Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-02 / 1. szám, péntek

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 2. www.ujszo.com RÖVIDEN ____________ A Pozsonyi Casino programjaiból Pozsony. Az új esztendőben is gazdag és változatos programmal várja az érdeklődőket a Pozsonyi Casino a Klarissza (Klariská 7.) ut­cai székházában. Január 20-án (keddi napon, 18.00-kor)Dr. László Ildikó egyetemi adjunktus tart előadást a holográfiáról; a rákövetke­ző kedden (január 27-én) Dr. Popély Gyula egyetemi tanár Erős vá­runk az iskola című könyvének bemutatójára várják a nagyközönsé­get. Kezdés: 18.00. Bővebb információ a www.pozsonyicasino. szm.skhonlaponkapható. (cs) Tallózás az MKKI kínálatában Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének januári pozsonyi programjai közül elsőként a Via lucis (A fény útja) című ki­állítás megnyitójára kerül sor Január 7-én (szerdán), 18 órakor: ma­gyarországi és szlovákiai képzőművészek alkotásaiból nyílik tárlat. Helyszín: Galéria PF 01, Apácapálya u. 29. Csütörtökön, január 15-én az Aréna Színházban (Bécsi út 10.) tart koncertet a MAO; Matúš Jakabčic és vendégei elsősorban kortárs magyar dzsessz-szer- zeményeket játszanak. Kezdés: 17.00. A Magyar Kultúra Napja al­kalmából január21-én (szerdán) ünnepi hangverseny lesz a Szlovák Rádió nagy hangversenytermében; a Liszt- és Bartók-darabok kar­mestere Nagy Zsolt. Kezdés: 19.00. Végül január 26-án (hétfőn) az Astorka Korzo ’90 Színházban (SZNF tér) mutatják be 19.00-kor Podmaniczky Szilárd Beckettre várva című darabját; rendező: Do- bay Dezső, szereplők: Vallai Péter, Csuja Imre, Csáki Rita, Orosz Ró­bert, Kassai László. (cs) PENGE Zöld és forradalom Legéndy Jácint kötetét a vi­lághoz való forradalmi viszony és póz szervezi. Ennek a vi­szonynak a megléte vagy hiá­nya, elmúlása. Ugyanakkor kér­dés, hogy a politikai tartalmak mellett vagy éppen ellenére mennyire sikerül jó verseket lét­rehoznia a szerzőnek. Legéndy, akár Tarkovszkij Stalkere, kézen fogja olvasóját, s végigvezeti az általa érdekesnek tartott világon. Ez egyrészt kör­nyezetének természetes és művi tájait jelenti, másrészt pedig ideológiai bolyongásokat takar. Viszont általában semmit sem hagy a véletlenre, meggyőzni igyekszik, nem beszélgetni. Me­taforái megnőnek, sulykolóakká válnak, monológjai a leghatáso­sabb elemeket igyekeznek kivá­lasztani, hogy taroljanak. S így közhelyessé válnak: „a harma­dik / évezred elején mikor a vá­rosok- / ban kamaszlányok met­szik át / a csuklójukat és génke­zelt árpá- / ért az etióp éhezők­nek a múl- / tik számlát küldenek...” (Kezdetben csupán) Hogy milyen ideológiáról van szó, talán nem is annyira fontos, inkább az a mód ahogy ez a vers­be kerül. Ilyen beszédmódhoz leginkább a klasszikus avant­gárd hevülete társítható. Leg­először Kassák Lajos és az általa életre hívott aktivizmus juthat eszünkbe, másodszor talán az expresszionista költészet ma már túlzónak ható halmozásai. A Hódolat című vers mindkettő­re példát szolgáltat: „...adrienn teste kibomlik a / kabátból szép mint a forradalom / jácintvirá­gok bólogatnak neonkék / re­ménységgel elmúlt a tél és nek- / tek vadfiúk hódolat a legendáért”. Ez a stílus ma már kissé szokatlan, megkésettnek tűnik. Legéndy Jácint szövegeiben végig jelen van és meghatározó­vá válik a természethez való in­tim viszony. S ez a kötet pozití­vumai közé sorolható. Minden ebből a szemszögből láttatódik, a természeten keresztül nyernek értelmet a tárgyak, helyszínek, de még a személyek, illetve a hozzájuk való viszony is. A kert gondozásának leírása, egy szo­babelső eltermészetesedése, a park élővilágának megnyilvánu­lásai mind-mind más értelem­mel telítődnek, egyfajta allegó­riaként funkcionálnak. A Meta­morfózis című önreflexív vers­ben például a vers megírása összefonódik a szoba buja ter­mészetté válásával. De említ­hetném a Fakéreggyűjteményt is, melyben természet és a techni­kai világ egymásba növéséről van szó. És végül az Üdvösség­tant, melyben a társadalom tisz­ta és őszinte baloldali kritikája a természethez és a hagyományos otthonhoz való lágy viszonnyal ötvöződik: „megnyugtató érzés a sufniban pakolgatni / az idős szerszámokat és a nagymama ál­tal / szinte már csutkaszámyivá koptatott sep- / rűket csupán így üdvözölhetek nem ol- / doz fel áruival talmi angyal se a / perió­dusos rendszer manója a bizmut”. Legéndy Jácint Központi zóná­ja az avantgárd és az under­ground populáris kultúrát érintő szálaival, illetve a politikumot és a „zöld” életérzést bevonó tema­tikájával érdekes színfoltj a a kor­társ költészetnek, de talán kissé elhamarkodott kötet ahhoz, hogy igazán jelen legyen a mai lí­ráról folyó diskurzusban. Legéndy Jácint: Központi zóna. Balassi, Budapest, 2006. Értékelés: •••••OOOOO 2009. január 3-án tartják a Csermely Kórus és vendégei 11. újévi koncertjét Varázslatos basszusok Kassán, a Művészetek Házában A Csermely és a Csengettyű már évek óta együtt lép fel az újévi koncerten (Képarchívum) Kassa. Január 3-án, azaz holnap tartja újévi koncert­jét a Csermely Kórus. KOZSÁR ZSUZSANNA Mivel hagyományosan mindig az év első szombatján rendezik meg ezt a rangos eseményt, a jövő évben a naptárnak köszönhetően a Csermely Kórus és vendégei hangversenye lesz az első nagy zenei esemény Kassán. Az újévi koncertnek ez lesz a ti­zenegyedik évfolyama. Az opera-, operett- és kórusmuzsika-kedvelő közönség néhány meglepetésben részesülhet. A bevált szoprán-te­nor sztárpárosításhoz képest 2009-ben sem szopránénekesnőt, sem tenoristát nem hallhatnak a színpadon. Ehelyett a bariton- és basszushangú férfiak mutatják be művészetüket: Marián Lukáč és Ondrej Mráz Kassáról, valamint Cser Péter, aki Budapesten és Grazban végezte zenei tanulmá­nyait és 1999-től a debreceni Cso­konai Színház művésze. A szólis­ták koncerten elhangzó repertoár­ja elsősorban vígoperák részletei­ből áll, Mozart, Rossini, Donizetti egy-egy dallama csendül majd fel, ám a Kodály muzsikájából is hall­hatunk részleteket. A könnyebb műfajok kedvelőit a Csárdáski­rálynő egyik dallama örvendez­tetheti meg. A művészeket a kas­sai szimfonikus zenekar kíséri, mely a filharmónia zenészeiből áll össze minden éven erre az ünnepi alkalomra, Karol Kevický karmes­ter vezényletével. A Csermely Kó­rus természetesen idén is hív ven­dégkórusokat, a kassai Csen­gettyű gyermekkórus és karna­gyai, Ferencei Andrea és Kekeňák Szilvia mellett a szepsi Vox Co- lumbellae sem először lép szín­padra Kassán Bodnár Attila veze­tésével. Újdonság a Kassai Taní­tók Énekkarának fellépése. Ez a rangos csapat idén volt hatvan­éves, gazdag múltjából érdemes megemlíteni ausztriai és olaszor­szági vendégszerepléseit. Karna­gya 2006-tól Ján Hrubovčák. Újév első szombatján 17 órakor kezdődik a tizenegyedik újévi koncert a kassai Művészetek Há­zában. Az első részben a kórus­muzsika kedvelői találhatnak íz­lésüknek megfelelő szórakozásra, orgonán Martin Vernarský kíséri az énekeseket. A második részben színre lép a zenekar is, és varázs­latos hangú basszusok idézik meg a Székelyfonó, a Háry János, a Szerelmi bájital, a Figaro házas­sága vagy a Varázsfuvola világát. A koncert végéről lemarad a már megszokott Traviata-duett, he­lyette meglepetést várhat a kö­zönség, mely idén is rangos szó­rakozással töltheti az újév első szombatját. Koncertjegyek elővé­telben a Kultúra Könyvesboltban és a Dargov áruházban lévő városi információs központban kapha­tók, valamint a koncert kezdete előtt egy órával a helyszínen. Móra Ferenc valószínűleg tervezte, hogy bemutatja a fiatal költőt a szegedi közönségnek József Attila szegedi bemutatkozása József Attila 1923-ban tizennyolc éves volt, első verseskötete Szegeden je­lent meg egy évvel korábban Szépség koldusa címmel, Juhász Gyula elő­szavával (Képarchívum) MT1-TUDÓSÍTÁS József Attilát bemutatta volna a szegedi közönségnek Móra Fe­renc, de az esemény Lengyel András a szegedi irodalomtörté­nész szerint valószínűleg elma­radt; a Fekete Házban dolgozó szakember a témáról szóló kuta­tásait a közelmúltban a Móra Fe­renc Múzeumban tartott tudo­mányos konferencián fejtette ki. Lengyel András a költő nővéré­hez, Jolánhoz írott 1923. május 14-i leveléből indult ki, amelyben van egy utalás, hogy Móra Ferenc a szegedi Dugonics Társaságban felolvasóestet tart majd róla, valószínűleg még abban a hó­napban vagy június elején. A kérdésre, hogy valóban meg- történt-e a bemutatás, már ko­rábban születtek elméletek. Csak az bizonyos, hogy a Dugonics Társaság május 13-i fölolvasóülé­sén ifjú költőket méltatott a sze­gedi múzeumigazgató. Ebbe a körbe öt fiatal, Aknai István, An- zelm Károly, Rózsa Imre, Borús Béla, Szabadjai István került. Az is biztos, hogy József Attila lírája nem jutott el akkor hallgatóság­hoz, a korábbi feltételezések sze­rint őt egy következő estre oszt­hatták be, amelyre azonban már nem került sor. A Dugonics Társaság éves munkájáról készült főtitkári be­számolójában később Móra Fe­renc részletesen beszámolt az estről, de saját beszédei nem ma­radtak meg. Mert mint kitűnő előadó-készségű, rutinos meg­szólalónak - az irodalomtörté­nész szerint - a felvezető „csevegés” nem okozott gondot, így csak a lejegyzett versek ma­radtak az utókorra, úgynevezett kutyanyelveken, hosszú keskeny papírlapokon. Lengyel András szerint ezek­nek a kutyanyelveknek van egy eddig nem említett érdekessé­gük, méghozzá a számozásuk. Ezek alapján nagyon valószínű, hogy egy hatodik költő versét vagy verseit is tartalmazták, ugyanis azokat láthatóan átszá­mozták. S ha ez így van, akkor ta­lán József Attila versei voltak azok. A kutatás során nemcsak leve­leit, hanem élethelyzetét is vizs­gálta a költőnek a történész. Ez alapján előfordulhat, hogy a fel­olvasóestről hónapokkal koráb­ban, elsősorban szegedi jó barát­jától, Kormányos Istvántól hallott az akkor még Makón élő költő. A tervek akkor még május végi, jú­nius elejei bemutatásról szóltak, így mikor nővérének a levelet ír­ta, nem tudta, hogy az est már le­zajlott. Lengyel András kutatásai sze­rint a második fölolvasóülésre nincs adat, semmi nem utal rá, hogy ilyet egyáltalán terveztek. A Dugonics Társaság eleve csak egy bemutatkozást szánt a fiatalok­nak: azt, amit meg is tartottak. Eleve kudarcra ítélt vállalkozás lett volna a május 20-i nagy Ju­hász Gyula-jubileum közvetlen közelében, napokkal, esetleg egy-két héttel azt követően „is­meretlen” fiatalokkal közönség elé állni. Az irodalomtörténész szerint valószínű, hogy a főtitkár dönté­sének oka, hogy kihagyta az ifjú költőt a felolvasóest programjá­ból, korábbi öngyilkossági kísér­letének híre lehetett, amely Es- persiték útján Mórához is eljut­hatott. Ez óvatossá tehette, hisz célszerű-e, aktuális-e bemutatni a labüis és önveszélyes fiatalem­bert, aki ráadásul jelen sem tud lenni bemutatása alkalmán? - ál­lapította meg Lengyel András ta­nulmányában, amely januárban, a múzeum gondozásában megje­lenő kiadványban lesz olvasható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom