Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-12 / 35. szám, csütörtök

T 22 Sport ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com „Nagyon szép pillanatok voltak, amikor odajöttek hozzánk a a kisgyerekek, akiknek a szívemet is odaadnám, és láttam, mennyire örülnek mindennek... r? Kulcsár Gabriella a nap hőse is volt a sivatagban , .Amikor Bamakóban fel­szálltam a hazafelé tartó re­pülőre, arra gondoltam, de jó is lesz már újra Európában, mert már nagyon hiányzott az európai kultúra. De most, hogy már pár napot pihen­tem, úgy érzem, akár most rögtön visszamennék! ” - mondja lelkesen a dunaszer- dahelyi Kulcsár Gabriella, aki a cseh Hummer Team tagja­ként teljesítette a Budapest-Bamako ralit. BŐDT1TAN1LLA A cseh Hummer Team hét au­tóval vágott neki a „Nagy Afrikai Futamnak”, de kis híján már Eu­rópában kiesett... „Már az euró­pai részen is feladatokat kellett megoldanunk, s az egyik feladat miatt nem nagyon figyeltük az időt, és egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy négy óra van, este tizenegykor meg már in­dulna a komp Almeríából Afriká­ba. Rájöttünk, hogy azt már kép­telenség elérni. így kezdődött a vesszőfutásunk, telefonon intézkedtünk, meg­tudtuk, hogy másnap reggel 7.30-kor megy egy másik komp. Mentünk éjjel-nappal, nagy ne­hezen elértük a kompot, viszont, mivel máshol keltünk át a tenge­ren, teljesen máshová érkeztünk, mint a többiek. Át kellett kelnünk az Atlasz-hegységen, hogy más­nap reggelre hatra a táborba ér­jünk, csakhogy a nagy hóvihar miatt az Atlasz-hegység le volt zárva. Csak úgy tudtunk átkelni, hogy - szép, nem szép - lefizet­tük a helyi rendőrt, hogy enged­jen át... Végül éjjel háromra ér­tünk be a táborba, vagyis csak há­rom órán múlt, hogy nem pottyantunk ki az első afrikai szakaszon a versenyből...” - me­séli Gabriella, akinek fordítania kellett az afrikai kaland során. A versenyzőknek ugyanis különféle feladatokat kellett megoldaniuk a verseny alatt, s ezek a feladatok ugyan két nyelven, magyarul és angolul is le voltak írva, ám a magyar szö­veg sokszor részletesebb, ponto­sabb volt, mint az angol, így a for­A Racing kategória vég­eredménye: 1. DB Team 733 pont; 2. Go-Go Bamako Te­am 718 pont, 3. Raid Adven­ture Team (Juraj Ulrich, Da­niela Ulrichová) 710 pont. dítás sokat segített a cseh verseny­zőknek. „Nekem köszönhetően könnyebben átszűrődtek hozzánk az információk, a pozsonyi Danka Ulrichováék, akik már háromszor megnyerték a versenyt, most pedig harmadikok lettek, pont arra pa­naszkodtak, hogy a hírek, pletykák nem jutnak el hozzájuk, mert nem értenek magyarul. Én viszont könnyen tudtam kérdezősködni” - magyarázza Gabi, aki nővérkeként dolgozik, s ez sokszor kapóra jött a sivatagban is. „Az egyik szakaszon egy kiszá­radt tómederben kellett halad­nunk. A szervezők figyelmeztet­tek, hogy hiába nyűt a terep, ne hajtsunk nagyon gyorsan, mert a nedvesebb részeken a homok megdobhat. Találtunk is egy fel­borult autót, előjött belőlem a nő­vérke, elláttam a sérülteket, megnéztem a sebeiket. Mivel a csomagjaik szétrepültek, és az autóba már nem tudták vissza­rakni, szétraktuk a cuccaikat a hét autónkba, úgy vittük be a tá­borba. A nap végén a csapat megkapta ezért a Nap hőse-ván- dordíjat. Egy másik alkalommal pedig egy kemény dűnés napon voltunk túl, hetediknek értünk be. A táborban hallottuk, hogy egy csomó autó ott rekedt a dűnék között, és a szervezőknek ki kellett menniük értük. A tá­borban viszont az egyik újságíró lány nem volt jól, dehidratáló- dott, nagyon-nagyon rosszul lett, így bekötöttem neki egy infúziót, és gondoskodtam róla, amiért Pihennek a hummeresek másnap én kaptam meg a Nap hőse-vándordíjat. Néha persze a hősök is félnek - Kulcsár Gabriella sem volt mindig nyugodt: „A hét autónk mindig együtt ment, de amikor a Szaha­rából átértünk a bozótos részre, elvétettük a letérőt, így három autó eltévedt. Láttuk a GPS-en, hogy húsz ki­lométerre vagyunk a tábortól, de sehogy sem találtuk a helyes ös­vényt. Két órán át próbáltuk megta­lálni az utat, de hiába. Nagyon fé­lelmetes volt, éjjel ott a semmi kö­zepén, és nem találjuk az utat... A benzin meg csak fogyott, fogyott, fogyott... Itt aztán kapóra jött, hogy a Hummer egy erős autó, mert úgy döntöttünk, hogy légvonalban mindenen keresztülmegyünk, ös­vény ide, bozót oda, mentünk át mindenen a tábor felé.” Egyszer Gabi is elveszett, pon­tosabban elvesztették. „Már nyolc napja tartott a verseny, amikor megálltunk az egyik pontnál, hogy megkeressük az elrejtett lá­dát. Nem találtuk meg, s mivel si­ettünk, hogy idejében beéljünk a (Képarchívum) táborba, a fiúk gyorsan beültek az autóba, és elhajtottak nélkülem. Leintettem a következő autón­kat, hogy mégis jó lenne, ha bevin­nének a táborba. Aztán a rádión odaszóltak a feledékeny csapattár­saimnak: Nem hiányzik valami? A fiúk próbálták utána kimagyaráz­ni, hogy annyira problémamentes voltam addig, így szinte észre sem vették, hogy az autóban vagyok... De azért bűntudatuk volt, attól fogva kétszeresen figyeltek rám...” - meséli nevetve Gabi, akit lenyűgözött Afrika. „Az igazi afri­kai este gyönyörű. Olyan sötétet Európában nem látni. Koromsötét van, és ha az ember felnéz, renge­teg csillag ragyog az égbolton... - mondja lelkendezve. - Azok is na­gyon szép pillanatok voltak, ami­kor odajöttek hozzánk a nomád családok, a kisgyerekek, akiknek a szívemet is odaadnám, és láttam, mennyire örülnek mindennek... Egy mali kis faluba pedig tansze­reket vittünk, és cserébe másnap egy előadást tartottak nekünk, énekkel, tánccal köszönték meg a támogatást.” A Hummer Team a verseny vé­gén meg is kapta a Népek barátsága-díjat, mivel az egész verseny során sokat segített a versenyzőtársak­nak és a helybelieknek is. „Szá­munkra nem az volt az elsődleges, hogy mindenáron nyerjünk. Ä fő célunk az volt, hogy egymást se­gítve mind a hét autónk jusson el Bamakóba. Persze mindenki nézi a pontokat, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekelt minket a helyezés, de nem annyi­ra, hogy most óvásokat adjunk be vagy otthagyjunk valakit a siva­tagban, csak azért, mert sie­tünk. .hangsúlyozza komolyan Gabi, aztán mosolyogva hozzáte­szi, hogy volt egy másik dolog is, ami miatt kiemelték a Hummer Team teljesítményét: „Tipikus csehekről lévén szó - s mivel ne­künk volt egy hűtőnk is - mi vol­tunk az a csapat, amelyiknél min­dig volt jégbe hűtött sör!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom