Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-07 / 31. szám, szombat
11 |i]i i ' il íl 1 1 11 1 i Li1 'ill: it lj uiľ'mrrMiTii ! llTiili.'l 1 irimmmnn i m. 11 ________________________ 1Z SZALON ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com Értékszempontok az irodalmat vásárlók számára Minimum tizenegyes! MAGYAR NARANCS Naponta tapasztaljuk, hogy miféle szakadék tátong az eladás alapján összeállított, illetve az irodalmi világban uralkodó, többnyire elsősorban szóbeszédre, na meg a szaklapok kritikai rovatainak értékelésére támaszkodó jobb híján szakmainak nevezhető értékítéletek között. Egy parádés példával élve: Vámos Miklós könyve szárnyal a kereskedelmi listákon, míg a szakma értékelése alapján az esztétikailag legkevésbé sikerültek egyike a 2007-ben kiadott regények csapatában. Olykor akadnak átfedések, ilyen pl. Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete, ám ez kivételesnek mondható. Ezen a helyzeten szeretne némileg enyhíteni a most útnak induló Minimum tizenegyes! című ajánlólistánk, melyet harminc hiteles és megbízható ítélőerejű irodalmár állított össze. Úgy tudjuk, ilyen lista nem létezett az elmúlt évtizedekben Magyarországon (a Magyar Napló kezdeményezése a kilencvenes évek elején gyorsan kifulladt), noha más tájain a világnak bevett és elég j ól működő gyakorlat. Összeállításunk tisztességes ajánlatokat tartalmaz. Nem leváltani vagy pellengérre állítani kívánjuk a vásárlásával szavazó olvasót, pusztán orientálni szeretnénk, felhívni a figyelmét értékes, de kereskedelmileg nem feltétlenül sikeres művekre. AZ AKTUÁLIS RANGLISTA 1. Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent (Magvető) - 64 pont 2. Kertész Imre: Európa nyomasztó öröksége (Magvető) - 36 pont 3. Péterfy Gergely: Halál Budán (Kalligram) - 35 pont 4. Vladimir Nabokov: Ada, avagy Ardisi tüzek (Európa) - 28 pont 5. Márton László: Amit láttál, amit hallottál (Jelenkor) - 26 pont 6-8. Maurice Blanchot: Halálos ítélet (Kalligram) - 25 pont Christoph Ransmayr: A repülő hegy (Kalligram) - 25 pont Jeanette Winterson: Teher (Palatínus) - 25 pont 9. Sirokai Mátyás: Pohárutca (JAK-Prae.hu) - 22 pont 10-12. Bán Zsófia: Próbacsomagolás (Kalligram) - 21 pont Fernando Pessoa: Portugál tenger (Kalligram) -21 pont Tar Sándor: Te következel (Magvető) -21 pont Szavazók: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Dunajcsik Mátyás, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k. kabar lóránt, Kálmán C. György, Kiss Noémi, Kru- sovszky Dénes, Lapis József, László Emese, László Ferenc, Lóránd Zsófia, Margócsy István, Menyhért Anna, Mikola Gyöngyi, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Németh Zoltán, Pallag Zoltán, Schein Gábor, Selyem Zsuzsa, Szegő János,TaijánTamás,TuriTímea, Urfi Péter. A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. HALÁL BUDÁN Christoph Ransmayr repülő begy PESSO BAN ZSÓFIA PRÓBA CSOMAGOLÁS Kalligram-könyvek újévi sikere Egy évvel ezelőtt indította a Magyar Narancs a Minimum tizenegyes! című irodalmi ajánlólistáját. Elégedetten tartjuk számon, hogy ebbe a hónapról hónapra változó 11-es rangos összeállításba a Kalligram műhelyéből kikerülő könyvek is folyamatosan bekerülnek. A Magyar Narancs legfrissebb irodalmi ajánlólistája azonban minden eddigi üyen jellegű sikerélményünket tetézi: a pontazonosság folytán 