Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-09 / 32. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Rendkívüli Kurtág-koncert Washington. Nagy közönségsikert aratott Kurtág György zeneszerző szombat este a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban, ahol feleségével, Kurtág Márta zongoraművésszel előadta Bartók Béla előtt tisztelgő új zongoradarabját. Az Extremely Hungary magyar kulturális évad washingtoni programsorozatát megnyitó koncerten világpremierként csendült fel a 83 éves zeneszerző műve, a Hommage a Bartók, amelyet - életében először írva megrendelésre - a könyvtár felkérésére alkotott. A Kurtág-házaspár ugyanazon a dobogón játszott, amelyen egykor Bartók Concertóját is bemutatták, és ahol a néhai zeneszerző 1940-ben Szigeti József hegedű- művésszel közösen adott koncertet. Kurtág György az előadás végén fölajánlotta az általa komponált zenemű kottáját a könyvtárnak, amelyben azt Bartók Concertója mellett helyezik el. Az 1800-ban alapított könyvtárban kiállítás nyílt az ott őrzött Bartók- kéziratokból. (mti) Dali-múzeum nyílt Berlinben Berlin. Kizárólag Salvador Dali műveinek szentelt múzeum nyitotta meg kapuit Berlinben. Több száz rajz, grafika, szobor és könyvillusztráció - mind eredeti - várja a látogatókat. A magánfinanszírozású múzeum két emeleten, összesen 1400 négyzetméteren mutatja be a szürrealizmus legismertebb képviselőjének munkáit. „Nálunk csak eredeti darabok vannak” - hangsúlyozta Carsten Kollmeier, a múzeum kurátora és kezdeményezője. A kiállítás Dali munkásságának keresztmetszetét kínálja, a műveket - amelyek között páratlan darabok is vannak - gyűjtők bocsátották a múzeum részére. A 400 kiállított művet 3000 alkotásból válogatták ki; az amúgy állandó kiállítás anyagot rendszeres időközönként cserélik majd. (mti) Zselinsky Miroslav „in bloom" kiállítása Virágba borult a RÉV AJÁNLÓ Komárom. A nánai Zselinsky Miroslav neve amatőrfotós körökben főként Magyarországon cseng ismerősen. Nem csoda, hiszen a barátai és ismerősei által csak Zseléként ismert fiatalember fotóit mostanáig csak Budapesten állították ki. A közelmúltban azonban megtört ajég, és a komáromi RÉV - Magyar Kultúra Háza jóvoltából és helyiségeiben megnyílt Zselinsky Miroslav első önálló kiállítása. Az „in bloom” című válogatás a fiatal művész egyik jellemző arcát mutatja be (Hogy miért az egyiket, arról kicsit később). A feketefehér, kontrasztos virágkompozíciók számítógépes technikával készültek, gyermekkorunk kaleidoszkópjához hasonló módon, többszörösen tükrözve a fotók eredeti témáját, amely így rendkívül izgalmas, másodlagos-har- madlagos tartalmakat kap. Az eredeti, közös téma a sorozat címében is jelzett virágmotívum, a tükrözés esetenként megszámlálhatatlanul sokszoros, máskor csak egyszerű, a kép vízszintes vagy függőleges tengelye körüli. Pontatlanok lennénk, ha Zselinsky Miroslav most kiállított munkáit egyszerűen fotóknak neveznénk. Legtöbbször csak nyersanyagnak tekinti a digitálisan vagy filmes nyersanyagra rögzített képet, amely az alapos utómunka nyomán kapja meg végső formáját. A számítógépes utómunka eredményeként létrehozott alkotások ugyanis alaposan elmossák a határt a grafika és a fénykép között, talán közelebb járunk az igazsághoz, ha az „in bloom” sorozatról szólva számítógépes és fotótechnikával készült grafikákról beszélünk. Persze, mint minden kategorizálás, ez utóbbi is felületes és pontatlan. Az egyik képen az ismétlődő virágmotívum szinte szőnyegmintát alkot, a másikon megjelennek a legtöbb képről hiányzó árnyalatok, a harmadik páratlan számú tükrözéssel jött létre, a negyedik a virágon kívül más motívumot is tartalmaz, az ötödik kocka alakú „kisbolygóra” helyezi a vázába vágott virágokat - szinte ahány nagyítás, annyi önálló kategória. Aki megnézi a komáromi kiállítást, majd kíváncsiságból felkeresi a www.zsele.blog.hu honlapot, azt hiheti, két különböző alkotó képeivel találkozik. Tévedés: Zselinsky Miroslavnak mindössze több kedvenc és jellemző stílusa van. Blogján több színházi felvételt, portrét, szociofotót találunk, mint absztrakt fotógrafikát. A kiállítás, amely a Kempelen Farkas Társaság és Védcölöp Alapítvány segítségéveljött létre, még bő egy hónapig tekinthető meg. (jéel) Zselinsky Miroslav „in bloom" sorozatának egyik darabja Tóth Orsi Shooting Star Berlinben. A napokban zajló berlini mustrán újabb külföldi lehetőségekhez juthat Nem akar más lenni, mint aki Mundruczó Kornél Delta című alkotásában nyújtott alakításával a European Film Promotion ítészeit is lenyűgözte Tóth Orsi, így lett az idei Berlinale Shooting Stars programjának egyik kiválasztottja. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Magyar Filmunió által benevezett ifjú színésznő tehetségére már a tavalyi cannes-i fesztiválon is felfigyeltek, ahol a Delta a film- kritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESC1) díját nyerte el, Tóth Orsi pedig azóta egy osztrák filmben (Lourdes) is szerepet kapott. Deltabeli partnere, Polgár Tamás szerint: „Orsi nem ismer lehetetlent. Mindent kibír és végigcsinál. Húz magával. Törékeny, pici ember, de nincs nála erősebb.” Beszélgetésünk másnapján Berlinbe utazott, de nem a repülés miatt izgult, hanem azon, hogy sikerül-e időben felkelnie. Mert ha mélyen alszik, hiába cseng a füle mellett a telefon - még a tetőt is ellophatják a feje fölül, azt sem hallja meg. A Delta cannes-i sikere óta mi minden történt az életében? Úristen! Dolgoztam a HOPPar- tosokkal, Szorokin darabját, A jeget, amelyet Kornél rendezett a krétakörösökkel, átvittük a Nemzetibe, zsűritag voltam a locarnói fesztiválon, ahol elég sok rendezővel találkoztam, s most úgy néz ki, hogy alakulnak majd munkák, mert több ajánlatot is kaptam. És lett egy állásom is. Irodában? Étteremben. Más nem is változott körülöttem. Itt vagyok, tudnak rólam, Berlinből pedig szép hosszú listát kaptam, hogy ki mindenki szeretne interjút készíteni velem. Kínától Angliáig nagyon sok külföldi újság riportere bejelentkezett. Elég furcsa volt ezt látni. Meg is lepődtem. Arra a kérdésre viszont, hogy mit várok a Shooting Starstól, csak azt tudom válaszolni, hogy egy rendezőnek lehetnek tervei, amelyeket meg akar valósítani, színésznőként kint lenni azonban teljesen más. Nem tudhatom, hogy utána mikor fognak hívni, vagy hogy kapok-e egyáltalán olyan ajánlatot, amelyet a berlini fesztiválnak köszönhetek. Ez később fog kiderülni. Az étteremben hogyan kötött ki? Már a nyáron gondoltam rá. Nem tudtam, mi lesz ebben az évben. Kellett valami, hogy biztonságban érezhessem magam, ne legyen az, hogy csak úgy lógok a levegőben. Egyébként pincérked- tem már régebben is. A főiskola alatt, nyaranként. Akkor is nagyon szerettem csinálni. Kikapcsolta az agyam, vagy más módon kattogott. Jó ez depresszió ellen is. Mosolyogni kell a vendégre. Akkor is, ha épp nincs kedve. De egy idő után jókedvem lesz tőle. És hogyan képzeljem el? „Mű- besiklás” négy tányérral a