áramló 3%-os összeget 2%-ra mérsékli. Bár már rég lecsengett a gazdasági válság, az ellene hozott intézkedések még mindig érvényben vannak. Fico szenvedélyes beszédben vette védelmébe a szociális cégek létét a szlovák köztévé nemrég indult ötödik csatornáján tartott kétórás interjújában. Itt mondatonként átlagosan kétszer használta a „szociális” kifejezést. A kártérítési perek és a válaszadási jog miatt megszűnő utolsó ellenzéki napilap legutolsó kiadásának kommentárja közben azt fejtegette, hogy a szociális cégek vezetői évi 25 ezer eurós jövedelmük mellé még 20 ezernyi sikerdíjat is megszavaztak maguknak. JEGYZET Nem volt perfekt cseh JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Ismerősöm egyetemi végzettséggel, tökéletes magyar-, szlovák- és angolnyelv-tudás- sal egy építkezési cégnél dolgozott Pozsonyban. Nem keresett rosszul, de mivel nem volt egy törtető típus, közel harmincévesen nem tartott ott, ahol tudásából eredően tarthatott volna. S ekkor meglátott egy hirdetést, amely az egyik csehországi számítástechnikai cégbe keresett rendszergazdát. Jelentkezett, s fel is vették. Nos, ez sem volt az ideális állás, mivel magasabb volt a végzettsége, mint a főnökének, de Csehország, új emberek, új helyszínek, s még egyedülállóként úgy gondolta, próbát tesz. Eleinte minden ment a simán, ismerősöm berendezkedett a cseh nagyvárosban, szerzett egy tisztességes albérletet, csak pihenésre nem nagyon maradt ideje. Szabadságra meg alig, s úgy telt el az első esztendő, hogy gyakorlatilag éjjel-nappal benn volt a cégben. De ezt a céget is elérték a megszorítások, megrendelés híján az éjszakai műszak megszűnt. De ő még ekkor sem izgult, hiszen messze a legmagasabb végzettséggel rendelkezett, épp azokban a napokban végzett egy újabb tanfolyamot a helyi egyetemen, sőt volt olyan kollégája is, aki már írásbeli figyelmeztetést is kapott a munkához való nem megfelelő hozzáállása miatt. Ekkor jött derült égből a villámcsapás. Főnöke behívatta, és fapovával közölte, hogy egy embert el kell bocsátania, s úgy döntött, ő lesz az, akinek mennie kell. A kérdésre, hogy miért pont ő, a válasz a klasszikus volt: csak. Később hozzátette, hogy a cseh munkavállalókat kell előnyben részesíteniük. Ismerősöm az első sokkból felocsúdva munkához látott, hogy új helyet szerezzen magának, s bement a főnökéhez egy hét szabadságot kérni. Mondanom sem kell, nem kapott. TALLÓZÓ HANDELSBLATT Az euróövezethez való csatlakozás idejének lerövidítését sürgette az EBRD elnöke. Thomas Mirow a Handelsblatt német üzleti napilapban megjelent interjúban az Európai Bizottságot arra szólította fel, fontolja meg az euróövezethez való csatlakozás idejének lerövidítését. „Az Európai Bizottságnak világos szolidaritási jelzéstkelleneküldenieakelet- európai országoknak” - fogalmazott. Mirow úgy vélte: kívánatos lenne a felvételre való várakozás idejének lerövidítése két évről egyre a stabüitási paktumban előirányzott adósságfeltételek betartása mellett. Ez hozzájárulna Kelet-Eu- rópa stabilizálásához, (mti) Senki a világon nem ejt egyetlen könnycseppet sem, ha a szlovákiai magyarság beolvad Hová, hová, gyermekem? Kora tavasszal - mondhatnék - kötelező jelleggel ragadnak tollat vagy számítógépet a publikáló emberek, s az újságíráshoz sokszor eléggé méltatlan módon támogatják a kisebbségi iskolák beiratkozási kampányát. LOVÁSZ ATTILA Sajnos, mindig kampányszerűre sikerül a dolog, hiszen további tizenegy hónapon át esetleg a sikerekről, de jóval gyakrabban az iskolák körüli problémákról, finanszírozásról, egy-egyjózan észt nélkülöző oktatási miniszterről szólnak a hírek, még rosszabb, ha az iskolai erőszakról, szexbotrányokról, netán tragédiákról értekezünk. Kevesebb szó esik arról, hogy az iskolaválasztást mégis mi motiválja, ki mit vár el az iskolától, pedig az oktatásügy talán a temetkezési vállalkozás mellett az egyetlen olyan