Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-13 / 9. szám, kedd

Ill u i rinn nimiiniiiiir. imiMium m im i ihdľiuil I 18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 13. www.ujszo.com Alacsonyabb és versenyképesebb élelmiszerárak Állandó európai árfelügyeleti rendszer EU-TÁJÉKOZTATÓ Az Európai Bizottság az élelmi­szer-ellátási lánc működésének ja­vítását célzó közleményt fogadott el annak érdekében, hogy alacso­nyabb árakat lehessen biztosítani a fogyasztók számára. Az Európai Tanács júniusi csúcstalálkozóján ugyanis a Bizottság felkérést ka­pott arra, hogy kísérje szorosabb figyelemmel a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszerek árát érintő fejleményeket, elemez­ze a spekulációnak a mezőgazda- sági nyersanyagok árára gyakorolt hatását, és vizsgálja meg az élelmi­szer-ellátási lánc működését. Az év korábbi szakaszában jegyzett rekordszintekhez képest ugyan már jelentősen csökkentek az élelmiszerárak, ám azok az alapvető okok, amelyek középtá­von a mezőgazdasági termékek árának emelkedését idézik elő - ideértve a szabályozási korlátozá­sokat, a verseny nem kielégítő szintjét és a spekulációt - tovább­ra sem szűntek meg, ezekkel tehát foglalkozni kell. A Bizottság a közzétett közle­ményben különféle lehetőségeket vet fel az európai élelmiszer-ellá­tási lánc működésének javítására, annak érdekében, hogy tartósan versenyképes árakat lehessen biz­tosítani az európai háztartások számára. Ennek keretében a követke- zőketjavasolja: Fokozni kell az élelmiszer-ellá­tási lánc versenyképességét annak érdekében, hogy ellenállóbbá vál­jon a világban jelentkező ársok­kokkal szemben. Az élelmiszeri­par versenyképességével foglalko­zó magas szintű szakértői csoport 2009 elején ajánlásokat fogalmaz meg e tekintetben. Gondoskodni kell a verseny ha­tékony és következetes előmozdí­tásáról uniós és nemzeti szinten, az Európai Versenyhatóságok Há­lózatán keresztül, valamint töre­kedni kell a verseny szempontjá­ból különösen káros gyakorlatok és korlátozások felszámolására. Felül kell vizsgálni a potenciáli­san korlátozó hatású, nemzeti és/vagy uniós szintű szabályozá­sokat. A piacra jutást korlátozó rendelkezéseket alaposan meg kell vizsgálni és adott esetben el kell törölni, szem előtt tartva ugyanakkor az érintett rendelke­zések környezetvédelmi és szoci­ális célkitűzéseit is. Erre a kiske­reskedelmi piac felügyeleti gya­korlatával, valamint a szolgáltatá­sokról szóló irányelvnek a nemze­ti jogba történő átültetésével összefüggésben kerül majd sor. Nemzeti szinten felül kell vizsgál­ni azokat a rendelkezéseket, ame­lyek az árak tekintetében korlá­tozzák a versenyképességet. Meg kell vizsgálni a kiskereskedők ál­tal későn teljesített kifizetéseket és a termelőktől egyes akciós ajánlatok esetében kért túl magas illetményeket. Az üzletek nyitva­tartási idejére vonatkozó rendel­kezéseket szintén nemzeti szintű konzultációra kell bocsátani. A fogyasztók számára több le­hetőséget kell biztosítani az árak összehasonlítására. Létre kell hozni egy állandó európai árfel­ügyeleti rendszert. A Bizottság az árupiacok szabá­lyozóival együttműködve tanul­mányozni fogja azt a kérdést, hogy hogyan akadályozhatok meg a piacokon a túlzott áringa­dozások, amelyek sem a ter­melők, sem a fogyasztók számára nem előnyösek. Fokozni kell a globális élelmi­szer-kereslet és -kínálat közötti egyensúly helyreállítására, az ag­rárkutatások ösztönzésére és a nemzetközi piacok megnyitására irányuló erőfeszítéseket. Noha az árutőzsdei árak je­lentősen visszaestek, egyes