Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-27 / 48. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 27. Kultúra 9 Danny Boyle nyolc Oscart nyert filmje a bádogtetős India valóságában felnövekvő testvérpár története, akik közül az egyik megnyeri a Legyen ön is milliomost A gettómilliomos áldozatok árán szerzett tudása Jamal (Dev Patel) és Latika (Freida Pinto) egymásra találása fényt sugároz a komorságba (Fotó: Bontonfilm) Két nagy mozi versengése volt az idei Oscar-latolga- tások célkeresztjében. A Brad Pitt-rajongók Benjamin Button különös életének fergeteges győzelmé- ■ ben és kedvenc színészük régóta várt Oscar-díjazá- sában hittek és reménykedtek, hiszen a film a legtöbb jelöléssel állt a startvonalnál. Bár a Gettómilliomos a jelölések számát illetően alulmaradt, pozícióját azzal erősítette, hogy korábban minden jelentős díjat elorozott a vetélytárs elől. TALLÓSl BÉLA S így alakult ez az Oscar-gálán is. A jelentős, vagyis a művészeti kategóriákban a Gettómilliomos gyűjtötte sorra a szobrokat, míg a Benjamin Buttont „csupán” a technikai kategóriákban jutalmazták. Valahol így rendjén is van, hiszen a Benjamin Button egy káprázatos film varázs, melyet jószerivel a technika eszközeivel, valamint a múltból merítkezó, álomgyári mágikus realizmussal teremtettek meg az alkotói. A varázslatot a színészek művészi átváltozásai kerekítik ámulatba ejtő illúzióvá. A Gettómilliomos mágikus realizmus helyett indiai viszonyokra adaptált, a szegényfiú kiválását kibontó népmeséi motívumra épít. Flumorral teli zseniális nagyepizóddal vesz ígéretes lendületet, ahogy a kezdet kezdetén a leleményes aprócska hős, a gyerek Jamal K. Malik a latrina mélyét is megjárja, hogy megszerezze kedvenc akcióhőse autogramját - ezek a képsorok a filmtörténeti legendák kockáit bővítik. Kis csalódást okoz, hogy ez a humorral könnyített elbeszélésmodor, illetve -stílus itt meg is szakad. Helyette lehengerlő naturalizmussal telibe tölti a vásznat India bádogtetős komor valósága. A Gettómilliomos ugyanis India szegény gettóiban játszódó, kicsi szerelmi romantikával és heroizmussal megfejelt, ám valójában a legalsóbb rétegek kiválási lehetőségeit és a felemelkedésért vívott kegyetlenül kemény harcot bemutató, kőkemény dráma Mumbaiból - némi álomgyári fényezéssel enyhítve a teljes nihilt. A film eddigi, hosszú (megérdemelt) diadalmenete óta tudtuk, hogy Danny Boyle rendező mozija a tévévetélkedők világába vezet el, s egy nyomorban felnőtt fiúról, Jamal K. Malikról (Dev Patel) szól, aki megnyeri a Legyen ön is milliomos indiai változatát. A szellemi vetélkedésről tudósít a film jelenben zajló valósága. Az ismert zenére és koreográfiára levezényelt vetélkedő pillanatai így, játékfilmes verzióban is azt a drukkot keltik, mint egy-egy általunk is láthatott, valós vetélkedő. Csakhogy a Gettómilliomos nem Jamal tudásának stúdióbeli prezentálásáért, a vetélkedés fikciós adaptációjáért kapta meg az Os- car-díjat. Hanem azért, ami a játék mögött van. Azért, ahogy döbbenetes epizódokban, szívszorongató történetmeséléssel elénk vetíti a győzelem hátterét, Jamal milliókat érő tudásának eredetét. Azért érdemelt ki elismerést, hogy visszavezet Jamal gyerekkorába, s felidézi, miként maradtak bátyjával, Salimmal árván, s hogyan fogadták maguk mellé Latikát, az ugyancsak szülők nélkül tengődő lányt. A három gyerek sínylódésének bemutatásával a kamera bejálja a legszegényebb gettókat, ám az ellentét mélységének érzékeltetésére a pazarló világból is láttat képeket. Amitől aztán elfordít azzal, hogy gyomoremelő „mesét” mond azokról a brutális (középkori) módszerekről, amelyekkel a koldusmaffia tagjai nyomorékká teszik az elesett apróságokat. A brutalitásokkal teli múltbeli kalandozás időnként megszakad, hogy a növekvő pénzösszegekkel megjelenő újabb kérésekhez a milliomos stúdiójában és székében kössünk ki. Azzal a céllal, hogy a néző (és mások, de azt nem lenne illendő elárulni) érzékelje, Jamal ebből a megszenvedett múltból hozza a tudását, és saját tapasztalatból felel meg a kérdésekre. Ám míg az ország szegényei egyetlen tömeggé ko- vácsolódva drukkolnak neki, újabb ellensége akad. Az ugyancsak az utcáról felemelkedett műsorvezető, akitől Jamal elnyeri a pénzt, nyomoztatni kezd, honnan szerezhetett milliókhoz elegendő tudást a gettógyerek. S az önelégült televíziós személyiség irigysége, gyanakvása és kapzsisága újabb veszélyt, újabb csapást jelent Jamal számára; ütéseket, amelyet a fiúnak a milliomosság- tól egy hajszálnyira, a jelenben kell elszenvednie. Ám, hogy miként kel fel Jamal a milliomosszékből, az csak a második óra legvégén, a zenés klippel oldó képsorok előtt derül ki. Addig azonban van miért izgulni. Addig megizzaszt a film. Nem könnyű emésztenivaló, a folyton rágcsálóknak is szájukba szikkad a pattogatott kukorica. Mert ez - a végső megoldást leszámítva - nem egy szalonfilm, hanem a távoli világok szegénységének nem diszkrét bája. Amit a végén, feloldozás- ként egy kicsit beborít a hab. A cukormáz, amivel Jamal és Latika egymásra találása fényt sugároz az addigi komorságba. De ezzel csak a filmnek van vége. Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban már eldöntötték, hogy ki utazik Moszkvába, Szlovákiában most folyik a válogatás Eurovíziós zenei lázban ég az egész ország MISLAY EDIT Zenei szakberkekben ugyan giccsparádénak nevezik az Eurovíziós Dalfesztivált, mostanság azonban mintha a virágkorát élné. Pedig így hirtelenjében az ABBA együttesen kívül, amely 1974-ben a Waterloo című slágerrel megnyerte ezt a nemzetközi zenei versengést, nem is tudnék egyetlen további nevet sem említeni, amelyet ezen a dalfesztiválon kivívott győzelme repített volna szédületes gyorsasággal a világhír felé. Voltak persze olyan résztvevői (Cliff Richard, Udo Jürgens stb.), akik a maguk idején népszerűek voltak, csak hát nem feltétlenül annak köszönhetően, hogy elénekeltek ott egy-egy dalt. A vasfüggöny lehullása után természetesen a középeurópai énekesek, együttesek is megjelentek ebben a show- műsorban, ám úgy emlékszem, hogy a részvételük körül nem volt akkora felhajtás, mint amilyen most alakultid. Rúzsa Magdi két évvel ezelőtti szereplése kapcsán kaphattunk hosszú szünet után - élő adásban - képet arról, hol tart ma ez a rendezvény, s elég felemás benyomásokat szerezhetett ennek nyomán a néző. Inkább emlékeztetett egy nagy zenei bazárra (vagy second- handre), amelybe összehordtak mindent, amit máshol már nem lehet eladni, mint emlékezetes élményt nyújtó zenei parádéra. Nem beszélve arról, hogy a szavazás hogyanja és mikéntje sem azt az érzést erősítette, hogy tényleg a legjobb előadó és dal nyer. Mert - amint az látható, tapasztalható volt - a szomszédos országok, a valamikor egy nagy „közös tető” alatt élő különböző nemzetek amolyan „te nekem, én neked alapon” szavaznak, többnyire a produkció minőségétől függetlenül. Közép-Európa újra Eurovizió- lázban ég. Csehország, miután két éve az otthon rendkívül népszerű, kemény rockot nyomó Kabát csak utolsó lett, és a tavalyi kiküldöttjük, Tereza Kemdlová sem végzett előkelő helyen (amint azt a cseh újságírók megjegyezték: ha szépségverseny lett volna az Eu- rovízió - mint ahogy nem az volt -, Tereza