Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-14 / 10. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 14. Vélemény És háttér 7- Felség, igaz, hogy indul a köztársaságielnök-választáson? (Peter Gossányi rajza) King Van egy álmom kezdetű beszéde ma már tananyag az amerikai iskolákban Nyolcvan éve született Martin Luther King TALLŐZŐ LA LIBRE BELGIQUE Izrael nem tartja be a nem­zetközi humanitárius jogot - állította az Európai Unió segé­lyezési ügyekért felelős bizto­sa, Louis Michel a La Libre Belgique című belga lapban megjelent inteijúban. Emlékeztetett arra, hogy ez olyan jog, amelyet háborús időkre hoztak létre, és egyik alapvetése, hogy a megszálló hatalom gondoskodjon a pol­gári lakosság megóvásáról és ellátásáról. A belga biztos utalt a Ha- mász felelősségére, valamint annak szükségességére is, hogy a radikális palesztin szervezet ismerje el Izrael lét- jogosultságát, és számolja fel katonai szárnyát. „Nyilvánvaló, hogy a Ha- mász, amely terrorista szerve­zet, és rakétalövedékekkel fo­lyamatosan zaklatja Izraelt, olyan fokozott feszültséget te­remtett, amelyre válaszolni kellett” - fogalmazott a biz­tos. Hozzáfűzte azonban, hogy a válasz „teljes mérték­ben aránytalan volt”. Michel hangsúlyozta, Izra­elnek tekintettel kellett volna lennie arra, hogy egy sűrűn lakott területen „lesznekjáru- lékos veszteségek”. „A járulékos veszteségek ott is vannak - mondta. - Ja­nuár 11-én a halottak száma elérte a 884-et, ezek40%-a nő és gyermek. A 3860 sebesült­nek több mint a fele nő vagy gyermek. Lehetetlen hozzá­jutni az olyan alapszolgáltatá­sokhoz, mint a vízellátás vagy az áram.” A másfél milliós helyi pa­lesztin lakosság 80%-a nem­zetközi segélyen él, napi 5-600 teherautónyi utánpót­lásra van szükség, most csak 55-60 érkezik - fejtette ki az uniós biztos. Úgy vélte, Izrael biztonságát csak politikai pár­beszéddel és egy olyan megál­lapodással lehet szavatolni, amelyben vállalt kötelezett­ségeit minden fél betartja. Mi­chel drámainak és elfogadha­tatlannak nevezte, hogy a zsi­dó állam nem tartja magát a nemzetközi humanitárius jogi alapelvekhez. De elismerte, hogy az EU nem tudja kikény­szeríteni azt. Nem segít ebben az sem, hogy George Bush amerikai elnök nyilvánosan igazságosnak nyilvánította Iz­rael válaszát. (mti) Nyolcvan éve, 1929. január 15-én született Martin Lu­ther King Nobel-békedíjas amerikai fekete lelkész, a polgárjogi mozgalom veze­tője, aki megváltoztatta Amerika képét. AATl-ÖSSZEFOGLALÓ Atlantai baptista lelkészcsalád­ból származott, maga is a lelkészi hivatást választotta. 1953-ban megnősült, a következő évben pe­dig megkezdte lelkészi szolgálatát az Alabama államban fekvő Mont­gomery városában. Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt, az elvileg már száz éve felszabadított fekete rabszol­gák utódai másodrendű állampol­gároknak minősültek, akiket nyil­vános helyeken távol tartottak a fe­hérektől. 1955. december 1-jén Mont- gomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének meg­sértése miatt letartóztatták, mire fekete aktivisták King vezetésével sikeres bojkottot szerveztek a he­lyi tömegközlekedés ellen. A lel­készt az illegálisnak minősített bojkott miatt elítélték, de felleb­bezésére a szövetségi bíróság al­kotmányellenesnek minősítette és eltörölte az elkülönítést az ala- bamai buszokon. King ezután életre hívta az erő- szakmentes országos polgárjogi mozgalmat: ülősztrájkokat, tünte­téseket szervezett az elkülönítés felszámolásáért. Amikor Atlantá­ban ismét letartóztatták és egy ko­rábbi gyorshajtási ügyére hivat­kozva elítélték, a demokrata párti elnökjelölt, John F. Kennedy köz­benjárására engedték szabadon. Kennedy nyolc nappal később, fő­ként a feketék szavazataival meg­nyerte az elnökválasztást. Apolgár- jogi mozgalom csúcspontján, 1963. augusztus 28-án Washing­tonban több mint negyedmillió ember hallgatta King Van egy ál­mom kezdetű beszédét (amely ma már tananyag az amerikai iskolák­ban). 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felha­talmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Osló­ban, a Nobel-békedíj átvételekor. Az erőszakmentességet hirdető lelkészt nemcsak a Ku Klux Klan támadta, hanem a feketék között is akadtak ellenfelei. Békés fellépése miatt a radikális feketék Tamás bá­tyának bélyegezték, megalkuvó­nak minősítették. A tiszteletes egy helyi sztrájk támogatására utazott Memphisbe, ahol 1968. április 4-én szállodája erkélyén végzett vele egy orgyükos golyója. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetek­kel később Londonban tartóztatták le, s 99 év börtönre ítélték. A „ma­gányos gyilkos” elméletét sokan vi­tatják, s tény, hogy Ray már elítélé­se napján megváltoztatta vallomá­sát és halála napjáig kitartott ártat­lansága mellett. Martin Luther King meggyilko­lása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelen­tette az amerikai társadalom szá­mára, halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki. Egy 2001-es közvélemény-ku­tatás szerint Jézus Krisztus után ő a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, születés­napja (pontosabban január har­madik hétfője) hivatalos szövet­ségi ünnep, ebben a megtisztelte­tésben rajta kívül csak George Washington részesült. A pár száz méter széles földcsíkot a felszín alatt palesztin csempészalagutak szövik keresztül-kasul Gázai offenzíva: a Philadelphi folyosó MT1-HÁTTÉR A Gázai övezetet és Egyiptomot elválasztó keskeny földsávba, a Philadelphi folyosóba való újbóli bevonulást is tartalmazzák alterna­tívaként az izraeli katonai tervek. A határsáv kettészeli Rafah várost, amelynek egyik fele a Gázai öve­zetben, másik fele pedig már Egyip­tomban fekszik. Izrael olyan fegyverszünetet akar, amely garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy a Hamász ne jus­son többé rakétákhoz. Ha Izrael ismét az ellenőrzése alá vonná a Philadelphi folyosót, az megkönnyítené az alatta húzódó csempészalagutak megsemmisíté­sét, ami megfosztaná az újra-fel- fegyverkezés lehetőségétől a Gázai övezetet uraló Hamász palesztin radikális mozgalmat. A folyosó visszafoglalása azonban kockáza­tokat is rejthet magában az izraeli hadseregre. A Philadelphi folyosó ugyanis meglehetősen keskeny - mindössze pár száz méter egyes ré­szeken -, nehéz megvédeni, folya­matos kockázatot jelent az izraeli katonák életére. Éveken keresztül általánosak voltak a járőröző izrae­li katonák ellen indított támadá­sok. Ez ugyancsak nagy szerepet játszott Izrael azon döntésében, hogy elhagyta a határsávot is, ami­kor 2005 nyarán az izraeli katonák és telepesek teljes egészében kivo­nultak a Gázai övezetből. A határsáv fedőnevét, a Phila­delphi folyosót az izraeli hadsereg találtaid: találomra választották ki, nincs semmilyen mögöttes tartal­ma. A 14,5 kilométer hosszú és pár száz méter széles földcsíkot homok borítja, a földfelszín alatt azonban palesztin csempészalagutak szövik keresztül-kasul. A Gázai övezet és Egyiptom határán levő egyetlen ha- tárátiépőn, Rafah városban euró­pai megfigyelők dolgoztak 2007 júniusáig, amikor is a Hamász fegy­veresei kiűzték az övezetből a rivá­list, a Mahmúd Abbász palesztin elnökhöz hű Fatah erőit. A tavaly december 27-én megin­dított gázai offenzíva előtt Izrael úgy becsülte, hogy százakra rúg a határzóna alá vájt alagutak száma, s ezeken keresztül nemcsak fegyve­reket, hanem a legkülönbözőbb ke­reskedelmi árucikkeket, az élelmi­szertől kezdve a dohányon keresz­tül a háziállatokig, sok mindent be­csempésztek az izraeli blokád alatt álló Gázai övezetbe. A palesztinok azt állítják, hogy az alagutak száma meghaladta a háromezret is. Izrael röplapokat szórt le Rafah- ra, lakosságát arra figyelmeztetve, hogy hagyják el az alagutak kijára­tát magában rejtő házakat és kör­nyéküket. Az izraeli hadsereg több ilyen házat is földig rombolt, a légi­erő pedig bunkerromboló bombá­kat szórt le a Philadelphi folyosó tel­jes hosszában, hogy a föld alatti robbanások erőteljes lökéshullá­mai beomlasszák az alagutakat. Azt egyelőre nem tudni, hány alagút vált használhatatlanná. Elemzők szerint Izraelnek az lehet a célja, hogy kiszélesítse a Gázai övezet és az Egyiptom hatá­rán kijelölt ütközőzónát, és csapa­tokat vagy határerődítményeket telepítsen ide. Izraeli tisztségvise­lők elmondása szerint az egyik nagyra törő alternatíva az, hogy földalatti falat építsenek, de ez több hónap munkájába is beletel­ne, másrészt kérdéses Egyiptom jóváhagyása. Néhány évvel ez­előtt felmerült az az ötlet, hogy tengervízzel feltöltött árkot épí­tenek ki. Ez azonban nemcsak az alagutakat és felhasználóikat so­dorta volna halálos veszélybe, hanem a Gázai övezet ivóvízbázi­sát is megfertőzhette volna. _______. KOMMENTÁR Gyűjtsük a rozsét! CZAJLIK KATALIN Furcsa időket élünk. Pozsonyt, ahol az utóbbi évtizedben egy bélelt ballonkabátban is vidáman át lehetett vészelni a telet, ellepte a hó, s már több mint egy hete fagypont alatti hőmérsékleteket mérnek. A gondolat, hogy egyszer csak leállna a fűtés, hátborzongató. Pedig a napokban ijesztően közel kerültünk ehhez a helyzethez. A bolgárok és a szerbek mesélni tudnának, milyen is az, amikor a nagy testvér a tél kellős közepén elzárja a csapot. A történet annál érdekesebb, hogy mindkét ország hagyományosan Moszkva nagy szövetségesének tekinti magát, akárcsak Szlovákia. S mindkét or­szág - akárcsak Szlovákia? - mind ez ideig abban a hitben élt, hogy a nagy testvér nem hagyja cserben szükség esetén. Pedig de­hogynem. A Fico-kormány megalakulása óta Pozsony több ízben bizonyítot­ta, hogy komolyan gondolja Kreml-pártiságát. Olykor egyéb, jogi­lag sokkal fontosabb külpolitikai kötelékeink ellenében támogat­tuk Moszkva álláspontját, akár a Csehországba tervezett amerikai radarállomás, akár Koszovó függetlensége kapcsán. A kormány­pártok képviselői a gázválság idején is oroszbarát kijelentéseket tesznek. Ä kialakult helyzetért Ján Slota és Dušan Čaplovič is az ukrán felet tette felelőssé. Az egyre bonyolódó fejleményeket figyelve persze gyanítható, hogy Kijev messziről sem ártatlan az ügyben. Nyilvánvalóan mindkét országnak van takargatnivalója - csak ezzel magyarázha­tó, miért nem engedi sem az ukrán, sem az orosz fél munkához látni az EU-s megfigyelőket, akiknek a jelenlétéhez egyébként ép­pen ők ragaszkodtak. Számunkra azonban a fő tanulság az, hogy Moszkva minden gátlást félretesz, ha saját gazdasági-politikai cél­jairól van szó, s ilyenkor nem ismer sem barátot, sem szövetségest. Ezért az illetékeseknek is fel kell tenniük a kérdést, vajon jó-e, ha a visegrádi országok közül Szlovákia az egyetlen, amely 100 száza­lékra Oroszországtól függ gázellátás terén. Immár nem csupán el­vont energetikai kérdésről van szó, hanem annak a reális veszé­lyéről, hogy egyszer mi is Szerbia vagy Bulgária sorsára jutunk. Oroszország ugyanis kiszámíthatatlan, s harmadik fél számára szinte lehetetlen igazságot tenni Moszkva és Kijev viszályában is. Az egyetlen megoldásnak tehát az Oroszországtól való lehető leg­nagyobb függetlenedés tűnik, nem csak energiapolitikai téren. Szerbia és Bulgária elrettentő példája talán cselekvésre buzdítja az egyébként Kreml-barát szlovák kabinetet is, hiszen egy hasonló helyzet komoly belpolitikai problémát okozna a mindenkori kor­mánynak. Az egész rendszer átállítása - ha egyáltalán lesz hozzá elég politikai akarat - persze több évet venne igénybe. Az utóbbi napok fejleményei tükrében azonban úgy tűnik, kifizetődő vállal­kozásról lenne szó. Addig is az egyetlen, amit megtehetünk, hogy bízunk a nagy test­vérben. Persze nem árt, ha közben azért gyűjtjük a rozsét is! FIGYELŐ Fölparcellázzák a földet A londoni Heathrow repülőtér bővítésére szánt földterület fel­vásárlásával próbálja megakadá­lyozni a világ legnagyobb nem­zetközi forgalmú légikikötőjének további terjeszkedését a Green­peace környezetvédelmi csoport. A brit kormány várhatóan a héten dönt a Heathrow harmadik kifu­tópályájának beruházási tervé­ről, amely ellen hosszú ideje erő­teljesen tiltakoznak a környezet­védő csoportok és a helyi lakos­ság. A Greenpeace most olyan ak­cióba fogott, amelytől azt reméli, ellehetetleníti az építkezést: a bővítésre kijelölt földterület kö­zepén felvásárolt egy futballpá- lyányit. A szervezet arra készül, hogy a földdarabot ezernyi ki­sebb parcellára osztja, és azokat eladja a tiltakozáshoz csatlakozó magánszemélyeknek. Ez azt je­lenti, hogy a legnagyobb brit re­pülőtér-üzemeltető cégnek, a Heathrow-t is birtokló BAA-nek minden „földbirtokossal” külön kell tárgyalnia, ami a végtelensé­gig elhúzhatja a folyamatot. A tervekszerintazúj pálya és a hoz­zákapcsolódó hatodik terminál 2019-re vagy 2020-ra készülne el, 9 milliárd fontos beruházás­sal. Heathrow, amelyen 70 ezren dolgoznak, évek óta súlyos viták tárgya; alegfőbb konfliktusforrás a bővítés kérdése. A jelenlegi két kifutópálya 98 százalékos ki­használtsággal működik, vagyis gyakorlatilag kapacitástartalé­kok nélkül, és emiatt bármilyen fennakadás utóhatása akár na­pokig tarthat késések, járattörlé- sekformájában. A repülőtér jelenleg naponta átlagosan 1400 - évente több mint félmillió - járatot fogad és indít. Az új kifutópályával a ter­vek szerint 700 ezer fölé lehetne emelni az éves járatszámot, külö­nösen abban az esetben, ha meg­épülne hozzá a hatodik terminál is. A London nyugati határához tapadó, sűrűn lakott negyedek mellett működő Heathrow-n, amelyen évente 67 millió-a teljes brit lakosságnál 10 százalékkal több - utas fordul meg, csúcsidő­ben átlagosan 55 másodpercen­ként száll le és fel egy-egy repülő­gép, és az érkező gépek az uralko­dó nyugati széljárás miatt kelet fe­lől közelítve, az egész város felett átrepülnek. Ettől leginkább a nyugat-londoni negyedek lakói szenvednek; a Heathrow-hoz kö­zeli városrészekben már közvet­lenül a házak felett húznak át a gépek. A bővítés ügye különös erővel került ismét felszínre, mi­után a tavalyi év elején a British Airways egyik óriásgépe, amely- valószínűleg az üzemanyag jege- sedése miatt - mindkét hajtómű tolóerejének zömét elvesztette a leszállás utolsó pillanataiban, kis híján Nyugat-London sűrűn la­kott negyedeire zuhant; a ka­tasztrófát csak a pilóták bravúija akadályozta meg. Boris Johnson, London konzervatív polgármes­tere sajtóhírek szerint komolyan foglalkozik azzal az elképzelés­sel, hogy Heathrow-t bezárnák és egy új, tengeri repülőteret építenének helyette egy mes­terséges szigetre, a Temze tor­kolatában. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom