Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-31 / 25. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 31. www.ujszo.com Az önkormányzatisággal elvileg nincs gond, de biztosítani kell, hogy a kisebbségbe szorult szlovákok jogai és érdekei is kellőképpen érvényesüljenek Az autonómiát csak Csáky és Duray akarja „Csáky számomra persona non grata" (TASR-felvétel) Elvileg nem ellenzi a kisebbségi önkormányzatiságot, ha az ott élő szlovákoknak is biztosítva lesznek a jogaik. A tisztán magyar nyelvű iskolák szerinte diszkriminálják a magyar gyerekeket, ezért a reáltantárgyakat szlovákul kellene oktatni. Dušan Čaplovič, kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes. ÚJ SZÓ-INTERJÚ A köztársasági elnök visszaadta az oktatási törvény módosítását, amely a kétnyelvű földrajzi megnevezéseket tartalmazta. Mit ajánl e téren a Smer képviselőinek: szavazzák meg még egyszer vagy ne? Azt ajánlom, hogy tanulmányozzák át az elnök hozzászólásait és indoklását, miért adta vissza egészében a módosítást. Ezt a képviselőknek maguknak kell megítélniük. Az egész probléma szerintem csak annak a következménye, hogy nem lett elfogadva a Kormány Kisebbségi Tanácsának tavalyi júniusi határozata, amelyben a kétnyelvűség megőrzését ajánlottuk. Ha ezt a minisztérium elfogadta volna, ma nem lenne semmilyen gond, s a módosításra sem lenne szükség. Ugyancsak elkerülhettünk volna mindenféle homályos megfogalmazást, és a 2002-2006 közti gyakorlatra való hivatkozást. Ön hogy szavazna, ha képviselő lenne? Még az első jóváhagyás előtt indítványoztam volna, hogy legyenek eltávolítva a nem egyértelmű részek, és a módosítás világosan mondja ki a kétnyelvűség - tehát az anyanyelv és a hivatalos nyelv - megőrzését. Nem káros ön szerint, ha politikusok foglalkoznak egy ilyen kifejezetten pedagógiai problémával, s azt, hogyan szerepeljenek a helységnevek a tankönyvekben a kartográfiai törvény alapján akarják eldönteni, amelynek semmi köze az oktatáshoz? Ám éppen az MKP-s képviselők próbálták módosítani a törvényt, ami nem sikerült, és máris gond lett. Itt tulajdonképpen az egyik törvény szól a másik ellen. Én csak azt tudom megismételni, hogy a Kormány Kisebbségi Tanácsa határozatot fogadott el az ügyben, s ez nem csupán a magyar, hanem valamennyi kisebbségi iskolára vonatkozott. Mikolaj a felelős Nem az volt a gond, hogy az oktatásügyi miniszter nem volt hajlandó elfogadni ezt a döntést? A probléma az volt, hogy a miniszter néhány hónappal a Tanács ülése előtt levélben utasítást adott arra, hogy csak szlovákul szerepeljenek a helységnevek a tankönyvekben. Tehát a barikád ellenkező oldalaira kerültünk. Tehát az oktatásügyi miniszter a felelős? Igen. Ezt megállapítottuk, és a Tanács ülésén, ahol jelen volt a tárca államtitkára is korrigáltuk ezt a döntést. Ön azt nyilatkozta, a földrajzi neveknek két nyelven kellene szerepelniük. Tudja, milyen a gyakorlat más országokban, például hogyan írják a helységneveket a magyarországi vagy szerbiai szlovákok számára kiadott tankönyvekben? Abban egyeztünk meg - s ezt megerősítették magyar kisebbségi oktatási szakemberek is -, hogy a kétnyelvűség nem vonatkozna azokra a községekre, ahol nem éltek magyarok, és soha nem használták a magyar megnevezést. A kétnyelvűséget ott kell megőrizni, ahol a kisebbségek élnek, ez természetes. Legyen a számarány 10 vagy 20 százalék, vegyes területről van szó. Én azt javasoltam, hogy üljenek össze a szakemberek, és egyezzenek meg valamiféle szótárban, amely pontosan meghatározná, hogyan kell használni a helyneveket. Úgy, hogy az mind a magyar, mind a szlovák nyelv fonetikai szabályainak leget tegyen. A vajdasági szlovákoknál is érdeklődtünk a témában. Azt mondták nekünk, hogy üyen problémával még nem találkoztak, az ő tankönyveik csak szlovák nyelvű megnevezéseket tartalmaznak, és szerintük ez így normális. Szerbiában üyen a helyzet, Romániában és Magyarországon más. Én annak örülnék a legjobban, ha azok a kisebbségi jogok, amelyek Szlovákiában érvényesülnek, Magyarországon, Romániában és Szerbiában is működnének. De minden országnak megvan a saját gyakorlata. A komáromi egyetem ünnepélyes összejövetelén ezt egyébként a magyar rektori konferencia elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is elismételte utánam: három nyelv. A fiataloknak három nyelvet kell felsőfokon elsajátítaniuk - az anyanyelvűket, a hivatalos nyelvet és egy világnyelvet. S ez, sajnos nem így történik, amit önök nagyon jól tudnak. A magyarországi szlovákok tankönyvei is csak szlovák nyelvű helységneveket tartalmaznak, s Romániában szintén csak a kisebbség nyelvén szerepelnek. Nyugat-Európában is az a gyakorlat, hogy a szövegben nem szerepelnek a helységnevek államnyelven. De mi abban a megoldásban egyeztünk meg - s ezt a kisebbségi szakemberek részéről is pozitív lépsnek tartom -, hogy a kétnyelvűséget őrizzük meg: az első helyen az anyanyelvi, utána pedig a hivatalos megnevezés szerepel. Mi várható ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Ha ezt a módosítást jóváhagyják, nagy gondoknak nézünk elébe. Ki fogja meghatározni, melyek a bevett megnevezések? És jóváhagyják? Erre nem tudok válaszolni. Nem avatkozom bele a képviselők döntéseibe. De a párton belül biztosan beszélnek erről. Vitázunk róla, de én azt szeretném, hogy egy bővebb oktásitör- vény-módosítást fogadjunk el, mert további gondok vannak a jogszabállyal. Ezt a problémát egy rendelettel kezelni lehetett volna. A jelenlegi helyzetben, amikor Szlovákiában sok egyéb gondunk van, fölöslegesnek tartom ezt a kisstílű cívódást. Hasznos lenne az alternatív oktatás Az oktatási törvény módosításakor azt mondta, hogy az űn. elmagyarosított helyneveknek nem kellene szerepelniük a tankönyvekben. Szlovákiában viszont sok elszlovákosított községnév is létezik, amelyek a II. világháború után mesterségesen keletkeztek Dél-Szlovákiá- ban. Nem kétfajta megítélésről van itt szó - az elmagyarosított neveket elutasítjuk, az elszlo- vákosítottakat viszont védjük? A háború előtti Csehszlovákiában volt Érsekújvár és Nové Zámky is. Ha vissza kellene térnünk a régi nevekhez, akkor Párkány esetében nem is a Parkant, hanem az eredeti latin Kakatot használnám. Szóval, ne beszéljünk ezekről a dolgokról, ezek fölösleges problémák. Én azt szeretném, ha a kisebbségek képviselői ismernék a hivatalos megnevezést is, és ezen kívül tudják akár még négy nyelven, én aztán nem bánom. A magyarországi szlovákok szerint az asszimilációjukat a leginkább az ún. alternatív oktatás bevezetése segítette elő. Ön néhány héttel ezelőtt azt mondta, hogy a magyar tannyelvű iskolákban a tantárgyak legálabb 50%-át szlovákul kellene oktatni. Miért támogatja ezt a modellt, ha a kisebbségi szlovákok bírálták azt? Hogy vüágos legyen, én járom a vüágot, s Christer Hallerby svédországi államtitkárnál tett látogatásomkor rákérdeztem, a tantárgyak hány százalékát tanítják a kisebbség nyelvén az alap- és középiskolákban. Ez az arány 15% körül van, a többit hivatalos nyelven oktatják. Csak nézzék meg a tankönyveiket, hogyan működik a rendszer ott, s őshonos kisebbségről beszélünk. Finnországban, Olaszországban vagy Spanyolországban azonban másként működik. Akkor döntsük el: intergrált polgári társadalmat akarunk építeni, vagy nemzeti közösségeket? Én egyértelműen az előbbire szavazok. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok is érvényesülhessenek az oktatásban és minden más téren Szlovákiában. Nézzenek csak utána: hány magyar nemzetiségű diák diplomázik le műszaki vagy természettudományi szakokon? Ez az arány minimális, mert sajnos, ha a matematikát vagy fizikát csak magyarul tanulják, ezek a diákok az első évfolyamokban kihullanak a vizsgákon. Pedig tudatosítani kellene, hogy a kisebbségi gyerekek között is sok a tehetség ezen a téren, mi pedig tulajdonképpen diszkrimináljuk őket. Azt szeretném, hogy az alap- és középiskolák végzősei a legfelsőbb szinten elsajátítsák a hivatalos nyelvet, úgy, ahogy az anyanyelvűket. Nem alapvető polgári jog az anyanyelvi okatás? Senkit sem fosztok meg ettől a jogától. Azt mondta, a tantárgyak felét államnyelven kellene oktatni. Igen, azt gondolom, hogy a műszaki tantárgyakat, a matematikát, a fizikát vagy a kémiát hivatalos nyelven kellene oktatni, és azokat a tárgyakat, amelyek a kisebbség szempontjából szellemileg érzékenyek és fontosak, a kisebbségnyelvén. Szlovákiában azonban az alternatív oktatás mindig politikai téma volt, nem pedig szakmai. Ilyen irányú próbálkozások mindig olyan pártoktól érkeztek, amelyek nem voltak túl barátságosak a magyar