Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-10 / 33. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 10. Kultúra 7 Szophoklész Antigoné című drámájának bemutatója a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiójában Sok van, mi csodálatos... Antigoné (Rab Henrietta), Haimón (Tyukodi Szabolcs), Kreón (Mokos Attila) és a Karvezető (Olasz István) (Dömötör Ede felvétele) RÖVIDEN Magyar rapszódia - könyvbemutató Pozsony. Éva Kowalská és Karol Kantek Magyar rapszódia, avagy Hajnóczy József tragikus története címmel megjelent köte­tének bemutatója lesz február 12-én, csütörötökön 17 órától a Magyra Intézet székházában. Hajnóczy József (Modor, 1750. szeptember 9. - Buda, 1795. május 20.) ügyvéd, királyi tanácsos, kamarai főtitkár a magyar jakobinusok egyik vezető személyisége volt. Folyékonyan beszélt magyarul, németül, angolul, franciául, latinul és szlovákul. A könyvet Dušan Uhlíŕ professzor, Dr. Ján La­kota és Poór János (ELTE) mutatják be. (ú) Ernest Zmeták kiállítása Pozsony. A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállító- termében március 29-ig látható Ernest Zmeták: Az ismert - ismeret­len című kiállítás, amelyet a művész születésének 90. évfordulója alkalmából rendeztek. A tárlaton festmények és akvarellek adnak keresztmetszetet Zmeták életművéből a múlt század negyvenes éveitől. A kiállítás tájképeket és figurális alkotásokat mutat be. (tb) Kiosztották a Brit Film- és Tévéakadémia díjait Tarolt a Gettómilliomos Mindig nagy öröm, és nagy várakozással tölt el, ami­kor egy olyan fiatal színművészt láthatok új­fent színpadunkon, aki a főiskola előtt a mi színhá­zunk tagja volt. Aki itt kezdte ezt a csodálatos, de göröngyökkel teli pályát. KISS PÉNTEK JÓZSEF Ugyanakkor szomorú vagyok, bár megértem, hogy a színházve­zetői elképzelések mellen anyagi okai vannak annak, hogy jó né­hány végzett színészünk nem tér(hetet)t vissza a színházhoz, ahonnan indult. Mindegyikért fáj a szívem. Azokért is, akikről eset­leg „szakmai berkekben” nem illik azt mondani, hogy: de kár értük... Hajói megnézzük a listát, akkor a pályáról kiszorult vagy azt önként elhagyó fiatal színészeinkből egy egész társulatot lehetne kiállítani. Ha hozzávesszük azokat a művé­szeket, akik Kassán vagy Komá­romban kezdték a pályát, de a fő­iskola vagy néhány itt töltött év után más színházakban keresték és találták meg otthonukat, akkor már egy népes és európai mércé­vel is nagyon csodálatosan „ütős” társulatot tudnánk kialakítani. Mindez jószerivel és nagyrészt pénz kérdése. Ha jól sáfárkod­nánk a nemzetiségi kultúra élet­ben tartására szánt anyagiakkal és gyakran nem önös érdekek vezé­relte ostobaságokra fecsérelnénk el, akkor, állítom, még egy ilyen társulatra is futná... Két éve végzett a pozsonyi főis­kolán. Előtte a Komáromi Jókai Színház tagja volt. Jó néhány elő­adásban láthatta őt a közönség. Közülük az egyik legemlékezete­sebb Lenszirom szerepe a Leander és Lenszirom című mesejátékban, valamint Lusy alakja volt A kölyök című világhírű Chaplin-film zenés színpadi változatában. Rab Henrietta rebbenékenyen finom lénye, filigrán, légiesen ha­tó alkata elsőként bizony nem egy Antigoné-féle makacs, morális ér­tékítélete mellett kiálló és azt az elkerülhetetlen halálbüntetés ár­nyékában is vállaló, csodálatos an kemény nőt feltételez. Czajlik Jó­zsef rendező alaposan gyanúsít­ható azzal a „fogással”, hogy ép­pen egy ilyen ellenpontozással szándékozta megmutatni, micso­da erő lakozik/lakozhat egy ilyen nőies-gyermeki testben. Ezt a fel- tételezésemet erősíti meg az is, hogy a tragédia szerint eleinte fé­lénk, nővérét a Kreón parancsá­nak ellenszegülő lépésről lebe­szélni akaró Iszménét alakító Szvrcsek Anita látszólag sokkal inkább hordozza azokat a típusje­gyeket, amelyek Antigoné alakjá­nak megformálására predeszti­nálnák. Vagyis egyértelműnek tűnik fel a szereposztást eldöntő rendezői szándék. Azt is leszö­gezhetjük, Rab Henrietta birtoká­ban van azoknak a színészi eszkö­zöknek, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy egy ilyen nagy feladatot megoldjon, tekintetépek, taglej­tésének finom rezdülései is arra engednek következtetni, hogy in­tellektuálisan is birtokolja a fel­adattal járó elvárásokat. Mi lehet mégis az oka annak, hogy szinte mindenki, akivel beszéltem az előadásról, éppen Antigoné alak­jával „bajlódik”, miközben senki sem akarja ezt a dilemmáját a szí­nésznő vagy akár a rendező „nya­kába varrni”. De még a dramatur­géba sem, aki igen derekas mun­kát végzett, amikor három fordí­tásvariáció alapján állította össze az előadás végső szövegkönyvét, amely tömör, pontos és a lényegre összpontosító munka eredménye. Iszméné sorsa fonalának elvarrat- lansága okoz csupán némi gon­dot, aki egyszer csak - se szó, se beszéd - kisétál az előadásból. Va­lami olyasmi dereng halványan, hogy talán egyszer megemlítik még a nevét, de ez semmiképpen sem elégséges; pláne nem drámai információ. Ugyanakkor azt is fi­gyelembe kell venni, hogy egy ilyen „csontrahúzás” számtalan dramaturgiai buktatót helyez ki­látásba, amelyeket ezúttal Varga Emese biztos kézzel kikerült, s rá­adásul még a feszültség-gócokat is sikerült megtartania. A „czajlikos” ötletekkel fűsze­rezett kamara-előadásnak van há­rom igen markáns, számomra biz­tosan sokáig emlékezetes szerep­lője. Mokos Attila olyan csodálni- valóan erős művészi hatásfokkal alakítja a törvényt mindenáron betartó Kreónt, amely - és ez nem túlzás - az általam eddig látott legimpozánsabb színészi alakítá­sok sorába emeli az övét. Beleért­ve azokat is, amelyeket más szín­házakban és országokban láttam. Szinte hátborzongatóan tisztele­tet parancsoló az a távolságtartás­sal megerősített hitelesség, amellyel Mokos Attila láttatni ké­pes az Embert; esendővé nemesí­teni képes a hatalmasat, hatal­massá emelni az esendőt. Ha van­nak nekünk „legnagyobb színé­szeink”, akkor ő közülük az egyik. Két csodálatos epizódalakítást is tartogat a nagyérdemű számára az előadás. Varsányi Mari irgal­matlan nehéz feladatot old meg szakmai biztonsággal és mérhe­tetlen, követendő példaként szol­gáló művészi alázattal. Amikor megláttam a színlapon, hogy a vak jós, Theiresziász szerepében őt látom majd, kis híján leültem a döbbenettől. Sem a neme (bár a hagyomány és az előadás proló­gusa szerint hol női, hol férfialak­ban jelenik meg), sem az alkata nem predesztinálja erre a szerep­re. Na és micsoda döbbenetesen erős volt a jelenete! Gratulálok. Feltétlen elismerés illeti Ropog József alakítását is a Hírnök sze­repében. Jelenléte a „leghálátla- nabb” színész jelen(nem)lét buk­Dunaszerdahely. A Coupe Jeunesse nemzetközi ifjúsági harmonikaverseny győzteseinek koncertjével zárult vasárnap este a FIA 19. Nemzetközi Harmonika­fesztivál Dunaszerdahelyen. A fia­tal tehetségek három kategóriá­ban versenyeztek: az elsőben a 12 éven alattiak, a másodikban a 12-18 év közöttiek, a harmadikban pedig a 18 éven feletti versenyzők csillogtathatták meg tehetségüket. Az abszolút győztes a belarusz Lidia Szkacskova lett, aki játékával saját kategóriáján kívül a felnőttek között is elvitte a pálmát. Tavaly ugyancsak belarusz versenyző, Vlagyiszlav Pligovka diadalmas­tatóit hordozza, hiszen az előadás döntő hányadán át a nézők között foglal helyet, és onnan (a hátunk mögül) szól be a játéktérbe. Két­ségtelen, hogy a „hátulról nyakba lihegés” ténye hordoz némi fe­szültségfokozó attitűdöt, de ez az alakítás jóval több annál: egy érett, sokat próbált és sokat tudó színész bravúros fegyelmének és összpontosító képességének (is) a fényes bizonyítéka. Olasz István (Karvezetó), Haj­dú László (Kar), Tyukodi Szabolcs (Haimón) és Manases István (Őr) kiegyensúlyozottan jó, tisztán ér­telmezett alakításaikkal erősítik az előadást. Lehet, hogy „rossz na­pot” fogtam ki, de az általam na­gyon kedvelt, kiváló színésznő, Molnár Xénia (Eüridiké) „ku- lissza-jelenléť’-e és nyúlfarknyira kurtult megnyilvánulása hiányér­zetet váltott ld bennem. Nem állí­tom, hogy az ő hibája lenne, hi­szen tisztességgel megcsinálja, amit kémek tőle, de annyira sze­retném, ha valamivel (sokkal) többet is mutathatna már (ismét) abból, amire képes. Gadus Erika mindig megtalálja a mértéket, mhái és térelemei pontosan értelmezhető segítői az előadásnak. Monori András zené­je nyilvánvalóan a rendezői és ko­reográfiái elképzelést szolgál- ja/erősíti. Ez utóbbi Nina Umnia- kov változóan izgalmas/semati- kus mozdulatsoraiból épül fel. A történet elmesélése meg nem az én feladatom. Arra ott van az előadás. Nézzék meg! Érdemes. Jó színház. Helyenként csodálatos... kodott a harmonikások Dunaszer­dahelyen rendezett nemzetközi megmérettetésén. Pligovka vissza is tért tavalyi sikere színhelyére, és varázslatos koncerttel örvendez­tette meg a közönséget. Az idei győzteseken kívül koncertpódi­umra lépett a verseny 2006-os évi győztese, a szerb Peter Maries is. Rácz Tibor, a fesztivál művé­szeti vezetője - maga is kiváló harmonikaművész - örvendetes­nek tartja, hogy a versenyben szín­vonalas produkciókat hallhattak. Csupán azt sajnálja, hogy a feszti­válra az influenzajárvány is rá­nyomta a bélyegét: a versenybe eredetileg 12 ország 14 verseny­zője nevezett be, ám heten beteg­ség miatt visszaléptek. MTI-TUDÓSÍTÁS London. A Slumdog Mülionai- re (Gettómilliomos) című, Danny Boyle rendezte brit-indiai alkotás gyűjtötte be a Brit Film- és Tévé­művészeti Akadémia (BAFTA) igen megbízható Oscar-előrejel- zőnek is tekintett legfőbb elisme­réseit a vasárnap esti fényes lon­doni díjkiosztón, bár a film fősze­replője végül díj nélkül távozott a rendezvényről. A Királyi Operaházban meg­rendezett idei BAFTA-gálán az indiai Mumbai nyomornegyedé­ből kitömi próbáló fiatal fiú szto­rija az összesen tizenegy jelölés­ből hét díjat nyert: ennek az alko­tásnak ítélték a legjobb film, a leg­jobb rendező, a legjobb forgató­könyv-feldolgozás, a legjobb film­zene, a legjobb fényképezés, a leg­A legjobb színész AAickey Rourke jobb vágás és a legjobb hang elis­merését. A főhőst alakító 18 éves Dev Pa­tel elől azonban Mickey Rourke (The Wrestler) vitte el a legjobb férfi főszereplőnekjáró BAFTA-dí- jat. A legjobb női főszereplő díját Kate Winslet kapta a The Reader (A felolvasó) című filmben nyúj­tott alakításáért. Az idei jelölések egyik érdekes­sége volt, hogy a brit színésznő önmagával is versenyzett, ugyan­is egy másik film, a Revolutionary Road (A szabadság útjai) főszere­péért szintén jelölték a legjobbnak járó elismerésre. A legjobb férfi mellékszereplő díját a tavaly elhunyt Heath Led- gernek ítélték a The Dark Knight (A sötét lovag) című filmben nyúj­tott teljesítményéért. A legjobb női mellékszereplő Penélope Cruz lett; Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című mozijában Maria Elena megfor­málásáért ítélték neki díjat. A hercegnő (The Duchess) ope­ratőre, Pados Gyula nem került be kategóriájában az öt jelölt közé, de Michael O'Connor, a film jel­meztervezője, aki a legjobb jel­mezért járó díjat kapta, az elisme­rés átvétele után mondott rövid köszönő beszédében külön ki­emelte Pados „gyönyörű mun­káját”. A vasárnap esti fényes londoni díjkiosztót nagy sztárparádé kö­zepette tartották. Jelen volt - meghívott vendégként, jelöltként vagy díjátadóként - mások mel­A legjobb színésznő Kate Winslet A legjobb női mellékszereplő Pené­lope Cruz (Reuters-felvételek) lett Meryl Streep, Dániel Craig, Sir Mick Jagger, Brad Pitt, Angel­ina Jolié és Sharon Stone. Volt egy olyan szereplője is a Covent Garden negyedben emel­kedő operaház gálájának, aki a sa­ját magáról szóló film sikeréért szurkolhatott. A Frost/Nixon című alkotás, amely Sir David Frost, a BBC egykori riportere ál­tal a néhai amerikai elnökkel ké­szített legendás interjú történetét dolgozza fel, versengett a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb főszereplőnek járó dí­jért. Jóllehet egyiket sem kapta meg, Sir David jó hangulatban, a filmben őt alakító Michael Sheen- nel együtt adott át elismeréseket egy másik alkotásnak. Václav Marhoul rendező Tobruk című cseh háborús filmjét február 6-án bemutatták Berlinben, az európai filmek legnagyobb vásárán, a Berlinale részeként megrendezett European Film Market (EFM) részt­vevői számára. Ugyanitt szerződést írtak alá, mely szabaddá teszi a film útját a nemzetközi piacra. (Képarchívum) Véget ért a FIA 19. Nemzetközi Flarmonikafesztivál Belarusz az abszolút győztes SITA-HÍR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom