Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-16 / 12. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 16. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Habodász „képviselő” úr István a Dávid (nem király, csak harcos), aki megmutatta magát tavaly december 7-én, a „Szlovákiának tehetsége van” vetélkedő döntőjében. Úgy látom őt, mint az alkotó Michelangelo mondja Dávidjáról, sok napon s éjjelen töprengve, amíg a márványtömbben meglátja azt az ifjút, aki szellemileg, erős akarattal s elszántsággal felvértezve készen áll a harcra a filiszteus Góliáttal szemben. Egyjelenség, amely az értől az óceánig ível. Tudom, hogy minden hasonlat túlzás is, de a jelenséget ezek nélkül nehéz magyarázni. Habodász István ezen a vetélkedőn a kezdeti botladozástól az utolsó szárnyalásig engem, szlovákiai magyar polgárt képviselt, mégpedig azzal, hogy hiányos hivatalos- nyelv-tudással, tűrve-állva, hogy kinevessék, rövid fél éven belül, elszántságával megmutatva, egy magyar anyanyelvű diák mire is képes. A döntőn már értelmesen, hivatalos nyelven, nem akármilyen tartalmú, nem rövid verssel, sajátos „kemény” humorával - úgy érzem - a szlovák néző, hallgató lelkét „fogta” meg. Az enyémet is. Ez a lélektől lélekig érő, megfoghatatlan s láthatatlan fonal az igazán nagy dolog. Megérezték ezt a kezdetben gúnyolódó nézők és zsűritagok is. Kraus éš Adela ezt nyíltan be is vallotta. Számomra ez jelentette, függetlenül a helyezéstől, István győzelmét, megcáfolva Kocúr László aggodalmát, hogy mélyvízbe ugrik úszni tudás nélkül, vagy sziklafalra készül játszótéri mászókatapasztalattal. István nem az életét kockáztatta. Ő volt „az a legény, aki állja”. A jelenlegi szlovák-magyar viszonyban, a legmegfelelőbb időben a legmegfelelőbb helyen s megfelelő módon igenis minket, szlovákiai magyar polgárokat képviselt. Ezzel a „képviselettel” szemben politikai képviselőinkkel az utóbbi időben többet segített helyzetünkön, mint ók együttvéve. István! Most magasan „szárnyalsz”. Ahhoz, hogy ebben a helyzetben meg ne szédülj, az eszed mindig a helyén legyen! Sokat tanulj s józan bátorsággal haladj a megkezdett utadon! Úgy mondod, Kaszás Attila a példaképed, aki a divatos médiasztárságot mellőzve lett népszerű. Jó szelet vitorláidba! Bathó János, Komárom A forgatókönyv hasonló itt is, ott is Jó pár évvel ezelőtt nagy reményeket fűztünk az Európa Unióba való belépéshez. Mi, itteni magyar kisebbség úgy gondoltuk, miután beléptünk, rendeződnek dolgaink, jogállásunk, gyógyírként hat meglévő gondjainkra, bajainkra, melyek sajnos jelenleg is nap mint nap próbára teszik tűrőképességünket. Gondoltuk ezt azért is, mert az Európai Unió a belépni szándékozó országok - köztük Szlovákia - számára is bizonyos feltételrendszert állított fel, melyet az arra váróknak teljesíteni kellett. Mutatták is szebbik arcukat, még a kisebbségek iránt is toleránsabbaknak mutatkoztak. Hogy ezt kifelé is prezentálni tudják, még a kormányba is bevették őket. Aztán elérkezett a várva várt pillanat, a nagy eufória, és az unió tagjának érezhettük magunkat a valóságban is. A belépés után rövid időn belül jött a kijózanodás, illetve az új választások, melyek után a magyarokra már egyáltalán nem volt szükség a kormányban. A mór megtette kötelességét, mehet a süllyesztőbe, akarom mondani ellenzékbe. Az annyit hangoztatott átlagon felüli jogaink most standardra változtak, melyek az ezt szajkózok szerint így is messzemenően meghaladják az európai átlagot. Azt, hogy ez a standard kifejezés mit is jelent valójában, azt csak az égiek tudnák megmondani. Mi ezt jelenleg úgy érezzük, hogy az ádagon felüli jogaink lefelé menetelnek. Bizonyítják ezt az utóbbi évek, hónapok, de napjaink eseményei a kisebbségi létben. Folyik a kiszorítósdi az utcáról a konyha felé, nyelvünket meg akarják keverni, valamilyen hibridre cserélni, amit aztán nem értene se szlovák, se magyar. Ha ez nem megy „szép” szóval, akkor a nagyobb hatás kedvéért közbejöhet netán egy kis gumibotos simogatás, lásd DAC-eseményeket, melynek elszenvedése után még nagyobb ország iránti szeretette és iránta való lojalitásra biztatnak bennünket. így állnak hát a dolgok az unióba való belépés után most Szlovákiában: hogy ez a példa mily „ragadós”, bizonyítják azt a legutóbbi romániai események is. Amíg Románia az EU-ba való belépés jelöltje volt, addig a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége a kormány tagja volt és európai módon politizálva nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Románia az EU tagja lehetett. Most ott is választások voltak, ennek kapcsán új kormány (koalíció) alakúit, melyben már az RMDSZ-re nincs szükség. Ugye milyen egyforma forgatókönyv? Itt is, ott is a magyarok csak kirakatnak, mondhatnám „csaléteknek” kellettek, hogy kifélé mutogatni lehessen, milyen nagy is a demokrácia - a kisebbségi jogok területén is hiszen még a kormányzásba is beengedtük őket. Az Európa Unió pedig nagyokat hallgat, ha jobban körülnézünk a háza táján, hamar rájövünk, hogy nincs is valamirevaló használható kisebbségi politikája, csak valamilyen ajánlásai vannak, ezek azonban senki számára sem kötelező jellegűek. A dolgok pedig ismétlődnek körbe-körbe. Itt van például Szerbia esete. Olyan folyamatok indultak meg az országban, melyek az EU-ba való belépés szándékának irányába mutatnak. Hogy ez a szándék kifelé is jól mutasson, bevették az új kormányba, koalícióba a szerbiai magyarok politikai képviseletét is. Hogy meddig maradnak ott? Le merném fogadni, hogy csak addig, amíg Szerbia belép az unióba. Ha ez valamikor megtörténik, tovább ott rájuk nem lesz szükség. így állunk a kisebbségi politikával, jogokkal ebben a Kárpátok övezte valamiben. Hogy miben, nem tudom, mert medencét nem írhatok, az állítólag életteret (valóban is-is) jelent, ez pedig egy náci megnevezés átvétele, melynek propagálása büntetendő. Hát ide jutottunk jelenleg ezekkel a dolgokkal, meg a földrajzi nevekkel, meg még sok minden mással. Meg arra, hogy az Európai Unió sem mindenható, egészen más problémákkal küszködik, kisebb gondjai is nagyobbak, mint a mindenki számára érvényes kisebbségijogok elfogadása. A közmondás mondja: „Segíts magadon, az Isten is megsegít”. Ez egy örök igazság. Rá kell jönni arra, hogy nem nagyon várhatunkmások- tól segítséget. Itt, Szlovákiában a bennünket érintő problémákat nekünk, itteni magyaroknak kell(ene) megoldani. Meg kell(ene) fogalmazni azokat az elvárásokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy itt, a szülőföldünkön egyenrangú polgárai lehessünk ennek az országnak az élet minden területén. Annál is inkább jogot formálva erre, hogy mi itt nem vagyunk holmi bevándorlók, hanem őslakosok vagyunk, több száz éve. Hogy a határokat ide-oda húzogatták, akaratunktól függetle- nül, azért nem mi tehettünk. A hogyan továbban kellene megegyezni a szlovákiai magyarság politikai, társadalmi és egyéb más képviselőinek, ehhez, ennek megvalósításához megnyerni elsősorban a szlovákiai magyarságot. Hogy a jelenlegi megosztottságunkban lesz-e erre erő, nehéz megjósolni. Egy biztos: a 2001-es népszámlálási mutatókhoz képest lassan, de biztosan fogyunk. Németh Géza, Alistál KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Törvényes, nincs visszaélés A kétnyelvű helységnévtáblák, sajnos, ma is ellenérzéseket ébresz- teneksokakban. Tavaly decemberben teljesülni látszott az aranyosgyéresi magyar lakosok egyik régen dédelgetett óhaja, hogy a város helységnévtábláin magyarul is írják ki a település nevét. A 2008 decemberében megtartott városi tanácsülésen az RM- DSZ-es önkormányzati képviselők kezdeményezését tizenegy igen és hat ellenszavazattal fogadták el. A döntést követően azonban, Alexandru Tulai nagy-romániás városi, és Florin Cue szociál-demokrata megyei tanácsos bejelentette: a prefektusi hivatalhoz vagy a bírósághoz fordul ahatározatérvényte- lenítése érdekében, mivel az szerintük törvénytelen. Máté András Levente jogász, parlamenti képviselő lapunknak azt nyilatkozta: még ha az aranyosgyéresi magyarok számaránya nem is éri el a húsz százalékot, a 215-ös közigazgatási törvény szerint a magyar helység- névtábla kifüggesztése lehetséges, az erre vonatkozó városi tanácsi határozatnem ütközik törvénybe. Jóllehet Aranyosgyéresen a magyarság számaránya tíz százalék alatt van, a helyi tanács tavaly decemberben titkos szavazással - tizenegy igen és hat ellenszavazattal - elfogadta az RMDSZ-es tanácsosok által beterjesztett határozat- tervezetet, amelynek értelmében a helységnévtáblán magyarul is fel kell tüntetni a város elnevezését. Amint az várható volt, a nagy-romániás és szociáldemokrata taná- csosoknemtetszésüketfejeztékki, s a prefektushoz fordultak orvoslatért. Hegedűs Lajos alprefektus megerősítette azt, amit Cálin Platon prefektus a román lapoknak nyilatkozott: a prefektúra visszaküldi a határozatot a tanácshoz érvénytelenítés végett. Amennyiben a városi tanács nem hajlandó ezt megtenni, a közigazgatási bírósághoz fordul, azaz bepereli az aranyosgyéresi városi tanácsot, így kényszerítve azokat a határozat érvénytelenítésére - tudtuk meg Hegedűstől.- Meglepetésként ért az, hogy a prefektus a határozat érvénytelenítését kéri. Nagyon sajnálnám, ha ez megtörténne, mert ez azt jelentené: az aranyosgyéresi magyarság soha többé nem reménykedhet abban, hogy a városi tanácsban kedvező döntés szülessen ebben az ügyben - nyüatkozta lapunknak Németi András, az aranyosgyéresi RMDSZ-elnöke, városi tanácsos.- Szó sincs törvényellenességről, visszaélésről - nyugtatott meg Máté András Levente jogász, parlamenti képviselő. A 215-ös köz- igazgatási törvény erre vonatkozó szakasza előírja: abban az estben, amikor az illető településen a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja a húsz százalékot - az 1992-es népszámlálási adatok szerint! - kötelező kitenni a kétnyelvű helységnévtáblát. Ahol viszont a nemzeti kisebbség számaránya nem éri el a húsz százalékot, ott a helyi tanács dönt ez ügyben. Példaként említem Segesvárt és Medgyest, ahol a németek számaránya messze nem éri el a húsz százalékot, mégis a helyi tanácsok döntése alapján németül is szerepel a település neve. Ilyen összefüggésben tehát nem mondható törvénytelennek az aranyosgyéresi városi tanács határozata. Az sem állja meg a helyét, hogy az ilyen határozattervezet nem egyéni, hanem normatív jellegű, s ezért nem volt törvényes a titkos szavazás megejtése - vélekedett a képviselő. Arra a kérdésre, mennyire jogos a prefektus azon szándéka, hogy beperelje az aranyosgyéresi városi Szabadság tanácsot, Máté elmondta: ha a határozat meghozatalakor megvolt az ehhez szükséges szavazatszám, Platon hiába fordul az igazságszolgáltatáshoz. Példaként idézte azt a marosvásárhelyi esetet is, amikor a városi tanács határozata alapján Széchenyiről nevezték el az egyik utcát, mire a határozat ellenzői a bírósághoz fordultak, Kerekes Károly ügyvéd azonban megnyerte a pert, s az utcanév megmaradt. Az aranyosgyéresi városi tanácsnak, miután kézhez kapta a prefektusi hivatal által kibocsátott, a határozat visszavonására felszólító nyilatkozatot, a legközelebbi tanácsülésen a decemberi határozat megerősítéséről kellene döntenie azért, hogy megmaradjon a magyar elnevezés a helységnévtáblán - összegzett a képviselő. (ČTK-felvétel) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