intézményrendszer, amelyhez mindenkinek köze van, amellyel mindenki kikerülhetetlenül találkozik. Hogy mit várunkéi az iskolától, bizony nehéz megfogalmazni. Ha a pedagógusok társadalmi megbecsülését vesszük alapul, akkor nem sokat, hiszen a megbecsülés (anyagi és erkölcsi egyaránt) olyan, mintha csak gyermekraktár, amolyan hétköznapi lerakat lenne az iskola. Jobb, ha nem is ebből a szögből nézzük a dolgokat. A szülő - kivétel nélkül - olyan iskolát akar, amelynek az elvégzése a társadalmi érvényesülés alapja. A szülő mindig a legjobbat akarja gyermekének - az a szülő is a legjobbat akarja, aki magyar létére szlovák iskolába íratja csemetéjét. Ha ugyanis nem magyar iskolába íratja, akkor azt gondolja, hogy a szlovák iskola jobban megalapozza gyermeke érvényesülésének útját, mondjuk a sokat szajkózott államnyelv-ismeret révén. Sok szülőt ismerünk, akik pl. jó nevű pozsonyi szlovák iskolákat is megkerülve egy határ menti osztrák iskolába viszik a gyereket,, jól megtanul németül” alapon. Roppant nehéz megmagyarázni, hogy az iskola nem nyelv- tanfolyam, nem, vagy nem csak a tanítási nyelvet tanítja, hanem annak révén ad át új s újabb ismereteket. Az iskola - akár tetszik, akár nem - a kultúra megalapozója, az ott tanultak mindannyiunk szocializációjának jelentős részét képezik, az életünkben használt, nem feltétlenül didaktikai (tankönyvi) módon megszerzett iskolai ismeretek döntően befolyásolják későbbi pályaválasztásunkat, viselkedésünket, munkához való viszonyunkat, túlélési stratégiáinkat. Az iskola oktatási nyelve tehát korántsem elhanyagolható. A magyar gyermek szlovák iskolában magyarként nem szocializálódhat olyan országban, ahol a kisebbség mindig zavaró, kellemetlen rossz volt, még akkor is, amikor éppen kegyet gyakorló hatalmak, kormányzatok székeltek Prágában, Pozsonyban. Addig, amíg Szlovákiában (közvetve vagy kegyetlen közvetlenséggel) az állami doktrína a szlovák nemzetállam, addig magyar gyermek szlovák iskolába való elhelyezése a nyelvátültetéssel azonos gyakorlat. A történelem.során közösségek, nemzetek szűntek meg anélkül, hogy azokat bárki siratná. A szlovákiai magyarság - már ha közösségként tekintünk magunkra - folyamatos lemorzsolódása nem tragikus folyamat, csak a nyelvváltás teljesen természetes következménye. Ennek egyik forrása a nem magyarként szocializálódó, szlovák iskolákban felnövő egyének későbbi, felnőttkori, magyarsággal semmilyen módon nem szolidari- záló magatartása. Hangsúlyozom: mindez csak nekünk tűnik tragikusnak, senki a világon nem ejt egyetlen könnycseppet sem, ha a szlovákiai magyarság beolvad. Az iskola ebben a folyamatban kulcsszereplő. Ha a szlovákiai magyarok úgy döntenek, hogy egy nyelvcsoporthoz, nemzethez való tartozás nem jelent számukra értéket, akkor semmi más nem történik, mint hogy beolvad. Persze akkor, amikor a szülő elindul az iskolai behatásra, erre nem gondol. Mint ahogyan arra sem gondol, hogy a magyar iskola eleve kétnyelvű piaci nyitást jelent a leendő munkavállalónak, hiszen az államnyelv akármilyen gyatra ismerete is nyelvismeret. Ellentétben a többségi iskolával, amely a kisebbségi nyelvet, kultúrát nemcsak nem mutatja be és nem ápolja, hanem egyes évfolyamok tananyagaiban kifejezetten ellenségnek állítja be. Beiratkozáskor a szülő erre sem gondol. Mint ahogy arra sem, hogy a 15-20 milliós piaci érvényesülés előny, szemben az ötmillióssal. Arra sem, hogy a kisebbség tulajdonképpen nem „kevesebbséget” jelent, nem megalázó és tragikus sorsot, hanem hatalmas komparatív előnyt. Csak arra gondol a szülő, hogy gyermekének a lehető legjobb legyen. S ez így van jól. Az előbb leírtakkal a „lehető legjobbhoz” szeretnénk egy centiméternyit hozzáadni. Jó gondolkodást. A franciaországi Strasbourg és a németországi, kevésbé látványos Kehi lesz az ikercsúcs helyszíne Határfolyón átívelő logisztikai kihívás MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Készül