Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-06 / 30. szám, péntek
20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL A tengerimalac gondozása Vásároltunk fiunknak egy tengerimalacot. Ám nem tudjuk, a tartáson és a tápláláson kívül mire figyeljünk oda? (N. M.) DR. NAGY KORNÉL A tengerimalac almát rendszeresen cseréljük, fogait, körmeit, szőrzetét ápoljuk. A malaclak takarítása azért nagyon fontos, mert a vizelet és az ürülék bomlásából a malacok életterébe ammónia kerül. Ha az állat túl hosszú időt tölt ebben a térben, tüdeje és légútjai súlyosan károsodhatnak. A rendszeres takarítással megelőzhetők a kellemetlen szagok, és az, hogy a különböző kórokozók megtelepedjenek, kedvencünk pedig megbetegedjen. Az alomcsere gyakorisága a malackák számától és az alapterület nagyságától függ. Ha a takarításhoz vegyszert használunk, a lemosott felületet többször öblítsük le forró vízzel! A fogak esetében a metsző- és az őrlőfogakat kell figyelni. Ha kedvencünk megfelelő mennyiségű szénát kap, elkerülhető, hogy fogai túlnőjenek. Ha metszőfogai a kelleténél mégis hosszabbak lennének, egy csipesszel lehetőség van azok fájdalommentes megrövidítésére (a gyakorladanabbak kéijék az állatorvos segítségét). Az őrlőfogak összenövése már komolyabb problémát jelent, és ilyen esetekben gyakran már nem lehet segíteni az állatokon. A fogak vizsgálatakor ellenőrizzük az ajkak állapotát is. A tengerimalac ajkának szélén megjelenő lerakódás lehet az A- és C-vitamin hiányakor kialakuló szájsebesedés jele, vagy utalhat savval, esedeg pesz- ticidekkel szembeni túlérzékenységre is, mely anyagokkal a malac a növényfélék fogyasztásakor találkozhat. Mindkét esetben ajánlatos a gyógykenőcsös kezelés. Ha az állat szeme sarkában csipaszerű lerakódást észlelünk, az többnyire valamilyen megfázásos bétegségre utal. Mártsunk egy fülpiszkálót patikában kapható bórsavoldatba és apró, finom mozdulatokkal távolítsuk el a szennyeződést! A tengerimalacok orra alapállapotban száraz és tiszta. Ha váladék ürül belőle, keressük fel az állatorvost! Az egyéb szennyező-déseket langyos vízbe mártott vattadarabbal eltávolíthatjuk. A fülek tisztántartásával megelőz-hetjük a gyulladások kialakulását és a paraziták megtelepedését. A tisztítás langyos vízbe vagy babaolajba mártott vattadarabbal történhet. Természetes körülmények között a tengerimalac karmai folyamatosan kopnak (pl. a köveken). A forgácson ez nem történik meg, így a karmok levágásáról is nekünk kell gondoskodnunk. Ha az állat karma túlnő, jobb esetben karomrágáshoz vezethet, sőt, akadályozhatja az állatot a szabad mozgásban. A karomvágás eleinte nem tűnik egyszerűnek, főleg akkor, ha a malackánk körme fekete. Vigyáznunk kell, hogy bele ne vágjunk a karom vérerekkel sűrűn átszőtt részébe. Rózsaszín lábujjak esetében tartsuk azokat a fény felé. Ha véletienül mégis mellényúlnánk, és vérezni kezdene a malacka karma, tegyünk alkoholos vattát a vérzés helyéhez, amíg az el nem áll! Ha nem vagyunk biztosak magunkban, először fordulhatunk kisállat-kozmetikushoz, de akár az állatorvost vagy az állatkereskedőt is megkérhetjük, mutassa meg a fogásokat. A procedúrát általában kéthetente ajánlatos elvégezni, de természetesen ezt is tengerimalaca válogatja. A biztosabb kezűek használhatnak erre hagyományos kisollót, ám kapható speciális karomvágó olló is. Komoly betegségeket előzhetünk meg, ha odafigyelünk az állat nemi szerveinek tisztaságára. Érettebb hímekre jellemző a végbélzsák eltömő- dése. A probléma nehezítheti, extrémebb esetben gátolhatja a széklet ürítését. Ezért a szennyeződés eltávolítása rendkívül fontos. A kellő eredményt óvatos mozdulatokkal, meleg vizes vattadarabbal érhetjük el. A tengerimalac igényli a rendszeres fürdetést. Ehhez gyakorlatilag bármilyen cicasampont használhatunk, de ha tehetjük, vásároljunk antiallergén bolhaűző készítményt. Az állatot finoman dörzsöljük be vele, majd folyóvízzel alaposan mossuk ki bundájából a habot. Ezután megtörölgetjük és hajszárítóval szárazra szárítjuk. A fürdetés ideje alatt végig ügyeljünk arra, hogy az állat melegben legyen, s ne érje huzat! A hosszúszőrű tengerimalacok esetében a napi-két- napi fésülgetés elengedhetetlen. Ehhez használjunk állatkereskedésben kapható, kisállatok számára kifejlesztett bontókefét. A hosszúszőrű tengerimalacoknál és a többi rövidebb szőrű fajtánál nem jellemző a szőr csomósodá- sa, de ettől függetlenül fésülget- hetjük őket is. A kertészkedők metszés gyanánt sokszor a gyümölcsfa rövid képződményeit, termőképleteit távolítsák el Mit kell tudni a vízhajtásról? (Fotó: Képarchívum) Eltelik még két-három hét, amíg kimehetünk a kertbe, hogy elkezdjük a gyümölcsfák metszését. Addig viszont tanuljunk együtt. BELUCZ JÁNOS Ezen a héten két kiemelkedő metszési hibára szeretném felhívni a kertészek figyelmét. Gyakran tapasztalom, hogy a kertészkedő metszés gyanánt sorra metéli le a gyümölcsfa rövid képződményeit. Pedig ezek a termőképletek. Amikor a magyarázat felől érdeklődöm, a leggyakoribb válasz így hangzik: legalább látják, hogy valamit végeztem. A másik metszési hiba is sajnos gyakran előfordul: vegyünk például egy Hungária sövényt (egy síkban, sövényszerűen kialakított termőkaros orsó) almából, amely már legalább 5-7 éves. A huzalokra kikötözött oldalágak sok felfelé menő, erős hajtást hoznak, ide sorolva a vízhajtásokat is. A legfelső, drót feletti hajtás az érdekes. A hozzá nem értő kertészkedő fogja a metszőollót és fűnyí- rószerűen 10-15 cm hosszúra visszavág minden hajtást. Az így megmetszett fácska csak véletlenül teremhet, hiszen az alma a két- és többéves részeken hozza a termőrügyeket. A meghagyott 10- 15 cm-es vesszőkön a 3-4 rügy mind kihajt és újra sok hajtást eredményez. A felső rész beárnyékolja az adatta levő emeleteket, így ott se fejlődnek ki termőrészek. A helyes metszésmód a Hungária sövénynél a következő lenne: tőből kimetéljük az erős vesszőket úgy, hogy a csonkot sem hagyjuk meg. A vékonyabb, rövidebb internódi- umú vesszőkből, vagyis amelyek érettebbek és több szem van rajtuk, azokból néhányat (20 címenként egyet) meghagyunk, és lekötünk vízszintes helyzetbe. Az alsóbb szinteken is ezt kell tenni. Termővesszők csoportosítása Ahhoz, hogy a metszéssel foglalkozó szakkönyveket, szakcikkeket megértsük, és az ott leírtakat alkalmazni tudjuk, feltétlenül meg kell tanulni néhány szakkifejezést. A múlt héten már ecseteltük, milyen rügyeket, vesszőket ismerünk. Aszerint, hogy a levél nélküli éves növekményen milyen rügyek vannak, s milyen hosszúak a vesszők, megkülönböztetünk:- hosszú termővesszőt - legalább egy virágrügyet hordozó, 150 mm-nél hosszabb vessző;- rövid termővessző - legalább egy virágrügyet hordozó, 150 mm-nél rövidebb termővessző;- bokrétás termőnyársak - csonthéjasoknál (meggy, cseresznye esetében) a termőrügyek csoportosulása;- dárda - igen rövid szárrésszel ellátott termővesző, 22-50 mm- nél nem hosszabb, az almánál és a körténél fordul elő;- egyszerű termőgally, gyűrűs termőnyárs - a dárda megnyúlásával jön létre;- termőbog, termőkalács - értékes része a termőrésznek, általában a gyümölcs mellett fejlődik ki egy termőrügy, s a gyümölcs leválása utáni állapot. Szüretkor óvjuk ennek elvesztését;- sima termőnyárs - 80-100 mm hosszú, fejletlen, többnyire apró oldalrügyekkel borított termővessző, csúcsán átmeneti rüggyel. Ha ez termőrügyként fejlődik ki, akkor már az éves vessző is termést tud hozni. Ez függ a fajtajellegtől is. Legtöbb ilyen termő vessző, gally, rügy a Starkrimson fajtánál alakul ki, esetenként a rövid termővesz- szőket meg kell felezni úgy, hogy az alsó részét eltávolítjuk. Hogyan kezeljük a vízhajtást? A fa gyökérrendszere a vegetáció alatt a fa rendszerét, koronáját egyformán ellátja vízben oldott tápanyagokkal. Ha ifjítjuk a fát és ennek részeként egy vastagabb faágat eltávolítunk, azt a gyökérzet nem regisztrálja, és tovább pumpálja oda a vizet. A fa szervezete, hogy ezt feldolgozza, ún. vízhajtásokat nevel. Mivel ezek a korábbi ág méretéhez képest kisebbek, csak egy hajtást jelentenek, így ezek bőven el vannak látva vízzel, tápanyaggal, így képesek egy év alatt akár 1- 2 méteresre is megnőni. Két lehetőség van: ha szükséges, meghagyjuk a korábban eltávolított ág helyett, vagy a kihajtott részt folyton eltávolítjuk. Ha behelyettesítésképpen akarjuk a hajtást tovább nevelni, akkor mielőbb változtassunk helyzetén, kössük ki lehetőleg vízszintes helyzetbe. Mivel az üyen, vízzel teli hajtások nagyon törékenyek, legyünk óvatosak. Előbb kössünk le egyet (ne a legfejlettebbet), és ha sikerült, csak aztán metéljük ki a többi vízhajtást. A hajtások, vesszők helyzete a koronában A szakkönyvek többsége részletesen foglakozik a szélrózsa állású gallyakkal. Magyarázzák, miért ajánlatos koronakialakításkor a vesszőket vízszintes helyzetbe lekötni, főleg almánál, körténél, néha még szüvánál is. A válasz a következő: azért, mert a függőleges helyzet a vesszők, gallyak növekedésének kedvez. Megközelítőleg 17-20 fokos szögállásonként lefelé gyarapszik az ág egy-egy almával, majd derékszögnél (vízszintes helyzetben) eléri az ideális 3-4 darab almát. A vízszintesnél nyitottabb szögű ágak ugyan többet teremnek a kelleténél, ám megszűnik a hajtásnövekedés. Kivételt csak a spúr fajták (pl. a Starkrimson) képeznek, ahol a függőleges helyzetű ágak is teremnek. A fenti teória leginkább a korábbi koronaalakoknál (természetes korona, termőkaros orsó, su- daras-emeletes korona, sövények) volt fontos. A mai leggyakoribb koronaformánál (a karcsúorsónál) bár szintén hasznos a lekö- tözés, a gallyak vízszintes helyzetéről a korai termés gondoskodik, amely az ágat leterheli. Viszont a gallyak ne hajoljanak vízszint alá, hogy legyen hajtásnövekedés. Ez részben a gyümölcsleválogatással valósul meg. A kezdeti oldalágak, amelyek spirálisan alakulnak ki a törzsön, idővel megvastagszanak, ezekből lesznek a jó teherbírású félkarok. Rajtuk termővesszőket alakítunk ki, amelyeket letermés után kicserélhetünk egy új hajtásra. Van még egy jelenség, amely jellemző a sövényre és a karcsúorsóra egyaránt. A letermés után sietünk a fát felengedni, aminek az az eredménye, hogy alul nincsenek kifejlődve az oldalágak, a fentiek már nagyobbak, és azok - amíg nem készültünk el az első ágcsoport szintkialakításával - beárnyékolják az alsó szinteket. Magát a sudarat úgy tudjuk fékezni a felmenésében és terjeszkedésében, ha visszametsszük álsudár- ra, vágyás az alatta levőre. A szerző kertészmérnök PIACI ÁRSÉTA Pozsony Komárom Rimaszombat Zselíz Losonc Szepsi Kassa febuár4-én február 4-én február 4-én február 4-én február 5-én február 4-én február 4-én sárgarépa 0,53 Euro/kg 0,35-0,50 Euro/kg 0,50 Euro/kg 0,32 Euro/kg 0,66 Euro/kg 0,49 Euro/kg 0,37-0,40 Euro/kg petrezselyem 1,50 Euro/kg 0,90-1 Euro/kg 1,66 Euro/kg 0,82 Euro/kg 1,16-1,29 Euro/kg 0,99 Euro/kg 0,96 Euro/kg burgonya 0,43 Euro/kg 0,35-0,40 Euro/kg 0,33 Euro/kg X 0,33 Euro/kg 0,33 Euro/kg 0,23-0,30 Euro/kg tojás 0,12 Euro/db 0,11-0,13 Euro/db 0,11 Euro/db X 0,10-0,12 Euro/db 0,10-0,12 Euro/db 0,11 Euro/db hagyma (fokhagyma) 0,65 (3,35) Eur/kg 0,60 (2,32) Eur/kg 0,66 (3,32) Euro/kg 0,37 (2,50) Euro/kg 0,40-0,50 (1,99-3,29) Euro/kg 0,49 (3,48) Euro/kg 0,23-0,3 (3,29) Euro/kg zeller 1,13-1,29 Euro/kg 1,16 Euro/db 1,33 Euro/kg 0,33 Euro/db 1,16 Euro/kg 0,99Euro/kg 0,96 Euro/kg zöldpaprika 3,10 Euro/kg 1,99 Euro/kg 3,98 Euro/kg X 2,29-2,82 Euro/kg 2,49 Euro/kg 1,99Euro/kg paradicsom 2,60 Euro/kg X 2,49 Euro/kg 2,29 Euro/kg 1,93 Euro/kg 1,96 Euro/kg kelkáposzta 0,85 Euro/kg 0,50 Euro/db 0,66 Euro/kg X 0,60-0,83 Euro/kg 0,6 Euro/kg 0,63 Euro/kg máz 4,65-5,31 Euro/kg 3,98 Euro/kg 4,65 Euro/kg 2,99 Euro/kg 3,40-4,32 Euro/kg 3 Euro/kgx 3,98-4,98 Euro/kg alma/körte 0,60-1,50/2,10 Euro/kg 0,50-0,60/x Euro/kg 0,50/1,99 Euro/kg 0,52/x Euro/kg 0,73-1,16/2,29 Euro/kg 0,99/3 Euro/kg 0,11-0,66/0,63 E/kg őrölt piros paprika 11,50 Euro/kg 8,30-9,96 Euro/kg 12,60 Euro/kg 8,30 Euro/kg X x X karfiol/karalábé 1,50-2/3 Euro/db x/0,66 Euro/kg 1,83 Euro/db/0,83 Euro/kg x/0,33 Euro/db x/0,6-0,66 Euro/db x/0,7 Euro/kg 1 E/db/0,35 Euro/kg káposzta 0,35-0,40 Euro/kg 0,33 Euro/kg 0,33 Euro/kg X 0,33-0,35 Euro/kg 0,40 Euro/kg 0,20 Euro/kg savanyú káposzta/dióbél 0,93-1/4,85-5,30 Euro/kg 0,66-0,83/5,31 Euro/kg 0,83/4,98 Euro/kg x/3,63 Euro/kg 0,83/2,65 Euro/kg 0,75/4 Euro/kg 0,63/3,98 Euro/kg
