Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-25 / 46. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 25. Kultúra 9 Demszky Gábor Keleti éden című könyvének bemutatója a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Mi marad egy emberi életből? Demszky Gábor és Csanda Gábor - a vetítővásznon a dédapa, Andreas Demszky (Juhász László felvétele) Nem politikusként - debütáló íróként látogatott a napokban Pozsonyba Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. Keleti éden címmel megjelent családtörténetének bemutatóján teltház fogadta a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében. MISLAY EDIT Igaz, a bemutató nem volt zavarmentes: most először lehetett tanúja a közönség a Magyar Intézetben tojásdobálásnak. A tojással egy, Demszky Gábor és az SZDSZ politikájával elégededen látogató igyekezett megdobni a szerzőt, küldeménye azonban célt tévesztett. Az estet „bevezető” kel- lemeden intermezzónak nem sok köze volt a kultúrához (sem a politikai kultúrához, sem az irodalomhoz), ezt leszámítva azonban minden másnak igen. Demszky Gáborral lapunk munkatársa, Csanda Gábor beszélgetett. A beszélgetés előtt pár szóval méltatta a Keleti édent - méghozzá csupa olyan szóval, amellyel egészségesen felhergelte a közönség olvasási kedvét. Nem hiszem, hogy sokan lettek volna azok (ha voltak egyáltalán), akiknek nem keltette fel az érdeklődését a könyv iránt. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a Keleti éden roppant toleráns és nyitott könyv, mmi. amely a múltismeretről szól - arról, hogy ami a múltból fölmeríthető (és földeríthető), aminek utána tudunk nyúlni, azt meg kell őrizni. A szerző, családszociográfiának nevezi művét, Csanda Gábor szerint családtörténetként és szociográfiaként egyaránt olvasható. Ilyen értelemben, jegyezte meg, rokonítható a magyar irodalomban Illyés Gyula (Puszták népe), Sütő András (Anyám könnyű álmot ígér), Márai Sándor (Egy polgár vallomásai) vagy Duba Gyula (Halódó parasztvilág) családtörténeti-szociográfiai műveivel. A különbség az, hogy míg ezek a művek egy nagyon konkrétan behatárolható közösségről szólnak általában (parasztság, polgárság), addig Demszky Gábor munkája teljességgel nyitott. A könyv központi figurája ugyanis a szerző dédapja, a Szepességben született, német anyanyelvű Demszky Andreas, valamint három fia, Vümos (aki magyarnak vallja magát), Eduárd (aki szlováknak), és a szerző nagyapja, Rudolf (aki viszont következetesen sziléziaiként határozza meg saját nemzetiségét). Nem csupán az ő életükbe „lép be” az olvasó, hanem azokra a vidékekre is, amelyekre az életük, a sorsuk veti őket - nemcsak a család tagjainak nemzetisége változó tehát, hanem a közeg és az etnikum is, amelyben megfordulnak. És most ne csupán a hajdani soknemzetiségű Monarchia volt területére, illetve az annak romjain született új utódállamokra gondoljunk. A Keleti éden négy főszereplője közül kettő: Eduárd, a nagynagybácsi és Rudolf, a nagypapa sokkal messzebbre jutnak el. A baloldali eszmékkel rokonszenvezve ők is azok közé tartoznak, akik az In- terhelpo mozgalomhoz csada- kozva éveket töltenek a Szovjetunióban, pontosabban Kirgizisz- tánban - rettentően nehéz körülmények között élve -, hogy segítsenek felépíteni a munkások paradicsomát (erre utal a könyv címe is). A cseh, szlovák, orosz nyelvű forrásokat is feldolgozó kötet a szerző tudomása szerint az első olyan magyar nyelvű könyv, amely részletesen foglalkozik az Interhelpo mozgalom személyes tragédiákkal is bőven tarkított történetével. A Demszky-elődök életútja sokszor valóban olyan kanyargós és hiheteüennek tűnő epizódokkal színesített, hogy ha regény lenne, azt gondolnánk, az író túlságosan is szabadjára engedte a fantáziáját. Pedig nem. Tényekkel, dokumentumokkal dolgozott... Demszky Gábor elmondta, édesapjának írta a könyvet. Azért is, mert úgy érezte, nem foglalkozott eléggé a szüleivel. „Sokkal többet kaptam tőlük, mint ők tőlem. Ezt szerettem volna viszonozni”- árulta el. Foglalkoztatta persze az a kérdés is - mint sok más embert -, hogy honnan jött, kik voltak az ősei. A könyv lapjain egy - akár hétköznapinak is mondható - család története elevenedik meg, akik között nincsenek ugyan a történelmi krónikákban jegyzett hősök, ám a maguk módján mégiscsak azok - hiszen megpróbálnak helyt állni, vagy éppen a helyüket keresik, miközben életükön sokszor kíméletle- nül keresztüldübörög a történelem. „Ha belegondolunk, mi marad egy emberi életből - jegyezte meg Demszky Gábor -, azt kell mondanom, hogy nagyon kevés. Néhány kereszt- és halotti levél, pár magánlevél.” Számos kordokumentummal - fényképekkel, családi fotókkal - gazdagított könyve ezeknek a múló időben eltűnt elődöknek is emléket állít. Montanaro szerint az empátia, az egymásra figyelés hidat épít az eltérő zenei nyelven beszélők között Nemzetközi örömzenélés a kassai GeS klubban Miquéu Montanaro (Kassay Róbert felvétele) JUHÁSZ KATALIN Kassa. Nem mindennapi koncertre vájják a közönséget ma este a kassai GeS klubba (L. Novomestského 13.), a nívós zenék helyi mekkájába. A szabadzenélés európai vándora, Miquéu Montanaro ismerkedik a kelet-szlovákiai várossal és zenészeivel. Montanaro neve nem ismeretlen tájainkon, hiszen a Ghymes együttessel és több más zenésszel közösen létrehozott műve, a Vents d'Est (Keleti Szél) a küenc- venes évek elején nálunk is komoly sikert aratott. A nagyszabású színpadi produkció, amely azóta is rendszeresen turnézik Eu- rópa-szerte, a dél-európai és az észak-afrikai népek folkzenéjének sajátos ötvözete a közép-európai népek népzenéjével, változatos jazzelemekkel színesítve. A Franciaország déli tartományaiban élő, maroknyi okszitán nemzeti kisebbség szószólójaként ismert Miquéu Montanarót zenei gyökerei a provanszál muzsikához kötik, de otthonosan mozog Kelet-Európa zenei hagyományaiban is. Egyedi stílusában számtalan zenei hatás alkot egy koherens világot. Szinte minden hangszeren játszik, szólistaként is szívesen lép fel. Rendszeresen dolgozik ismert kelet-európai zenészekkel, köztük cseh, szlovák, magyar muzsikusokkal. A kassai nemzetközi zenei műhely apropója, hogy Marseilles Kassával együtt 2013-ban Európa kulturális fővárosa lesz, Montanaro pedig a francia projekt egyik zenei koordinátora. A koncertet megelőző délutáni workshop, amelynek hazai résztvevője Buják Andor lesz, alkalmat ad a kísérletezésre fogékony muzsikusoknak az együttzené- lésre. Montanaro alapelve szerint az empátia, az egymásra figyelés hidat épít az eltérő zenei nyelven beszélők között. Mivel improvizáción alapuló jam session-ről van szó, jelen pillanatban még a szervezők, sőt talán maguk a zenészek sem tudják, mi hangzik majd fel a kassai GeS klub színpadán. Montanaro nyilván visz néhány konkrét ötletet hátizsákjában Kassára, a többi azonban a ráhangolódáson, az ihleten és az „egy húmon pendülés” mértékén múlik. A zenésztársak Buják Andor (volt Ghymes-tag) mellett Martin Janočko, Juraj Valenčíkov és Boris Mafko, az előzenekar pedig a Vata nevű dubstep formáció lesz, akik az akusztikus zene spon- tanietását és dinamikáját kihasználva kísérleteznek elektronikus alapokon, sajátos stílust teremtve. Ä Kulturpakt egyesület által szervezett egyedi és vélhetően megismételhetetlen nemzetközi örömzenélés, amelynek társszervezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, valamint a Védcö- löp Alapítvány, este nyolckor veszi kezdetét a kassai GeS klubban, bővebb információt a www.ges.sk internetes címen találnak az érdeklődők. Juhász R. József könyvének bemutatója Érsekújvár. A tegnapi, Budapesten tartott bemutató után ma este a hazai közönség is megismerkedhet Juhász R. József Szedd szét! című, új verseskötetével - a szerzővel Bárczi Zsófia író, a nyitrai Konstantin Egyetem oktatója, valamint H. Nagy Péter irodalomtörténész, a Selye János Egyetem oktatója beszélget 18 órától az Aqua Caféban (M. R. Štefánika 9.) A művész új könyve - amely a Nap Kiadó műhelyében készült - több szállal kapcsolódik az életmű eddigi fejleményeihez: egyrészt szövegverseket, inter- mediális műveket tartalmaz. Másrészt azokat az asszamblázsokat láthatjuk itt Viszont, melyek többek között Juhász R. József nagy sikerű His Master’s Voice - Egy lehetséges múlt című kiállításának sorozatait alkották, illetve emellett szerepel a kötetben a szerző Kambodzsában készült fotósorozata is. (ú) Kiállítás: Hang az éterben Pozsony. Hang az éterben - A Szlovák Rádió magyar adásának 80 éve címmel nyílik kiállítás holnap 17 órakor a Brámer-kúria földszinti kiállítótermében, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Szlovák Rádió, a Pátria rádió, valamint az Értékek és Hagyományok Polgári Társulás rendezésében. A kiállítást Miloslava Zemková, a Szlovák Rádió vezérigazgatója és Both Enikő, a Pátria rádió főszerkesztője nyitja meg. (ú) Török Ádám a Deja vu-klubban Pozsony. Ma este Deja vu-klubest lesz a hagyományos helyszínen, a Hlava XXII kávézóban. Az est vendége egy igazi magyar rock-blues legenda, Török Ádám, a Mini együttes alapítója és vezetője. A hangulatot fokozandó a zenélésbe beszáll az ismert hazai szájharmonikás bluesman, Erich Boboš Procházka is. Beszélgető- társ: Lacza Gergely. Kapunyitás 18 órakor, a belépés ingyenes, (ú) Holnap: Vámbéry Irodalmi Est Dunaszerdahely. Új néven és új helyszínen, a Fő utcai Budapest Kávézóban folytatódnak az új évben a Vámbéry Irodalmi Kávéház hagyományos estjei. A Vámbéry Irodalmi Esten holnap 18 órától Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyar tájak - magyar irodalom című könyvét mutatja be Tóth László költő. A Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet a magyar kultúra nagyobb tájegységeit, ennek során Budapest, a Dunántúl, a Balaton, az Alföld, Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék történelmi és mentalitástörténeti arculatát kívánja bemutatni kiváló magyar írók és tudósok tanulmányainak tükrében, (ú) Ádok Zoli a magyar induló Véget ért az Eurovíziós Dal- fesztivál körüli magyar huzavona, sikerült rátalálni arra a pályázóra, akinek dala patyolattiszta, és - elmondása szerint - nem merült fel benne a visszalépés gondolata. A zsűri ismét döntött: a 2007-es Csü- lag születik című tehetségkutató tévéműsorban feltűnt Ádok Zoli képviseli a magyar színeket Moszkvában a karácsonyi piacon megjelent Tánclépés című nagylemeze címadó dalának angol nyelvű változatával. (pj) (Képarchívum) Yoko Ono és John Baldessari életműdíjat kap 53. Velencei Biennále MTl-HÍR Róma. Idén a japán Yoko Ono és az amerikai John Baldessari veheti át a Velencei Kortárs Képzőművészeti Biennále Arany Oroszlán-életműdíját annak elismeréseként, hogy a két avantgárd alkotó munkásságával „forradalmasította a művészet nyelvét” - jelentették be tegnap a szervezők. „Két olyan művészt akarunk jutalmazni, akinek avantgárd tevékenysége a költői, konceptuális és társadalmi kifejezésmód új lehetőségeit nyitotta meg a művészek számára az egész világon” - mondta Daniel Birnbaum filozófus és műkritikus, az 53. Velencei Biennále egyik szervezője. „Yoko Ono és John Baldessari munkássága forradalmasította a művészet nyelvét, és az ihlet forrása lesz a jövő nemzedékei számára” - hangoztatta közleményében. Az Arany Oroszlán-díjat június 6-án, a biennále megnyitóján adják át a kitüntetetteknek. A Vüágok építése című kortárs képzőművészeti biennále ezúttal elsősorban arra az alkotási folyamatra akar majd rávilágítani, amellyel a bemutatandó tárgyak készülnek, hogy még inkább eltávolodjon „a múzeumokat idéző, hagyományos kiállításoktól”. A rendezvény november 22-ig várja a látogatókat. 2007-ben az Arany Oroszlándíjat egy mali fotográfusnak, Ma- lick Sidibének ítélték oda életművéért. Ő volt az első, aki a fekete kontinens képviseletében átvehette az elismerést. A 76 éves Yoko Ono „a perfor- mansz és konceptuális művészet egyik úttörője, ma már a legbefolyásosabb művészek közé tartozik”. Mielőtt maga is „a popkultúra egyik ikonja lett, olyan művészi mintákat dolgozott ki, amelyek maradandó nyomot hagytak” - olvasható a közleményben. A 78 éves kalifomai John Baldessari konceptuális művész, aki „mindenekelőtt sajátos képi nyelvezetet teremtett”, és számos „kivételes művet” hozott létre.
