Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-06 / 30. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 6. IZVILÁG 13 Jól ellensúlyozza a húsok és halak sós ízét, valamint könnyen emészthetővé teszi a zsíros falatokat HÁZI MUSTÁROK KÉSZÍTÉSÉ A nélkülözhetetlen mustár ben egy kevés sót és borsot elke­verünk, és apránként hozzáadjuk az olajat is. A salátára locsoljuk, végül a tojásokat ráültetjük. Mustáros lencsesaláta Hozzávalók: 30 dkg lencse, 1 fej vöröshagy­ma, 1 gerezd fokhagyma, 2 db al­ma, pikáns mustár, citromlé, salá­taolaj, tárkonyecet, fehérbors, só. Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk, az al­mát meghámozzuk és mindkettőt vékonyra szeletelve beáztatjuk cit­romlébe. A megmosott, korábban beáztatott lencsét enyhén sós víz­ben megfőzzük, majd lecsepegtet­jük és hagyjuk kihűlni. Salátástál­ba tesszük, hozzákeverünk két evőkanál salátaolajat, két evőka­nál tárkonyecetet és egy evőkanál mustárt. Hozzáadjuk az almát és a hagymát, sózzuk, borsozzuk. Hűtőben hagyjuk állni egy pár órát, hogy az ízek jól összeérjenek. Mustáros pulykamell Hozzávalók: 60 dkg pulykamell, 6 dkg mus­tár, 8 cl olaj, 1 csomó zöldpetrezse­lyem, 5 dkg vaj, 1 fejes saláta, 80 dkg zeller, 20 dkg majonéz, 5 cl tej­szín, 1 db citrom vagy 1 evőkanál málnás ételcet, 2 dkg porcukor, őrölt fehér bors, só. Elkészítés: A kicsontozott pulykamellet tö­rött borssal fűszerezzük, megsóz­zuk, majd bekenjük a mustár felé­vel. Olajjal kikent tepsibe tesszük, és előmelegített sütőbe tolva, gya­kori locsolgatással kb. 25-30 per­cig sütjük. A sütőből kivéve ráken­jük a megmaradt mustárt, és gaz­dagon megszóljuk a finomra vá­gott zöldpetrezselyemmel. Kevés vajat teszünk rá, és a sütőbe visszatéve még 8-10 percet sütjük. Amikor megsült, szobahőmérsék­leten lehűtjük, majd a hűtőszek­rénybe tesszük. Tálaláskor vé­konyra felszeleteljük, és az üveg­tálkákra tett salátalevélre ízlése­sen elrendezzük. Mellé tesszük a majonézes zellersalátát. A zellersalátához a megtisztí­tott zellert sós, enyhén cukros, cit­romlével (vagy málnás ételecet­tel) ízesített vízben puhára főz­zük. Főzőlevében hagyjuk kihűl­ni, majd felszeleteljük. Összeke­verjük a citromlével, kevés porcu­korral, sóval ízesített, és tejszín­nel dúsított majonézzel. Végül fi­nomra vágott zellerlevéllel meg­szóljuk. (em, stop, o) Amikor különféle ételeinket mustárral savanyítjuk, csak azt tudjuk, hogy ha nem lenne, valami nagyon fon­tos hiányozna ezekből a fi­nomságokból. ISMERTETÉS Ha valaki azt gondolná, hogy a mustár a modern kor „találmá­nya”, nagyon téved, hisz már i. e. 3000 körül keletkezett szövegek­ben is említik. A középkori Euró­pában a mustár egyike volt azok­nak a fűszereknek, amelyeket még a szegényebbek is megen­gedtek maguknak. A XVI. szá­zadban pedig már iparilag állí­tották elő. Elnevezése a latin mustum ar- dens kifejezésből származik, amely égő mustot jelent. Abban az időben az őrölt magvakat szőlőmusttal keverték. A mustárnak két fajtája van nö- vénytanilag. A mag gömbölyű, si­ma felületű, sárgásfehér színű. Hentes árúk, savanyúságok, és pácolt halkészítmények ízesítésé­re is használják, de főleg étkezési mustár alapanyagául szolgál. A fehér mustár halvány, ho­mokszínű magvai nagyobbak, mint a barna mustáré. Egyik vál­tozata a keleti mustár, amelyet a japán konyha használ ízesítőként. A barna mustár íz kesernyés, csípős és aromás. Az asztali mustár Mire ügyeljünk? Vásárláskor nem árt a minőség megőrzési időt ellenőrizni, bár a mustár nem tartozik a romlásra hajlamos élelmiszerek közé, de a frissen gyártott termék általában csípősebb, mint a két-három hó­nappal korábban készült. Bontat­lan csomagolásban száraz, hűvös, helyen tároljuk. Felbontás után tegyük hűtőbe. Néha a mustár felülete megbar- nul. Ez a száradás következmé­nye, nem jelenti azt, hogy meg­romlott, de használat lőtt távolít­suk el ezt a részt. Gyakori, hogy a mustár a tárolóedényben levet en­ged, ezt ne öntsük le, hanem ke­verjük jól el a mustárral. A mustár többféle étel, saláták, hidegkonyhai készítmények, hú­sok ízesítésére alkalmas. Készül­het vele sokféle mártás, a tartár­tól a vadasig. Jól ellensúlyozza egyes húsok és halak sós ízét, könnyen emészthetővé teszi a zsí­ros falatokat. Marhahús mustáros kéreggel Hozzávalók 4 személyre: kb. 1 kg marha-vesepecsenye, 4 ek. magos mustár, 6 ek. olaj, 1 tk. folyékony méz, fél csokor tárkony, 40 dkg paradicsom, 4-5 gerezd fok­hagyma, 1 kg burgonya, 1 dl tej, 2 dkg vaj, 150 g sűrű tejföl só, bors, szerecsendió. Elkészítése: A húst bedörzsöljük sóval és borssal. A tárkony leveleit lecsip­kedjük, és kevés kivételével egé­szen finomra aprítjuk. A mustárt összekeveijük 3 ek. olajjal és a mézzel, majd az aprított tárkony­levelekkel meg őrölt borssal fűsze­rezzük. A paradicsomot nagy da­rabokra vágjuk. Serpenyőben fel­hevítjük a maradék 3 ek. olajat, és a marhahúst minden oldalról erőteljesen megpirítjuk, azután a zsiradékkal együtt átrakjuk tepsi­be. A húst megkenjük a mustáros keverékkel, majd mellészóljuk a paradicsomot meg a fokhagymát. Előmelegített sütőben, 80 fokon kb. 4 órán át pároljuk. (Közben ne nyissuk ki a sütő ajtaját!) A burgo­nyát meghámozzuk, darabokra vágjuk, és enyhén sós vízben kb. 20 percig főzzük. A tejet felmele­gítjük, a leszűrt burgonyára önt­jük, hozzáadjuk a vajat meg a tej­fölt, és pürésítjük. Közben sóval meg frissen reszelt szerecsendió­val ízesítjük. A kész pecsenyét megszórjuk a félretett zöld fűszer­rel, majd felszeleteljük és a burgo­nyapürével tálaljuk. Mustárhabos tojás * 6 Kezdetben a mustár házilag ké­szült: mozsárban összetörték a magvakat, és ecettel, néha mézzel és fűszerekkel keverték. A mus­tárkrémek készítéséhez fehér vagy barna mustármagot vagy azok különböző arányú keverékét használják fel. Ez az alap, és az ízesítőanyagok: ecet, só, étolaj, cukor, méz, különféle fűszerek adják meg egy-egy fajta jellegze­tes ízét. Leggyakrabban a zöldessárga vagy sárgásbarna színű, sűrűn fo­lyó, kellemesen savanykás ízű, jel­legzetesen fűszeres, csípős aro- májú. Az asztali mustárnak neve­zett készítmények többségükben fehér mustármagból, barna mus­tármag és ízesítő, színező anya­gok hozzáadásával készülnek. A különleges mustárokat: fehér és barna mustármagok külön­böző arányú keverékéből, az asz­tali mustártól eltérő ízesítéssel, esetleg más őrlési technikával ál­lítják elő. Az ismert fajták: Lukul- lusz, Herkules, Hubertusz mustár, paradicsomos mustár. Hozzávalók: 6 főtt tojás, 10 dkg vaj vagy vaj­krém, 4 kiskanál csípős mustár, 50 dkg konzerv- vagy fagyasztott ku­korica, 1 fej saláta, 3 kiskanál tár­konyecet, só, őrölt bors, 9 kiskanál finom olaj (lehetőleg olíva). Elkészítés: A főtt tojásokat kettévágjuk, sárgájukat szitán áttörjük, a vajjal habosra keverjük. A mustárral ízesítjük, majd csillagcsöves hab­zsákba töltjük és a tojások üregé­be púpozzuk. A konzervkukoricát lecsöpögtetjük, ha fagyasztottból készítjük, akkor azt szobahőmér­sékleten fölengedjük. A salátát le­veleire bontva megmossuk, leszá- rogatjuk, kisujjnyi csíkokra vág­juk, majd a kukoricával összeke­verve tálra halmozzuk. Az ecet­A mustárt (amely lényegében va­lamilyen mustármag lisztjéből ke­vert vizes pép) számtalan adalék­kal ízesíthetjük; a leggyakrabban használatosak: a bor, az ecet, (oly­kor sör), citromlé, só, bors, tárkony, szegfűbors, chüi, torma, fokhagy­ma, cukor... Aki kifejezetten a csípős ízeket keresi, annak a frissen és hidegen kevert mustárok ajánlhatók. A csípős íz ugyanis akkor alakul ki - néhány perc alatt -, amikor a mus­tárlisztet a vízzel elkeveijük, majd egy idő után enyhül. Ha a felöntés­hez forró folyadékot használunk, a keletkező íz eleve kevésbé lesz in­tenzív. A tartós főzés ugyancsak csökkenti a csípősséget. A fehér mustár magja önmagá­ban is jó konzerválószer, így a pép tartósítása vegyszert nem igényel, általában elég, ha az üvegét - a re­cepteknél jelzett érlelési idő után - légmentesen lezáijuk, s hűvös he­lyen, fénytől védve tartjuk. Példaként néhány összeállítás: Magyar mustár (Romváry Vü- mos szerint): 10 dkg mustárliszt­hez 0,5 dl vizet és 0,5 dl borecetet keverünk, majd 4-5 órát érleljük, közben időnként felrázzuk. Ekkor hozzáadjuk 15 g borsfű, 5 g ka­kukkfű, 5 g koriander és 5 g petre­zselyem őrölt keverékét, megsóz­zuk, majd felöntjük 0,1 dl édes bor­ral és annyi fűszeres ecettel, hogy jól kenhető pépet kapjunk. Az ala­pos kikeverés után üvegekbe, vagy cserépedénybe tesszük, s lezáijuk. Mustos mustár (Magyar Elek szerint): 1 liter (fehér szőlőből ké­szült) mustot a felére befőzünk, közben a habját leszedjük. Hozzáa­dunk 20 dkg mustárlisztet, s azzal tovább főzzük, amíg megfelelő sűrűségű nem lesz. Közben törött borssal, s egy-két kanálnyi tárko­nyecettel ízesítjük. Ha kész, mele­gen palackozzuk, s légmentesen le­zárják Francia mustár (Romváry Vil­mos szerint): 30 dkg mustárliszt­hez hozzákeverünk 1 dl forró fe­hérbort és 2 dl forró ecetet. 2 órán át állni hagyjuk, majd hozzáadunk 1 g őrölt fahéj, 0,5 g őrölt szegfűszeg, 2,5 g sót, 2 dkg zúzott fokhagymát és 4 dkg porcukrot. Az alapos kikeverés után üvegekbe, vagy cserépedénybe tesszük, s le- záijuk. Német mustár (Romváry Vil­mos szerint): 25 dkg mustárliszt­hez hozzáadunk 5 dl növényi ece­tet, 0,5 g reszelt vöröshagymát, 1 g zúzott fokhagymát, 15 dkg cukrot, 3 dkg sót, valamint 1 g szegfűszeg, 1 g fahéj, 5 g feketebors és 10 g tár­kony őrölt keverékét. A jól össze­dolgozott pépet addig hagyjuk fe­detlenül, míg az erősen csípős ízét el nem veszti, s csak azután palac­kozzuk. (km)

Next

/
Oldalképek
Tartalom