Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-03 / 279. szám, szerda

26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 3. www.ujszo.com Kassa 2,4 millió koronát ad karitatív programokra Általában hamarabb segít az, aki a saját tapasztalatából tudja, hogy mit jelent szükséget szenvedni valamiben Négyszáz férőhely, tíz korona KOZSAR ZSUZSANNA Kassa. Nagyjából 400 hajlékta­lannak nyújt éjszakai szállást a vá­ros az őszi-téli hidegben. A már meglévő háromszáz férőhely mel­lett újabb száz férőhelyes szükség­szállás nyílik idén az Alejová ut­cán, abban az épületben, ahol haj­danán a bajba jutott gyermekes anyák húzódhattak meg. A város önkormányzata idén nagyjából 2,4 millió koronát áldoz karitatív programokra. 1,4 milliót kapott az Oáza elnevezésű nonpro­fit szervezet, mely a bernátovcei szükségszállást működteti. Mint­egy 50 férőhelyük van, és egész na­pos szolgáltatást nyújtanak a haj­léktalanoknak. A lakóknak itt na­ponta legalább öt órát kell dolgoz­niuk, és részt kell venniük az isten­tiszteleten is. Néhányuknak már munkahelyet is sikerült találni. A város néhány további hajlékta­lanszállóját a püspöki segélyszer­vezet működteti. Ezek az intézmé­nyek egész évben nyitva állnak, a hajléktalanoknak munkaterápián kell részt venniük, és nem szabad alkoholt fogyasztaniuk. Van olyan melegedő is, ahol csak éjszakára le­het meghúzódni. A nehéz helyzet­be jutott embereknek a Szent Vin- ce-rendi apácák is segítenek, akik meleg levest és ruhát osztanak, va­lamint orvosi ellátást is biztosíta­nak. A városvezetésnek meggyőző­dése, hogy elegendő hely áll az ut­cán élők rendelkezésére. Tavaly szimbolikus összeget, napi tíz koro­nát kellett fizetniük az embereknek a szállásért, valószínűleg idén is üyen díjszabás várható. A helyeket elsősorban kassai hajléktalanok ve­hetik igénybe. A más városba tarto­zókat az önkormányzat nem utasít­ja ugyan el, ám igyekszik felvenni a kapcsolatot azokkal a szervekkel, melyek az adott hajléktalanok tá­mogatásáért felelősek. Kassa megye egyébként 13 kü­lönböző hajléktalanintézményt támogat. Közvetlenül 5 létesít­ményt tart fenn: Királyhelmecen, Tőketerebesen, Gálszécsen, Dobsinán és Alsóbaskócon (Baš- kovce). Ezek működtetése mint­egy 9,1 millió koronába kerül. A megye további nyolc szükségszál­lást támogat 7,35 millió koroná­val. Ezekben az állandó jelleggel működő hajléktalanszállókban egészségügyi szolgáltatást is nyúj­tanak, és szociális, valamint jogi tanácsadással is foglalkoznak. Egyes települések önkormányzata további ideiglenes téli szükség­szállásokat is létesít a hidegebb idő beköszöntekor. Önkénteseket keres a ferences világi rend Ha tennének a családokért B. JÓZAN MONIKA Dunaszerdahely. Négy éve ala­pították újra a ferences vüági harmadrendet a járási székhelyen. 2004-ben kaptak megfelelő helyi­séget a várostól, ahonnét tevékeny­ségeiket irányítják, és ahol az ado­mányokat gyűjtik és osztják. Az ún. harmadik, vüági rendnek három örök fogadalmas, hat ideiglenes fo- gadalmas és három laikus tagja van. Missziójukhoz fiatal önkénte­seket keresnek, akik ügyeletet vál­lalnának a központúkban vagy családlátogatásra járnának. Bugár György városi képviselő a szeretetszolgálat egyik vezetője, aki magát csak összekötőnek neve­zi az önkormányzat, az egyházköz­ség és a rend között, amelynek egyébként nem tagja, csak érdeklő­dője. „Évente próbálunk új mód­szerekkel segíteni, és a jó gyakorla­tokat megtartani. Ilyenek