Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-23 / 44. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 23. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Szerveiket adják el az ukránok Ukrajna vezető helyet foglal el Európában a szervátültetésre várók számát tekintve. 5000-en vannak a listán, és a gazdasági válság következtében egyre több ukrán bocsátja áruba a szerveit - írta a kijevi Korreszpondent hetilap. A törvényi szabályozás miatt azonban az ukrán állampolgárok csak Törökországban, Egyiptomban vagy Kínában adhatják el a szerveiket, odahaza ez büntetendő cselekmény. Élődonoros szervátültetést csak közeli hozzátartozók esetében engedélyeznek. Viktor Szergyuk, az ukrán betegek jogait védő szervezet elnöke úgy véli, a fizetésképtelenekké váló hitelesek és a pénzszűkében lévők közül nagyon sokan akarják például veséjüket eladni. (MTI)- Doktor úr, ez már a tizedik, aki elájult a kormány fantasztikus válságkezelő csomagjától. (Peter Gossónyi karikatúrája) Itt az igazi példa, hogy a hatalom mennyire ostoba tud lenni, ha egy problémát képtelen kezelni Identitászavar és ostobaság Rengeteg rossz döntés, helytelen reakció forrása lehet az identitászavar. Ha az egyén nem tudja, hol a helye a társadalomban, mi dolga embertársai között, vagy hibásan „sorolja be” önmagát, annak tragikus, jobb esetben komikus következményei lehetnek. LOVÁSZ ATTILA Sokkal rosszabb a helyzet, ha identitászavarban intézmények, hatalmi szervezetek szenvednek, de a legrosszabb, ha ezt a luxust a törvényhozó hatalom engedi meg magának. A politika tehetetlenségének, a józan ész beteges hiányának tudható csak be, hogy a múlt héten a honatyák a tartásdíjat nem fizető szülőknél lehetővé tették gépkocsivezetői jogosítványuk bevonását. Ha az olvasó a jogsi és a tartásdíj között nem talál ok-oko- zati összefüggést, ne saját magát hibáztassa, a hiba más készülékében keresendő. Ezúttal honatyáinkéban. Egy ennyire ostoba rendelkezést csak olyan (legkevésbé sem tisztelt) Ház hagyhat jóvá, amelyik nem tudja, mire találták ki. Ha a gyermekjogai sérülnek, az államnak - ha már önmagát alkalmasnak kiáltotta ki a jogsértések meggátolására - az a kutya kötelessége, hogy a természetes, jogkövető állapotot állítsa vissza. A gyermektartásra szoruló gyermek s az azt nevelő szülő alapvető érdeke, hogy megfelelő forrásai legyenek, s nem az, hogy a tartásdíjat nem fizető szülőt büntessék. Magyarán, ha nincs tartásdíj, akkor az állami erőszakszervezetek dolga, hogy legyen. Vagy úgy, hogy rákényszerítik a tartásdíjra kötelezett szülőt a fizetésre, vagy úgy, hogy közpénzekből segítenek, s azokat a nem fizető szülőtől behajtják. (Az állam azért mégiscsak jobb behajtó kellene, hogy legyen, mint pl. az egyedülálló anya). Ehelyett mit csinál az állam? Szívatja a nem fizető szülőt. Attól, hogy valakinek bevonják a jogosítványát, még nem lesz tartásdíj. Ha ezt hivatásos sofőröknél teszik meg, akkor az állam kimondottan gátolja a hátralék megfizetését. Mert arra azért pallérozott elmével sem vagyunk képeseit rájönni, hogy a profi gépkocsivezető miből fizessen, ha megfosztottuk bevételi forrásától, azaz a munkájától. A jogsi bevonása nem más, mint egyszerű szívatás, majd mi megmutatjuk neked, beste gazfickó, addig nem mész autóval, míg nem fizetsz! Nos ezt hívják nagyon komoly identitászavarnak, aminek eredménye a szó szerinti intézményes ostobaság. A tartásdíj nem fizetésének vannak okai. E sorok írójának a szemében elsőrendű gazember az, aki magasról fütyül saját gyermekére, de mégis érdekelné, miért nem fizet valaki. Talán, mert nincs miből, talán mert rosszul értelmezi a bíráskodást, és a láthatás meggátolásának következtében állítja le a pénzt. S az is lehet, hogy valóban csak pitiáner gazember, aki párkapcsolati kudarcát védtelen köly- kén bosszulja meg. De attól, hogy jogosítványokat vonunk be (irdatlanul megdrágítva az illetékes köz- igazgatási szerv működését), csak azt étjük el, hogy kiadunk egy csomó pénzt egy intézkedésre, a kölyök meg továbbra is éhes marad. Erről a kormányzatról már gyakran megállapítottuk, hogy döntései nem körültekintésről és felkészültségről tanúskodnak, a szakmai színvonalról is értekeztünk már e hasábokon. De ez az első igazi és látványos jele annak, hogy a hatalom mennyire ostoba tud lenni, ha egy problémát képtelen kezelni. Az ostoba döntések nevetségessé teszik az intézményrendszert és a jogkövető polgárok eddigi tisztességes magatartásán is változtathatnak. Ezt akarják elérni? Egyelőre sem Oroszország, sem az EU, sem pedig Kína nem képes a globális vezető szerep ellátására a világon Amerika továbbra is szuperhatalom marad AATl-HATTER Az Egyesült Államok változatlanul bír mindazokkal a jellemzőkkel, amelyek alapján világhatalomnak, sőt szuperhatalomnak tekinthető, és kevés más ország vagy országcsoport akarja vagy képes elérni az Amerika által betöltött világszintű domináns szerepet - áll az egyik vezető londoni stratégiai kutatóműhely tegnap kiadott nagyszabású elemzésében. A Királyi Külügyi Intézet az Obama-kormányzat első hónapjának végére időzített, 45 oldalas helyzetértékelésében azt írta: jelenleg Oroszország beszél a legtöbbet az Egyesült Államok nemzetközi hataimával szembeni fellépésről. Az orosz medve gyengéi Oroszországnak - az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyik állandó tagjaként, atomhatalomként és a világ egyik legnagyobb földgáz- és kőolaj-exportőreként - vannak olyan tulajdonságai, amelyek alapján világhatalomnak nevezhető. Gyengeségei azonban túltesznek erősségein: fizetőképessége továbbra is az energiaexporttól függ, és gazdaságában nem honosodtak meg kellő súllyal egyéb ágazatok. Gazdasági és szociális infrastruktúrája sürgős korszerűsítésre szorulna, de ha a nyersanyagárak hosszabb ideig alacsony szinten maradnak, ez a korszerűsítés elma- rad-áll az elemzésben. Az unió megosztott, Kína nem akar döntőbíró lenni A ház szerint az Európai Unió az a világpolitikai szereplő, amely a jövőben kikezdhetné az Egyesült Államok globális vezető szerepét. Összesített GDP-értéke meghaladja Amerikáét, lakossága majdnem 200 millióval nagyobb az Egyesült Államokénál. Az EU-ból azonban jelenleg hiányzik az a kollektív törekvés, politikai szervezettség és központosított erőforrástömeg, amellyel betölthetné az őt egyébként potenciálisan megillető világpolitikai szerepet. Kínának, a harmadik lehetséges nagy kihívónak ma elsődleges célja saját gazdaságának fejlesztése. A pekingi vezetés ez idő szerint hangsúlyosan nem törekszik arra, hogy osztozzon az Egyesült Államokkal a globális vezető szerepben, vagy átvegye Amerikától azt. Kína továbbra is ódzkodik attól, hogy döntőbíróként lépjen fel nemzetközi biztonsági ügyekben. Az elemzés leszögezi: sem e három nagyvilágpolitikai szereplő, sem más regionális hatalmak nem lesznek képesek a közeljövőben az Egyesült Államokéhoz hasonló globális vezető szerepellátására. Amerika hanyatlik, de most ez mindenkire igaz Az Obama-kormányzat heveny gazdasági válság közepette lépett hivatalba, gazdasága állapota miatt az utóbbi egy évben beszédtémává vált az amerikai hatalom hanyatlása. Az