a NATO, és készülnek az anarchista pacifisták - mindkét fél terepszemlét tart az április 3^f-ei NATO-csúcstalálkozó helyszínein. A „helyszínek” több város, sőt, két ország. Az atlanti szervezet, amely idén ünnepli létrehozása 60. évfordulóját, az idei csúcsot Elzász szívében tartja, ott, ahol testet ölt a második világháború utáni európai megbékélési folyamat legnagyobb vívmánya, a francia-német ellenségeskedés megszűnése. A franciaországi Strasbourg és a Németországban fekvő, kisebb és kevésbé látványos Kehi lesz az ikercsúcs helyszíne, hogy „stras- bourg-kehli csúcs” néven vonulhasson be a NATO történelmébe. Gyakorlatilag a német térfélen az 55 kilométerrel távolabb fekvő Baden-Baden, a híres fürdő- és kaszinóváros játszik”. Baden-Baden- ben tartják ugyanis a nyitónap estéjén az állam- és kormányfők első összejövetelét, Angela Merkel kancellár vacsoravendégeként. Másnap lesz a hivatalos, diplomáciai értelemben vett „zöld” asztal melletti tanácskozás a stras- bourgi kongresszusi palotában, Nicolas Sarkozy francia államfő „házigazdái” ténykedése mellett. A résztvevők az ilyenkor kötelező fotóra „átruccannak” Kehibe, a városháza elé. Úgy hírlik, a fotósok a Rajnán átívelő hídon is sűrűn kat- togtathatják gépeiket, megörökítve a kézrázásokat és mosolyokat a határfolyó fölött. Jaap de Hoop Scheffer NATO-fő- titkár terepszemlét tart, ellenőrzi az előkészületeket a helyszíneken. Az „ellen-NATO” csúcsot szervező „kemény mag” - amely mintegy ötven fő, de ezrekre számítanak a tárgyalás napján - már vasárnap „próbát” tartott Strasbourg belvárosában. Komolyabb rendbontás nem volt, a rendőröknek még nem volt kiket védeniük azoktól a francia, német, illetve más nemzetbeli fiataloktól, akikúgy gondolják, hogy a megbékélés legjobb módja a NATO feloszlatásalenne. A csúcstalálkozó két napját azonban megemlegetik a munkába igyekvő, közlekedni akaró stras- bourgiak. Roland Ries polgármester úgy nyüatkozott, őt is meglepte, mennyi biztonsági intézkedést kell hozni. De nem mondhatja meg, hány rendőr lesz szolgálatban. Strasbourg hozzászokott a nemzetközi jelenléthez, havonta egyszer négy-négy napra itt tart ülést az Európai Parlament, itt található a 47 tagországot átfogó Európa Tanács központja, minden ország külön diplomáciai képviseletével. A szállodák nagyon is számítanak az ülések idején befolyó plusz bevételekre. De az európai képviselők miatt nem hoznak létre „vörös zónát” - csak belépőkártyával megközelíthető övezetet - a kongresszusi palota, valamint a sajtóközpontnak helyet adó kiállítási park körül, hasonlóan ahhoz, hogy a brüsszeli EU-csúcsok is csak mérsékelten bolygatják meg a város közlekedési viszonyait. A NATO-csúcs logisztikáját azonban az amerikai elnökjelenlétéhez kell igazítani. Vasárnap a pacifisták a belvárosban „gyakorlatoztak”, de kérdéses, hogy ezt megtehetik-e április 4-én is. Ügy hallani, valahol a Raj- na-part kültelki részén akarnak kijelölni egy térséget, ahol „élhetnek véleménynyilvánításijogukkal”. Strasbourgban lépten-nyomon tetten érhető a francia és a német kultúra, történelem és gasztronómia összecsiszolódása. A több száz éves, fagerendás házak hangulatos borozóiban az elzászi nedűt békés egymás mellett ülésben fogyasztják a turisták és azok a helybeliek, akiknek apái, nagyapái tán még a harcmezőn viaskodtak. Kehiből sokan járnak be Strasbourgba dolgozni, szórakozni, Strasbourgból sokan járnak át Kehibe bevásárolni. A két országhoz tartozó két várost nem helyközi, hanem a városon belüli tömegközlekedési hálózatba illeszkedő buszjárat is összeköti. Strasbourg és Kehi összefonódva éli mindennapi életét, és ezt csak rövid időre fogják megzavarni a megbékélést helyben ünneplő NATO-vezetők és az atlanti szövetség elleni várható tiltakozó akciók. (Peter Gossányi rajza- Úgy látom, közeleg az árvíz. Egyre jobban vizezik a bort ebben a kocsmában.
