Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-30 / 24. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 30. Kultúra 9 Vladimír Balko Egy fájó szív nyugalma című filmje megrázó emberi sorsok, férfias küzdelmek mozija Üres szívvel a sziklák alatt Tóno (Mokos Attila - balról), valamint a gyerekkori barátok: Peter (Robert Wieckiewicz) és Marek (Jan Vondráček) (Fotó: Forza) Emberi, tiszta, mély film az Egy fájó szív nyugalma (Pokoj v duši). Nívós irodalom az alap, tökéletes, pazar kivitelű mozgókép-folyam a belőle adaptált mozi. Vladimír Balko első játékfilmes rendezése elbeszélő mozgókép, lírával színezett drámai poétikával. TALLÓSI BÉLA Kemény, férfias film, dokumentarista szemlélettel, pazar természeti környezetben. Mai - vagy inkább kortalan? - történet a vállalkozói szféra túlkapásairól, a gazdasági érdekek kusza és átláthatatlan összefonódásairól, a piszkos machinációkról. Jóllehet, a kétes üzletek, a gazdasági csalások, a piszkos pénzek áradása, a törvény megkerülésével lebonyolított kétes ügyletek csak háttér. Kegyeden kulissza, amelyből megrázó emberi sorsok, kemény, férfias küzdelmek bomlanak ki, megromlott, pusztuló életek futnak vakvágányra vagy siklanak ki, még ha látszólag, kezdetben, ideig-óráig jól fut is a szekér. Különösen a kisember szekere. A főhős, Tóno ilyen kisember. Bűnbak, aki elviszi a balhét. Aki falopásért leül öt évet, amivel tartja a hátát, hogy a nagyobb kutyák, akiknek korábban a faanyaggal való üzletelés során a kezére dolgozott a helyi fafeldolgozóban, szabadon élhessék az életüket. Tóno a film elején szabadul. Kilép a börtönkapun a szabad világba, ahol régi, gyerekkori barátai várják, egy sikeres helyi vállalkozó, Peter (Robert Wieckiewicz lengyel színész alakítja), valamint Marek, a katolikus pap (Jan Vondráček prágai színész kelti életre). Egy igazi luxusjárgánnyal hazaviszik a közép-szlovákiai kis faluba. Gyönyörű környezetbe, kemény, szilva- és málnapálinkán edzett embereket termő sziklás hegyek közé. Oda, ahol a kocsmában elfordított tekintetekkel fogadják a börtönviseltet, de amikor rendel egy kört, az ingyen pálinkától mindenki barát lesz, mint régen. Különösen Štefan (Roman Luk- nár) várja türelmedenül, aki távolléte alatt gondoskodott a családjáról, feleségéről (mint kiderül, nem is akárhogyan), házat épített nekik (nem is akármilyet). Štefan azt reméli, hogy Tóno hazaérkezésével elfújja a szél a fogaskerekek közé szorult homokszemet, s minden folytatódik a régi kerékvágásban. De nem. Tóno már nem a régi. Sok mindent megtanult, sok mindent átgondolt és átértékelt odabent. A nehéz fiúk magával hozott íratlan szabályaival, súlyos igazságaival nézi, méri és értékeli a szabad világot. Keményebb, mint a társai: azok a negyvenesek, akik barátként-tá- maszként körülveszik ők, de nem igazán tudják felkarolni, mert nekik is megvannak a saját problémáik. Tóno a börtönben szerzett tapasztalatokkal felvérteződött: átlátja, ki az igaz barát, ki a számító, ki az elutasító, ki a megértő, melyik az egyenes út, és mi a rossz felé vezető. Tóno minden vétsége ellenére szeretni való ember. Attól a pillanattól kezdve, hogy a börtönből hazafelé tartó úton a volán mögé ül, és hazaérkezik a falujába, ahol a helyi serif megállítja, és packázni kezd vele, a jóérzésű ember azonnal elfogadja Tónot. Bűnös ugyan, de leülte. Fokozatosan, a múltat feltárva kiderül, hogy félrelépett, hibázott - ezt be is ismeri, és bánja -, de nem akar visszaeső lenni. Mindent megtesz, hogy tisztességes munkát találjon, de hiába minden erőfeszítés, mivel az életét a régi cimborák mozgatják, különösen Štefan próbálja manipulálni őt, miként korábban. Tóno azonban eltökélt. A tisztesség oldalára áll. Addig megy, amíg a helyi kisvasút főnöke (Jaromír Hanzlík) megszánja őt. S bár kevesebbet fizet neki, mintha munkanélküli segélyen lenne, vállalja a munkát még úgy is, hogy egy roma mesterember keze alá kell dolgoznia, akit tisztes munkásember létére is megvetnek - ez az epizód töményen mutatja meg azokat a kegyetlen viszonyokat, amilyenekkel nap mint nap szembesülünk. Tóno gyötrődik, számot vet az életével. Sok mindent megélt, megzsarolták, leültették, közben félrelépett a felesége (Helena Krajčiová), amiből egy kakukk született a családi fészekbe, férfinak se érzi magát, mert nem tud szarvast lőni, gyereket se tud csinálni, mivel egy súlyos betegség miatt nemzőképtelen, s ha még mindezt a terhet el is viselné, a legnagyobb baj az, amivel nem tud élni: hogy üres a szíve. Szívszorító, ahogy számot vet az életével. És még inkább az, ahogy elfogadja (vagy éppen nem fogadja el, és ellene tesz) a lehetőségeit ilyen feltételekkel és alapokkal. A film Tóno filmje. Minden háttér, bármi történik is körülötte és vele, érte és ellene, alájátszik, érte van. Személyisége kitárásáért. A teljes kitárulkozásért. Tóno filmje Mokos Attila filmje. A Komáromi Jókai Színház színésze finoman adagolva, okosan, megfontoltan, letisztult, pontos gesztusokkal, hátborzongató hitelességgel vetkőzted ki a figurát, vagyis mutatja meg Tóno bensőjét, tárja fel súlyosan sérült lelkét. Gyöngéd befelé éléssel, mégis megingathatatlan szilárdságot követve építi fel Tóno viaskodó jellemét. A kamerának mutatott minden gesztusából, minden megnyilvánulásából kisugárzik Tóno bölcs, előrelátó nyugalma. A vesztesé, aki még hisz a győzelemben. A nyerésre állóé, aki azonban a vesztét is érzi már. A sorsát saját kezébe vevő elszánt egyéniségé, aki tisztességgel megvívja a csatáját, és betetőzi a létét. Amikor a végén Tóno felmegy a hegyre, döbbenettel érezzük, hogy kimegy az életéből. Szépírói (forgatókönyvírói) munkával, rendezői irányítással pontosan megfogalmazott és életbe állított, színészi eszközökkel tökéletesen kidolgozott figura mellé szegődünk tiszta szívvel. Tóno a századforduló szlovák filmjének kultikus figurájává emelkedhet. Egy nagyszerű színész hibátlan értelmezésének és jellemépítésének köszönhetően is. És a történet végére még mindig marad egy lírai epilógus: Jana Kirschner saját dalával oldja a szívfájdalmat csendes nyugalommá. Gyűjteményes kiállítással várja a látogatókat február 18-ig a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria Személyes és személytelen, jel és írás (Fotó: KMG) ÚJ SZÓ-HÍR Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria idei első kiállítása - amely az intézmény gyűjteményéből készült válogatás - január 23-án nyílt meg a művészetkedvelő közönség előtt. A tárlatot a megnyitón Székely Zoltán művészettörténész, a győri Xan- tus János Múzeum munkatársa méltatta. A szakember szerint a galéria gyűjteménye rendkívül heterogén, s ez „előnyt jelent abból a szempontból, hogy a kiállítások kurátorainak meglehetősen tág teret ad arra, hogy saját koncepciójukat kialakítsák, illetve olyan koncepciótervet alakítsanak ki, amely a modem művészetnek, a kortárs művészeteknek sajátos tendenciáit e kortársi gyűjteményen keresztül villantja fel”. A galéria földszinti termeiben geometriai struktúrákat megjelenítő absztrakt - személytelen- alkotások kaptak helyet, valamint olyan munkák, amelyekben- az absztrakttal ellentétben - a személyesség rendkívül erősen mutatkozik meg, az alkotó személye szinte kézzelfogható módon nyomot hagyott a műveken. A kisebb, ezáltal intimebb légkörű emeleti teremben elhelyezett válogatás témája a jel, illetve az írás. A gyűjteményes kiállítás február 18-ig tekinthető meg a Vermesvillában hétfőtől péntekig 10 órától 17 óráig, (ka) PENGE A fecskefészek a sziklák virága Kiss Márta jávai meséket és legendákat összegyűjtő kötete, A sziklavirág, igazi színfoltja a tavalyi mesekiadványoknak. A szövegek fordítója és egyben illusztrátora, Kiss Márta jávai tartózkodása idején gyűjtötte egybe a történeteket. Az egzotikus indonéziai ábrázolásmódok és az archaikus hitvilág alakjainak megjelenítése sajátosan ötvözi az európai és keleti gondolkodásmódok képi és szövegvilágát. A tizenkilenc mese és legenda a jó és a rossz, az ármánykodások és az igazság harcának egy-egy megjelenítése, s ahogy a mesékben lenni szokott, a bűnös elnyeri méltó büntetését, és a jó szintén a megérdemelt jussát. Különös, egzotikus tájak, élőlények és nevek tűnnek elő, de mégis az olvasónak sokszor az az érzése, hogy az itt található, igen változatos és izgalmas fordulatokat és történeteket idéző mesék alapjaikban nem is annyira különböznek az európai népmeséktől. Hasonló a mesék felépítése és a történetek alakulásának iránya. Azt a klasszikus sémát követik, amikor az igazságtalanságok által megbillentett egyensúlyi állapotból az események a kiegyenlítődés és az igazságszolgáltatás felé tartanak, nem hagyva kérdést vagy bizonytalanságot abban, hogy a végkifejlettel helyre is áll teljes mértékben a rend. PéldáulA méltó jutalom című mese, ami tulajdonképpen az édes- és a mostohalány egyenlőtlen és igazságtalan megítélésének toposzát dolgozza fel, jól ismert az európai mesekörben is: anyjuk elfogultsága miatt a mostohalánynak próbatételeket kell kiállnia, és végül sikeresen veszi az akadályokat erkölcsi tisztasága, jósága és egyenessége miatt. Ezt követően az összes hasznos információ birtokában az asszony édeslánya is elindul szerencsét próbálni, de mégis elbukik, mivel híjával ta- láltatik mindenféle emberi jóságnak, és mert csak a külsőségekre, illetve az elérendő haszonra figyel. Ugyancsak ismeÉrtékelés: •••••••••< rős az is, hogy a szegény árva, vagy más meseváltozatokban a király hét gyermeke közül a legkisebb és legszerényebb lesz a legigazabb, s ő hozza el a békét és a gazdagságot a királyságba. A hasonlóságokon túl azonban szembeötlő, hogy A sziklavirág meséinek főszereplői vagy kulcsfontosságú figurái leginkább nők, ami egyrészt utalhat Zólya Andrea Csilla kritikai rovata valamiféle, a mesegyűjtő nőiség kérdéseit előtérbe helyező koncepcióra, másrészt pedig a megidézett archaikus indonéziai társadalom és értékrend jegyeit mutathatja, ahol a nő és a termékenység mint az egyik legfontosabb tényező van jelen. A nőtéma mellett természetesen a szexualitás is meghatározó, amely olykor burkoltan érvényesül, mint például Az arany uborka című mesében, ahol a szegény, magányos, gyermek után sóvárgó özvegyasszonyra az erdő bozótosában talál rá fagyűjtés közben a kék szörny, aki uborkamagokkal segít az asszony gyermektelenségén, melyből gyönyörű szép leány- gyermek fogan. Az emberi, a csodás lények és az istenek világa közötti átjárást is mutatják ezek a termékenység-motívumok, mint ahogy Az élet magja című mesében is, ahol Ananta- boga, a sárkánykígyó király szájába pottyan az istenek elejtett magja, melyből egy különleges emberi ikerpár születik. A meséket végigkísérő sematikus ábrák mellett a kötet illusztrációinak szintén fontos része az erotikus vonásokat nem nélkülöző ábrázolása az emberi testnek, ezek egyben emlékeztetnek a keleti kultúra több ezer éves, a szerelmet és emberi testet megjelenítő szobraira és ábrázolásformáira. Végezetül még essen pár szó a teremtésmítoszokról is, melyek szép számmal fordulnak elő a kötetben, mint önálló egységek (Ezer templom, A felfordított csónak és A Rawapening-tó legendája) egy-egy tó vagy hegy keletkezési történetét idézve. Valójában azonban mindenik mese a természetközelség, életigenlés és a jóért való küzdelem révén a teremtés- és átváltozásmítoszok számos változatát idézik izgalmas és élményekkel teli olvasást biztosítva. Kiss Márta: A sziklavirág, Naphegy Kiadó, Budapest, 2008. Brit filmkereső a neten London. FUmkereső szolgáltatást indított az interneten a brit filmtanács, hogy segítsen a mozi angol szerelmeseinek megtalálni kedvenc filmjüket. A www.FindAnyFilm.com honlap használata ingyenes, és máris több mint 30 ezer filmet tesz elérhetővé a közönségfilmektől a rétegfilmekig húsz műfajból és hatvan nyelven. „Ez az új oldal megmutatja, hogy hol található meg a film, amelyet valaki meg akar nézni. Hamarosan már csodálkozni fogunk, hogy lehettünk meg eddig nélküle!” - lelkendezett Peter Buckingham, a filmtanács terjesztési vezetője. Az új szolgáltatás nem titkolt célja, hogy visszaszorítsa az illegális letöltéseket, (mti)