struk­turális tényezők - mint például a globális kereslet növekedése - kö­zéptávon várhatóan magas szin­ten tartják az árakat. Az árak 2006 óta tartó emelke­dése együtt járt a kapcsolódó származtatott eszközökbe való befektetések fellendülésével. A befektetett pénzeszközöknek a jövőbeli piacokról való hirtelen kivonása, amelynek a közelmúlt­ban tanúi lehettünk, egy spekulá­ciós lufi kipukkanásának a jele le­het. De ezzel még nem oszlottak el az ingadozásokkal kapcsolatos aggodalmak. Az élelmiszer-ellátási lánc mű­ködésében a verseny és a szabá­lyozás szintjével összefüggésben jelentkező problémák szerepe szintén nem elhanyagolható. Az élelmiszerárak tagállamtól függően nagyon különbözően re­agáltak a változásokra, ami azt mutalja, hogy az uniós piac még mindig nagyon tagolt. A piaci konszolidáció nagyobb fokú haté­konysághoz és alacsonyabb árak­hoz fog vezetni. Ügyelni kell azon­ban arra, hogy ne idézze elő a ver­senyfeltételek helyi szintű, a fo­gyasztók és a vállalkozások kárá­ra történő romlását. Úgy tűnik tehát, hogy bőven van még mit tenni az élelmiszer­ellátási lánc működésének javítá­sáért annak érdekében, hogy a gazdasági ágazatok integrációja és konszolidációja az élelmiszeri- pari termékek magasabb fokú ver­senyképességével, alacsonyabb áraival és nagyobb választékával jáijon együtt, (eu-sajtóközl.) (Illusztrációs felvétel) A talaj ásványi N-tartalmának vizsgálata alapján végzett célirányos tápanyagpótlás hatékony Őszi gabonák fejtrágyázása a felvehető N mérése alapján (Illusztrációs felvétel Az őszi vetésű gabonák ese­tében a télvégi, kora tavaszi időszakban végzett pontos és részletes talajvizsgálati eredményekből a talaj 60 cm-es rétegének ásványi-N- tartalma alapján nagyon pontosan következtetni lehet a növény számára elérhető nitrogén mennyiségére. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Az eredetileg Németországban kidolgozott módszert a magyaror­szági szakemberek fejlesztették tovább és helyi termesztési körül­ményekhez igazított vizsgálati módszerrel napjainkban már a ta­laj ásványinitrogén-tartalmának vizsgálata alapján (Nmin-mód- szer) tervezik az őszi vetésű gabo­nák célirányos tápanyagpótlását. Az eljárás kora tavasszal a talajban lévő, a növények számára felve­hető formában elérhető nitrogén mérésén alapul. A módszer lénye­ge, hogy figyelembe veszi a talaj mélyebb (szántott szint alatti) ré­tegeiben is az ásványi formában lévő N-mennyiségeket. Értéke nagyban függ termőhelytől, de adott termőhelyen belül is az egyes évek között jelentős ingado­zást mutat. Az eredetileg laza területekre ki­dolgozott vizsgálati módszer a ta­laj NO3- és HH4+ ion mennyisé­gét együttesen vette figyelembe. A magyarországi kutatók a nagyszá­mú múlta vizsgálata után azt talál­ták, hogy önmagában a NOo-tar- talom mérése is biztonsággal mu­tatja azt a nitrogénmennyiséget, ami a növény számára rendelke­zésre áll. A módszerrel javasolt nit­rogénadatok megbízhatósága ak­kor kielégítő, ha a mintavétel idő­ben közel esik a trágyázáshoz. Ezért a gyakorlatban már tél vé­gén, közvedenül a vegetáció indu­lása előtt, sokszor még fagyott ta­lajból kell a mintavételt elvégezni. A talaj 0-30 és 30-60 cm-es réte­géből mintákat gyűjtenek, és köz­vedenül a nedves mintából törté­nik a NOg-tartalom meghatározá­sa, majd a tápanyagellátási eljárás kidolgozása. Az őszi búza tápanyagfelvétele tavasszal nagyon gyors, és az in­tenzív N-felvétel ideje rövid. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a búza a tavaszi rövid ideig tartó N- hiányra is terméscsökkenéssel re­agál, ezért nagyon fontos, hogy közvedenül a vegetáció indulásá­nál a megfelelő mennyiségű nitro­gén álljon a rendelkezésére. Min­dez jól ütemezett N-fejtrágya ada­golásával érhető el. A tapasztalatok alapján el­mondható, hogy ott, ahol az ásvá- nyi-N vizsgálatok szerint a java­solt dózist egyenletesen kijutatták a termelők, a növényvizsgálattal N-hiány nem volt kimutatható. Ha a javasolt dózis alatt trágyáz­tak, akkor viszont előfordult N-hi­ány. Ilyen esetben egy gyors máso­dik N-adag kijuttatásával még eredményesen, legfeljebb kis ter­méskieséssel lehet számolni. A nö­vényvizsgálatnak a N-ellátottság pontosításán kívül egyéb hasznos információtartalma is van egyéb tápelemek vonatkozásában. Ter­mészetesen akkor lehet, és bizonyí­tottan van értelme a konkrét vizs­gálatokra alapozott mező- és mik­roelem kiegészítésnek, ha a makro- tápelemek a növény számára opti­mális mértékben és arányban ren­delkezésre állnak. Az elővetemények hatása az „át­telelő” ásványi-N mennyiségére is érzékelhető. Napraforgó után mindig több N maradt, mint a ku­korica, vagy mint az őszi vetésű elővetemény után, sőt a pillangó­sok után. Az őszi vetésű elővete- ményeknél volt a legkisebb a szó­rás az egyes években, de az ásvá­nyi-N mennyisége az ádag alatt maradt. Minél több év adata áll majd rendelkezésre, annál jobban becsülhető - adott területen keve­sebb adatból is - az elővetemény és az évjárat hatása. A cél az, hogy adott területen átiagos évjáratra jellemző ásványi-N értékeket ál­lapítsunk meg. Ennek ismereté­ben - kisparcellás kísérletek ered­ményei mellett is lehet majd elfo­gadható pontosságú fejtrágyázási javaslatot adni az adott és a szom­szédos területekre. Ezzel a módszerrel azonban csak a búza mennyiségi igényei­nek kielégítését elehet pontosíta­ni. Az évjáratok többségében, ki­mondottan csak minőségjavító hatású, virágzáskor javasolható 30-55 kg/ha N-hatóanyag kijutta­tása Nmin módszer alapján java­solt dózison felül indokolt lehet, a fajtától és a termelő minőségi igé­nyeitől függően. A talajok Nmin-vizsgálatán alapuló nitrogén trágyázási mód­szer alkalmazása lehetőséget ad arra, hogy a racionálisan tervez­hető termést gazdaságosan, az optimálisan szükséges, illetve elégséges N-műtrágya felhaszná­lásával, a környezet kímélésével, a fenntartható mezőgazdaság el­veit maradéktalanul megvalósít­va lehessen elérni. (Forrás: Tala­jerőgazdálkodás) Ha a téli fagyok során hiányzik a hótakaró, nagy a gabonafélék felfagyásának veszélye Az áttelelő növényeket károsító hatások ISMERTETŐ Téli időszakban a szántóföldi (áttelelő) növényeket nemcsak az alacsony hőmérséklet károsíthat­ja, hanem ennek közvetett hatása­ként egyéb negatív jelenségek is felléphetnek. Amíg ugyanis a fagyhatás az alacsony hőmérsék­let közvetlen károsítása, addig pl. a talaj alacsony hőmérsékletéből adódó téli szárazság, vagy a talaj megfagyásából eredő felfagyás közvetett károsítások. Megfázás Elsősorban azokon a kultúrákon jelentkezik, többnyire sárgulásos tünetek formájában, amelyek nem vagy csak kevéssé fagytűrők. A megfázás akkor következik be, ha a külső környezeti hőmérséklet a nö­vény hőmérsékleti minimuma kö­zelében van. A tünetek kialakulását nagymértékben befolyásolja az, hogy a növények milyen körülmé­nyek között edződtek, készültek fel a télre. A csapadékos, hűvös, nap­fényszegény ősz, az egyoldalú nit­rogénellátottság, a kártevők, ül. a kórokozók által okozott kondíció­hanyatlás egyaránt fokozottan kés­lelteti vagy csökkenti akár még az őszi gabonafélék télállóságát is. A fagy károsító hatása akkor a legna­gyobb, ha hirtelen éri a növényt, hi­szen ebben az esetben nincs elég idő arra, hogy a növényi szövetek­ben a fagyellenállóságot növelő szénhidrátváltozások végbemenje­nek. Védekezés gyanánt a helyes agrotechnika alkalmazása, a szak­szerű és harmonikus tápanyagellá­tás és a megfelelő növényvédelem jelenthet megoldást. A szántóföldi növényeket káro­sító közvetett hatások közül a fel­fagyás, a kipállás és kiázás okoz­hat nagyobb problémákat. Felfagyás- Ha a gabonatáblákon télen hi­ányzik a hótakaró, a talaj pedig kötött, vízzel telített, s a nappali felmelegedéseket kemény éjsza­kai fagyok követik, a talaj felső rétege nappal kiolvad, éjszaka is­mét megfagy. Megfagyáskor a víz térfogata növekszik, kitágul, és fölemeli a talajszemcséket és ve­lük együtt a növényeket. Ha a gyökerek a nyúlást nem képesek követni, elszakadnak. Ha nappal a víz felolvad, lefolyik és a talaj- szemcséket is lejjebb viszi. A nö­vényt viszont a gyökerei nem en­gedik „visszaülepedni”, ezért ha a folyamat sokszor ismétlődik a növény több centiméterrel maga­sabbra kerülhet, s kifordul a ta­lajból. A károsodott gyökérzet nem tud gyorsan regenerálódni, ezért a növények a legtöbb eset­ben elpusztulnak. Olyan terüle­teken, ahol a felfagyás gyakori, a nagy talajnedvesség elvezetésé­vel lehet ellene védekezni. Ha azonban a felfagyás már megtör­tént, hengerezéssel kell megkísé­relni a gyökér és a talaj közötti kontaktus helyreállítását. Régeb­ben alkalmazott kényszerű mód­szer a fogasolás volt, ám ennek pozitív hatása kevésbé haladta meg hátrányait. Kipállás Az őszi gabonafélék, szálasta­karmányok télen a megkérgese- dett hótakaró alatt a hiányos oxi­génellátás következtében is káro­sodhatnak. A jégkéreg ugyanis gátolja az oxigén külső légtérből a jégpáncél alá jutását és ezáltal anaerob körülmények alakulhat­nak ki. Tekintve, hogy a légzés fagyponthoz közel eső hőmér­sékleten a hótakaró alatt is fo­lyik, az anaerob légzés termékei károsítják a növényeket. A fulla­dás enyhe, felmelegedésekkel tarkított télen szokott bekövet­kezni, amikor nappal a hótakaró felső része felolvad, éjszaka pe­dig megfagy. A keletkezett jég­kérget fel kell törni, hogy a gázok szabad áramlását elősegítsük. Szintén régebbi keletű módszer volt a juhnyáj rájáratása a meg- kérgesedett, eljegesedett hótaka­ró felszínére. Kiázás Ha tavasszal az olvadás hirte­len következik be, vagy a talaj fa­gyott, s ezért a hólevet nem eresz­ti át, a víz - különösen alacsony fekvésű területeken - összegyűl­het, s az őszi vetések vagy évelő ta­karmánynövényeink napokig víz alá kerülhetnek. Ez szintén a nö­vények pusztulását vonhatja ma­ga után. Víz alatt a gyökerek, de néha a növények is anaerob körül­mények közé kerülnek. Ebben az esetben a tartalék tápanyagok ha­mar felhasználódnak, másrészt a növényben káros anyagcsereter­mékek halmozódnak fel. A káro­sodásra jellemző, hogy többnyire a gyökereken jelentkezik, súlyos­ságát a pangó víz hőmérséldete nagymértékben befolyásolja. Mi­nél magasabb a vízborítás hőmér­séklete és minél hosszabb ideig történik az elárasztás, annál érzé­kenyebben érinti a kultúrnövé­nyeket. A növények fejlődésük kezdeti szakaszában lényegesen rosszabb víztűrő-képességűek, mint később. A fejlettebb növé­nyek egy része már kiáll a vízből, s így jobban bírja a vízborítottsá- got. Őszi vetéseink igen érzéke­nyek a pangó vízre, ezért azokról minél előbb, a hirtelen felmelege­dések beköszöntével pedig le­hetőleg azonnal le kell vezetni a vizet, (agroportál)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom