Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-23 / 18. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 23. Vélemény És háttér 7- Azt hallottam, hogy szükségük van egy szakemberre a földrajzi nevek kétnyelvű feltüntetéséhez. (Peter Gossányi rajza) A fogva tartottak rémálma nem ér véget kiszabadulásukkal Pokoli viszonyok Guantánamón TALLÓZÓ ILG10RNALE XVI. Benedek pápa úgy döntött, hogy megsemmisíti a Marcel Lefebvre francia érsek köré tömörült integrista püspökök kiközösítését, melyet még 1988-ban II. János Pál pápa rendelt el - közölte az II Giomale. Az olasz napüap általában jól értesült Vatikán-szakértője, Andrea Tomielli szerint a katolikus egyházfő már aláírta az erről szóló rendeletet, és azt a hét végéig nyilvánosságra is hozzák. Az 1991-ben elhunyt Lefebvre és hívei azért fordultak szembe a Vatikánnal, mert nem értettek egyet a II. vatikáni zsinat (1962-65) reformtörekvéseivel. 1988-ban a magát az igazi katolicizmus védelmezőjének tekintő érsek négy, a konzervatív hagyományokhoz ragaszkodó püspököt a Vatikán jóváhagyása nélkül szentelt fel, válaszul II. János Pál valamennyiüket kiközösítette. Annak idején éppen a jelenlegi pápa, Joseph Ratzinger bíboros, a Hit Kongregációjának vezetője próbált a Szentszék nevében megállapodásra jutni a szakadárok- kal, akik 1970 óta a X. Szent Pius Testvériség néven ismert közösségbe tömörültek. A közösséget jelenleg az a Bemard Fellay püspök vezeti, akit még Lefebvre szentelt fel. A közösség és a Vatikán először 2000-ben, a Szentév alkalmából tettek lépéseket a közeledésre, amikor a lefebvriá- nusok elzarándokoltak Rómába, de a folyamat igazán XVI. Benedek trónra lépésével gyorsult fel. A mostani döntés beleillik a német pápának az integristák felé tett korábbi gesztusainak sorába: 2007 júliusában rehabilitálta a latin nyelvű „tridenti misét”, amelyet a II. vatikáni zsinat eltörölt, 2008 júniusában pedig a Szentszék lemondott arról a követeléséről, hogy a X. Szent Pius Testvériség ismerje el a II. vatikáni zsinatot. A Berlusconi család tulajdonában lévő lap a pápai dekrétumot „XVI. Benedek olyan nagylelkű lépésének” nevezte, amely „megfelel az egyház törések és megosztottságok okozta sebei begyógyítását célzó törekvéseinek”. Az II Giomale szerint a következő lépés egy olyan megállapodás lesz, mely a X. Szent Pius Testvériségnek Jogi státust” biztosít a katolikus egyházon belül, (mti) A megvert, órákra kikötözött, megalázott, éveken át apró, napfény nélküli cellákban tartott foglyoknak, akik kikerülnek a - tervek szerint bezárandó - guantánamói börtönből, ezzel még nem ér véget a kálváriájuk. MT1-HÁTTÉR „Senki nem tudja elképzelni, milyen szörnyű volt. Maga az ördög sem tudott volna ilyen rossz helyet teremteni” - mondja a 38 éves Musztafa Ait Idir, aki decemberben szabadult hétévi fogság után. Az amerikai igazságszolgáltatás végül teljesen ártatlannak nyilvánította. „Az őröknek az volt a szokásuk, hogy hatan-heten jöttek, először valamilyen gázsprayt használtak, aztán kezdődött a verés - folytatja a visszaemlékezést. - Egyszer egy orvost is láttam velük. Megjelölt bizonyos helyeket a testen, és azt mondta, hogy itt üssék. A verés után nem maradtak látható ütésnyomok, de olyan fájdalmaink voltak, hogy mozdulni sem tudtunk.” „Ezek az emberek három éve voltak ott anélkül, hogy őreiken kívül mást is láttak volna” - mondja David Remeš, mintegy húsz fogva tartott ügyvédje. Csak 2004 végén engedték oda az első ügyvédeket, három évvel a börtöntábor megnyitása után. Mindegyik megkérdezett ügyvéd beszélt arról a sokkról, amely első odaérkezése- kor érte, de a tapasztaltakról részletesen - biztonsági okokból - nem számolhatnak be. Stephen Oleskey ügyvéd - akinek védencét, Lahdar Bumedient Idirhez hasonlóan teljes mértékben tisztázta novemberben az amerikai igazságszolgáltatás - mégis elmondja, hogy ügyfelét, aki már hónapok óta éhségsztrájkot folytatott, „naponta kétszer egy székre ültették, hét helyen odakötözték, szájára maszkot tettek”, és az orrán bedugott csövön át kényszertáplálták. A cső néha a tüdő és nem a gyomor felé ment. Összesen mintegy 800, terrorizmussal gyanúsított ember járta meg Guantánamo börtönét, körülbelül 550-et engedtek szabadon, vagy helyeztek át máshova az amerikai védelmi minisztérium szerint. Közülük 62 sorsát tanulmányozta a kaliforniai Berkeley két egyetemi tanára, Laurel Fletcher és Eric Stover. ,A fogva tartottak rémálma nem ér véget kiszabadulásukkal: ezek az emberek, akiket soha nem vádoltak meg semmilyen bűncselekménnyel, és akiknek soha nem volt alkalmuk tisztára mosni becsületüket, tartósan magukon viselik Guantánamo bélyegét, és nem sikerül újra munkát találniuk” - mondják a kutatók. A tanulmány leírja a szabadult foglyok emlékeiből fakadó szorongásokat, a huzamos időn át elszenvedett rossz bánásmód „halmozott hatását”. Órákon át kényelmetlen helyzetben megkötözve tartották őket, állandó hangos zenével és igen éles világítással. „Először nem érzel semmit, aztán hirtelen (...) görcsölni kezd a combod, a feneked, a lábad, lassan a lábak elzsibbadnak (...) s ha becsukod is a szemed, állandóan látod azt a fényt, és hallucinálni kezdesz” - mondta egyikük. Murat Kumaz, aki öt év után szabadult, miután semmit sem tudtak felhozni ellene, a lidérces évekről beszélt tavaly májusban az amerikai szenátus külügyi bizottságának kongó padsorai előtt. „Semmi rosszat nem tettem, mégis úgy bántak velem, mint egy szörnyeteggel - mesélte, felidézve számos kínzást, amikor még (a dél-afganisztáni) Kandahárban volt. - Nem engedtek aludni, elkülönítettek, vallásilag és szexuálisan megaláztak, sokszor megvertek, újra meg újra kifaggattak, és ki voltam téve a foglárok kénye-ked- vének. Guantánamón nem volt törvény.” Nem lehet értékesíteni azokat az ingatlanokat, amelyeket jogcím nélkül vett birtokába a volt rendszer Ingadozó jogbiztonság Romániában MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Traian Basescu román államfő kénytelen lesz aláírni az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló - sokak igazságérzetét sértő - úgynevezett Voicu- lescu-törvényt, miután az alkotmánybíróság elvetette az általa emelt alkotmányossági kifogásokat - mondják bukaresti elemzők. Ion Iliescu elnöksége idején, 1995-ben az akkori hatalom olyan törvényt akart, amelynek alapján a kommunista rendszer által egykor államosított ingatlanokat eladhatják a bérlőként benne lakóknak. Az alkotmány- bíróság azonban figyelmeztette a törvényhozó testületet: nem lehet értékesíteni azokat az ingatlanokat, amelyeket jogcím nélkül - vagyis a kommunista idők törvényeivel is ellentétes módon - vett birtokába a volt rendszer. Azok az ingatlanok ugyanis soha nem váltak az állam tulajdonává, a volt tulajdonosok pedig nem vesztették el tulajdonjogukat fölöttük - hangsúlyozta a testület. Ezt a honatyák akkor figyelembe is vették, ezért az 1995-ben meghozott törvény csak a jogcímmel - azaz a kommunista törvények tiszteletben tartásával - államosított ingatlanok eladására vonatkozott. A témával foglalkozó szakírók felhívják a figyelmet: a legértékesebb államosított lakásokat köztudottan a kommunista rendszer haszonélvezői vehették bérbe. Az eredeti tulajdonosok egy részének mindenesetre sikerült „kiperelnie” egykori saját ingatlanjából az ott lakókat. Sokuk helyzetét azonban nehezítette a Calin Popescu Tariceanu kormánya által 2005-ben kierőszakolt törvény, amely már nem tett különbséget a jogcímmel és jogcím nélkül elvett ingatlanok között, vagyis valamennyinek az eladását engedélyezte. A parlament később elfogadta Dán Voiculescu konzervatív párti vezető törvénytervezetét, amely azt írja elő, hogy a volt tulajdonosok által „kiperelt” személyeket készpénzben, mégpedig piaci értéken kell kárpótolni. Ez utóbbiak jól járnak, hiszen sok évvel korábban még rendkívül kedvezményes áron vásárolták meg az adott ingatlant. Az említett törvény ugyanakkor azt is előírja, hogy egyetlen államosított ingatlant sem lehet visszaadni természetben a volt tulajdonosnak, az csak kárpótlást kaphat, de nem készpénzben, hanem a 2005-ben létrehozott, de azóta sem működő Tulajdonalap részvényein keresztül. Basescu december 23-án emelt alkotmányossági kifogást a törvénnyel szemben. Szerinte a Voiculescu-törvény Romániában, a tulajdonjog kérdésében megszünteti a jogbiztonságot. Az alkotmánybíróság elutasította a kifogást. KOMMENTÁR Csúcs és ellencsűcs CZAJL1K KATALIN A szlovákiai magyar valóság reprezentatív pillanatképe, hogy kis közösségünk nagy kérdéseiről két nagyszabású rendezvényen is eszmét cserélnek, méghozzá ugyanazon a napon. A téma és a megoldásra váró problémák azonosak, mégsem tükrözné eléggé az (szlovákiai magyar) élet komplexitását, ha csak egy fórumot tartanánk. így lesz kettő: egy civil és egy MKP-s. Mindkét szervező azt állítja, nem tudtak a másik rendezvényről, véletlen egybeesés az azonos dátum. Tény azonban, hogy a Dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat már a múlt év őszén elhatározta egy civil fórum összehívását, amelyen valamennyi nagy szlovákiai magyar szervezet megvitatná a közösség előtt álló legfőbb problémákat. Ugyanekkor határozták meg a január 29-i dátumot. Az MKP stratégiai tanácsának szakmai konferenciájára ehhez képest január 16-án kelt a meghívó. Az is tény, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalára az MKP-t nem hívtákmeg. Lévén, ez egy civilkezdeményezés. Az MKP viszontnem szereti, ha kihagyják a fontos dolgokból, ezért az utóbbi években szinte semmi sem történhetett szlovákiai magyar berkekben a párt bevonása nélkül. Egy közösségi sorskérdésekkel foglalkozó csúcs, ahol ráadásul valamennyi mértékadó magyar civü szervezet képviselteti magát, nyilván túl nagy falat az MKP számára, így hát megszervezte a maga konkurens rendezvényét. E lépés értékelését az olvasóra bíznám, csak a következtető tanulságokat vonnám le: 1. Közismert, hogy a hazai magyar közélet egyik legnagyobb gondja, hogy az MKP minden lehető és lehetetlen témára rákönyököl. Ezt erősíti az a tény is, hogy gyenge a civil szféra, így a közösség egyetlen legitim képviselője valóban a párt. Ezért a mindenkori magyar érdekekre Szlovákiában egypárt politikai érdekeiként tekintenek, ami; nek rendkívül kártékony hatása van a kisebbségi jogállásra, hiszen az politikai alkuk tárgyává válik. (Lásd: tankönyv-ügy) 2. Az MKP okozója és egyben szenvedő alanya is a fentebb leírt helyzetnek. Egyrészt sok olyan társadalmi feladatot is ellát, amihez politikai pártként semmi köze nem volna, de a civil szféra gyengesége miatt rákényszerül. Másrészt azonban érdekében áll fenntartani saját kizárólagosságát, hiszen ezzel erősíti pozícióját. Érthető tehát, hogy minden független civil kezdeményezésre gyanús szemmel tekint, s megpróbálja ellehetetleníteni. 3. Ebben a helyzetben csak az jelent megoldást, ha a civil szféra végre mozgósítja magát, az MKP-tól függetlenedve (nem ellenében). Erre paradox módon talán éppen akkor van nagyobb esély, amikor a párt ellenzékben van, így az egyes szervezetek nem függnek tőle anyagilag, vagy legalábbis kisebb mértékben. Ha ez megtörténik, arra is jó esély van, hogy az MKP végre azzá váljék, aminek lennie kellene: „csak” egy politikai párttá. Ha ez megtörténik, az lesz számunkra az igazi nemzeti csúcs. JEGYZET Más forrásból? PÉTERFl SZONYA Az önmagát szociálisan érzékenynek tartó munka- és szociális ügyi miniszter asszony gyakran beszél arról, mennyire szívén viseli a gyerekek, idősek, betegek, fogyatékkal élőksorsát. Olyannyira, hogy egy szívéhez/párijá- hoz-egyre megy-közel álló in- tézetnekjelentős anyagi támogatást adott. No nem a saját zsebéből, hanem az állambácsiéból. Amikorasajtó kiderítette és kikiabálta, hogy ez a szociális intézet munkaadója volt, s ráadásul tetemes adóhátraléka miatt nem voltjogosultatámogatásra,ami- niszterelnökkel habzó szájjal védtékaz anyagi juttatásjogosságát azzal: a szerencsétlen lakók fekhelyére kelletteka milliók. Később beigazolódott, hogy törvényellenesen és csalással jutott pénzhez az intézet, sőt, per lesz belőle. Reméljük. A minap újra hallatta hangját a miniszter asszony. Azt üzente a fogyatékos gyermeküket gondozó családoknak- amelyeka rossz törvénymódosítás miatt egyhónapos késéssel kapják meg a gondozási segélyt-, más forrásokból kell élni, nem csak az egészségkárosodott gyermekjuttatásából! Nagy baj, hogy a szociális miniszternek nincs áttekintése arról, miből élnek abeteg gyereket otthon ellátó családok, sőt egyedülálló édesanyák. Akiket az erősebb nem tagjai azért hagynakel, mert nembüjákelviselniatestivagy szellemi, esetleg mindkét fogyatékkal élő gyermekük látványát. Nemtudja,hogya „nagylelkű” állam havikétszázvalahányeuró- val díjazza az anyák olykor 24 órás ügyeletét, s nem oldotta meg, mi legyen a gondozásra szoruló gyerekkel, ha az anya ágynak esik, pihenni szeretne?! Nagy baj,hogynem issejti: az anyák nem azért nem vállalnak munkát, mertnem akarnak, hanem mert az általuk gondozott állapota ezt nem teszi lehetővé. (Arról nem is szólva, ki alkalmazna részmunkaidőben olyasvalakit, akiről tudná, milyen gondokkal küzd.) Nagybaj,hogynem tudja, ahavi járadékból fizetik a lakbért, a rezsit, a gyógyszereket, apelenkát, ebből veszikmegazélelmiszert, mindent. Általában nem takarí- tanakmeg egy fillért sem, jó, ha nem kell kölcsönkérniük. Nincsenek tartalékaik, igenis komoly gondot okoz számukra, hogy utó- lagkapjákmegkis pénzüket. (Amiről közvetlenül a karácsonyi ünnepekelőtt értesültek.) Jogosan tartanakattól, hogy lakbér-, villany-, gázhátralékmiattbünte- tőkamatot is fizettethetnek velük, ésenniükiskell. Ha nem volnánakkétségbeejtő helyzetben azok, akiknek egyedüli bevétele a gondozásidíj, talán mosolyogni tudnánaka mi- niszterasszonyazon javaslatán, hogy kéijenekelőleget az illetékes munkaügyi hivatalban. Úgy tűnik, aminiszterasszonyaztsem tudja, a beteg gyermek mellől nem tudnak csakúgy lelépni, s az utazás időbe és pénzbe is kerül. Milyen más forrásra gondolt hát a miniszterasszony?
