Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-28 / 22. szám, szerda
24 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 28. www.ujszo.com Inasként szíjakat, nyakörveket, patronszíjakat készített és árult, jelenleg Ausztriában dolgozik e ritka és nagy odafigyelést igénylő mesterség fiatal művelője Lamperth Richárd, a nyergesmester iJShiAs Lamperth Richar nyeregkészíto Jövő héten Vígh Sándor, alias Alex Karlson cirkuszigazgatót mutatjuk be. B. JÓZAN MÓNIKA Ritka szakmája nevéből következne, hogy nyergeket és szíjakat készít, ez azonban a mai nagyüzemi gyártás vüágában már nem így van. Ő ugyan még azon kevesek közé tartozik, akik a galántai Takács Vincétől megtanultak lószerszámot, köztük nyerget is készíteni, de manapság ezzel már nem éri meg foglalkozni. A nyergesmesterek és szíjgyártók modem feladata a készen gyártott nyereg tökéletesítése és a lószer- számok javítása. osztrák férfi pedig hosszú ideje szakembert, így névjegyet cseréltek, és néhány hónap múlva már a szakmájában dolgozhatott. Azóta, négy éve dolgozik Lamperth Richárd Ausztria egyik legismertebb lószerszámjavító műhelyében. Amit Szlovákiában senki sem tud... Az olimpián is használatos Prestige nyergekkel foglalkoznak, amelyet Szlovákiában kevesen engedhetnek meg maguknak. Egy-egy nyereg 1200-3300 „A lovak kétszer változnak évente, versenyszezon előtt és után. Hasonlóan az émberekhez, akik télen felszednek, nyáron pedig leadnak néhány kilót. Ezért le kell őket mérni, és rájuk kell igazítani a nyerget, hogy a lovas ne okozzon sérülést vagy deformációt az állat izomzatában, csontozatában” - vág a dolgok sűrűjébe beszélgetésünk kezdetén Lamperth Richárd, a fiatal, mindössze 28 éves mesterember. Nagy a felelőssége, hiszen vannak milliókat érő lovak. Állatorvosok, csontkovár T J ^ Mesterségek, mesterek j Beky jól túri a méretvételt csők ellenőrzik az állatokat hőkamerával, amely kimutatja, hol nyomja a nyereg a lovat, hol kell a tömését alakítani. Vannak milliókat érő műszerek is, amelyek négyzetcentiméterre kimutatják, hol mekkora nyomásnak van kitéve a ló. Ennek alapján úgy kell átalakítani a nyerget, hogy alatta az állat lazán tudjon mozogni, és a lovas is kényelmesen üljön. Lelkesedés, kiábrándulás, külföldi érvényesülés Lamperth Richárd a pozsonyi szolgáltatási szaktanintézetben végzett nyerges-szíjgyártó szakon, amelyet azért választott, mert különleges és ritka. Tizenegy diák kezdett az évfolyamban, kilencen fejezték be, közülük hárman tudtak csak lószerszámot készíteni, és mára csak ő maradt, aki a tanult szakmájával foglalkozik. Az első évfolyamban csak táskákon lehetett gyakorolni, ami nem volt éppen kedvcsináló a fiúk számára. A felsőbb évfolyamokban ezért megkeresték a már nyugdíjaskorban lévő ismert szakembert, a galántai Takács Vincét, akitől megtanulhattak lóNyeregjavítás - gyors bemutató és hintószerszámokat készíteni. Az iskola végeztével jött az újabb kiábrándulás, lehetetlen volt elhelyezkedni. Richárd és barátja bejáratos volt a somoijai lovardába, a régi nyergesműhelyben gyakorolgattak: szétszedték és összerakták a nyergeket. A katonaságot követően külföldön találta meg a számítását. Ausztriában egy lovardában dolgozott karbantartóként, amikor meglátta leendő főnökét, amint nyerget javít. Ó munkát keresett, az (A szerző felvételei) euróba (36 000-99 400 korona) kerül, a piacon percizitásával, modem stílusával tűnik ki. Főnöke, Günther Keglovitz elismert szakember, akihez a gyártó gyakran fordul tanácsért. Lamperth szerint neki köszönhető, hogy mára ő is azon kevesek közé tartozik (Szlovákiában egyedül van), akik le tudják mérni a lovakat, és ezt a tudományát be is mutatta. A tízéves cseh telivér, Beky szolgált próbaállatként a rögtönzött bemutatóhoz. Richárd méretet vett róla, megmérte a ló marát, a hátgerincét, majd vízmértékkel vizsgálta azt a részét, ahol a nyeregnek ülnie kell. Ez alapján megállapította, hogy Beky is a lovak azon 40 százaléka közé tartozik, amelyek nem standard méretűek, az előre gyártott nyerget tehát rájuk kell alakítani. Bekynél a nyereg hátsó részét kellett töméssel megemelni, ráadásul egy gyors vizsgálat után szakértőnk hamar megállapította azt is, hol vannak a lónak fájdalmas pontjai. Ezt követően egy 260 euróba kerülő (7800 korona) nyeregjavítást modellezett. Megnyitotta a nyerget, kitömte, visszavarrta. Mindez természetesen nagyon leegyszerűsített leírása a munka- folyamatnak, a munka ennél sokkal összetettebb, és nagy jövője van Ausztriában, ahol majdnem minden második faluban van lovarda, és odafigyelnek az állatokra. Mit hoz a jövő? Bár manapság már Szlovákiában is kezd újra divatba jönni a lótenyésztés, saját és családja jövőjét a két ország határán, Kitt- seeben képzeli el Lamperth Richárd nyergesmester. Hatéves kisfia, Máté, a pozsonyi Duna utcai alapiskolába jár, testvére, az ötéves Kristóf pedig a pozsonyi magyar óvodába. Jelenlegi lakhelyükről, Dunaszerdahelyről naponta jár osztrák munkahelyére, ezért a gyerekeket is ő hordja reggelente Pozsonyba. Háztartásbeli felesége, Emőke jár értük. A nyergesmester munkaideje ugyanis gyakran kiszámíthatatlan. Nem csoda - mondja -, hiszen sem Ausztriában, sem Szlovákiában nem tanítják már ezt a szakmát, Pozsonyban is az ő évfolyamuk volt hosszú idő után az első és egyben utolsó is. És hogy mi lehet a célja egy ilyen ritka szakma fiatal űzőjének? „A cél csak az, hogy fennmaradjon a szakma, és hogy a lovasok adjanak arra, hogy jól érezze magát lovuk” - vallja Lamperth Richárd. A tavalyihoz viszonyítva kevesen vettek részt az új év első véradási akcióján Újévi vércsepp Párkányban Január 15-től ingyen ebédet biztosít a város a hajléktalanok számára Napi 15-20 adag ételt osztanak szét GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. „Valószínűleg az influenzajárvány számlájára írható, hogy idén a megszokottnál kevesebben vettek részt a januári véradáson, amelyet a Párkányi Körzeti Hivatal vezetője, Alexander Hlavatý szervezett meg” - mondta Daniela Mészárosová, a Nemzeti Transzfúziós Szolgálat vezető munkatársa. Az Újévi vércsepp elnevezésű akció megrendezésére második alkalommal került sor Párkányban, de a tavalyi részvételhez - 43 véradó - viszonyítva idén komoly csökkenés volt tapasztalható, hiszen csak 33-an jelentkeztek. A Nemzeti Transz- fúziós Szolgálat ennek ellenére sikeresnek értékelte az akciót. „Jelenleg szükség van minden csepp vérre, így ez a rendezvény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy legalább ideiglenesen enyhítsük a folyamatos szükségállapotot” - nyilatkozta Mészárosová, és hozzátette, jelenleg minden vércsoportra szükség van. „Rutinos véradó vagyok, éppen ezért merült fel bennem tavaly az ötlet, hogy karácsony tájékán - az ünnepek elmúltával, utókarácsonyi ajándékozásként - véradást szervezzek Párkányban, hiszen ezzel sok emberi élet menthető meg. Az akció kapcsán megszólítottam a helyi középiskolákat és a vállalkozókat is, de idén sajnos a fiatalok nem jöttek el olyan szép számban, mint tavaly” - mondta az akció szervezője, aki szerint a nők és férfiak részvételi aránya a véradásokon nagyjából azonos. „Négy éve adtam először vért, azóta amikor csak tudok, eljövök. Őszintén bevallom, első alkalommal nem az önzetlen szándék vezérelt, hiszen úgy értesültem, hogy miden egyes véradást alapos orvosi kivizsgálás előz meg, és természetesen megállapítják az ember vércsoportját is. Mivel kíváncsi voltam a vérképemre és a vércsoportomra is, ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, így nem kellett az orvosnál fizetnem a vércsoport-vizsgálatért, ráadásul kiderült, hogy makkegészséges vagyok, és ez külön öröm számomra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy véradás előtti ellenőrzés helyettesítheti a teljes körű orvosi vizsgálatot, de jelzésértéke mindenképpen van” - osztotta meg lapunkkal véleményét egy negyvenes férfi. Ä Nemzeti Transzfúziós Szolgálat munkatársai évente nyolc alkalommal jönnek Párkányba, a véradás helyszíne hosszú évek óta a Vadas üdülőközpontban található Thermal szálloda, melynek munkatársai szintén aktívan bekapcsolódnak minden ilyen akcióba. Véradás Párkányban legközelebb a szerelmesek napjának tartott Bálint-nap alkalmából lesz február 24-én a megszokott helyszínen, ahol miden régi és új véradót örömmel látnak a szervezők. Vörös Mária, a református egyház önkéntese már második éve segít az ételosztásnál (Kis Kata felvétele) V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Január 15-től munkanapokon 11.30 és 13 óra között ingyen ebédet osztanak a hajléktalanoknak a Vár úti hajléktalanszálló melletti étkezdében - tudtuk meg Dubány Katalintól, a városi hivatal szociális osztályának vezetőjétől. Az ebédet a Határőr utcai alapiskola konyhájáról hordják, egy adag ára 1,8 euró (55 korona), a költségeket - beleértve a szállítást és az egyszer használatos tányérok, evőeszközök vásárlását, a helyiség fűtését - teljes egészében a város állja. Az ételosztást a református, a katolikus, az evangélikus és a baptista egyház önkéntesei felváltva végzik. Ottjártunkkor Vörös Mária, a református egyház mellett működő Élő Víz Álapítvány kuratóriumi tagja osztotta az ételt. „Tavaly is bekapcsolódtam ebbe a programba, az Eötvös utcai alapiskolában dolgozom, az ebédszünet alatt jövök ide segíteni mondta. - Számomra kissé érthetetlen, hogy egyeseket úgy kell noszogatni: jöjjenek el azért a tál meleg ételért. Azt vártam, már a második napon sokkal többen lesznek, egymást értesítik erről a lehetőségről az érintettek, de nem ez a helyzet.” Induláskor 10 adagot rendelt a város, és elsősorban az étkezde melletti hajléktalan- szálló lakói között osztották szét az ételt. Az osztályvezető szerint a tavalyi tapasztalatok alapján arra lehet számítani, hogy néhány napon belül 15-20-ra emelkedik az ebédet igénylők száma. Megtudtuk: a városi rendőrök segítségével hívják fel az utcákon bóklászó hajléktalanok figyelmét erre a lehetőségre. Tavaly március végéig tartott az ételosztási akció. Tavaly február óta két toalettből, két piszoárból, öt mosdóból és két zuhanyzóból álló tisztálkodási központ is működik a Vár úton, ami munkanapokon 14 és 18 óra között tart nyitva. A rendet és a tisztaságot a városi hivatal alkalmazottja felügyeli. (vkm)