12 tételből álló legek közt 5-öt a Kalligram-kiadványok szolgáltatnak. Összeállításunk ennek a sikernek a forrásából származik. (Forrás: Magyar Narancs, XXI. évf., 5. szám- 2009. január 29.) „Felejtsd el ezt a világot, fordulj a könyvek, az erdő, a magány felé" „Pogány és barbár nép maradtunk” Az emberek állnak az utcasarkon, és háborús élményeiket mesélik - írja Márai 1945-ös naplójában. „Mindenkivel ugyanaz történt; éjjel betörtek a házba a nyilasok, megették a lekvárt, és megölték a nagymamát.” GAZDAG JÓZSEF A Márai-életmű csúcsát nem a regények, hanem a memoár- jellegű írások jelentik; az Egy polgár vallomásai, a Föld, föld!... és a Naplók. Regényeiről ő maga sem volt túl jó véleménnyel, nem engedte azt sem, hogy megfilmesítsék őket. „Irodalom ez? Nem remekmű, tökéletlen és fölösleges is, a világ gondtalanul el lehetne nélküle” - írta a Nővér című regényéről, s hogy öklen- deznie kell a „nyekergően dallamos” Márai-hangtól. A gyertyák csonkig égnek olasz és német kiadása több százezres példány- számú bestsellerré vált, de Márai szintúgy „rossz regénynek” nevezte. „Túl könnyen írtam... túl zenei, egyáltalán, kissé »túl« volt az egész.” Egy polgári író Mindezt egy sikerei csúcsán álló író állapítja meg magáról, aki a Pesti Hírlapba írt vasárnapi cikkéért egy gyári munkás háromhavi fizetésének megfelelő honoráriumot kapott, s akit reggelente a szobalány ébresztett, amikor behozta a narancslevet és a napi sajtót, akinek kerekes asztalkán tolták be a reggelit (teát, vajat, lágy tojást, mézet); majd miután befejezte a munkát, a garázsmestere előkészítette számára az autót, ő pedig fehér nadrágban és trikóban, kezében teniszütővel a Mar- git-szigetre indult, ahol az uszodában „megdögönyöztette” magát, beült egy kávéházba, délután aludt egy keveset, dolgozott egy keveset, este pedig sétált vagy vendégségbe ment. Ugyanez a Márai 1945-ben rozsét gyűjt, kapál, és csorba pléhlavórban mosakszik Leányfalun, s örül egy kövér körtének. Naplóját a padláson tartja. Jegyzetel akkor is, amikor a szovjet hadsereg katonái feltűnnek a faluban. Hozzájuk is beköltöznek, szerelőműhelyt alakítanak ki a kis házban, amely a továbbiakban kaszárnyára, vagy még inkább egy istállóra hasonlít: „a klozetek túlzsúfoltak bélsárral”, az ukrán, kirgiz és csuvas katonák éjjel-nappal gramofonoznak és üvöltöznek, valakik pedig ellopják a család elrejtett pénzét, a nagy becsben tartott pipadohánnyal és néhány üveg borral együtt. Anyatejet, élelemért Márai a lárma közepette egy kis szobában ül, és Oswald Spengler könyvét (A Nyugat alkonya) olvassa. A főváros ostroma után gyakran ellátogat Budapestre is. Mikó utcai lakásából szemétdomb és romhalmaz maradt csupán: a házat három bombatalálat és több mint harminc gránátlövés érte. Hátizsákkal jár könyveket menteni a romok alól (több ezer kötetes könyvtára veszett oda), s örvendezik, ha talál egy épségben maradt, bilingvikus (francia-görög) Marcus Aureliust. S bár zsurnaliszta múltját szívesen megtagadta volna, naplóírása során kétségkívül hasznosította újságírói tapasztalatait is: azonnal kipécézte a torz és visszás jelenségeket. „Néhol andalgó párok a pádon, a Vérmező mentén; tömegsírok és lódögök között flörtölnek.” A Duna hullákat szállít, meztelen emberi holttesteket, gúzsba kötve. Senki sem figyel rájuk. „A pesti Vigadó előtt tömegben vártam a csónakra, amikor elúszott előttünk egy hasas, dagadt hulla. „Kassa elesett... Kassa belátható időn belül nem lesz, igen, valószínű, hogy soha többé nem lesz magyar város...” Az emberek közömbösen nézték, fiatal nő állott mellettem, orrát púderezte, pillantása sem volt a tetem számára.” Pest éledezőben, egyszeriben mindent lehet kapni, ami éveken át hiánycikk volt: zsírt, étolajat, harisnyát, Chanel- parfümöt. ,A Váci utcán, a romok között shopping-hangulat.” Csak éppen minden méregdrága, az emberek éheznek, egy újsághirdetésben valaki anyatejet Iánál élelemért. Ismét működik a mozi; Márai beül egy amerikai filmre, de fél óra után émelyegve távozik. ,Álérzések, álszenvedélyek, hímrin- gyók és partnernőik.” Gyógyírként Tolsztojt olvas, az Ivan Iljics halálát és a Kreutzer-szonátát. Keresztény magyarok? Márai analitikus hajlama a kötetlen műfajú naplókban érvényesülhetett igazán. A keresztény magyar jobboldal, amely a kilencvenes években emblema- tikus írót faragott Máraiból, csak az antikommunista gondolkodót látta benne. Pedig Márai mindkét oldalon éppen csak megtűrt személynek számított: a fasiszták szemében destruktív baloldali volt, zsidóbérenc és Moszk- va-barát, míg a kommunisták szemében gyanús jobboldali, titkos fasiszta. Senki sem ostorozta kímélet- lenebbül a „keresztény magyarságot”, mint Márai. A magyarság nem lehet keresztény, írta 1945-ös naplójában, mert a kereszténység alaptételeit a magyarok sosem tanulták meg, ebből a nemzetből mindig hiányzott a szolidaritás, a humánum, a részvét. „Pogány és barbár nép maradtunk, cilinderrel a fejünkön és feszülettel a kezünkben.” Kassa, drága Kassa „Kassa elesett” - jegyzi fel 1945 januárjában. „Kassa belátható időn belül nem lesz, igen, valószínű, hogy soha többé nem lesz magyar város; a szlávság felszívja ezt a szép várost, Rákóczi városát.” A hír különösen fájdalmasan érinti Márait, aki napokig úgy gondol szülővárosára, mint egy kedves halottra. Csakhogy - fűzi tovább gondolatait - Kassa már korábban elveszett. Az a Márai, aki 1938-ban, az első bécsi döntés után újságíróként kísérte a magyar csapatokat a visszacsatolt Felvidékre, s aki a Képes Vasárnap 1938. október 16-i számában a kassai dómot az „örök Magyarország” eszméjéhez kötötte, 1945-ben már másként fogalmaz. Kassa akkor veszett el, írja, amikor Horthy csapatai megjelentek a dóm előtt, amikor urak helyett úrhatnám bugrisok érkeztek, s hozták magukkal a műveletlen, tunya, kapzsi és pökhendi hivatalnokokat. „Hoztuk a magyar méltóságosuram-szellemet egy városba, mely a csehek alatt megismerte a demokráciát [...] Nem akadt becsületes őslakos Kassán ez években, aki ne várta volna vissza a cseheket.” Márait ma alighanem megköveznék az ilyen mondataiért - véli a naplók német kiadásához írott előszavában Földényi F. László. Márainak igaza volt: Kassa soha többé nem lett magyar város, s míg az 1910-es népszámlálás szerint Kassán az összlakosság (54 331 fő) közel 70%-a vallotta magát magyarnak, 1941-ben pedig 75%-a, addig 1991-ben ez az arány már csak alig több, mint 4% volt, 2001-re pedig 3,8%-ra csökkent - „Rákóczi városában” az ezredfordulón 236 093 lakosból mindössze 8940 volt magyar nemzetiségű. (Márai Sándor: A teljes napló, 1945. Helikon Kiadó, Budapest, 398 oldal) &• r T*V 3}' (Képarchívum ..wm A kassai Szent Erzsébet-dóm egy korabeli képeslapon.
