Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-28 / 22. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 28. www.ujszo.com Kaszás Attila-díj - folyik ajelöltek kivalasztasa Kiemelkedő teljesítményért MTl-HÍR Budapest. Megkezdődött a Ka­szás Attila-díj idei nyertesének ki­választása: a hazai és határon túli magyar színházi társulatok tagjai két fordulóban maguk közül jelö­lik azt a művészt, aki március 10-én a Nemzeti Színházban, a Hermelin című előadás előtt átve­heti az elismerést - közölték a szervezők Budapesten. A két éve, 47 éves korában tragikus hirtelen­séggel elhunyt Kaszás Attila emlé­kére tavaly alapított díjat Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester és a Mozaik Művészegyesület. A díj nettó félmillió forinttal jár és azok a színművészek kaphatják meg, akik az átadást megelőző évadban kiemelkedő művészi teljesítmé­nyük mellett jelentős közösségépí- tó szerepet vállaltak társulatukon belül. Az első díjazott Szarvas Jó­zsef színművész volt. Vasvári Csaba színművész, a Mozaik Művészegyesület elnökhe­lyettese a szavazás menetét ismer­tetve elmondta: ettől az esztendő­től kezdve a nyertes kiválasztása új metódus szerint, két körben zajlik. Az első fordulóban minden ma­gyarországi és határon túli magyar kőszínház, valamint a jelentősebb alternatív társulatok színészei is leadhatják jelölésüket február 11-ig. A második körbe társula­tonként egy-egy művész jut to­vább, ók maguk közül választják ki az egyetlen nyertest. Alföldi Róbert, a Nemzeti Szín­ház igazgatója arról számolt be, hogy a Kaszás Attila-díjat idén a Hermelin című előadás előtt adják át, mert az elismerés névadója ha­lála előtt ezt a darabot próbálta, a bemutatót azonban már nem ér­hette meg. Szarvas József szín­művész, a díj tavalyi nyertese meg­jegyezte: az egyén számára furcsa tehertétel a közösségépítés, de fontos feladat, mert az a megtar­táshoz, az egymás közötti biza­lomhoz elengedhetetlen. Könyvei rendre felkerültek a bestsellerlistákra Elhunyt John Updike MTl-HÍR New York. Tegnap 76 eszten­dős korában elhunyt John Updike Pulitzer-díjas író, a modem ameri­kai próza egyik kiemelkedő képvi­selője, az emberi kapcsolatok, a szex, a válás és egyéb kalandok nagy tudású krónikása. Tüdőrák okozta a halálát - jelentette be Up­dike kiadója. Félévszázados írói pályafutása során több mint ötven könyve jelent meg, művei rendsze­resen felkerültek a bestsellerlis­tákra. Novellistaként, regényíró­ként, költőként és esszéistaként is maradandót alkotott. Pulitzer-díj- jal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért és kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai iro­dalmi elismerést, a National Book Awards-ot. Sztárnyilatkozatok az Oscar-jelölések után A világ tetején érzem magam MT1-JELENTÉS Beverly Hills. Indiától Ausztrá­liáig világszerte magasba csaptak az érzelmek hullámai az Oscar-je­lölések bejelentése nyomán. „Mindenképpen jelölték volna. Ennek semmi köze a halálához. Remek színészi játékot nyújtott. Mmt alkotó ember most becsapva érzem magam, hiszen soha többé Angelina Jolié az Elcserélt életek­ben (Fotó: Continentalfilm) nem lesz lehetőségem vele dol­gozni” - mondta Ron Howard, A sötét lovag rendezője a Batman- filmben Jokert játszó Ledgerről, akinek véletlen gyógyszertúlada­golás okozta halálát. A posztumusz jelölést eddig csupán egyszer, Peter Finch eseté­ben váltotta díjra az akadémia tag­sága. A két hónappal korábban szívroham következtében elhunyt színész a Hálózat című filmmel nyerte el az Oscart 1976-ban. A13 jelöléssel az Oscar-nevezé- si listát vezető Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button) című film pro­ducere, Frank Marshall szerint meglepő volt, hogy A sötét lovag Ledger jelölésén kívül csupán technikai nevezéseket kapott. „A sötét lovag kitűnő box-office szereplése nyilván jó dolog, de ta­lán vissza is ütött” - fogalmazott Marshall. Hozzáfűzte: az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a sikeres filmek nincsenek jól meg­csinálva, pedig A sötét lovag kivé­telesen jól elkészített film. A Clint Eastwood rendezte El­cserélt életek (Changeling) című thrillerért a legjobb színésznő Os- carjára nevezett Angelina Jolié ar­ról beszélt, hogy Eastwooddal dol­gozni önmagában is olyan jutalom volt, ami élete végéig kitart. „Az akadémiától kapott jelölés minden képzeletemet felülmúlta. Kivéte­lesen jó év volt ez a színészet szempontjából, és megtiszteltetés, hogy ilyen tehetséges színészek társaságában lehetek, akiknek já­téka minden elismerést megérde­mel” - fogalmazott Angelina Jolié. A társaság valóban előkelő: a kétszeres Oscar-díjas Meryl Streep a Kétely (Doubt) című drámával kiérdemelte jubileumi 15. jelölé­sét. Kate Winslet hatodik nevezé­sét kapta A felolvasó (The Reader) című filmért, amely a legjobb film és a legjobb rendezés kategóriá­ban is esélyes. „El vagyok ragad­tatva Kate-től. Szerintem remek alakítást nyújtott A felolvasóban és A szabadság útjaiban is” - árado­zott Stephen Daldry, A felolvasó rendezője, és bizonyosra vette, hogy idén Winsletnek áll a zászló. Az indiai filmipar is boldogan ünnepelte a Slumdog Millionaire - Gettó milliomos című, Mumbai- ban játszódó Danny Boyle-film tíz­szeresjelölését. , A világ tetején ér­zem magam” - mondta Rahman, a „szegény fiú megcsinálja a szeren­cséjét” témájú film zeneszerzője, aki három nevezést (a legjobb filmzenén kívül a legjobb filmdal kategóriában kettőt is) kapott munkájáért. (Fotó: Continentalfilm) Ady Hajdú (Karol) és Roman Luknár (Rudo) Az új szlovák filmre, Miloslav Luther alkotására a bemutató első hétvégéjén 8410-en voltak kíváncsiak Szúnyogtangó erős csípésekkel Prímán, nagy tudással le­forgatott alkotás a Szú­nyogtangó. Olyan bölcs, a szakmáról mindent tudó, megalapozott filmes isme­retekkel készítette el Milo­slav Luther és stábja a na­pokban bemutatott új szlo­vák filmet, aminek szellemi birtokában nem is igazán lehet elrontani egy mozgó­képes alkotást, amely ez esetben a tragikomédia műfaját képviseli. TALLÓS1 BÉLA A szlovák rendező olyan szak­mai jártassággal, valamint életis­merettel nyúlt filmje napjainkból merített, ám a közelmúlthoz is kapcsolódó témájához, amellyel csak korrekt munkát lehet a vá­szonra álmodni és kivitelezni. Mi­loslav Luther a nagy tudású filmes alkotó abszolút intelligens kreatív hozzájárulásával - visszafogottan és nem moralizálással - olyan mozgóképes produkciót terem­tett, amilyet szakma és közönség is elismer. Miloslav Luther oly módon tud­ja rendezői szemmel felülnézetből szemlélni mindennapjaink léte­zésformáit, nemkülönben a (szo­cialista) közelmúlt emberpróbáló mozzanatait, hogy azokat filmes eszközökkel megidézve, profi mó­don fényképező kamerán keresz­tül láttatva, valamint remek színé­szekkel megjelenítve olyan mozit tud produkálni, amely vitathatat­lanul valóságszagú, a mi életünk diagnózisa. E múltunkból-jele- nünkből vett élethelyzetek soroza­ta azonban, amely a Szúnyogtan­góban jelen van, minden tökéle­tessége ellenére, az érzelmi tölté­sével mintha mégsem tudna teljes­séggel telibe találni. Vagyis bármi­lyen mélyre merül is a hősök intim szférájába, és onnan merít - s ezzel a művészileg létrehozott, azaz fik­tív intimitással keresi a nézővel is az intimséget -, nem bír olyan sis­tergéssel kisugározni, hogy a külső szemlélő azon nyomban szemé­lyes viszonyba kerüljön a filmmel. Bizonyára akad a nézők soraiban, akinek ez sikerül, ám ez minden­képpen a jól eladott és hatásos humornak köszönhető. Nemkü­lönben a két főszereplőnek, Karol­nak és Rudónak, akikre a film rá­épül. Illetve a két figurát megjele­nítő két remek színésznek, Ady Hajdúnak és Roman Luknámak, akiknek Miloslav Luther újabb ju­talomjátékot teremtett a Szúnyog­tangóval. Mindkét férfi a napégette nyári Spanyolországból tart hazafelé, mindketten más céllal. Karol, az egykori emigráns, aki a rendszer elől menekülve hagyta el Cseh­szlovákiát, azért utazik haza, hogy megtalálja a múltját, s el­vártja az elvarratlan szálakat. Ru- dót, aki színész volt egykor ideha­za, most szlováknyelv-oktató egy madridi intézményben, Karol menyasszonya (Diana Mórová) bérli fel, hogy vőlegénye nyomá­ba szegődjön, és szemmel tartsa. Karol múltját keresve kiderül, az itt hagyott időből jobb lenne több mindent kitörölni: például az ügynökmúltat. Vagy jobb lenne bizonyos dolgokat más irányba terelni: például az apa-lánya kap­csolatot. Karol annak idején ugyanis megfogant gyermekét is itt hagyta, akiről éveldg, egészen hazaérkezéséig nem tudott. Más a jelen, mint az itt hagyott múlt. Csak egyvalami nem válto­zott a múló idővel: a nő-férfi vi­szony. Az a „szúnyogtangó”, ami­ről a film szól, vagyis hogy a férfiak és a nők egymás iránt érzett érzel­meikkel, egymás iránti szándéka­ikkal, egymásrautaltságukkal egy­más vérét szívják. A nyugati pénzes (nek hitt) pasikra hol bol­gár konzumlányok ragadnak, hol feltörekvő magánvállalkozó dá­mák remélnek náluk „nyugati tőkebefektetést”. Olyan nemzet­köziek a kapcsolatok, a férfi-női kötelékek is, hogy a szlovák film szlovák valóságról szóló párbe­szédeit is feliratozva kell közölni. Az ilyen új közép-európai viszo­nyok érzékeltetésére egy igen talá­ló helyzettel él a film: a legismer­tebb szlovák női magazin olvasott­ságát felmérő ankétot készítő fia­tal férfi, aki a járókelőket kérdez­geti, tört szlováksággal teszi fel a kérdéseit, mivel külföldi. De van a filmben orosz, legalábbis orosznak hitt, valójában ruszin feketemun­kás, van Kanadáról álmodozó, de az amerikaiakat szidó fiatal világ­utazó, aki ma ugyanúgy elindul a jobb élet reményében, mint a film hazatérő szlovák hősei. Továbbél­nek a cseh-szlovák viszonyok is: a szlovák Karol Szlovákiában élő, szlovákul beszélő lányának Cseh­országban elő cseh orvosnő az édesanyja, aki nem más, mint Ka­rol itt hagyott felesége, akitől most - hazatérve - válni akar, hogy spa­nyolhonban nősülhessen. Rudo - Karolt követve - ezeket a viszo­nyokat igyekszik meglovagolni, s megpróbál profitálni a káoszból, ám igazából csak egy urológiai vizsgálat sikeredik be számára, amelyet zseniálisan „abszolvál”, s ha szokás lenne moziban, mint színházban a nyíltszíni taps, na­gyot kasszírozna a jelenettel. Mint ahogy a film maga is kasszíroz, annak ellenére, hogy nincs olyan vezérfonala - bármi­lyenjói van megcsinálva -, amely­re az ágas-bogas sztorizás az ál­landóan váltakozó helyszínekről (szlovák, cseh, spanyol) fel lenne fűzve és egységben látszódna. Vi­szont a sztorizó nagy váltásokkal annyi mindent felmutat múltunk­ból és főleg jelenünkből, hogy a bemutató első hétvégéjén így is 8410-en voltak rá kíváncsiak. Ha­zai viszonylatban ez mindenkép­pen előkelő helyet jelent - csak összehasonlítva, a Muzsikát 4277-en, a Cinka Pannát 4300-an nézték meg a nyitó hétvégén. Az előkelő nézettségi index a Szú­nyogtangó esetében azt is igazol­ja, hogy az intelligens filmnek van még közönsége. Kocsis Ernő festőművész alkotásaiból látható kiállítás a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. A közönség február 2-áig tekintheti még meg a főként a tájból inspirációt merítő művész festményeit. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom