Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-07 / 4. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 7. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Kórházakban bujkálnak A Gázai övezet kórházai­ban, az ENSZ és a vöröske­reszt képviseleteinek köze­lében keresnek menedéket a Hamász egyes vezetői - írta a Háárec című izraeli lap pa­lesztin forrásokra hivatkoz­va. Az újság szerint a gázai Sifa kórházban a Hamász- vezetők még sajtókonferen­ciákat is tartottak abban bízva, hogy Izrael nem lövi a kórházat. Az izraeli katonai hírszerzés szerint a Hamász még akár hetekig képes foly­tatni támadásait izraeli terü­letek ellen, mert ehhez ele­gendő rakétával és aknalö­vedékkel rendelkezik. (Peter Gossányi karikatúrája) Idén választ kapunk arra, valós-e vagy virtuális Robert Fico soha nem látott népszerűsége Három választás - egy válasz Az előttünk álló évben há­romszor is a szavazóumák- hoz járulhatnak Szlovákia polgárai, de gyakorlatilag egy döntő kérdésre fogunk választ kapni: valós vagy csak virtuális Robert Fico és pártja közvélemény-kutatá­sokban jelzett, soha nem lá­tott népszerűsége. Máskép­pen: verhető-e vagy sem a Smer a választásokon? GÁL ZSOLT 2009-ben a szlovákiai közélet­ben sok olyan kérdés merül fel, amelyre nagy bizonyossággal előre tudhatjuk a választ, és ehhez nem kell különösebb jóstehetségnek lenni. Vajon folytatódik-e az immár intézményesített szintű, hatalmas méreteket öltő korrupció, várható- e újabb panamázási botrányok ki­robbanása? Valószínűleg igen. Va­jon megmarad-e az egyre nyilván­valóbb stratégia, hogy a közpénzek megdézsmálását a kormánypártok egymást túllicitálva próbálják a magyar kártya folyamatos kijátszá­sával elleplezni? Minden bizonnyal igen. Vajon továbbra is mélyponton lesz vagy még tovább romlik emiatt (Szlovákián belül és a két szomszé­dos ország között) a szlovák-ma­gyar viszony? Sajnos igen. Vajon sikerül-e a Fico-kormánynak a ha­zai nagyberuházásokkal (autópá­lyák, erőművek építése) ellensú­lyozni a világgazdasági válság ha­zai hatásait? Nos, aligha. De ezek a beruházások elégségesek lesznek-e ahhoz, hogy a kormánypártok gaz­dasági holdudvarához tartozó cé­gek vezetői jól megtömjék a saját zsebüket meg a pártkasszákat? Nos, ki mit gondol? A 2009-es esztendő azonban ne­hezebben megjósolható kérdése­ket is tartogat. A belpolitikában - tekintettel az előttünk álló voksolá­si maratonra - a legfontosabb az, hogy vajon verhető vagy legalább komolyabban megszorítható-e a fő kormánypárt a választásokon. Elég egy pillantás a közvélemény-kuta­tási adatokra, és a válasz egyér­telműnek tűnhet: nem. Azonban a verseny még korántsem tekinthető lefutottnak. Az Európai Parla­mentbe és a megyei önkormányza­tokba való választásokon minden­képpen figyelembe kell venni, hogy a tapasztalatok alapján rendkívül alacsony részvételi arány várható, és ez alaposan megkeverheti a la­pokat. Emlékezzünk: 2004-ben az előbbibe való szavazáson Szlová­kia egyből összeurópai negatív re­kordot döntött, mindössze a vá­lasztópolgárok 17 százaléka járult az urnákhoz. A régiók parlamentje­ibe sem tolakodtak sokkal többen képviselőt választani, csak minden negyedik jogosult adta le a szavaza­tát. Mivei a szavazási kedv általá­nos drámai növekedése aligha vár­ható, az ellenzék győzelméhez ele­gendő a hatalommal elégedetlenek magasabb részvétele a választáso­kon. A kérdés az, hogy a Fico-kabi- net politikája miatti elégededenség elérte-e már azt a szintet, hogy a szavazópolgárok feláldozzanak életükből drága tíz percet és elmen­jenek szavazni. Ez különösen vo­natkozik a szlovákiai magyarságra, főleg a megyei választásokon. Per­sze az érem másik oldala az, hogy tud-e az ellenzék hiteles jelölteket, reális alternatívát kínálni, hogy legalább a kisebbik rosszra lehes­sen szavazni. Jó adag szkepszisre ad okot a lakosság eddigi magatar­tása. Panaszkodásban valószínűleg Európa-bajnokok lennénk, meg a választási részvételben is - csak itt hátulról vagyunk az elsők. Persze az esedeges ellenzéki győzelemből a két választáson még nem lehet a 2010-es parlamenti választásokat érintő következtetéseket levonni elsősorban a részvételben meglévő hatalmas különbségek miatt. Más eset a köztársasági elnök megválasztása, ez már a politikai hangulat sokkal jobb barométere, ráadásul két domináns jelölt, egy kormánypárti (Gašparovič) és egy ellenzéki (Radičová) versengése várható. Ha ez utóbbi győzne, vagy csak komolyabban meg tudná szo­rongatni a Smer és az SNS által tá­mogatottjelöltet, akkor reális esé­lye nyílik az ellenzéki győzelem­nek, megdől Fico verhetedenségi nimbusza. Az uniós és regionális voksolásnak ebből a szempontból inkább szimbolikus a jelentősége, ez persze semmit nem von le fon­tosságukból. Mindhárom szava­zásról elmondható azonban, hogy a részvételi arány (főleg a hata­lommal elégededeneké) lesz a dön­tő tényező. Az a bizonyos drága tíz perc az életünkből. Ukrajna elég gáztartalékkal rendelkezik, ezért hátráltatja az új szerződés megkötését A Gazprom ki van szolgáltatva Kijevnek MTl-HÁTTÉR Az orosz-ukrán gázviszály év elején egy ideje mindig újra borzol­ja az európai kedélyeket, s az idén különösen eldurvult. Ennek kisebb részben politikai, nagyobb részben gazdasági okai vannak. Meghúzó­dik e mögött az is, hogy Oroszor­szág nem üdvözli Ukrajna kitartó törekvését a NATO-ba, azt, hogy Ukrajna a nyilatkozatok mellett fegyverek szállításával, sót embe­rekkel is részt vett Grúzia oldalán a grúz-dél-oszét háborúban. A Gazprom december végén ezer köbméterenként 250 dolláros áron ajánlotta Ukrajnának a gázt 2009-re, ami ugyan jóval több az előző évi 179,8 dollárnál - a két or­szág korábban megállapodott ar­ról, hogy három év alatt áttérnek a világpiaci árra -, de még így is igen kedvező lett volna. Ám a viszály egyik fő politikai oka az ukrajnai belharcokban keresendő. Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosen- ko kormányfő a gázprobléma meg­oldásával is saját magának igyek­szik pontokat szerezni a következő választásokra. A másik fő ok gazda­sági jellegű: a földgáz árát a kőolaj ára alapján állapítják meg féléves késéssel, vagyis a gáz a kőolajára­kat követve nyilván hamarosan ol­csóbb lesz. Kijevnek ezért maximá­lisan érdekében áll elhúzni a szer­ződéskötés időpontját. A Gazprom - vagyis Oroszország - azonban a mai árak alapján igyekszik szer­ződni, hiszen maga is jól tudja, hogy a gáz ára esni fog. A Gazprom ráadásul Ukrajnának nem orosz, hanem türkmenisztáni gázt szállít, amelynek áráról félévente állapo­dik meg az eladóval. Ez a megoldás jelenleg a Gazpromnak igen hátrá­nyos, mivel még drágán veszi a gázt, ezzel szemben európai part­nereivel negyedévente szerződik, vagyis ott olcsóbban lesz kénytelen adni. Emellett a tulajdonviszonyok az orosz-ukrán gázüzletben telje­séggel áttekinthetetlenek: a Gaz­prom és az ukrán importőr Nafto- gaz között közvetítőként ott áll a svájci székhelyű RoszUkrEnergo, amelynek a fele a Gazprom Bank, másik fele ukrán magánszemélyek tulajdonában van. A RoszUkrEner­go fele részben tulajdonosa az UkrGazEnergo cégnek, amelynek másik fele a Naftogaz tulajdonában van. Ukrajna rég igyekszik szaba­dulni a közvetítőktől, amelyek részvétele természetesen növeli az árakat, Timosenko és Putyin erről meg is állapodott tavaly, de a Gaz­prom a jelek szerint nemigen haj­landó ezt elfogadni. Nem csupán a tulajdonviszo­nyok átláthatatlanok, az üzleti szerződések titkosak, így amikor a szereplők egymást vádolják külön­féle tartozásokkal, a külső szemlélő nem tudhatja, mi az igazság, való­jában ki kinek tartozik mennyivel, ki min nyer, vagy veszít. Emellett az interneten az