Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-19 / 14. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 19. www.ujszo.com Jean-Paul Belmondo szembenéz az öregséggel Szívszorító visszatérés AAT1-JELENTÉS Párizs. A 75 éves Jean-Paul Belmondo szívszorító visszatérésének lehettek tanúi a francia nézők Francis Huster Egy ember és kutyája (Un hőmmé et son chien) című filmjének múlt heti bemutatásával, hét évvel a színész agyvérzése és hosszú, még ma is tartó rehabilitációs kezelése után, amely során megpróbáltak beszéd- és mozgásnehézségein segíteni. A francia sztár, aki pályafutása során számtalanszor alakított vakmerő figurákat és mutatott be nyaktörő, veszélyes mutatványokat, most új oldaláról mutatkozik be: egy lélektani drámában. Ezúttal egy, az utcán máról holnapra élő, az élettől megsebzett öregembert játszik, akinek egyetlen társa a kutyája. A filmet maga Belmondo azoknak a fiatal fogyatékosoknak ajánlja, akikkel találkozott gyógyulása során. „Megtapasztalhattam, hogy húszéves fiatalok sokkal rosszabb állapotban voltak, mint én. Amikor elhagytam a kórházat, megesküdtem, hogy harcolni fogok azért, hogy megmutassam nekik: lehet még valamit tenni. Nem tudtam, mi lesz az, de megvolt bennem az akarat. Végül is ez a film lett. Nekik csináltam.” Belmondo agyvérzése ellenére semmit nem vesztett színészi képességeiből: játéka hiteles, és annál is inkább felkavaró, mivel nem titkol el semmit valós állapotából. „Ez a film nem hasonlít semmire, amit eddig csináltam. A közönségnek kell megítélnie” - tette hozzá a színész, aki Carlo Battisti- nak Vittorio De Sica A sorompók lezárulnak (Umberto D.) című filmjében alakított figuráját játssza újra. „Nem a dicsőség miatt döntöttem a visszatérés mellett, hanem azért, mert magamra ismerek ebben a szép történetben, amelyet átitat egy sokat megélt ember méltóságával és becsületével, aki látszólag a végét járja, de talán talál még valami reményt a létezésben” - mondta a francia színész. „Ezt a szerepet vagy Belmondo játszhatta el, vagy senki. Csak ő személyesíthette meg ezt a soha le nem győzött, mindenből talpra állt lényt. Ez maga az igazi Jean-Paul, amilyen az életben” - jelentette ki a rendező, Francis Huster, akinek ez a második rendezése. Az Egy ember és kutyája stábjában Belmondo számos neves pályatársa tűnik fel rövid időre, köztük Max von Sydow, Pierre Mondy, Robert Hossein és Francoise Fabian. Belmondo utoljára 2001 júliusában forgatott. Akkor Philippe de Broca bízta rá az Amazon című film egyik főszerepét. Jean-Paul Belmondo 2001 nyarán Cannes-ban (TASR/AP-felvétel) Egyperces filmekkel nevezhetnek az alkotók Eletreklám - verseny TÁJÉKOZTATÓ Az Azyl fesztivál meghirdette az Életreklám című verseny negyedik évfolyamát, melynek témája: Nyitott társadalom vagyunk? A verseny lehetőséget kínál a szlovákiai, magyarországi és csehországi alkotóknak, hogy kreativitásukat prezentálják, érdekes díjakat nyerjenek és bemutatkozzanak a hazai és külföldi nézők előtt. A versenyben amatőr és profi alkotók egyaránt részt vehetnek, korhatár nélkül. A legjobb filmeket szlovák, cseh és magyar filmes szakemberekből álló zsűri díjazza. „Idén Prágával és Budapesttel szövetkeztünk. így az Azyl fesztivál közép-európaivá válik. A zsűriben lesz például Vladimír Michálek cseh rendező, Asen Šopov operatőr, valamint az Oscar-jelölt magyar animációs filmrendező, M. Tóth Géza - mondta az Azyl képviseletében Maroš Hečko. „A Nyitott Társadalom Alapítvány (Open Society Foundation - OSF) - partnereivel és ösztöndíjasaival közösen - már tizenöt éve foglalkozik a nyitott társadalom témájával. Nagyon várjuk a filmesek munkáit, amelyekből kiderül majd, számukra mit jelent a nyitott társadalom fogalma” - nyilatkozta az OSF munkatársa, Ľubica Sta- nek. Minden rendező maximum 3 filmmel nevezhet, műfajukat tekintve lehetnek játék-, animációs, dokumentum- és kísérleti filmek. A téma lehet bármilyen kényes társadalmi kérdés, amelyről az alkotónak mondanivalója van. A filmnek pontosan 1 percesnek kell lennie. A versenybe nevezni kívánt alkotásokat CD-re vagy DVD-re játszva - a pontosan kitöltött jelentkezési lappal együtt - legkésőbb február 21-ig kell beküldeni a következő címre: Gregor Multimedia, s r. o. Panenská 13 81103 Bratislava A jelentkezési lap a www.azyl.sme.sk honlapról tölthető le. A jelölteket 2009. március 5-én jelentik be hivatalosan. A jelölt