Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-28 / 22. szám, szerda
i 18 Sport ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 28. www.ujszo.com lvan Jakeš szlovák motoros arról is beszélt, mit élt meg Dél-Amerikában, s hogy ott is mennyire szeszélyes, veszélyes és kegyetlen játék a Dakar Élet-halál harc porban, sárban, sziklákon át Ő a második szlovák, aki célba ért a legendás Dakar- ralin. Ivan Jakeš két esztendeje is átélte a kalandot, akkor még Afrikában, most pedig Dél-Amerikában. A 35 éves motoros szerint a verseny a költözéssel semmit nem vesztett értékéből, sőt... URBÁN KLÁRA Gond egy szál se, mondta volna szívesen, de nem tehette. Merthogy volt belőle bőven a 14 szakaszból álló, 5974 kilométer hosszú verseny alatt: egy több mint tizenhat órás büntetés és egy nyaktörő bukás után a 43. helyen végzett, ami sokak szemében talán nem elég előkelő egy olyan versenyzőnél, aki Európa-bajnoki ezüstérmes, de azt tudván, hogy a 212 induló motorkerékpáros közül csak 113-an látták meg a célt, mindjárt másképp fest az eredmény. Ő maga is ekképpen vélekedik. Boldog vagyok, hogy sikerült befejeznem a versenyt, ez volt a célom, amikor nekivágtam. Bár felmerültek olyan hangok, hogy az idei Dakar nem volt olyan nehéz, mint ahogy híresztelték, ez nem igaz. Kegyetlenül nehéz volt, tartogatott mindent, ami gyilkos lehet a versenyzők számára: kiszámíthatatlan időjárás, sivatagi homokos szakaszok, porfelhő, amelyben semmit nem lát az ember, sziklás, hegyi utak, sár, veszélyes terep, főleg a motorkerékpárosoknak. Élet-halál harc ez a tizennégy nap, a porfelhőben néhány centiméterre suhannak el mellettünk az autók, a kamionok, s csak épp hogy sikerült félrehúzódnia az embernek. Még a profik közül sem bírták ki sokan ezt a pokoli küzdelmet, pedig szuper technikás gépekkel vágtak neki. Szavait hallgatván még inkább csodálatra méltó, hogy nők is vállalkoztak a veszélyes (SITA-felvételek) Ivan Jakeš a verseny alatt minden bajából kigyógyult, itthon viszont napok óta nem tud aludni kalandra, méghozzá motorkerékpáron. Le a kalappal előttük, mert a legtöbbjük be is fejezte a versenyt. Például a svéd Annie Seel vagy a kétszeres győztes francia Ludivine Puy. A második felében már sokkal jobban ment a versenyzés, az elején volt viszont néhány veszélyes helyzete, amely akár a búcsút is jelenthette volna. S talán még annál rosszabbat is. A második szakaszon csúnyán buktam, az egyik versenytárs leszorított az útról, én meg ösztönösen abba az irányba kaptam a kormányt, ahol nem volt sziklás a terep. De csak annyit tehettem, hogy lerepülve a motorról összehúztam magam, mint egy gombolyag, hogy tompítsam az ütést. Nagy szerencsém volt, hogy nem törtem össze magam. A harmadik szakasz alatt nagyon úgy festett a dolog, hogy vége, nem sok hiányzott, és szedhettem volna a cók- mókomat. Háromszáz kilométerrel az útszakasz célja előtt teljesen széthullott a motor, s én csak ott álltam, és nem tudtam, mitévő legyek. Ez volt a legkegyetlenebb pillanata a versenynek: nem volt térerő, nem tudtam kapcsolatot teremteni a szervizcsapattal, ők meg nem is sejtették, mi történt velem. Szerencsémre egy argentin farmer jött a segítségemre, kamionjával elszállította a motoromat, s hajnali négykor megérkeztünk a depóba. Cseh csapatom, a KM Racing szerelői, Ján Hrehor és Michal Kroupa nekiláttak, és három óra alatt kicserélték a KTM meghibásodott motorát, én meg aludhattam két órácskát. De másnap háromórás hátránnyal folytathattam. A Dakar 14 szeszélyes és veszélyes szakasza, a napi 800-900 kilométer kiszív az emberből minden energiát. Mi kell ahhoz, persze a szerencsén kívül, hogy túlélje a megpróbáltatást? Először is kitűnő fizikai állapot. Ez volt a csapatba való bekerülés első feltétele, s aztán következett a 40 ezer eurós készpénz. Egyébként az idei Dakarra nem hagyományosan készültem, hanem az úszó Ľuboš Križkóval, nemcsak a medencében, hanem szárazon is, s az ő sikerén is látszik, hogy jól dolgoztunk. Nekem azelőtt sok problémám volt a vállammal, de hála neki, ebből is kigyógyultam. A verseny alatt nem volt gond, inkább most van, hogy hazajöttem. Napok óta nem tudok aludni, a szervezet hozzászokott a terheléshez, itthon viszont csak henyélek, nem adok ki semmi energiát, s ez valahol lecsapódik. Az itthoniak, a család, a barátnője nem féltették? De igen. Mindennap hívtam őket telefonon. Jaroslav Katriňák, az első szlovák motoros, aki végigment a Dakaron, ecsetelte, hogy mennyire mostohák az életkörülmények. Tény, hogy nem várhat nagy luxust az ember, de hát mégis... Ilyen szempontból eléggé kényelemszerető vagyok, ha nincs szálloda meg tus, akkor duzzogok. Itt viszont megelégedtem a hálózsákkal is. Az afrikai versennyel szemben sokkal jobb volt az ellátás, a koszt, bár verseny közben elvan az ember banánon, iszik rá vizet, s nem is kíván többet. Az étel ízletes volt, s ötven fokos hőségben is mindig friss, a szervezők erre ügyeltek, s arra is, hogy a frissítő mindig behűtött legyen. A higiénia sem hasonlítható az afrikaihoz, itt minden tiszta volt. Ezen kívül mi volt a legmarkánsabb különbség az afrikai és a dél-amerikai Dakar között? Afrikában sokkal tágasabb a tér, Dél-Amerikában teljesen más a természet. Argentínában, főleg Patagóniában millió út van, keskeny szorosok, s pontosan be kell találni a kitaposott nyomba. De az Andokon át vezető út szerintem veszélytelenebb volt, mint amilyennek hittük. Egyébként már a Buenos Aires-i rajtnál óriási volt az érdeklődés, s végig barátságosak, készségesek, segítőkészek voltak az emberek. Az argentinok és a chileiek az ingüket is odaadnák, s a benzinkúton nyugodtan otthagyhattuk a kormányra akasztva a fejvédő sisakot, szemüveget, ha visszajöttünk, ugyanott találtuk. Afrikában pillanatokon belül eltűnt. Afrikát már megjárta, a délamerikai kalandot is kipróbálta, s teljesítette a magával szemben támasztott elvárást - célba ért. Jövőre már magasabbra teszi a mércét? A lényeg, hogy az ember önmagát próbára tegye. Tudni akartam, képes vagyok-e arra, hogy megbirkózzak a verseny kegyeden körülményeivel, s a végkövetkeztetés az, hogy igen. Most még nem az volt a fontos, hogy mindenáron ott legyek az élbolyban, jövőre viszont már az eredmény is az lesz. Az anyagi háttér biztosított ahhoz, hogy újra nekivágjon? Merthogy az egész nem olcsó mulatság. Pontosan nem is lehet kiszámítani, hogy mennyi a befektetés, s itt nem csak az anyagiakra gondolok. Nagyon fontos az a háttér, amit a csapat jelent. Óriási támogatást, segítséget kaptam tőlük, s csak ezek után sorolnám az anyagiakat, ami összevetve 3,6 millió cseh korona. Csak a nevezési díj 14 500 euró, a KTM 690-es, speciális ralira átalakított változata 28 ezer euró. Egyébként a csapatba azzal a feltétellel vettek fel, hogy 40 ezer eurót magamnak kell biztosítanom. WASHINGTONPHOENIX 87:103. MIAMI-ATLAN- TA95:79. NEWYORK- HOUSTON 104:98. NEW ORLEANS-PHILADEL- PHIA 101:86. OKLAHOMA CITY-NEW JERSEY 94:85. MILWAUKEE-MINNESOTA 83:90. LA CLIPPERS-PORTLAND 88:113. Szerda, január 28. Angol labdarúgó bajnokság: 1571. Wigan- Liverpool 4-3,2 -1,75-1,75-1,1 5-1,25; 1572. Chelsea-Middlesbrough 1,23-5-8,4-3,15- 1,1; 1573. Manchester City- Newcastle 1,7-3,2-4,35-1,15- 1,8-1,25; 1574. West Ham- Hull City 1,8-3,2-3,8-1,2- 1,7-1,25; 1575. Blackbum- Bolton 2-3-3,4-1,25-1,55- 1,29; 1576. Everton-Arsenal 2,75-3-2,35-1,4-1,3-1,29. Australian Open: Roddick és Federer egymással csatázik a döntőbejutásért, Hantuchováék már elődöntősök A címvédő Djokovics rosszul aludt, a negyeddöntőt feladta ÖSSZEÁLLÍTÁS Nem jutott be az elődöntőbe a címvédő Novak Djokovics a mel- bourne-i ausztrál nyüt teniszbajnokságon. A harmadikként rangsorolt szerb játékos a negyedik szettben feladta Andy Roddick elleni mérkőzését. A hetedik helyen kiemelt amerikai a játszmákat tekintve 2:1-re vezetett, és a negyedik szakaszban is nála volt az előny. Djokovics már a harmadik szettben orvosi segítséget kért, láthatóan elcsigázottnak tűnt. Aztán még folytatta a mérkőzést, de a negyedik játszma harmadik játéka után jelezte, hogy nem bírja tovább. Roddick pályafutása során negyedszerjutott be a legjobb négy közé az Australian Openen. „Ki voltam facsarva. A mérkőzés előtt nem éreztem semmi különöset, csak éppen rosszul aludtam. Aztán a találkozó során a testem úgy egészében felmondta a szolgálatot, izomgörcseim voltak, egy idő után egyszerűen nem tudtam mozogni, és a szerváim sem sikerültek úgy, ahogy szerettem volna - mondta a 36 fokos kánikulában lejátszott mérkőzés után Djokovics. - Nagyon sajnálom, hogy így (Reuters-felvétel) Djokovics teste nem bírta a strapát ért véget számomra a torna. Megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból, de a körülmények nem kedveztek nekem. Két napja hajnali 2.30-kor fejeztem be a mérkőzésemet, fél hatkor feküdtem le, nem tudtam edzeni és kellőképpen összeszedni magam. Az időjárási viszonyok szélsőségesek voltak, és ez jobban zavart engem, mint ellenfelemet. Előzőleg kértem a szervezőket, hogy este játszhassak, de nem hallgattak meg. Soha nem adok fel mérkőzést ok nélkül. Motivált voltam, folytatni akartam a küzdelmet, noha már korábban is feladhattam volna, de végül a testem nem bírta.” „Nagyon elégedett vagyok a játékommal, minden elemében jól ment - kezdte értékelését Roddick. - Novak kiválóan teniszezett az első szettben, de azon voltam, hogy tartsam a lépést. Én semmit sem vettem észre a gondjaiból mindaddig, amíg orvosi segítséget nem kért. Nehéz mérkőzései voltak előzőleg, nyilván felélte a tartalékait. Én jó erőben éreztem magam, edzőmmel az elmúlt időszakban a fizikai felkészülésre helyeztük a hangsúlyt. Persze az is igaz, hogy ettől még nem üti meg jól a labdát az ember.“ Daniela Hantuchová a japán Szugijamával továbbra is jól szerepel: a negyeddöntőben a Black, Huber kettőst győzték le, s az elődöntőben a Dechty, Santangelo párossal találkoznak, (mti) MELBOURNE ! KRÓNIKA FÉRFI EGYES - negyeddöntő: Roddick (amerikai, 7.)-Djoko- vics (szerb, 3.) 6:7, 6:4, 6:2, 2:l-nél Djokovics feladta; Federer (svájci, 2.)-Del Potro (argentin, 8.) 6:3,6:0,6:0. NŐI EGYES - negyeddöntő: Zvonarjova (orosz, 7.)-Bartoli (francia, 16.) 6:3, 6:0, Szafina (orosz, 3.)-Dokic (ausztrál) 6:4,4:6,6:4. NŐI PÁROS - negyeddöntő: Hantuchová, Szugijama (szlovák, japán, 9.)-Black, Huber (zimbabwei, amerikai) 6:7, 6:3,7:6.