biztos befutó.,.), idén nem bízták sem a véletlenre, sem közönségszavazásra a dolgot. A Cseh Televízió a Gypsy.cz rap- bandának ajánlotta fel a lehetőséget, hogy Moszkvában képviselje az országot, amely el is fogadta a felkérést. A magyar színekben rajtoló előadó körül is volt egy kis „bonyodalom”, de hát: három a magyar igazság, harmadszorra talán tényleg megtalálták a megfelelő embert a megfelelő feladatra Ádok Zoli személyében, és ő is optimistán, és mint ígéri, igazi show- val készül Moszkvába. Remény- teljesnek és jó választásnak tűnik - csak azt a nemzetközi „te nekem, én nekeď’-szavazást tudnánk feledni... Eddig a fiúknak van nagyobb sikerük. A második forduló győztese Tomáš Bezdeda... Ha már így belementünk a dolgokba, legyen amolyan V4-es a körkép: Lengyelország Lidia Ko- paniát delegálta a versenybe. Őszintén szólva, keveset tudok a szőke, attraktív Lidia kisasszony eddigi ténykedéséről, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, a lengyel könnyűzene kiesik a látószögünkből, ez persze nem biztos, hogy a lengyelek hibája. A Moszkvába utazó szlovák előadó neve egyelőre rejtély, a nagy válogató ugyanis éppen most folyik, az öt válogatóból a negyediket ma este láthatják a nézők az STVl-en, az utolsót pedig vasárnap. Szlovákia nem kicsinyeskedik, nagyszabású, ötfordulós válogatót szervezett, fordulónként 10 versenyzővel - esemeses közönségszavazatokkal megtámogatva ezt majd egy nagy döntő zárja március 8-án. Az elődöntőkben tehát összesen ötven dal verseng a Moszkvába szóló repülőjegyért. A nagy csinnadrattával zajló válogatót látva önkéntelenül is befészkeli magát az ember fejébe a gondolat: a Szlovák Televízió megragadta az alkalmat, hogy ismét egy olyan műsort vihessen képernyőre, amely elcsábíthatja a konkurenciától a nézőket (nem szólva az SMS-szavazatokból befolyó némi ... a harmadiké pedig Robo Opatovský (Képarchívum) bevételre). Szupersztárt már nem érdekes keresni, hiszen abból Szlovákia eddig már épp eleget talált. E műsorfolyamok befejeztével az újonnan felfedezett énekes csillagok legtöbbje elég hamar kihunyt, áld nem, az sem tudott magának igazán fontos helyet kivívni a szlovák könnyűzenei élet amúgy sem túl nagy piacán. Az Eurosong Contest 2009 szlovák fordulóira volt miből válogatniuk a rendezőknek, több mint 170 dal érkezett - bár az eddig lezajlott elődöntők némely „mesterművét” hallva ismét felvetődik a kérdés: milyen lehetett a többi 120, ha még ilyen harmatgyenge produkciók is képernyőre kerülhettek. Ami a fellépőket illeti: a SzuperSztár-kereső három szlovák évfolyamának résztvevői szinte elözönlötték a válogatót, egyre-másra tűnnek fel a mikrofon mögött az azóta már elfeledett arcok. Minden elismerésem a szívós és kitartó embereké, de talán egyeseknek nem ártana tudatosítani, hogy ami nem megy, azt nem kellene erőltetni. A zsűri egyik tagja szerint a válogató egyik nagy hozadéka, hogy 50 új szlovák dalt ismerhet meg a tévénéző. Az eddig elhangzottakból sajnos egyik sem igazán olyan, amilyennel Szlovákia vérmes reményekre feljogosítva törhetne az eurovíziós babérokra. Van egy olyan sejtésem, de nem csupán sejtés ez, hiszen egyes előadók becsületesen be is vallották: nem kifejezetten az a céljuk, hogy megnyeijék a versenyt, egyszerűen reklámozni szeretnék a dalukat/magukat. Tény: nem kis reklám fő műsoridőben a televízióban szerepelni. Valakinek már ennyiért is megérte. Az azért pozitívuma a versengésnek, hogy végre olyanok is képernyőre kerülnek, akiknek ott a helyük. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy a bő kínálatból kire esik március 8-án a nép választása.