Egyesült Államok azonban - humán, gazdasági, politikai és katonai erőforrásait egybevetve, amelyekkel nemzetközi érdekei védelmére kelhet - továbbra is önálló kategóriát alkot. Emellett a jelenlegi világgazdasági válságban az amerikai GDP-érték várt csökkenését a versenytársak hasonlóan súlyos visszaesése kíséri, tehát emiatt nem módosul jelentősen a globális gazdasági hatalmi egyensúly. Az elemzés ennek alátámasztására kiemel néhány összehasonlító adatot. Az amerikai nominális hazai össztermék-érték tavaly 14 500 milliárd dollár volt, vásárlóerő-paritáson mérve csaknem a kétszerese a 7800 milliárd dolláros kínai adatnak, és nem sokkal kevesebb a (jóval nagyobb lakosságú) EU 15 ezer milliárd dolláros együttes GDP-értékénél. Az egy főre jutó GDP az Egyesült Államokban 48 ezer dollár volt, Kínában 6100 dollár, az Európai Unióban 33 800 dollár. Adollár továbbra is a világvezető tartalékvalutája, és a hozzáférés az amerikai fogyasztói és pénzügyi piacokhoz, illetve az amerikai technológiához - vagy e hozzáférés korlátozása például szankciókkal - változatlanul jelentős hatást gyakorol más országok gazdaságára. Amerika ereje azonban a nemzetközi biztonság terén a legérzé- kelhetőbb. Az amerikai védelmi költségvetés a 2009-es pénzügyi évre becslések szerint eléri az 515 milliárd dollárt, amelyhez hozzájöhet még 70-100 milliárd dollár az iraki és az afganisztáni hadműveletekre. Ez együtt meghaladja a világ többi országának összesített védelmi kiadásait. KOMMENTÁR A szlovák Chávez BARAK LÁSZLÓ Ivan Gašparovič, a szlovák államfő egy múlt heti konferencián arról értekezett, hogy minő elkötelezetten támogatj a ő az erős állam eszméjét. Amelyért, úgymond, oly nyíltan küzd Robert Fico is... Erre aztán rátettmégegy lapáttal és kinyilatkoztatta, elutasítja azokatané- zeteket, amelyeka kommunizmus 1989-ben bekövetkezett bukása után határozták meg a közbeszédet és a gazdaságpolitikai gyakorlatot, amelyek szerint az állam nem lehet meghatározó szereplője a gazdaságnak, ezért az adófizető polgárokra, vagyis a fogyasztókra, a szabad piacra kell bízni a dolgokat... Gašparovič szerint ugyanis a polgár eleve tehetetlen, tehát az állam nélkül képtelen boldogulni... Hát, kérem szépen, elképesztően rossz duma ez a 21. századi euró- zónás Szlovákia köztársasági elnöke részéről, ám korántsem példátlan. Van ugyanis egy kommunista diktátor messze Dél-Amerikában, úgy hívják, Hugo Chávez, aki Venezuela államfőjeként ugyanilyen hazug sóderrel terelgeti nyáját. Ugyanis a Chávez hirdette ideológia lényege is az, hogy az állam polgárai törvényszerűen és általában gyermetegek, korlátoltak, tehetetlenek, tehát egy erőskezű, magyarán, diktatórikus államnak kell gondoskodnia róluk. Azaz épp úgy államosíthatok, mint egy szatócsüzlet vagy egy atomerőmű... Hagyjuk most, hogy Chávez csak butaságból olyan csökött kommunista-e, mint amilyen, vagy igazából minél több tehetetlen alattvalóra van szüksége hatalma megőrzése érdekében. Az sem különösebben érdekes, hogy Ivan Gašparovič is legalább olyan csökött-e, mint ő, és ha igen, miért. Mert tök mindegy, egy politikus a tudatlansága miatt alkalmatlan-e vagy azért mert egyszerűen csak önző, esetleg tudatosan gonosz. Legyen azonban csakkorlátolt, ne adj isten, alzhe- imeres, mindenképpen tudnia kellene, tanácsadóinak pedig kötelezően, hogy nem volt, nincs és nem is lesz olyan földi hatalom, amely úgy képes megoldani az állampolgárokhétköznapi gondjait, hogy azoknak semmi mást nem kell tenniük, mint tátott szájjal sült galambokra várni. Hogy aztán az ingyen kaját követően az „állambácsi” meg is böfiztesse őket, sőt az alfelük is államüag legyen kitörölve nekik...? Belátható ugyanis, ha egy ilyen projekthosszú távon működőképes lett volna, mégmostis a Szovjetunió fennhatósága alatt virágozna Közép-Európa. .. Ennyit a paternal izmus, az atyáskodó, tehát polgárait hatalmi úton kiskorúsító állam téveszméjének tudatos tévesztéséről. Amit egy kocsmai gatyarohasztó esetében legfeljebb nevetséges műsorszámként könyvel el az ember. Ám ha egy államfő akár csupán kokettálni próbál az állami diktatúra gyakorlati megvalósításának gondolatával, az nem más, mint a vég kezdete. Nem beszélve arról, ha egy parlamentáris demokrácia elvei szerint működő köztársaság elnökeként valaki úgy szegődika végrehajtó hatalom, vagyis a kor- mánypolitikusoklakájává, mint Gašparovič. Nos, talán ezen a helyzeten és persze lehetséges következményein kellene elgondolkodniuk azoknak a potenciális szavazóknak, akik egyelőre nem tudják, szükséges-e szavazniukaz államfő-választáskor, avagynem... JEGYZET emberek a legtöbb cégnél egy centet kapnak egy sikeresen kézbenyomott cetliért, csúcsidőben is egy óra, amíg összejön egy euró. Különben meg kell hagyni, alapos kiképzésben részesültek. Másképp nehezen boldogulnának a pozsonyi forgatagban. Tántoríthatatlanul állnak a vacogtató télben a legforgalmasabb utcasarkokon, és már messziről fixírozzák a szembejövőt. „Üdvözlöm! Szeretne ön havi ezer eurót keresni kényelmes, otthoni munkával?” Vagy: „Kérem, látogassa meg új üzletünket!”-hadaiják, és muszáj elvenni tőlük a cédulát, mert máskülönben a szöveg folytatódik. Megbízóik ellenőrzik őket, a környék kukáiba is rendszeresen belekukkantanak, nem szabadult-e meg a munkatárs rövid úton a feladattól. Épp ezért egy-egy dolgos nap végére a szórólapozók már annyira agresszívak, hogy hosszú métereken át képesek követni a cetlivel a kiszemelt áldozatot. Az újonnan nyílt vendéglátóhelyek és boltok reklámemberei vélhetően a közlekedési rendőröktől tanultak el néhány terelő kézmozdulatot. Eleve úgy helyezkednek az objektum előtti járdán, hogy testükkel invitáljanak befelé, azaz gyakorlatilag elállják a menekülés útját. És amikor már úgy érzem, sikerült kitérnem és non-verbálisan jeleznem, hogy ide most nem óhajtok bemenni, azilletőegy ügyes csellel kezembe csempész egy reklámcédulát. „Hiába menekülsz, hiába futsz....” Hiába menekülsz... JUHÁSZ KATALIN „Könyörgöm, kíméljen mega szórólapoktól!” Ez a kétségbeesett üzenet virít szomszédom levélszekrényén, vastag filctollal, kiabáló betűkkel. Az esdek- lés azonban keveseket hat meg, szinte naponta kandikál kifelé a ládácskából egy-egy színes cetli, fecni, cédula, szórólap, prospektus, sőt kiadvány is, amelyek árengedményekre, fantasztikus akciókra és szuper befektetésekre hívjákfel a figyelmet. Mintha a szórólapozók, vagyis a „telítők” azt üzennék: bocs, de nekik ez a munkájuk, ha törik, ha szakad, el kell végezniük, esőben, hóban, metsző szélben vagy trópusi hőségben, szóval felesleges tiltakoznia a tisztelt célszemélynek, akár be is tapaszthatja a nyílást, mindenképp bejuttatják az üzenetet, ha kell, véső segítségével... Elképzelem a szomszéd fiatalember dühös arcát, szikrázó szemeit, ahogy este a levélszekrényt takarítja. Az én életemből isjó néhány percet elvesz, amíg megtalálom a leveleket, számlákat a sok idegesítő reklámcédula között, de nem kapálód- zom, nem lázadok, nem üzengetek a kézbesítőnek. Rég belenyugodtam a megváltoztatha- tatlanba. Egy ideje már az utcán sem tanúsítok ellenállást. Főleg amióta tudom, hogy ezek az