például a A Szent Simeon Polgári Társulás egész évben segíti a rászorulókat Nagykapos. Ősz Katalin, az egyik nagykaposi nyug­díjasotthon vezetője nem csupán szakmájának, ha­nem hivatásának is tekinti az elesett, idős emberek tá­mogatását, s emellett a Szent Simeon Polgári Tár­sulás tagjaként is aktív sze­repet vállal a szervezet kari­tatív munkájában. LECZO ZOLTÁN szombati ügyeletek vagy az adventi ünnepség, ahol a leginkább rászo­ruló családok jutnak tartósélelmi­szer-csomaghoz, ajándékokhoz. Azokat részesítjük előnyben, akik sok gyereket nevelnek, szociálisan hátrányos helyzetben vannak, eset­leg beteg gyerekről gondoskodnak” - nyilatkozta lapunknak az önkén­tes munkát végző képviselő. A ferencesek évente 20-25 csalá­dot kísérnek figyelemmel. Eleinte a városháza szociális osztályáról kaptak információkat, majd az is­kolákon keresztül próbálkoztak. Ez utóbbi azonban nem aratott nagy sikert, sokan ugyanis nem vallanák be, hogy nehéz helyzetbe került a családjuk. A szeretetszolgálat olyan önkénteseket vár, akik szeretnének tenni a szükséget látó családokért. Jelentkezhetnek a városházán, a katolikus plébánián vagy szomba­tonként a vásártéri nyugdíjasklub épületében található irodában. A Szent Simeon Polgári Társu­lást nyolc éve magánszemélyek ala­pították, törekvéseiket a görög­katolikus egyház is segíti. A rászo­ruló, bajba jutott embereket egész évben támogatják: élelmiszert és ruhát osztanak, melyet itthoni és külföldi támogatóik gyűjtenek ösz- sze. Természetesen a nagy egyházi ünnepek idején intenzívebben te­vékenykednek. Ősz Katalin elmondta, hogy a különböző egyházközösségek és szociális ügyekkel foglalkozó hiva­talok közreműködésével reális ké­pet alkothatnak a régióbeli hely­zetről. Tüdják, kik azok, akik egy- egy településen bajba jutottak, il­letve huzamosabb ideje támogatás­ra szorulnak. Senkit sem utasíta­nak el, aki támogatást igényel; le­hetőségeikhez mérten mindenki­nek megpróbálnak segíteni. Soha nem kutatják annak az okát, hogy ki miért került abba a helyzetbe, amelyben már nem tud vagy nem akar magán segíteni. Elsősorban az Ung-vidéken tevé­kenykednek, de más településekre is rendszeresen ellátogatnak. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a pénzadományokból sokszor nem a legszükségesebb dolgokat vásárol­ják meg a támogatottak, így a pol­gári társulás pénzt nem ad. Ruhát, bútort vagy élelmiszert egyébként is szívesebben adományoznak az emberek, mert általában ők sem bíznak abban, hogy a felajánlott pénzösszegek mindig eljutnak a címzettekhez. „Mi is inkább pályá­zatok úlján, konkrét feladatok el­végzéséhez igénylünk támogatást, A szövőműhelyben egész évben foglalkoztathatják a nyugdíjasotthon lakóit (A szerző felvétele) nem jellemző, hogy pénzadomá­nyokat fogadnánk el. Ám ha valaki így kíván nekünk segíteni, azt meg­köszönjük - mondta Ósz Katalin. - A támogatók a készpénzt a bank­számlánkra utalhatják át, az egyéb jellegű felajánlásokat, előzetes egyeztetés után, akár ide, a nagy­kaposi nyugdíjasotthonba is elhoz­hatják. A nagyobb mennyiségű vagy méretű tárgyakért saját gép­járműveinkkel megyünk el. Az adományokat a raktárainkban tároljuk.” A nyugdíjasotthon vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy a régióban sajnos nincsenek kialakult, szerve­zett formái a jótékonykodásnak, ám megfigyelhető, hogy időről idő­re többen szeretnének segíteni em­bertársaikon. Év közben inkább magánszemélyek keresik meg a polgári társulást felajánlásaikkal, de különböző egyházi és vüági szervezetekkel, vállalatokkal és ok­tatási intézményekkel is kapcsolat­ban vannak. Talán nem meglepő, hogy inkább olyan személyektől kapnak adományokat, akik a saját tapasztalatukból tudják, mit jelent szükséget szenvedni valamiben. A Szent Simeon Polgári Társulás eddig a nagykaposi nyugdíjasott­hon működtetésével és fejlesztésé­vel kapcsolatos projektekben is részt váüalt. Az Otthon Nonprofit Szervezet által üzemeltetett intéz­ményben az elmúlt évek során ren­geteg fejlesztés történt. Megépült a minden igényt kielégtő rehabilitá- ciós központ, az épületbe speciális liftet szereltek be, mely nagyban megkönnyíti a mozgásképtelen la­kók életét. Az ingadant fokozato­san akadálymentesítették, felújí­tották a lakószobákat, kicserélték a nyüászárókat, és modernizálták a konyhát is. Ezenkívül felépült egy szövőműhely, melyben az egész év folyamán foglalkoztathatják az itt élő idős embereket. „A nonprofit szervezeteknek a törvény lehetővé teszi, hogy fő tevékenységük mel­lett különböző vállalkozásokat hozzanak létre. A gazdasági tevé­kenységekből befolyó bevételekre természetesen nekünk is szüksé­günk van. A haszonból különböző kulturális rendezvényeket szerve­zünk a lakóknak, utaztatjuk őket, illetve más programokat valósí­tunk meg. Ám a kezdeményezés fő célja, hogy általa aktivizáljuk a la­kóinkat. Áz idős emberekre nagyon jó hatással van, hogy az elvégzett munka során hasznosnak érezhetik magukat, és mindeközben folya­matosan találkozhatnak a fiatalok­kal is” - mondta el Ósz Katalin. Minimális támogatást kapnak, pedig a régióban egyetlenként szisztematikusan, egész évfolyamán foglalkoznak a hajléktalanokkal és a rászorulókkal Egy felajánlott ebédjegy három-négy adag meleg ételt jelent FORGÁCS MIKLÓS Léva. Ha a hajléktalankérdés ke­rül szóba a városban, a témával ki­csit is foglalkozóknak a Ježiš pre každého (JPK - Jézus mindenki­nek) ökumenikus szervezet jut eszébe. A járási székhelyen mind­össze négy éve működik hajlékta­lanszálló. Éppen a JPK - és személy szerint Dušan Peter, a humanitári­us projekt koordinátora - kezde­ményezte a tarthatatlan helyzet -megoldását. A történet még 2004-ben indult, ekkor kezdődött meg ugyanis az in­gyen levesek osztása. Az akkor ki­használatlan régi piac területét megtisztították és felállítottak egy ételkiadó bódét. Hétköznapokon bárki, aki megszorult, délelőtt 11 tájban eljöhetett, kapott egy tál me­leg ételt, és hetente egyszer jó mi­nőségű használt ruhák között válo­gathatott. A JPK 2005-ben a város és a Vöröskereszt támogatásával éj­jeli menedéket rendezett be, este héttől reggel hétig lehetett ott tar­tózkodni. Egy év múlva, 2006 telén a zsinagóga mögötti zsidó iskolát vette bérbe a szervezet. Itt már nemcsak aludni, hanem zuhanyoz­ni és mosni is lehetett. A rezsit a vá­ros áüta. Az első évben a Vöröske­reszt alkalmazottai látták el az éj­szakai ügyeletet, a második évben már önkéntesekre, a JPK aktivistái­ra is lehetett támaszkodni. A hely­színekkel azonban nem volt sze­rencséje a szervezetnek: vevője akadt az épületnek, így költözniük kellett, egy pozsonyi cég pedig az ételkiosztó központ telkét is meg­vásárolta. A Nálepka kapitány utca 125. szám alá viszont már a Miesto v dome (Hely a házban) polgári tár­sulás költözött. 2007 májusában ugyanis a JPK úgy döntött, önálló­sítja a humanitárius projektet, és azt egy másik szervezetre bízza. Ezért élesztették fel az évek óta lé­tező, de alvó civü szervezetet. Ondrej Kerekréty, a társulás igaz­gatója elmondta, 3-4 fizetett alkal­mazottal és átlagosan 10 önkéntes­sel működnek. A Konto Orange-tól kaptak 70 ezer koronát (2 324 euró), ebből a legszükségesebb földmunkákat végezték el az új in­Naponta tizenöt-húsz ebédet osztanak ki (Képarchívum) gatlan körül, megszüárdították a talajt, hogy elhelyezhessék az étel­kiadó házikót és az ebédelőket az esőtől-hótól védő faépítményt. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a tetőzetet Štefan Mišák, a város polgármestere ajándékozta a szer­vezetnek. Ó többször is adakozott az év végi vagy rendkívüli jutalmá­ból, hozzájárult például a tavalyi szüveszteri ünnepi menühöz is.) A szervezet pülanatnyüag átlagosan 15-20 adag ételt ad ki naponta. Ez évente hozzávetőleg 200 ezer koro­nás (6 639 euró) költséget jelent: Az igazgató ugyanakkor azt is kifejtette: most állnak a legrosz- szabbul anyagüag, amikor végre már saját ingatlannal rendelkez­nek. Mint mondta, küátástalannak tartja a szervezet helyzetét: a régi­óban egyetlenként szisztematiku­san, egész év folyamán foglalkoz­nak a hajléktalanokkal és a szociá­lisan nehéz helyzetben lévőkkel, ennek ellenére a város idén csak 10 ezer koronát (332 euró) szánt a projektre, a megye pedig egy fillér­rel sem járult hozzá. A minisztéri­um tavaly 200 ezer koronával tá­mogatta az ételosztást, idén vi­szont nem adott egy koronát sem. 2007-ben még a Miesto v dome tárgyalt a várossal a hajléktalan­szálló ügyében, ígéretek is voltak. Az önkormányzat azonban más partnert talált - a város peremén található volt lőtéri objektumot a Beva Istota Kht. vette bérbe. Ez a csoport egy szociális gondozóott­hont is üzemeltet a városban. Áz épületben nem volt víz, villany és fűtés, ezt mind a város pótolta, ki­alakítottak egy kis kazánházat is. Jelenleg tehát a Beva Istotán múlik az éjjeli menedék biztosítása. Idén november végéig még nem nyitot­ta meg kapuit a szálló, de informá­cióink szerint néhány hajléktalan már be-bemászik az ablakokon, és ott éjszakázik. A Miesto v dome hosszú távú tervei között szintén szerepel, hogy az új székhelyen egy „higié­nés csomópontod’ alakítsanak ki. WC-k, mosdók, zuhanyozók vár­nák a betérőket. Később szeretné­nek saját hajléktalanszállót is ki­alakítani, ehhez viszont nagyobb összegre volna szükség, mert a tel­ken levő épület túl kicsi ilyen célra. Jelenleg az ételosztás is gyűjtések­nek köszönhetően működik. A szervezetben dolgozók jó része a Csehtestvérek (Cirkev bratská) egyháznak a tagja. Májusban fel­hívták a híveket, hogy aki teheti, havonta egy ebédjegyet ajándé­kozzon erre a célra. Egy ilyen jegy 3-4 porciót jelent. Az első hónap­ban 10 ezer korona (332 euró) ér­tékben gyűlt össze ebédjegy és pénz, azóta is az így befolyt össze­gek fedezik a levesek kiadását. Léván a hajléktalanszállót az el­múlt években általában 10-30 em­ber vette igénybe, a döntő hánya­duk férfi, két-három nő csapódik időnként a csapathoz. Legalább tíz főről lehet tudni, akik függetlenek akarnak maradni, és maguk intézik az éjszakai szállásukat, nem közös­ködnek. Többen pedig a Lászlóműve nevű volt majorság­ban, a lakbért hosszú távon nem fi­zetőknek kialakított szociális laká­sok leglelakottabb zugaiba vették be magukat. Tavaly az új hajlékta­lanszállóban a Beva Istota Kht. 25 ágyat tartott fenn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom