Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-14 / 37. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Nem nyugszik sziklaszilárd alapokon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RM- DSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megegyezése - vélekedett az erdélyi Krónika. A két szervezet elnöke, Markó Béla és Tőkés László által vezetett delegációk megállapodtak abban, hogy a júniusi európai parlamenti választásokra létrehozzák a magyar összefogás listáját, amelyen az RMDSZ és az EMNT jelöltjei 75:25 százalékos arányban vesznek részt. A jogilag az RMDSZ nevére bejegyzendő, de tartalmában közös listát Tőkés László vezetné, az EMNT a negyedik helyet is megkapná. Fogas kérdés, félre tudja-e tenni nézeteltéréseit a két alakulat a választási kampányban, (mti) ________________________________ ■HM .......I............... Csomagokkal a válság ellen Már a csapból is a válság folyik. Olyannyira, hogy még a csekély memóriájú Ivan Gašparovič fülébe is eljutott a híre, ezért az elnök a hét derekán gyorsan ellátogatott Galántára, ahol a krízisnek máig ellenálló Samsungot kereste fel. Minden nagyon szép, minden nagyon jó - gondolhatta az államfő. Mi meg arra gondoljunk: ilyen nehéz időkben valóban ilyen barátságosnak látszó, ám annál kisebb kaliberű emberre van szükségünk az ország élén? S1DÓ H. ZOLTÁN Futószalagon készülnek a csomagok. Na nem a karácsonyfa alá valók, hanem a dollár- vagy euró- milliárdokkal pántlikázott, a kormányok által sebtiben kidolgozott gazdasági és munkahelymegmentő intézkedéscsomagok. Egy félre- siklott, mohóságon, tobzódáson alapuló világgazdaságot most - az eddig csak a csillagászok világában ismert - százmilliárdokkal, billiókkal szeretnénk újra magasabb fordulatszámra ösztökélni. Idővel kiderül, hogy a jómódban, fényűzésben elpuhult „rút szibari- ta vázat”, avagy kevésbé költőien Nyugat-Európa és Észak-Amerika polgárait mennyire sikerül a mostani pénzügyi ösztökékkel újra a fogyasztás templomainak intenzív látogatására bírnunk. Vagy pedig a fanyar megmondóembemek, Václav Klaus cseh államfőnek lesz igaza? A közgazdász-politikus szerint a világválság olyan, mint az influenza: ha intenzíven gyógyítják, akkor egy hétig tart, ha csak kife- küsszük, akkor meg hét napig. Nos, Szlovákia valahol a két véglet között lavírozik. A kormányzat gyártja az intézkedéseket, azonban ezek költségvonzata egyelőre elfogadható mértékű. A pozsonyi várdombon serénykedő parlamenti képviselők ujjbegye már egészen ellilul a gazdaságélénkítő intézkedések sorozatos jóváhagyása miatt. Az egyik kereskedelmi televízió jóvoltából kiderült, többségüknek fogalma sincs, mi mindent hagynak jóvá - egy a lényeg, pénteken délig tudják le az egészet. A sorra születő gazdasági csomagok tartalma - láss csodát! - esetenként nem is olyan borzasztó. Pedig az ilyen kapitalizmusellenes légkörben, amikor még a piacgazdaság zászlóvivő államaiban is hihetetlen mértékű állami beavatkozások mellett döntenek, Robert Fico és élcsapata egészen otromba ötleteket is megvalósíthatna. De nem, az eddigi intézkedések legalább fele vállalható, és nem tízmilliárdok- kal, hanem csak százmilliókkal terhelik meg a költségvetést. A kormányfő úgy próbálja kezelni a válságot, hogy nem szembe megy vele, hanem az elodázhatatlan változások élére áll. Agilitásának köszönhetően amit a gazdasági válságtanács a hét elején megvitat, azt a kormány a hét másik felében rendkívüli ülésen már el is fogadja, hogy a rákövetkező napokban a parlament gyorsított eljárással a lépéseknek paragrafusok, törvények formájában érvényt szerezzen. Az intézkedésdömping persze óhatatlanul vegyes saláta jelleget ölt: megtalálható benne a haveri osztogatás melegágyát megvető szociális vállalatok finanszírozásától kezdve egészen a tényleg vállalható adócsökkentésig és gyorsabb áfavisszatérítésig szinten minden. A kakaskodó Fico ügybuzgalmában odáig ment, hogy még a gall kakas megtestesítőjének, Nicolas Sarkozy államfőnek is nekiugrott. Hiába, a világválság miatt még a szemétdomb is kisebb lett. Sarkozy ugyanis országa stagnáló gazdaságát a francia autógyárak hazahívásával szerette volna felpörgetni, ami tekintettel a nagy- szombati Peugeot-Citroen cégre, kiverte a biztosítékot a miniszterelnöknél. Protekcionista . Sarko kontra populista Fico - avagy kevesebb idegen kifejezéssel folytatva a Smer-vezér azzal vágott vissza: ha elviszed az itteni gyárad, akkor vi- heted magaddal a Szlovák Gázmüvekben résztulajdonos Gaz de France energiacéget is. A választók voksaira vadászó megnyilvánulások, a politikai látványpékségek és a mélyülő problémák láttán beindított ötletbörzék kitöltik ugyan a főműsoridót, azonban ezek csak annyira kössék le figyelmünket, mint Mónika vagy Joshi Bharat show-ja. A világválság mélyrétegei sokkal fontosabbak: az elbocsátások miatt leszakadó középosztálybeli rétegek megjelenése, a szerényen élők mélyszegénnyé süllyedése, a növekvő társadalmi feszültség szinte tapinthatóvá válása, a megélhetési bűnözés térnyerése. Mindezeket egyetlen intézkedési csomag sem tudja megállítani, legfeljebb kordában tartani - ez utóbbi két szomszédunknál egyre nehezebben megy. Vigyázni kell, mert ha a krízis az utcára viszi a tömegeket, az emberek kezében pedig megjelenik a Molotov-kok- tél, akkor már nem a kormányok fogják kedélyjavító lépéseiket kicsomagolni, hanem az egzisztenciájukat féltők fognak becsomagolni és távozni. KRONOLÓGIA Légi balesetek Az MTI-Sajtóadatbank összeállítása 2000-tól azon légi balesetekről, amelyeknél a légi jármű roncsai lakott területre zuhantak és emberek halálát okozták. ♦ 2000. július 25. Párizs Gonesse elővárosában egy szállodára zuhant az Air France Concorde gépe, a fedélzeten levő 109 személy meghalt. A szállodában levők közül négyen vesztek oda. ♦ 2001. január 4. A kínai Honan tartományban a légierő gépe lakóházra esett. A 21 áldozat közül hatan a becsapódás közelében voltak. 4 2001. március 24. A Francia Antillák Saint-Barthélémy szigetén egy Twinn Otter személyszállító induláskor lakóházra esett. 22-en meghaltak. ♦ 2001. november 12. New York Queens negyedében a földbe csapódott egy Airbus 300-as, több épület kigyulladt. A gépen utazó 260 ember életét vesztette, kilencen haltak meg a helyszín közelében. ♦ 2002. április 18. Milánóban egy Piper kisrepülő becsapódott a PireUi-toronyházba. Meghalt a pilóta, ketten az épületben levők közül. 4 2002. május 4. Az észak-nigériai Kanónál sűrűn lakott területre zuhant egy belföldi repülő. 148 ember meghalt, köztük a fedélzeten levő 76. ♦ 2003. június 30. Algériában, Bu-Fárik közelében lakóépületbe csapódott egy Hercules C-130 típusú katonai gép négy fővel a fedélzetén. Tizenketten életüket vesztették. ♦ 2005. június 7. Abangladesi főváros, Dákká peremén lakóházakra zuhant egy katonai repülőgép. Egy asszony meghalt, négy személy megsérült, a vadászgép pilótája katapultált és sértetlenül föl- detért. ♦ 2005. szeptember 5. Az indonéziai Medan városban legkevesebb 140 ember vesztette életét, amikor százkilenc utassal és nyolcfónyi személyzettel a fedélzetén egy Boeing 737-es személy- szállító a felszállás után egy lakónegyedre zuhant. A negyed lakói közül harmincán haltak meg. ♦ 2007. január 7. A dél-franciaországi Arles közelében kertvendéglőre zuhant egy helikopter, s az étterem vendégei közül hárman életüket vesztették a balesetben, nyolcán megsebesültek. ♦ 2007. október 4. A Kongói Demokratikus Köztársaságban egy Antonov-26 típusú gép sűrűn lakott negyedre zuhant, és felrobbant. A fedélzeten tartózkodó 22 személy életét vesztette, a földön további 28 ember halt meg. ♦ 2007. október 12. A kolumbiai főváros, Bogotá nyugati peremterületén heten meghaltak, amikor lezuhant egy kisgép. Az áldozatok közül öt a repülőgépen utazott, két személy a földön tartózkodott. ♦ 2008. május 14. A kanadai Sziklás-hegység egyik városában, Cranbrookban lezuhant és kigyulladt egy helikopter, s a gépen utazó három ember, valamint egy járókelő életét vesztette. 4 2008. május 30. Panamaváros központjában épületnek ütközött a panamai légierő egyik helikoptere. Az ütközés után a helikopter darabokra esett: a rotor egy áruház teraszára, a törzs pedig a tetőre esett és robbanást okozott. A fedélzeten lévő hat chilein kívül legalább öt panamai életét oltotta ki a baleset, (mti) KOMMENTÁR A b-származás SERES LÁSZLÓ Elkúrták. Mindannyian. Az állam, amelyik húsz (ötven) éve semmit sem tesz a romák integrációjáét, tíz év alatt elkölt rájuk 120 milliárdot, értelmetlenül, plusz anélkül, hogy egyáltalán számon tarthatná, ki a roma; az önkormányzatok, amelyek nagy ívben le- szaiják, jár-e az a cigány gyerek iskolába, és ha igen, apartheid-jel- leggel-e vagy sem; a nagyon érzékeny jogvédők, akik szerint nincs is cigány, meg se említsük, csak akkor, ha ők az áldozatok, ja és amikor „kulturális önazonosságukra” hivatkozva utasítják el felháborodottan az asszimiliáció mégoly szelíd felvetését is, hogy jövünk mi ahhoz. Hát, most jól megdőlt a Nagy Tabu. Legkésőbb a fiatal román sportoló meggyilkolása óta simán lehet cigányozni, cigánybűnözőzni, „betelt a poháť’-ozni Magyarországon, nem létező statisztikákra hivatkozni, hogy nagyon megnótt/nagyon nem nőtt meg a romák által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Nálunk ugyanis törvényesen (és egyébként helytelenül) nem legális nyilvántartani a származást, mintha nem neutrális információ volna a nemzetiségi adat, amellyel a rendőrök nyugodtan ethnic profile-ozhatnának, ha kell, hanem valamiért kínosan kerülendő pluszinformáció. Csakhogy épp ez utóbbi, „politikailag korrekt” attitűd csapódott le ez idáig nettó elhallgatásként, megerősítve azokat, akik szerint pl. a csúnya c-szó hordozói már nem is c (cigány) hanem b (bűnöző) származásúak. Ők azok, akik most fellégezhetnek: végre ki lehet mondani - mit is? A Nagy Tabu hatalmas kongással dőlt meg, annyira üres volt: vannak erőszakos romák, jé. Vannak köztük tolvajok, rablók, maffiózók, nahát. Micsoda fontos adalékot tudtunk meg a bűn és az erőszak mibenlétéről, és főleg mennyivel okosabbak vagyunk a teendőket illetően, most hogy mindezt tudjuk, végre meg vannak számlálva a bűnözés napjai Magyarországon. Amennyire botrány egy egész nemzetiséget kollektive bűnelkövetési hajlammal vádolni, annyira botrányos a „megélhetési” jelző mögé bújtatva annyira megérteni a bűn okait, hogy már kvázi a felmentő igazolást is megadjuk hozzá. Sztojka Iván, amint megélhetési elkövetőként, éhes szájjal májkrémet lop az enyingi élelmiszerboltból? - kérdezem a szociális szakmát. Aranyláncos, turbó-mercedeses kigyúrt fiatalemberek mint a szegregáció áldozatai? Ne vicceljünk. Küldjük végre iskolába a roma gyerekeket, de azért jó lenne a már elkúrt generációkkal is kezdeni valamit. Nem lehet minden szociológus mögé rendőrt állítani. A szerző a Hírszerző főmunkatársa JEGYZET Egy hónap az euróval MISLAY EDIT Bő egy hónap telt el azóta, hogy az eurók meg a centek bevonultak az életünkbe. S mivel lakva (illetve ez esetben költve) ismerszik meg az ember, vagy még másképp a puding próbája az evés, öthétnyi tapasztalat birtokában már bátran véleményt mondhatunk arról, hogy ízlik a dolog. Egyrészt Szlovákiában büszkék lehetnénk arra, hogy alighogy beléptünk az eurózónába, máris rekordot döntöttünk, és egy elsőséget szereztünk. Mégsem lehetünk büszkék, mert sajnos a lista, amelynek az élére állhattunk, ezt a nevet viseli: A legalacsonyabb átlagfizetések az eurózónában. Azelőtt a portugálok vezettek ebben a diszciplínában, tőlük a szlovének vették át két éve a 900 eurós átlagukkal, de aztán jött Szlovákia a 700 eurós átlaggal... És persze nem kevés azoknak a száma, akik ennek alig több mint a felét vagy a kétharmadát vihetik haza. Nem csoda, ha a nagy többség úgy gondolta, annak a pár bankónak, ami fizetéskor a zsebükbe vándorol, nem érdemes speciális európénztárcát venni. Nem ez lett a legkelendőbb árucikk az utóbbi hetekben. Igaz, a régi gyártmányok nem mindig eurókompatibilisek, de hát azért van a fejünk, hogy gondolkodjunk vele. Régi típusú tárcába például ne rakjunk 100 euróst, mert kilóg belőle, és elrongyosodik a széle. Fizetéskor meg árgus szemmel figyeljünk, milyen papírbankókat kapunk vissza, mert ha netalán hiányzik belőle, akkor járhatjuk a bankokat, hogy beváltsák hibátlanra. Egyébként a pénznemváltás aránylag zökkenőmentesen lezajlott, régen látott toleranciával és türelemmel viseltettek egymás iránt a kereskedők és a vásárlók. A pénztárosok napokon, heteken át nagy nyugalommal szemezgettek az eléjük tartott tenyerekben az eurók- ból, és számolgatták a vevővel együtt, hogy akkor mennyi is hiányzik még a fizetendő összeghez. Többnyire békés hangulat uralkodott azokon a helyeken, ahol máskor egymás idegeire mentek az emberek. Az átállás lezajlott tehát. Csak a fejünkben nehezebb kicsit a váltás:az ismerőseim körében végzett gyors ankét azt mutatja, hogy egyelőre számolgatunk, mint az őrültek. Ha ez ennyi euróba kerül, akkor az koronában mennyi lett volna? Ennyi meg ennyi cent az sok vagy kevés? Megéri megvenni azt az akármit, vagy mégsem? Nekem is mániámmá vált az eurószámítógép nyomkodása: oda-vissza számítgatom az összegeket, euróról koronára és vissza. Egyszerűen nincs még a zsigereinkben, nem „érezzük” a súlyát, még nem mindig tudjuk eldönteni, euróbán és centben mi a drága, mi az olcsó, és mennyire. El kell telnie még egy időnek, amíg belejövünk. Meg amíg megszokjuk, hogy a megboldogult koronánál az euró furcsa mód gyorsabban fogy. A kolléganőm legalábbis ezt állítja... És mi oka lenne túlozni, ha erről empirikus módon szerzett tapasztalatot?!- Most, hogy közeledik a tavasz, a kormány igazán készíthetne nekünk válságellenes csomagot. (Peter Gossányi rajza)