olvasható, hogy ezek a cégek így-úgy még bele is folynak az ukrán belviszályokba, több - nem ellenőrizhető - forrás állítja, hogy a RoszUkrEnergo támogatja a Régiók Pártját, amely 175 mandá­tummal rendelkezik a kijevi parla­mentben és a fenti okokból erősen érdekelt lehet a jelenlegi helyzet fenntartásában. Más - szintén nem ellenőrizhető - források állítása szerint a RoszUkrEnergo Juscsen­ko elnök környezetében is támogat néhány embert. A Gazprom bizonyos értelemben ki van szolgáltatva Kijevnek, ugyanis Ukrajna területén át áram­lik az Európának eladott orosz földgáz 80%-a, amely az európai szükségletek 25%-át fedezi. Ezért is igyekszik a Gazprom más vezeté­keket építeni (Északi és Déli Áram­lat). Ugyanakkor hatalmas hitelei törlesztésére égető szüksége van pénzre, és exportja az egy évvel ko­rábbihoz képest mintegy 10%-kal csökkent. Ukrajna már nem először ezt a szövevényes helyzetet hasz­nálja ki arra, hogy ne fizessen. Az ország több mint kétmüliárd dollá­ros gázadósságot halmozott fel, je­lentős részét december 31-én utal­ta át, de a Gazprom szerint még tar­tozik 614 millió dollárral. Ukrajna számára a helyzet kihasználását az teszi lehetővé, hogy saját állítása szerint a földalatti tárolókban négy hónapra, vagyis a fűtési szezon vé­géig elegendő tartalékkal rendel­kezik. Nyugat-Európa a korábbinál valamivel nyugodtabban reagál, mivel a korábbi esetekből tanulva az országok jelentős tartalékokat hoztak létre. Orosz megfigyelők úgy vélik: sürgősen átláthatóvá kel­lene tenni a kapcsolatokat, és az orosz monopóliumnak közvetlenül kellene tárgyalni az ukrán impor­tőrrel, mert Oroszországnak min­den viszály és szállítási fennakadás hátrányos akkor is, ha az ukrán fél tehet róla, s az új vezetékek felépí­tése még jó időbe telik. Addig Uk­rajnán át halad a gázexport 80%-a. KOMMENTÁR Déjavu (ZAJUK KATALIN Jé, itt márjártam!-kiáll tu nkfelAlice után szabadon, Duš an Čaplovič újévi eszmefuttatásait olvasva. Bár a harmadik Mečiar-kormány bu­kása óta már több, mint tíz év eltelt, s azóta Szlovákia Közép-Európa beteg államából a térség éllovasává tornázta fel magát, úgy látszik, a társadalmi-politikai átalakulás sokkal lassabban megy, mint azt vár­nánk. Választások közeledtével pontosan ugyanazok a sztereotípiák kerülnek elő, elhallgattatvaavalódiproblémákrólszóló vitát. Az SNS-es Eva Slavkovská miniszteri ténykedése idején megszüntet­ték a kétnyelvű bizonyítványok kiadását, most a tankönyvekben sze­replő kétnyelvű helységnevekjelentik a kisebbségi oktatás legna­gyobb problémáját. Azaz mégsem, mert a kisebbségi oktatás legna­gyobb problémája az akkori és mostani kormánypártok szemében az, hogy egyáltalán létezik, és próbálja nemzeti-kulturális identitá­suk megőrzésére tanítani a magyar gyerekeket, ami a kormánypár­tok szerint önmagában ellentétes a szlovák nemzetállami érdekek­kel. A kétnyelvű bizonyítványok és földrajzi nevek ellen indított harc tehát csak amolyan tapasz, amely a kisebbségi oktatás valódi leépíté­sének hiányát hivatott elkendőzni. Persze, ezt nyíltan nem lehet ki­mondani ^- már a 90-es évek derekán sem lehetett, most meg pláne, Hannes Swoboda nagyon dühös lenne - ezért találták ki az eufemisz­tikus alternatív oktatás kifejezést. (Miért éppen alternatív? Mihez képest jelent alternatívát? Ákisebbségi oktatáshoz?) Mint tíz évvel ezelőtt, most sem hangzottak el releváns érvek, amelyek a modell szükségességét indokolnák. Éppen ellenkezőleg, a legfrissebb Moni­tor-tesztek eredményei azt mutatják, a magyar iskolások szlováktu­dása nem marad el számottevően a szlovák diákokétól. Az üzenet időzítése, megfogalmazása és kontextusa tehát - éppúgy, mint tíz éve - eleve kizárja, hogy érdembeli vita induljon a témáról. Pedig a gondolat önmagában nem teljesen elvetendő. El lehetne pél­dául gondolkodni azon, hogy egyes gyakorlati tantárgyakat nem lenne-e érdemes nagyobb mértékben államnyelven tanítani, hiszen nagy a valószínűsége, hogy a gyerekeknek szlovákul kell majd hasz­nosítaniuk az itt szerzett ismereteket. S bár történelmi tapasztala­tunkkal a hátunk mögött első hallásra megrémülünk a gondolattól, ezt nem kell automatikusan nemzeti identitásunk gyengítéseként ér­telmeznünk. Az angol, francia vagy német nyelvű iskolákba járó gye­rekek szinte minden tantárgyat idegen nyelven tanulnak, s ez se- hogysem rengeti meg nemzeti azonosságukat, ellenben hatalmas előnyt biztosítszámukratovábbiboldogulásuksorán.Akülönbség perszeszembetűnó: az angol, francia vagynémet nyelvű iskolák célja az adott nyelv és kultúra jobb elsajátítása, míg a Slavkoská-féle alter­natív iskola koncepciójánaklényege a kisebbségi identitás gyengíté­se. Az adott politikai kontextusban tehát egyértelműen el kell vetni a gondolatot, ehhez nem fér kétség. Nem valószínű azonban, hogy komolyankellenetartanunkattól.Čaplovičmegpróbálja valóra vál­tani elképzelését. Minden bizonnyal csak egy újabb kampánytéma bevetéséről van szó, amely a 90-es években már bizonyított, hát mi­ért ne hasznosítanák újra. Ezért nem is kellene túlreagálni a minisz­terelnök-helyettes szavait, a „vég kezdetéről” vizionálni, mert pont ez az, amiértújraésújra visszaböfögikezeketa témákat. Persze, azért nem árt résen lenni. ______________ JEGYZET Az euró - kamerán kívül KOCUR LÁSZLÓ Az óév utolsó napján, mielőtt még a többséghez hasonlóan egy remek házibuliban, baráta­immal, még koronáért vásárolt tudatmódosító szerekigénybe- vételével búcsúztattuk volna a 2008-as esztendőt, egy magyar- országi kereskedelmi tévé stáb­ját kísértem egy dél-szlovákiai városban. Mi másról forgattak volna, mint az euró bevezetésé­ről. A magyarországi sajtó szte- reotípiáibajól beleülő, így min­denkor piacképes JánSlota mel­lett a déli szomszédunknál hibá­san elterjedt, bár az ő jelenlegi helyzetükben talánjogos bezze- gország-koncepciót sikeresen tovább éltető euróbevezetés volt a leggyakoribb téma, melynek kapcsán Szlovákiát a múlt év utolsó hónapjaiban a magyar tömegtájékoztatásban említet­ték, példás haraggal kicsiny or­száguk orcájára ütve. Egy ilyen kisriport elengedhetetlen része az ankét, melyben a nép szavát táijáka nézőelé. Ennek elkészí­tése szinte az utcai harchoz ha­sonlatos, mert a kisebbségi ma­gyar alapvetően ódzkodik a ka­merától : az lehet szlovák is, és nem akarhabodászuljámi. Mi­után megtudj a, hogy magyar, és esetleghajlandó megszólalni, nem biztos, hogy tud két, vagy legalább egy ép,-képemyőképes mondatot mondani a témában, az eurobalíček vagy az eurokal- kulačka kifejezések felhasználá- sanélkül, így egy órába is belete­lik, mire összejön a szükséges három-négymegszólaló. Esorok írója számára a legérdekesebb az eurókérdés kapcsán megnyilvá­nuló kognitív disszonancia volt. Anyilvános kontroll tudatában - ugyebár„benneleszekatévében” - a legtöbben derűs bizalommal nyilatkoztak, ám amint a piros pötty megszűnt vüágítani a ka­merán, rögtön őszinte üzem­módba kapcsoltak, és elmond­ták, áremelkedésektől, infláció­tól tartanak, nem tudva, mit fog hozni az új pénznem rövid és hosszú távon. A lakótelepi ve­gyesboltos biztosított, felkészült az átállásra, majd másodikán ki­akasztotta a Műszaki okokból zárva táblát, a vasútállomáshoz közeli újságos meg szabadságon leszjanuárl6-áig. Eválságos időkben az egyelőre még stabü eurózónához való csatlakozás egyértelműen pozitívnak tűnik, ám a parlament előterében a pénzautomatából frissen kivett euróbankókkal önmagát gé­saként legyező kormányfő vi- gyorgó arca mögött lássuk meg annak a fővároshoz közeli falu­nak ajogos tanácstalanságát is, melynek mindkét boltja lehúzta a redőnyt január közepéig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom