Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-12 / 35. szám, csütörtök
10 Kultúra A bécsi klasszikusoké lesz a főszerep Miskolc. A bécsi klasszikusok, köztük kiemelten Haydn és az új bécsi iskola szerzőinek művei szerepelnek a miskolci nemzetközi operafesztiválon június 10. és 21. között. Az eseményen olyan alkotások is megszólalnak, amelyeket Magyarországon még nem játszottak, köztük van Giorgio Pressburger rendezésében Schönberg Mózes és Áron című operája. A Bartók+Bécs 2009 címet viselő eseményt beharangozó tájékoztatón Bátor Tamás fesztiváligazgató elmondta, hogy az idei Haydn-évben a mester alkotásaiból több kompozíciót is műsorra tűznek. A nyitóhangversenyt az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar adja. (mti) Szlovákiai magyar költők Hazai csokor JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Tájainkon nem divatos verskazettákat, CD-ket megjelentetni. Alig volt olyan hazai színészünk, aki erre vállalkozott volna. Talán az egyetlen kivételt (Gálán Gézát és Vas Ottó hazai magyar szerzők ars poétikáit, valamint az utóbbi években elszaporodott megzenésített verses kazettáit most ne számítsuk ide) Dráfi Mátyás jelentette, aki hosszú évek óta rendületlenül adja közre verses, dalos CDit. A haza itt van című nyugati magyar költők verseit, a Könyörgés kedves magyar költőit tartalmazza, de jelent meg karácsonyi versekei is albuma. Ezúttal csehszlovákiai magyar költők verseit gyűjtötte össze két CD-n Hazai csokor címmel. Mint minden válogatás, ez is végtelenül szubjektív, s biztos felmerül majd sokakban (főleg, akik tagadják is, mint olyat a szlovákiai magyar irodalom létét), hogy vajon mi késztette Dráfit arra ma, hogy előrukkoljon egy ilyen CD- vel. A válasz lehetne akadémikus is, miszerint ennek a CDnek minden magyar iskolában ott volna a helye, hogy ha kivonatosan is, de megismerjük kisebbségi létünk egy szegmensét. A válaszom mégis az: Dráfi jó érzékkel igen jó összeállítást készített, amelyben az anyanyelvért való aggódás éppúgy megszólal, mint a bürokrácia bájos leleplezése, a lét elmúlását szomorúan konstatáló költemény vagy a költészet legelemibb témája, a szerelem. Vagyis Tóth László versének címét idézve, akár szubjektív Hotel Históriaként is hallgathatjuk. Bár a CD-n a költők születési időrendje szerint sorjáznak a versek, mégis egységes egészként hat. Az első CD-n az első nemzedék képviselői kapnak helyet, s Dráfi nagyjából követi Tóth László két remek antológiájának (Szélén az országúinak, Förtelmes kaszálógép) válogatását és sorrendjét, de versei CD-n vannak olyan költők, akiktől máshonnan talál verset. S nem biztos, hogy ezek egy-egy költő legismertebb versei, bár mondjuk egy Má- rai Sándor, Mécs László és Győry Dezső neve mellett vajon ki hallott már a többiekről? Ez az a nemzedék, amely mára teljesen kiveszett a köztudatból, pedig ahogy Dráfi is bizonyítja, nem a feledés szemétdombján volna a helyük. Számomra is igazi felfedezés erejével bírt Sebesi Ernő, Vozári Dezső, Forbáth Imre, Jarnó József egy- egy verse. Az persze még szomorúbb, hogy költészetükhöz legfeljebb antikváriumok mélyén lehet ma már hozzáférni. Bizonyosan nehezebb volt válogatni az 1945 utáni költészetből, hisz a szerzők közül még sokan élnek, nem beszélve a fiatalabbakról, akik közül már csak páran kerültek Dráfi látómezejébe (Barak László, Köves- di Károly, Z. Németh István, Juhász R. József vagy Juhász Katalin), viszont a közelmúltban távozott vagy még élő idősebb nemzedék tagjai közül alig hagyott ki valakit. A CD-re négy költőnő verse került, ezeket Cs. Tóth Erzsébet adja elő, és Zsákovics László válogatta az egyes verseket egymástól finom érzékkel elválasztó zenei betéteket. Ha a CD csak azt éri el, hogy egy-egy vers hallatára leemelünk egy-egy verseskötetet a polcról, vagy rákattintunk az interneten az adott szerző nevére, már megérte a rendhagyó kezdeményezés, amely jelentős vállalkozás is tájainkon. ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com í " Nagy Zoltán Kobra ma című kiállítása március 3-áig látható a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Bikás torzók és Nana-lények közt Pozsony. Válogatott műveket felvonultató tárlaton zömmel legújabb munkáival, Pozsonyban még nem látott alkotásokkal mutatkozik be a fővárosi közönségnek Nagy Zoltán grafikusművész a Magyar Intézetben. TALLÓSl BÉLA Ezúttal is dominánsan van jelen a kiállításon Nagy Zoltán visszatérő múzsája: a nő - mint az élet ihletője, megújítója és mindenese. S hozzá társul a bohóc - mint az örök művész alakja, valamint a korpusz, hogy elszenvedje a megtöretéseket, de ne töressék meg. Mindhárom vizuálisan megfogalmazott, meghatározó fő alakfigura erkölcsi viharokban áll helyt, s próbál az értékrend torzulásainak diszharmóniájában visszautat találni a harmóniához. Eredendő, de nehéz álláspont ez. Amelyből felsejlenek a harmóniába bezavaró legsújtóbb elégtelenségek. E pont biztossága kerestetik az egymásból induló, egymáshoz rendeltetett vagy éppen egymástól ellökődő színnya- láb-vonalak erőteljesen rideg, támadások miatt tartózkodó hálójában. Összetett színerezetek ezek a nehéz gondolatot rejtő hálók. A (biztos pontot kereső) belső látás különféle töltésű színenergiákban kutatja az utat a kitörésre, az igaz értékmegítélés megtalálására, megfogalmazására, látványba tömörítésére. A kutatásban a belső látásban megjelenő átalakult, módosult, torzulásokat elszenvedett értékvilág egésze és rendszere csapzódó részletekre bomlik. Reális-valós rendszerüktől megfosztott részletképek vetülnek a vászonra, hogy a szürreális alapú viszonyokba állított töredékekkel felhozott felvetés újra összerakható legyen - ezúttal a néző asszociatív készségére apellálva. Nagy Zoltán művészetének erőssége ez a valóstól megfosztott, szürreális mozzanatba átmásolt életmozzanat, mely a csupán esztétikai ráhatás és rácsodálko- zás élményét adó befogadás helyett az asszociatív folyamatok ki- provokálásával hat. A látvány kialakításában és kezelésében manipulativ módon tud bánni ezzel a képességgel. A tárlat fő helyén látható két festménye remek példája ennek. A Bikás torzó című vászon transzlénye mesteri transzlátványt kínál: a képen a dúvad, a dühöngő bika játékos csalással, festői illúzióval álakul női akttá. A Nana című festmény tárgya ugyancsak egy női akt. A tobzódó, hangsúlyos vonalnyalábokkal megformált női figura ölét a szépen kidolgozott festői ívek helyet azonban egy, a vászonba, vagyis a képmezőbe beépített valódi (fémvalóságával jelen levő) vasalótalp helyettesíti. Olyan döbbenetes társítás ez, olyan találékony formai építkezés, hogy az így megteremtett látvány „tüzes durvaságával” képes végigvezetni a nő legváltozatosabb metamorfózisaihoz köthető asszociációk egész során, kezdve (a Nana címmel indokoltan) a párizsi kurtizánoktól a napjainkig. Más szférákba vezet a Sárga korpusz, mely lenyomatszerű mintázásával és a hidegbe helyezett fény kisugároztatásával, sejtelmes hangulatszínezésével meditativ folyamatokat megindító spirituális élményt képes nyújtani. A játék, a kísérlet, az ötlet kiteljesítése, az ülúzió támasztása vagy épp lerombolása, a sötét mezőkön a fény keresése, s ennek tragikomikusságba, tragikus komorságba való lecsapódása - mindez mesteri szín- és formakezeléssel - ott van a legtöbb mozzanatban. Sokféle aspektusból és sokféle érzelmi töltéssel, sokféle ön- és világszemlélettel. Tudatosan és spontán. Iróniával és öniróniával. A téveszthetetlen Nagy Zoltán-i görbe tükörben: szarkazmussal és groteszkkel. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról nem hiányoznak a hollywoodi sztárok, de az eddig bemutatott versenyfilmek vegyes érzelmeket keltettek Bemutatkozott a legújabb Báthory-verzió, Julie Delpy rendezésében JuLie Delpy, A grófnő rendezője és főszereplője (TASR/ AP-felvételek) ŠTEFAN VRAŠT1AK Berlin. Az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, bár nem jubileumi évfolyam, két jelentős évfordulóra is emlékeztet. Húsz évvel ezelőtt omlott le a berlini fal, amely a várost két, keleti és nyugati részre osztotta. A fal Berlinnek azon a részein húzódott, amelyeken felépül(t) az új évezred városának központja. A másik jubileum a Berlinaléhoz kötődik: tíz évvel ezelőtt kezdett íródni a fesztivál újkori történelme. Az ez évi fesztiválra nem lehet panaszkodni, hogy külsőségeivel, pompájával nem világraszóló. Sokkal több hollywoodi sztár érkezett a mustrára, és vonult végig a fehér tulipánsétányokkal szegélyezett vörös szőnyegén, mint a korábbi években. A nyitónaptól kezdve mostanáig a legnagyobb ováció Leonardo DiCapriót fogadta. A verseny vegyes érzelmekkel kezdődött. Kevés volt a jó film, erre utal az is, hogy öt újságírói ankét értékelésében is alacsony minősítést kaptak. A legnagyobb csalódást a svéd színekben versenybe szállt Lukas Moodysson Mamut című filmje jelentette (korábbi filmjei: Együtt, Redvás Amal), amely a legalacsonyabb tetszési indexeket kapta. Kellemes meglepetéseket olyan filmek szereztek, amelyeket nem támogattak meg amerikai dollárokkal, és nem vitték a vállukon világsztárok. Közülük is kiemelésre méltó az uruguayi és argentin összefogással készült Gigante című mozgókép, amely egy montevideói szupermarketben játszódik. Gyengéd érzelmekkel teli, mélyen emberi története egy biztonsági őr és egy takarítónő között fellángoló érzésről szól. A Berlinale szlovák és cseh látogatói minden bizonnyal Julie Delpy A grófilő című alkotását várták a legnagyobb kíváncsisággal. DelA legnagyobb ovációval Leonardo DiCapriót fogadták py ugyanis leforgatta Báthory Erzsébet történetét, és a filmben saját maga életre is kelti. A Delpy-al- kotás a nagy sikerű Jakubisko- opus teljes ellentéte. A csejtei vár- úrnő az angol verzióban vérben ugyan nem fürdik, de fiatal nők vérével ápolja kezét és arcbőrét, hogy felkeltse maga iránt a 18 évvel fiatalabb Thurzó István érdeklődését. Ezen igyekezete nyomán nem hiányoznak a filmből a natu- ralisztikus jelenetek a la Rambo sem. A grófnő sebet ejt saját mellén, hogy belevarrja a férfi hajtincsét. Kell-e ehhez hozzátenni még valamit, ha csak nem azt, hogy a film a grófnőt gyilkosként mutatja be. Talán befejezésként megemlíthetjük, hogy bizonyára a hazai mozikba is eljut az angol opus. S ezzel újabb és újabb vitákat gerjeszthet majd Báthory filmes jelensége - annál is inkább, mivel Zdenék Troška is egy tízrészes Bá- thory-sorozatra készül.
