Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-06 / 54. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 6. . Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Finanszírozásra kötelezhetnek Az EU-tagállamok kötelezhetik a televíziós műsorszolgáltatókat arra, hogy működési bevételeik egy részét európai játék- és tévéfilmek finanszírozására fordítsák - mondta ki az Európai Bíróság. Az ügy úgy került a bíróság elé, hogy a televíziós műsorszolgáltatásról szóló közös irányelvet a nemzeti jogba átültető spanyol jogszabály a televíziós műsorszolgáltatókat arra kötelezi: előző évi működési bevételeik 5%-át európai játékfilmek és tévéfilmek finanszírozására fordítsák, ennek 60%-át olyan alkotásokra, melyek eredeti nyelve Spanyolország valamely hivatalos nyelve. Az EB megállapította, a tagállamoknak jogukban áll a közösségi irányelvnél részletesebb vagy szigorúbb szabályokat előírni, az alapvető szabadság tiszteletben tartásával, (mti) Hatvanéves a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség A kollektív lóca Megboldogult kollégám, Dusza István nevezte kollektív lócának a Gombaszögi Dal- és Táncünnepélyt (merthogy eredetileg ez volt a neve, így, nagybetűkkel írva, a rendezvénynek) egy indulatos cikkében. KÖVES Dl KÁROLY A szimbolikus kifejezésben minden benne volt: a kollektív szellem a maga pozitívumaival és negatívumaival, a lóca a maga fa- ragadanságával, jelképezve mintegy az évtizedekig uralkodó amatőrizmust, annak kínjaival, útkereséseivel, igényességre törekvő próbálkozásaival. A jelképes szó- kapcsolattal Pista barátunk tulajdonképpen a Csemadoknak tartott görbe tükröt, ha jól emlékszem, valamikor a rendszerváltás tájékán. Még két év, és nyugdíjba mehet, juthatna eszünkbe, ha a hatvanas számot halljuk. Ez persze a Csemadokra nem valószínű, hogy érvényes, hiszen a szervezet nem hasordít az emberi szervezet fizikai állapotához. Már a fogantatása is rendhagyó volt: a szlovákiai magyarok meghurcolását, kitelepítését követő kommunista fordulat után egy évvel, 1949. március 5-én alakult meg, a kommunista párt kezdeményezésére Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul- túregyesülete néven, s ebből alakult ld a mozaikszó, a Csemadok. A létrehozó szándék nyilvánvaló volt: a szlovákiai magyar „dolgozókat” szerették volna egy ellenőrizhető, irányítható szellemi kordába tömöríteni. (Ti csak táncoljatok, a Csemadok dolga a csizmaverés. Csak semmi politika. Körülbelül így gondolták az elvtársak.) Nem titkolt cél volt a szlovák és a magyar „dolgozók” egymáshoz közeledésének - internacionalizmusának - ösztökélése, a kommunista eszmék iránti fogékonyságra nevelés alig burkolt szándéka. A kommunista párt korifeusai azonban nyilván nem sejtették, hogy szellemet szabadítanak ki a palackból. Ugyanis a Csemadok néhány év alatt olyan méretű kulturális mozgalommá fejlődött, amelyhez foghatóra az egész kontinensen nem volt példa. Míg az alakulás évében 63 helyi szervezet alakult meg 3380taggá!, 1960-ban már519helyi szervezetet tartottak nyilván, 36 000 taggal, fénykorában pedig mintegy 80 ezer tagja volt. Egy egész nemzeti közösség sorakozott fel a Csemadok védő ernyője alá, s valószínűleg nem akadt oiyan dél-szlovákiai magyarlakta község, amelyben ne alakult volna meg az alapszervezet. Maga a struktúra sem volt véletlen: az alapszervezetek fölött álltak a járási, kerületi szervek, és ezeket tetőzte be a központi bizottság, amely a kor és a hely szellemiségének megfelelően igyekezett meghatározni és irányítani mindent. A központ hozta létre a fesztiválokat, a nyelvművelő és hagyományápoló rendezvényeket, a néprajzi gyűjtéseket, a járási seregszemléket, az tartotta nyilván a tagságot, ide folytak be a tagdíjak, és az döntött minden lényeges, stratégiai kérdésben. A kultúra ápolásának nemes feladata azonban nem gátolta meg a Csemadokotabban, hogy aprágai tavasz idején cselekvőén vegyen részt a politikai erjedésben, és vállalja a szlovákiai magyarság legitim jogvédelmét. Az egypártrend- szer korában tehát előállt az a furcsa helyzet, hogy jobb híján egy kulturális szervezet lépett fel politikai pártként. Aminek természetesen meglett a következménye: a hetvenes évek elején lezajlott tisztogatás (átigazolás) a Csemadokot sem kerülte el, és a legbátrabb vezetők helyére a rendszert kiszolgáló vezetők kerültek. A szervezetet 1971-ben büntetésből kizárták a Nemzeti Frontból (ahová 1987-ben vették vissza), és a kulturális minisztérium alá rendelték. Ebben a két évtizedig tartó szellemi lefoj- tottságban érte a Csemadokot 1989novembere. A Csemadok a rendszerváltás után tulajdonképpen a szlovákiai magyarság állatorvosi lova lett: ha támadás ért bennünket, s ha szellemi állapotaink züllésnek indultak, a Csemadok is mélyrepülésbe kezdett. Ha felíveló pályát mutatott a görbe, a Csemadok is nagyobb levegőt vett, és virágba szökkent. A bársonyos hatalomváltás után a Csemadok sem kerülte el sorsát: előbb néhány kalandor kincsesbányának tartva saját meggazdagodásának forrásául használta, majd párt- struktúra települt rá, kihasználva a tagság akkor még hatalmas bázisát. S bár a rendszerváltás után egy ideig (1995-ig) még létezett a Csemadok képes hetilapja, a Hét (amely a konszolidációs években kezdett lecsúszni, és részben éppen fenntartójának, de leginkább a közélettől való kényszerű elfordulásának köszönhetően szenderült jobblétre), a hektikus napokban az Új Szó munkatársai közt az a képtelen ötlet is felmerült, hogy egyetlen napilapunk váljon a szervezet szócsövévé. (Rendszeres melléklet lett volna.) Az Új Szó végül nem adott teret a Csemadoknak, épp elég baja volt a saját, új identitásának kialakításával. , A vezetőváltások és a puszta fennmaradásért folyó küzdelem árnyékában ekkor még nagy hangsúlyt kapott a kérdés: vállal- jon-e politikai szerepet a Csemadok, vagy vonuljon vissza a kultúra berkeibe? Egyesek még ma is visszasíiják a kulturális szervezet egykori kettős szerepét, s állítják, a Csemadoknak bátrabban és karakánabbul kellene kiállnia, különösen a közösségünket érő támadások idején. Ez azonban a múlt zenéje. Amikor megalakultak - a mára egy pártba integrált - szlovákiai magyar politikai pártok, a Csemadok politikai, társadalmi szerepvállalása természetesen sorvadt el. A Csemadok civil szervezetté alakult, amely - az elvtársak létrehozó szándékának megfelelően - immár valóban csak a kulturális tevékenységre fókuszálhat. Bár ez a szándék és lehetőség évek óta feltételes módban értendő, hiszen a Mečiar-kormány 1994-ben megvonta a kulturális szervezettől az állami támogatást. Innen-onnan csurran-cseppen ugyan - főleg az anyaországból - némi fenntartásra is fordítható támogatás a szervezetnek, de itthon jószerivel csak az alapszervezetek pályázhatnak egy-egy rendezvényre, fesztiválra. Amit a pártállam vezetői nem tudtak elérni (hogy a létezés puszta szintjére süllyesz- szék), azt sikerült a demokrácia játékszabályait semmibe vevő kormányoknak. A Csemadok kettészakadt. A támogatás megszűntével szinte valamennyi dolgozóját kénytelen volt elbocsátani. Van ugyan feje, országos elnöke, helyi szervezetek és önállósult területi választmányok, van népzenei tára és egyéb intézményei, az egykori struktúra azonban a múlté. Az országos rendezvények megtartása egyre nehezebb, és az állami támogatás esetlegessége folytán folytonos veszélyben forog. Mintha máig bűnhődnie kellene a „sztálinista struktúra” bélyege miatt. Holott szerepe felbecsülhetetlen ma is. Bár olykor rendszertelenül, kihagyásokkal, néha identitászavarral küszködve, de azért tovább él a gombaszögi, a zselízi fesztivál, a Komáromi Jókai-na- pok, a Duna Menti Tavasz, a Tavaszi Szél Vizet Áraszt Népdal- verseny, a kassai Kazinczy Nyelvművelő Napok, a Szenczi Molnár Albert Napok Szencen, a Kodály- napok Galántán, a járási fesztiválok, hogy csak a fontosabbakat említsük. Amatőr és egyre pro- fesszionalizálódó kultúra minden mennyiségben, a súlyos anyagi gondok dacára. S mindezek ellenére az immár „civillé” vált Csemadoknak van még mindig a legmegbízhatóbb országos struktúrája, a legnagyobb tagsága, már ha ez minőségileg jelent valamit. A Csemadok ma is, szét- forgácsoltságában is nagy társadalmi erőt és tőkét képvisel, és bármennyi támadás éri is, konszolidált állapotban igyekszik végezni a munkáját. A Csemadok névváltozásai: 1949-1966: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete 1966-1969: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége 1969-1971: Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség 1971-1990: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége 1990-1993: Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége 1993 -: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csemadok KOMMENTÁR Rémkép a tükörben S1DÓH. ZOLTÁN GyurcsányFerencmagyar miniszterelnök egyikhétvégi mondatát rosszul fordítják le Brüsszelben - gyengült a forint. A PénzügyiFel- ügyeletekÁllami Szervezete szerdán tévedésből egy órával később csatlakozott régiónkjegybankjainakközösközleményéhez-megint gyengült a forint. Ezt akár bohózatnak is tekinthetnénk, ám a 310 forint feletti euróárfolyamot látva azt hiszem, egyetlen magyar polgárnak sincs kedve heherészni. A magyar fizetőeszköz2008 októbere óta tartó mélyrepülése láttán a Fidesz méltán állítja, hogy „Gyur- csány Ferenc politikája lenullázta az országot, egészen egyszerűen ciki Magyarországgal és a magyar kormánnyal mutatkozni”. Az ellenzéki párt szokásos ostorcsattogtatásánáljóval riasztóbb, hogy e héten már Barack Obama amerikai elnök is attól óvott, nehogy Ukrajna és Magyarország gondjai tovább gyűrűzzenek, és negatív hullámai elérjék az amerikai partokat. A fülig eladósodott magyar államnak és a jenben, svájci frankban jegyzett kölcsönökben úszó polgároknak pokoli terhet okoz a reformfóbiában szenvedő, ám egyfolytában az ékes szavak zuhatagá- nak erejében bízó kormányok rossz gazdaságpolitikája. Egy év leforgása alatt szó szerint csillagászati összeggel, 2 billió forinttal nőtt a lakosság adósságterhe. Ha a mostani, 300-310forint/euró szinten tartósan beragad az árfolyam, akkor a korántsem makkegészséges magyar bankrendszer megroggyanhat a visszafizetetlen hitelek növekvő számától, végül az egész ország ördögi örvénybe kerülhet. A csak tüneti kezelésekkel próbálkozó Gyurcsány bűvészkalapja azonban még mindig tele van meglepetésnyuszikkal. Legutóbb egy hatalmas pénzügyi mentőcsomag bevetésének felvetése mellett azzal rukkolt elő, hagyjuk a vargabetűket, a szigorú feltételeket, a fifi- kás magyarokat egy surranópályán gyorsított ügymenettel bocsássák be az eurózónába. Azonban a németek anno nem azért mondtak le kőkemény márkájukról, hogy most tékozló, kétes pénzügyi helyzetű dzsentrikkel osztozzanak az eurón. Budapest hiába mondogatta az ezredforduló óta, hogy az elsők között szeretne belépni az eu- róklubba, megrekedt a szavak szintjén. A szövegelés, a kiskapuk keresése helyett hozzá kell látni az euró elófeltételénekszámító maast- richti kritériumokteljesítéséhez-mondtategnapSimor András magyar jegybankelnök, s ajogos bírálat után megint esett az árfolyam. A mai forintkurzust látva tragikus az euróövezeti csatlakozás 2007-esvagy2008-as céldátumánakfeladása.AhogyanMatolcsy Györgyvoltgazdaságiminiszterfogalmazott: „Azeuró bevezetésének feladása azért szarvashiba, mert elvette atükröt a gazdaságpolitika elől. Beborította egy nagy fekete lepellel, és azt mondta, ilyen nincs is, és ne is keressék, ne próbálják megnézni a magyar gazdaság teljesítményét az euró bevezetésének tükrében.” Úgy tűnik, a vadonatúj Audijából kiszálló Veres János pénzügyminiszter a képzeletbeli fekete leplet szeretné végre félrelibbentem. Az eurós céldátumról újfent morfondírozó, a takarékosság szót ajkára vevő politikus azonban megrémülhet, ha van bátorsága a gazdaságpolitika tükrébe nézni. Egy pénzszívó Drakulával találhatja magát szembe, aki oly hírhedt, hogy Obama is fél tőle. A magyar mélyrepülés a globalizált világban akömyező országokat is magával ránthatja. Az ilyen vibráló légkörbenki tudja, milyen békés lesz a közelgő március 15-i államünnep. Arepülő utcakövekapénzügyiMohácsnyitányátjelenthetik. Világos? Robert, a reklámszakértő NAGYANDRÁS Minden országnak szüksége van saját imázsa építésére, hiszen a turisták és a befektetők csak akkor jönnek tömegesen, ha van, ki hívja őket. Míg az utóbbiaknak Szlovákiában évekig elég volt az egyenadó és a gazdasági reformokhíre, a turistákat nehezebb becsalogatni. Amikor a nemzetközi hírcsatornákat nézem, lenyűgöznek azok a reklámok, melyek főműsoridóben a hírek előtt egyik-másik országba csábítjáka turistákat és azüzletembereket. Pár éve majd egy hónapot töltöttem Ukrajna legeldugottabb keleti megyéiben, az ukrán tévé folyamatosan sugározta saját országimázs-reklámjait, melyekben gyönyörű tájakat mutattak azt bizonyítva, azországvanolyanszép, mint bármelyik más Európában. A szlovák turisztikai hivatalnak is sikerültpár hónapjaegy ilyen reklámot elkészíttetnie, melyben Szlovákiát meseországként reklámozzák, s a narrátor a világ talán leghíresebb hangja, Don LaFontaine lett, aki mintegy5000 filmet reklámozott a mozikban. Bár külföldiektől egyelőre nem hallottam erről a reklámról, amikor először néztem meg, elégedettség fogott el, hogy végre profik kezébe került a hazai turizmus reklámja, jó hányba indulnak elakampányokis. Erre utalt reklámszlogen is: Szlovákia, a kis nagy ország, meiy arra akart rámutatni, hogy méretben kicsik vagyunk, de látnivalóban óriásiak. Robert Fico miniszterelnökünk viszont nem ilyen derűlátó. Miután a francia köztársasági elnök összekeverte Szlovákiát és Szlovéniát, amikor a francia autógyárakról volt szó, illetve elfelejtette, hogy Szlovákia már belépett az eurózónába, a szlovák kormányfő azt a következtetést vonta le, hogy itt az ideje saját kézbe venni az imázsépí- tést. A kormányfő saját vezetésével új tanácsadó testületet hozott létre, mely átveszi az országkép formálásának irányítását. Ez a testület dönti el, mezőgazdasági, fejlett ipari, vagy turisztikai látványosságokkal teletűzdelt országként akarunk-e megjelenni a külföldiek előtt. Már látom, ahogy a kormányfő és emberei- mindnyájan komoly szakértői a témának- együtt ötleteinek, s találják ki a jobbnál jobb szlogeneket, reklámplakátokat és -videókat. Nyilván van mit javítani az ország nemzetközi ismertségén, hiszen majdnem mindenkinek van története arról, hogy külföldön hogyan nem tudták megérteni, pontosan melyik ország is Szlovákia, de talánezt nem a miniszterelnöknek kellene irányítania .Bárhamás hányból tekintünk a dologra, és azt mondjuk, amíg az ország jó hírének építésével foglalatoskodik a miniszterelnök, más témákat békén hagy, akár pozitívumnak is tekinthetjük, hogy Szlovákia új imázsát Fico találja ki. (Peter Gossányi rajza- Tudod, hogy valamikor jobban szerettelek, mint a ponyvaregényeket!?