karján? Annyit nem bírok el. Hármat igen. Gyakorolt? Megtanultam. Törött valami? Mosogatás közben. „Nem felejtem el, honnan jöttem, és nem ünneplem magam a sikereim miatt" (Erdélyi Mátyás felvétele Munkaidő? Ha azt mondom, hogy most egy hétvégén nem tudok menni, akkor sincs harag. Ha megyek, este hattól elvileg éjfélig dolgozom, gyakorlatilag pedig addig, amíg van vendég. De már ötkor bent vagyok. Összepakolok, felmosok, előkészítek, hatkor pedig felveszem az első rendelést. Éjfélkor meg, gondolom, már majd összeesik. Nem. Ez érdekes. Meg lehet szokni. Ha sokan vannak, elfárad az ember. Olyan, mintha futnék. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Futógépre mindenesetre nem vágyom. Otthon mennyire házias? Egy két poharat szívesen elmosogatok. Főzni nem szoktam. Magamnak? Az étteremben viszont jó látni, hogy ízlik a levesem. Ezek szerint főz is, nemcsak felszolgál. Vagy éppen krumplit pucolok. Ha időm van, vagy ha olyan a kedvem. Főzni szeretek. Gyakorlom a nagy adagot. Nagyban kell gondolkodni, nem? Ha már...! Békéscsabán, miután felvették a színművészetire, eszébe jutott egyszer is, hogy jó lenne majd eljutni Cannes-ba? Soha. Igazából nem volt megfogalmazva semmi az agyamban. Ma is csak azt tudom mondani: én nagyon szeretek filmezni, örülök, hogy ezt csinálhatom. De mindenáron ezt sem akarom. Ha nem olyan a helyzet és nem olyan a körülmény, akkor nem kell. Főleg, ha nem érzem magam jól benne. Az étteremben hét hónapja dolgozom. Azt is szeretem. Figyelem az embereket, hogyan viselkednek. Vannak érdekes figurák. A kekeckedőket nehezen viselem. A döntésben, a választásban senkit sem siettetek. Felismerik a vendégek? Nem mindig. Persze volt már olyan is, hogy kivittem a számlát, és autogramot kértek rá. Vicces volt. Nevettem rajta. Kornéllal dolgozott már Cannes óta? A Niebelung-lakóparkot, Térey János darabját vettük fel a nyáron, azt az előadást, amelyet a Krétakör mutatott be a Budavári Sziklakórházban. De most is forgat, ha jól tudom. És nem játszik nála? Nem. Hogyhogy? Valószínűleg nem volt nekem való szerep. Ez így tök normális. Nem szabad személyesnek lenni. Színész vagyok, valamit közvetítek. Ha nem vagyok benne egy filmben, akkor nem azért, mert nem vagyok jó, hanem mert arra a szerepre másvalaki esetleg jobban megfelel. Los Angelesben mindenesetre fordítva történnek meg a dolgok. Ott a pincérből lesz-lehet színész, nálunk ez még szenzációval bír, hogy valaki rangos külföldi fesztiválok elismeréseivel a neve mögött beáll felszolgálni. Minden tiszteletem az öné, hogy képes volt elébe menni egy nem várt helyzetnek. Én ezen nem gondolkoztam akkor. Csak azt tudtam: nekem ez így jó. Nem felejtem el, honnan jöttem, és nem ünneplem magam a sikereim miatt. Attól pedig, hogy eljuthattam Cannes-ba, nem változtam meg. Remélem, ugyanaz az ember vagyok, mint aki előtte voltam, és hiszem, hogy ezután is az leszek. Ez elég jó helyzet, hogy nekem igenis van egy munkahelyem, ahova be kell mennem, ki kell raknom a WC-papírt, fel kell mosnom, és ha netán goromba velem a vendég, akkor is azt kell mondanom: kedves egészségére! Annak pedig, ha megdicsérik a levesemet, külön örülök. Ezek ennyire egyszerű dolgok. De kellenek! S akkor melyik levesét kóstoljam majd meg? A csilis paradicsomot. Saját recept? Én találtam ki. Van benne Žubrovka is. Lengyel vodka. A paradicsomlevesben. Igen. És Berlinben mi legyen? Mivel szeretne hazajönni? Egyszerű. Azzal, hogy mindent megtettem, amit meg tudtam tenni.