kisebbséggel szemben. Jó, akkor beszéljünk a témáról szakmai síkon. Miért adja sok magyar Dél-Szlovákiában szlovák iskolába a gyerekét? Ha az állam hozzáállása a kisebbséghez inkább negatív, sok ember attól tart, hogy a magyar iskolával diszkriminációnak tenné ki a gyerekét. Ezzel nem értek egyet. Sok magyar többségű faluban a szlovák iskolába jár több gyerek, és ez nem az utóbbi 2 év fejleménye, az előző kormány idején is így volt. Ezek az emberek ugyanis tudják, hogy a gyerekeiknek magas szinten kell megtanulniuk szlovákul, egyébként később nem tudnak majd érvényesülni. És mi történik ma? Szlovákiai magyarok százai, akik Magyarországon dolgoztak, hazatérni kényszerülnek, mert a munkaadóik elbocsátották őket, és hasonló a helyzet a romániai magyarokkal is. Hogyan lesznek képesek ezek az emberek elhelyezkedni, ha nem beszélnek szlovákul? Senki sem mondja, hogy a kisebbségeknek nem kellene elsajátítaniuk az államnyelvet úgy, hogy el tudják magukat tartani az országukban. Ez azonban magyar tannyelvű iskolában is lehetséges. A gond a szlovák- nyelv-oktatás avítt rendszere és gyakran a gyerekek negatív hozzáállása a tárgyhoz. Ezzel csak egyetérthetek, és tulajdonképpen már régen mondom ezt a Kormány Kisebbségi Tanácsában: a szlovákból elsősorban kommunikációs nyelvet kell csinálni. A magyar pedagógusokkal összefogva meg kell reformálni a szlováknyelv-oktatást úgy, hogy kevesebb legyen a tollbamondás, a nyelvtan és az ipszilon, és a gyerekek legfőképpen kommunikálni tanujlanak meg. Most már a szakembereken a sor, hogy részleteiben is kidolgozzák a rendszert. Tehát egyelőre nincs szó az ún. alternatív oktatás bevezetéséről? Nincs. Én csak a saját véleményemet mondtam el, ami mellett azonban kitartok. Némely országban, ahol nagyszámú kisebbségek élnek - például Finnországban - a vegyes területeken a többségi nemzethez tartozó gyerekek is tanulják a kisebbség nyelvét és kultúráját. A cél közelíteni egymáshoz a közösségeket. Nem lenne ilyesmi hasznos Szlovákiában is? Azt gondolom, hogy a vegyesen lakott területeken élő szlovákok gyakrabban beszélnek magyarul, mint a magyarok szlovákul, és nem is kell tanulniuk. A szlovákok mindig könnyebben integrálható és sajnos könnyebben is asszimilálható nemzet voltak. De az, hogy nálunk a magyar gyerekek mindent magyarul tanulnak az iskolában, Európán belül teljesen egyedi példa. A hazai ruszin és német iskolákban sem ez a gyakorlat, a tantárgyak többségét ott is szlovákul tanulják a gyerekek. A magyarok jól emlékeznek Horthyra Az utóbbi időben újra előkerült az autonómia témája. Nem gondolja, hogy az olyan témák, mint a kétnyelvű helynevek vagy az alternatív oktatás csak erősítik a magyar kisebbség azon akaratát, hogy az őket érintő ügyekben nagyobb legyen a döntési joguk? Azt gondolom, hogy Szlovákiában az autonómiát esetleg néhány MKP-s politikus akarja, de nem a kisebbségi magyarok. Jó áttekintésem van arról, mi a helyzet a magyar kisebbség berkeiben, azért is, mert a menyem magyar nemzetiségű. Az emberek jól emlékeznek arra, mit éltek meg Dél- Szlovákiában, amikor a területet Horthy seregei tartották megszállás alatt. Tény, hogy az autonómia fogalmát Szlovákiában általában a területi autonómiával kötik össze, és a Fórum Intézet nemrégi felmérése kimutatta, hogy ezt csak a szlovákiai magyarok 5%-a támogatja. De ugyanazon felmérés keretében a megkérdezettek 85%-a támogatta azt, hogy a magyarok nagyobb mértékben dönthessenek az őket érintő ügyekről. Ennek ellenére az autonómia fogalma Szlovákiában tabunak számít. Miért? Számomra nem gond beszélni róla. Akkor azonban indokolt, hogy hasonló önkormányzati rendszerek alakuljanak az egész EU-ban: Franciaországban, Nagy- Britanniában vagy Írországban. Miért kellene ilyesmit bevezetni más államokban? A saját problémáinkat a saját országunkon belül kellene megoldanunk, nem? Ha ilyen rendszer 1918-tól működött volna Magyarországon, amikor még 300 ezres szlovákság élt ott, amelyet később a Horthy- majd a Kádár-rendszer nem tizedelt volna meg, most a kölcsönösség elve alapján mi is bevezethetnénk valami hasonlót. Nem igazságtalan, hogy a szlovákiai magyarokat, akik Szlovákia teljes jogú és lojális állampolgárai most valami olyasmiért büntessék, ami évtizedekkel ezelőtt történt Magyarországon? 4 € 4 4 I <
