Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-21 / 16. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 21. Kultúra 9 Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára című, Bartók előtt tisztelgő műsorát mutatta be az Ifjú Szivek Új dimenziókba emelték a néptáncot A műsort indító, sziporkázóm ötletes ámyjáték (Somogyi Tibor felvétele) MISLAY EDIT Mélységes mély a népművészet múltjának kútja - talán így para- frazálhatnánk Thomas Mann híres mondatát. Sót, nemcsak mély, hanem csodálatos kincseket őriz, amelyeket vétek lenne feledésbe merülni hagyni. Erről győződhettünk meg újra az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes új műsorának, a Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára című, Bartók Béla (népzenegyűjtői munkássága) előtt is tisztelgő produkciójának bemutatóján hétfőn este Pozsonyban. Hégli Dusán, az együttes művészeti vezetője (és segítői) olyan előadást álmodott színpadra, amely az előző, Felföldi levelek című koreográfia folytatásának is tekinthető. (Bartók Béla személye és munkássága abban is hangsúlyos szerepet kapott.) A Felföldi levelekkel magasra tette a mércét az Ifjú Szivek, s bizonyos értelemben azt is illusztrálta, milyen módon, formában lehet/érdemes évszázados népi kincseket úgy bemutatni, hogy az a 21. század emberéhez korszerűen szóljon, hogy megérintse a lelkét. Akkor bizonyára sokakban felmerült a kérdés, túlszámyalható- e a Felföldi levelek m'vója. A hétfő esti bemutató bizonyította: de még mennyire! Mert ami a színpadon látható volt, az képes volt másfél órán keresztül a székbe szögezni, szórakoztatni, lenyűgözni, megborzongatni, megmosolyogtatni, elandalítani - és elgondolkodtatni. Az Ifjú Szivek ismét olyasvalamivel állt elő, amivel a néptáncművészetet új dimenziókba emelheti. A Bartók műveire, gyűjtéseire épülő műsorban a táncosok (mondhatnánk: immár hagyományosan) fantasztikus teljesítménnyel kápráztatták el a nézőket, s mindezekkel á koreográfiákkal szervesen egybeépülnek a háttérben vetített képek, filmfelvételek, valamint a megszólaló Bartók-korabe- li hangfelvételek. A táncosok produkciója és az audiovizuális elemek egymásnak felelgetnek - kiegészítik, erősítik egymást, s mul- timediális, izgalmas, pazar látványossággá varázsolják a műsort. A Heineken Tower Stage színpadán megelevenedő képi, zenei vüág elementáris erővel hat - nem csupán Bartók Béla méltán elismert népzenekutatói és -gyűjtői munkásságát hozza a lehető legközelebb a nézőhöz, hanem arról is meggyőz bennünket, hogy néptáncosnak lenni a legjobb dolgok egyike a világon. (Az előadást értékelő hosszabb írást lapunk szombati számában olvashatják.) Vámpírtoleráns film az Alkonyat: a vámpír Rómeó és az evilági Júlia plátói szerelme mellé állítja a nézőt A mazochista oroszlán báránya Catherine Hardwicke rendezőnő filmre álmodta Stephenie Meyer bestsellerét, az Alkonyatot, és egy fantasy képmontázst költött arról a nem mindennapi, csupa veszélyt és titkot rejtő esetről, amelyben a mazochista oroszlán beleszeret a bárányba. TALLÓSI BÉLA Vagyis (mozgó) képi eszközökkel mutatta meg azt, amiről irodalmi alapból a fél világ tinijeinek tudomása van már: milyen is az, amikor a női illatokra gerjedő, erkölcstudó vámpírfiú Rómeónak vissza kell fognia magát, nehogy felfalja báránykáját, azaz vérét vegye nem vámpír Júliájának. Ez a vámpírfiú száztizennégy éves, mégis - mivel évek óta nem öregszik, és ugyanabba a középiskolába jár (!) - olyan erőteljes a járása (ugrása, mászása), mint az oroszlánnak. Olyan fenséges a tartása és a lénye, mint az állatok királyának. Nem elhanyagolandó, olyan királyi-hercegi az ábrázata, hogy bizony Júlia bárányka a fiú dús (hajhabbal dúsított) sörényébe kapaszkodva önszántából és kéjjel tartaná foga alá a nyakát. Már-már alá is vetné az érzéseit a végzetnek, be is cibálja vérszomjas Rómeóját az ágyába, vére azonban mégsem serken. Ez a posztavantgárdra, mai menő, túlfestett tinistílusra maszkírozott gusztusos vámpír Rómeó ugyanis erkölcstudó, és uralkodni tud az ösztönéül. így csak vágyakozó pillantásokkal űzik a pettin- get, és hőn lihegnek egymásért a plátói szerelemben, s elfogadják, hogy nem bújhatna ágyba, és nem lehetnek egymáséi. Az Alkonyat szerelembe esett vámpírja nem olyan rámenős, kiszámíthatatlan, mint az Interjú a vámpírral vérszívói vagy más vámpíros mozik hősei. Akik az áldozatukat megpuhítják, magukba bolondítják, majd vicsorgó szemfoggal, lesből ugorva „vérömlesztés” útján átsegítik őket a halhatatlanságba. Ez a Rómeó, akinek tisztes polgári neve is van, Edward Cullen, csak úgy vágja a középiskolai biológiaórán a sejttant (hiszen évek óta ott feszít a padban). Finom lelkű, muzikalitással megáldott: Debussy Holdfényét hallgatja, s maga is mély átéléssel billentyűzik a zongorán egy romantikus klip erejéig. A mindig borongós, napfény nélküli Forks városában nappal se pusztul el. Ha napfény éri, csillogó bőrű gyémántfiúvá változik. S miután megismeri Júliáját, a számára különleges illatú, különc Bella Swant, csak egyetlen dologtól tart. Hogy ha bemutatja a családjának - szép kiállású, hideg tekintetű, előkelő Dracula-leszár- mazottak a Cullen család tagjai -, testvérei gusztust kapnak a lány vérére. S még van egy riválisa, akitől Júliáját védenie kell: a vámpírok ellensége, az indián rezervátumban lakó rézbőrű fiú, aki ugyancsak pályázik Bella szívére. De Bella Edward mellett dönt, aki minden titkába bevonja őt. Elviszi emberektől távoli, romantikus erdőlomb-világába, igazi otthonába, ahol ki tud teljesedni. Megmutatja neki, miként lovagolja meg a fenyőerdóket, szélvészsebes kúszással ágról ágra. Iszonyatos sebességű famászásába talán bele is szédülnénk, ha nem lenne benne olyan kirívóan nyomon követhető a trükk és technika, s leleplezhetek a speciális effektek, amelyekből egy kicsit vissza lehetett volna fogni. Már csak azért is, mert előáll egy olyan helyzet, amikor Rómeó és Júlia love storyjába más, távolabbi territóriumból érkező gonosz vámpírok, a Cullen család ősi ellenségei (csak hogy konfliktus is legyen a cselekményben) megpróbálnak belerondítani. Ekkor azonban - mintha természetfeletti képességei nem lennének Edwardnak - nem a fák tetejére menekülnek, hanem egy mindig lerobbanó telepjáróval hajtanak el a támadó szőke vámpírfiú elől. Ez az autókázás pedig a vámpíros fantasy misztériumban meglehetősen illúzió- (és stílus-)romboló. De sebaj. A kékre-zöldesre szűrt látvánnyal, a tiltott szerelem lopott pillanataival, a perzselő szenvedéllyel, a jó zenékkel, a kifehérített vámpírimázzsal, a vérszopók bosszúbunyójával, a vámpírfej le- tépésével és annak elégetésével borzongató, hűvös-ködös két órát kínál ez a tini limonádéval ötvözött vámpírmozi. Bár több hiteltelen, kidolgozadan (fantasyjelem- mel is nyakon önt a film, mégis van benne valami alapvetően vonzó és értékelhető. S talán nemcsak a két színész, Kristen Stewart (Bella) és Robert Pattinson (Edward). De ők mindenképpen. Húsz éve halt meg Weöres Sándor Egy sokhangú életmű ÉVFORDULÓ Húsz éve, 1989. január 22-én hunyt el Weöres Sándor Baumgar- ten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a múlt századi magyar költészet egyik legegyedibb alakja. Szombathelyen született 1913. június 22-én. Anyai ágon nagyszebeni szerb családból származott, édesapja huszártiszt volt. Az érettségi után apja gazdaságában dolgozott, majd 1933-tól Pécsett az Erzsébet Tudományegyetemen előbb jogi, majd földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott. Diplomát végül filozófia-esztétika szakon szerzett, 1939-ben a filozófia doktora lett. Tizenöt évesen jelent meg első verse a Pesti Hírlap mellékletében. Az Öregek című költemény annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette. A korabeli lapok - élen a Nyugattal - előszeretettel közölték bravúros verse- lésű költeményeit, a kor nagyjai, köztük Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is felfigyelt tehetségére. Első verseskötete Hideg van címmel 1934-ben jelent meg. 1935-ben Baumgarten jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díj- ban részesült. 1947-ben költözött Budapestre, rá egy évre feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Ösztöndíjjal a római Collegium Hungáriáimba ment, hazatérte után - politika- mentes alkata és „formalizmusa” miatt - 1949-től csak a magyar irodalomban új minőséget jelentő gyermekversei (Bóbita, Ha a világ rigó lenne) és műfordításai jelenhettek meg. 1956-ban kiadták A hallgatás tornya című válogatáskötetét, de 1964-ig ismét nehézségei voltak írásainak közreadásával. 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást, 1970-ben Kossuth-díj- jal tüntették ki, a díj összegéből díjat alapított fiatal költők számára. Sokhangú és igen terjedelmes életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. Különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott. Három veréb hat szemmel címmel elkészítette rendhagyó válogatását a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból, írt mesejátékokat (A holdbéli csónakos), oratóriumdrámát (Theomachia) és drámai költeményt, minden hangnemben és versformában ugyanolyan magas színvonalon alkotott. Műveiben egyszer mint kisfiú, majd mint görög bölcs, ismét máskor mint XVIII. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő szólalt meg. Lónyay Erzsébet (Psyché) nevében írt verseket, majd papírra vetette a hányatott sorsú nő fiktív naplóját is, végül megszületett a műfajilag összetett Psyché, amelyből Bódy Gábor rendezett filmet, (mti) (Képarchívum) A brit Rick Astley pénteken Pozsonyban koncertezik Nyolcvanas évekbeli retro KONCERTAJANLO Tavaly novemberben tizenötödik alkalommal rendezték meg az MTV Europe Music Awardsot, a zenei tévécsatorna európai díjkiosztó gáláját, amely pár vaskos meglepetéssel is szolgált. Rick Astley ezt már a nevezésével kiváltotta, a Best Act Ever (Minden idők legjobb előadója) nevű kategóriában nominálták díjra, amit - további óriási meglepetést szolgáltatva - meg is nyert. Győzelmét, mint utólag kiderült, javarészt manipulálták, egy, az internet adta, a szavazás tisztaságát ü- letően megkérdőjelezhető lehetőRick Astley 1987 nagy slágerét tudhatja magáénak (Képarchívum) séget hívtak segítségül. Rick a zenészszakmából már évekkel ezelőtt szinte teljesen visszavonult, egyes hírek szerint könyvvizsgálóként dolgozik valahol Délkelet- Angliában. Most azonban európai koncertkörúton van, pénteken Pozsonyban, a Pasienky Sportcsarnokban lép fel. Az 1966. február 6-án született Rick Astley a Stock-Aitken-Wa- terman szerzőtrió sokadik felfedezettjeként 1987-ben a Never Gonna Give You Up című slágerrel robbant be a vüág zenei élvonalába. A dal Nagy-Britanniában, Németországban és az Egyesült Államokban is listavezető volt. A léc tehát jó magasra került, az énekes pedig ezt a szintet többé nem is tudta megugrani. Született ugyan még néhány slágere - például a Whenever You Need Somebody vagy a Together Forever -, de közben a népszerűsége fokozatosan halványult. Negyedik stúdiólemeze, az 1993 szeptemberében kiadott Body & Soul az amerikai eladási listán már csak a 185. helyig jutott. Azóta további két stúdióalbuma jelent meg, a legutóbbin, a 2005 januárjában boltokba került Portrait címűn dzsesszze- nei klasszikusokat énekel. Rick Astley csillaga tehát leáldozott, ennek ellenére a neve még mindig jól cseng, nagyrészt az általunk is említett három slágernek köszönhetően, amelyek továbbra is a rádióállomások étlapján szerepelnek. Bizonyára lesznek jó páran, akik jegyet váltanak a pénteki koncertjére. Elsősorban nosztalgiázás céljából, (péjé) (Fotó. SPI International) ^ Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson)