filmspotokat az Azyl audiovizuális fesztiválon vetítik le, amelyet március elején rendeznek meg Pozsonyban. A 30 legjobb filmet benevezik az egyperces filmek fesztiváljára Amszterdamba, Londonba, Firenzébe, New Yorkba, Torontóba, Rio de Janeiróba, Minszkbe és Lisszabonba. Az 1. helyezett 3319,39 eurót (100 000 Sk), a 2. és a 3. helyezett 331,94 eurót (lOOOOSk) kap. A versenynek az Új Szó is médiapartnere. (ú) Ross King Brunelleschi kupolája címmel lebilincselő könyvet írt a világ egyik legszebb dómjáról Égi alkotás Firenze földjén BRUNELLESCHI KUPOLÁJA A firenzei dóm építésének fi története ROSS KING i|L Giorgio Vasari írja Filippo Brunelleschiről A reneszánsz mesterei című könyvében, amely a művészettörténészek bibliája, fontos forrásmunkája, hogy „az Ég ajándékozta nekünk, hogy új utakat mutasson az építészetnek”. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pontos a megállapítás. Brunelleschi valóban gyönyörű, sőt magasztos épületeket hagyott örökül maga után, hogy ezzel mutassa meg az utókornak: élt Firenzében egy nagyon jó hírű, dicséretes erkölcsű és a mesterségében igen szorgalmas építőmester, aki a Dóm kupolájával, akárcsak az Os- pedale degli Innocenti nevű lelencházzal vagy a Capella dei Pazzi nevű szentéllyel egy új stílus első nagy gárdájának vezéralakja volt. Róla és a firenzei Dóm építésének történetéről írt lebilincselő- en izgalmas könyvet Brunelleschi kupolája címmel Ross King, a neves angol műtörténész, aki a budapesti Park Kiadó gondozásában megjelent elegáns kötetben elragadó kedvvel meséli el a nagyokat álmodó, elmés és éles eszű mester kupolaépítési küzdelmét, a reneszánsz zseni egyik világraszóló remekművének megalkotását. Firenze, ahol a nagy Medicik sem viseltek fejedelmi rangot, nem olyan dús fantáziájú város, mint Velence - tartják az olaszok -, ugyanakkor nem is olyan rap- szodikus, mint Genova, s nem burkolózott miszticizmusba, mint az északibb és nyugati európai népek szemlélete, amely az égbetörő gótikus katedrálisokat szülte. Firenze mindig földközelben mozgott és gondolkozott. Épületei mértéktartóak, nem csipke- és márványfantáziák, mint Velencében, s nem barokkosán mozgalmasak, mint Rómában. Belső, klasszikus szépsége a tiszta vonalakban és az arányokban rejlik. A város lüktető szíve, a Piazza del Duomo legősibb építményei, köztük a Dóm nyolcszögletű kupolájának gigászi tömbje is erről beszél, amely már a reneszánsz építészet határköve. Filippo Brunelleschi (1377-1446), a kupola építője monumentális művészi alkotást hozott létre. Külföldi és hazai mestereket győzött le elképzeléseivel, a hitetlenkedőkkel szemben pedig okos érveit vetette be. Ahogy Giorgio Vasari írja: „A mesterek azt akarták, hogy apróra mondja el nézetét és mutassa meg a modelljét, ahogy ők is megmutatták a magukét. Ezt nem akarta megtenni, ellenben azt javasolta minden mesternek, hogy aki egy márványlapon egy tojást fel bír állítani, hogy függélyes helyzetben maradjon, az építse meg a kupolát, mert az megmutatja, hogy van esze. El is hozták a tojást, és a mesterek mind megpróbálták felállítani, de senki sem találta el a módját. Ekkor Filippo elmondta, hogy ő felállítja, és egy kecses mozdulattal fogta a tojást, odaütötte fenekével a márványlapra, és a tojás megállt. A mesterek morogni kezdtek, hogy így ők is meg bírták volna csinálni, mire Filippo nevetve felelte nekik, hogy épp úgy meg bírnák csinálni a kupolát is, ha megmutatná a modelljét vagy a tervrajzokat. így aztán elhatározták, hogy őt bízzák meg a munkával...” Firenze legcsodálatosabb kupolája - tizennégy évi munka után - 1434-ben készült el, s ma a város egyik legnagyobb turisztikai látványossága. S ahogy Ross King írja: „az 1540-es évek végén Michelangelo is többször megmászta, hogy alaposan szemügyre vegye Füippo módszerét, mielőtt a Szent Péter-bazilika dobjának és kupolájának építésébe belefogna. Mint büszke firenzei ki is jelentette: hasonlót építeni ő is képes lenne, ám meghaladni nem tudná soha. Mint később kiderült: utolérni sem sikerült, hiszen az általa megálmodott és létrehozott kupola majdnem három méterrel kisebb átmérőjű lett, és sokak szerint nem is olyan kecses, mint a Dómé. Azt még a londoni Szent Pál-székesegyház 34 méteres kupolája sem haladta meg, hiszen annak az átmérője is kisebb, méghozzá több mint 10 méterrel, de még az Egyesült Államok Kongresszusának washingtoni székházát is csupán 29 méteres kupola koronázza, ami a firenzei átmérőjének kevesebb mint kétharmada. Ross King szinte testközelből figyeli Brunelleschit, a reneszánsz géniuszát. Könyve olvasása közben az ember úgy érzi, ott áll a mester közvetlen közelében, amint világraszóló remekművét alkotja, hallja a vitákat, a torzsalkodásokat, az irigykedők népes hadának minden ellenvetését, miközben tudja: egy műszaki zsenit lát maga előtt. A könyv lapjaira még az irodalom és a lélektan is beszökik. Ez utóbbi akkor, amikor a kupolának az emberi pszichére gyakorolt hatását ecseteli a szerző, előbbi pedig Alberti által, aki szerint „Odabent - a Dóm kupolája alatt - az ember a tavasz örök frissességét lélegzi be. Kívül lehet fagy, köd, fújhat szél, de ebben a menedékben, hová semmilyen szél be nem hatol, a levegő csendes és nyugodt. Mily édes enyh- hely a nyár s az ősz hevében! S ha igaz, hogy a tiszta gyönyörűség ott leledzik, hol érzékeink mindent megtalálnak, mit a természettől csak kaphatunk, habozhatunk-e a gyönyörűségek fészkének nevezni e templomot?” Ne, ne habozzunk! Aki egyszer is járt Firenzében, s bent a Dómban, az tudja: a Santa Maria del Fiore kupolája alatt valóban megnyugszik a lélek. Ha csak percekre is, de valóban elcsitul. Az amerikai irodalom és a detektívregények „atyja" életének utolsó éveiben alkotta meg igazi nagy műveit született Edgar Allan Poe (Képarchívum Kétszáz éve ÉVFORDULÓ Az amerikai irodalom és a de- tektívregény egyik „atyja”, Edgar Allan Poe amerikai író, költő 200 éve, 1809. január 19-én született. Vándorszínész szülőktől, út közben született Bostonban. Édesanyja korán meghalt, apja a három gyermeket jómódú rich- mondi családokhoz adta ki. Edgar egy John Allan nevű dohánynagykereskedő házába került, akinek felesége sajátjaként szerette a kisfiút. Ót évig Angliában éltek, ahol Edgar egy kiváló magániskolában tanult, Richmondba visszatérve pedig a tehetős déli úriemberek életét élte. Beiratkozott a charlottesville-i egyetemre, ahonnan kártyaadósság miatt távozni kényszerült. 1827-ben jelent meg első verseskötete Tamerlán és más költemények címmel. Ebben az évben Bostonban beállt közlegénynek az amerikai hadseregbe, majd két év után küépett, s a West Point-i tiszti akadémiára iratkozott be, innen 1831-ben menesztették. Baltimo- re-ba költözött, ahol megírta első novelláit, amelyek egy phüadel- phiai napüapban jelentek meg. 1833-ban a Palackban talált kézirat című novellájával száz dollárt nyert egy pályázaton, s a rich- mondi Southern Literary Messenger tulajdonosa maga mellé vette szerkesztőnek. Az 1831 és 1835 közötti időszak a művészi beérés és az érzelmi biztonság kora volt életében: meghitt nyugalomban élt nagynénje házában, s annak lányát, Virginiát tanítgatta nagy örömmel. 1836-ban hatósági engedéllyel feleségül vette tizennégy éves unokahúgát, egy évvel korábbra hamisítva a lány születési dátumát. New Yorkba költöztek, ahol saját lapot szeretett volna indítani, de nem volt hozzá tőkéje. 1838 júliusában jelent meg egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése. New York után Phüadelphia következett, ahol a különböző magazinok szerkesztője volt. 1840-ben megjelent novelláinak első, kétkötetes gyűjteménye, amelyben olyan remek írások találhatók, mint az Usher-ház vége, a Ligeia és a Berenice. A Graham's Magazine-ban jelent meg a detek- tívtörténet műfaját megteremtő, A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája. Ezek az évek sikert és viszonylagos anyagi biztonságot hoztak számára, ezt azonban beárnyékolta felesége tüdőbaja. Pöe a remény és a kétségbeesés közt vergődve ivással próbálta tompítani fájdalmát. 1842-től 1849-ig keveset írt, de ekkor születtek igazi nagy művei, megjelent Az aranybogár című kötete s A holló, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak, mint Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső. 1844-től New Yorkban éltek, Poe az Evening Mirror szerkesztője volt. 1847-ben meghalt Virginia, a gyászból születtek Poe legszebb lírai darabjai, az Ulalume és a Lee Annácska. Életének utolsó nagy érzelmi fellángolásaként 1849 nyarán eljegyezte ifjúkori szerelmét, ám a házasság Poe halála miatt meghiúsult. Halálos delirium vagy talán veszettség okozta halálát? Tény, hogy 1849. október 3-án egy baltimore-i utcán eszméletlen állapotban találtak rá, s október 7-én hajnalban meghalt. (mti)
