Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-31 / 300. szám, szerda

30 Szülőföldünk - sport ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 31. www.ujszo.com Kapuzárás a bokszbajnokság második vonalában Biztos galántai címvédés ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Dénesd. Befejeződtek a 2008- as év küzdelmei az ökölvívó-csa­patbajnokság második vonalá­ban. A dénesdi (Dunajská Lužná) utolsó, 6. fordulóban is remekel­tek a galántaiak, összesen kilenc elsőséget szereztek. A címvédő BC utcahosszal nyerte a pontvadá­szatot a másik galántai klub, az egyre jobb eredményeket elérő KO előtt. A tavalyihoz hasonlóan most is jól hajrázott a tallósi csa­pat, amely végül feltornázta ma­gát a harmadik helyre. „Természetesen örülünk az elsőségnek, különösen annak, hogy tehetséges fiataljaink egyre több meccsen léphetnek szorító- ba. Közülük néhányat beváloga­tunk a január végén rajtoló Tokaj Extraliga csapatbajnokságra ké­szülő bővebb keretbe” - nyüatkoz- ta lapunknak Ivan Zelenák, a ga­lántai BC vezetőedzője. TORNAKRÓNIKA (abban a súlycsoportban^ ahol két győztest avattak, ott sok volt a jelentkező) - FIATALABB DIÁKOK, 38 kg: Ta­kács M. (BC Galanta); 40 kg: Hé­rák (BC Galanta); 42 kg: Lepeň (KO Galanta). IDŐSEBB DIÁKOK - 42 kg: Csonka M. (Zlatná); 46 kg: Šimek (BC Galanta); 52 kg: Šimčík (BC Galanta); 60 kg: Kovács P. (KO Galanta). KADETTOK - 57 kg: Rajcsányi (ŠKP Bratislava), Miko (Lučenec); 63 kg: Sipos (Tomašíkovo); 66 kg: Csonka N. (Zlatná); 70 kg: Orbán (KO Galanta), Lakatos K. (BC Ga­lanta); +86 kg: Bittó (KO Galanta). IFJÚSÁGIAK - 60 kg: Lakatos M. (Tomašíkovo). A 6. FORDULÓBAN: 1. BC Ga­lanta 38, 2. KO Galanta 33, ... 5. Tomašíkovo 20,6. Zlatná 13 pont. A BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉ­NYE: 1. BC Galanta 363,2. KO Ga­lanta 191,3. Tomašíkovo 130. (zsi) Tíz bősi kempósérem a Xlll. Hanshi-kupán Elmaradt a Végh-tripla ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Budapest/Bős. A minap a magyar fővárosban zajlott a harcművészek rangos erőpróbá­ja,, a tizenharmadik Hanshi Ku­pa. A tíz ország versenyzői al­kotta mezőnyben olyan illusztris személyiségek is színre léptek, mint a filmvászonról ismert amerikai Jeff Speakman, az Ausztráliát képviselő Harnos Im­re, a Zen Bu kan kempó alapító nagymestere, vagy a magyarok olimpiai bajnok birkózója, Növé­nyi Norbert. A rendezvényen a bősi Kempó Klub ifjú harcosai a diákok és az ifik korosztályában egyéniben és csapatban is a leg­jobbak között végeztek verseny­számukban. Puskás Imre mester tanítványai közül hárman elsősé­get szereztek, a csapattagok egyéniben összesen kilenc érmet produkáltak. A legjobb ered­ményt Takács Zoltán érte el, aki földharcban és viadalban egy­aránt a legeredményesebbnek bi­zonyult. A Bertalan Balázs Ben­ce, Bóna Ádám, Bodó Márk, Hor­váth Andor és Takács Zoltán al­kotta bősi diákcsapat pedig holt­versenyben a Budapesti Kismé­A bírák nem akarták, hogy Végh Attila harmadszor is győzzön (Puskás Imre felvétele) Bősi érmesek EGYÉNI: 1. Takács Zoltán (földharc, viadal); 1. Berta­lan Balázs Bence (viadal), 2. Bodó Márk (önvédelem); 2. Bertalan Balázs Bence (kata), 2. Benkó Igor (viadal); 3. Bó­na Ádám (fegyveres kata); 3. Bodó Attila (viadal); 3. Ta­kács Kornél (viadal). CSAPAT: 3. diákok (Bertalan Balázs Bence, Bóna Ádám, Bodó Márk, Horváth Andor, Takács Zoltán). száros nevet viselő kollektívával a dobogó legalsó fokára került. A felnőttek mezőnyében az is­mert és sikeres ketrecharcos, Végh Attila újra rajthoz állt, még­hozzá kétszeres címvédőként. Amennyiben harmadszor is dia­dalmaskodott volna, akkor a ver­senyszabályok értelmében végleg övé marad a vándorserleg. Ez volt Kobi (Végh Attila beceneve) számára a hajtóerő. Az első két meccsét simán nyerte. A döntő­ben azonban nem csupán ellenfe­lével, az egyébként kiváló küzdő Szoboszlai Éerenccel, de a bírók­kal is csatáznia kellett. Több vitat­ható ítélet után döntetlennel fe­jeződött be a párharc. A hosszab­bítás megkérdőjelezhető intést követően Végh vereségével ért vé­get. „Rendkívül csalódott vagyok. Azzal a szándékkal álltam csata­sorba a magyar fővárosban, hogy triplázzak e rangos erőpróbán, és ennek révén végleg nálam marad­jon a kupa - nyilatkozta lapunk­nak az elszalasztott lehetőség hát­teréről a morcos bősi ketrechar­cos. -t Jó formában vagyok. Úgy érzem, a rendkívül izgalmas, színvonalas döntőt is megnyer­tem volna, ha nem üyen részre­hajló, ellenfelem baráti köréből verbuválódott bírák döntenek a győztes kilétéről. Nem Szoboszla- ival van bajom, de amit a bírák műveltek, az távol állt az objekti­vitástól, a tisztességtől. Mindent elkövetek majd annak érdekében, hogy ellenfelemet, ezúttal semle­ges területen az MMA-szabályok szerint zajló megmérettetésen új­ra kihívjam.” A folytatásban Kobiék Szlová­kia grabling (a birkózás és a dzsú- dó ötvözete) bajnokságán debü­táltak, melyen a Nagy Marián, Misicák Zoltán és Végh Attila al­kotta bősi csapat veretlenül vég­zett az élen. (ái) Feke Gábor Budapesten hallott először a toliakból készült labdával játszott mozgalmas csapatjátékról Lábtoll-labda Királyhelmecen A vegyespáros bronzérmesei: Kocsis Alica és Feke Gábor (Képarchívum) KIRALYHELMECI EB-HELYEZETTEK FÉRFI CSAPAT: 4. Szlovákia (Feke Gábor, Sebastian Költő, Tömöri Tamás) NŐI CSAPAT: 4. Szlovákia (Ko­csis Alica, Papp Kinga, Visnyai Erzsébet) FÉRFI EGYÉNI: 6. Feke Gábor NŐI EGYENI: 4. Kocsis Alica FÉRFI PÁROS: 7. Szlovákia (Tö­möri Tamás, Sebastian Költő) NŐI PÁROS: 4. Szlovákia (Papp Kinga, Visnyai Erzsébet) VEGYESPÁROS: 3. Szlovákia (Kocsis Alica, Feke Gábor) Mi a közös a királyhelmeci gyerekekben és a régi korok kínai katonáiban? A lábtoll- labdázás. Ez a különös sportág sokáig a katonai felkészítés része volt Kíná­ban, s ma már Európában is űzik. Királyhelmecen is egy­re többen hódolnak neki, főleg hogy októbertől Euró- pa-bajnoki bronzéremmel is büszkélkedhetnek. BŐD TITAN ILLA A sportág Szlovákiában pár éve még teljesen ismeretlen volt, Feke Gábor, a királyhelmeci lábtoll-labda szakosztály alapítója is Budapesten hallott róla először: „A testnevelési főiskolára jártam, ott ismerkedtem meg a lábtoll-lab­dával, ami Magyarországon már viszonylag elterjedt sport, már 20 éve játsszák. Először csak a baráta­immal, ismerőseimmel űztem ott­hon ezt a sportot, de amikor taníta­ni kezdtem, a gyerekekkel is el­kezdtünk foglalkozni. Most 25-30 fiatal lábtollazónk van.” A lábtoll-labda labdája a tollas­labdára hasonlít, Feke Gábor sze­rint viszont a sportág inkább a lábtenisz és a röplabda keveréke: „Technikailag ko­moly mozgáskoordinációt igé­nyel, a gyerekeknek nagyon lab­dabiztosaknak kell lenniük, úgy, mint a lábteniszben. Taktikailag viszont a röplabdához áll köze­lebb, ugyanúgy van ütés és sánco­lás is, csak itt a lábukat és a testü­ket használják a játékosok.” A lábtoll-labda Királyhelmecen - a jó eredmények hatására is - egyre népszerűbb. „Egy új sport­ágra mindig nehezen figyelnek fel, de már egyre ismertebbek va­gyunk. Az októberi Európa-baj- nokságon bronzérmet szereztünk, és a jó eredmények mindig fel- figyeltetőek. Ennek köszönhetően egyre több gyerek játszik, és a szülők is tudomást szereznek ró­lunk” - mondja a kínai eredetű sportág szlovákiai meghonosító­ja. Bár a lábtoll-labdázást csak pár éve űzik Szlovákiában, a király- helmecieknek már komoly ver­senytapasztalatuk van. „Mivel az országban csak mi játszottuk ezt a sportágat, nagyon hamar meghívtak minket különböző versenyekre, amelyeken eleinte nem szerepel­tünk túl jól. 3^1 évnek el kellett Mi az a lábtoll-labda? A labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látvá­nyos csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális - toli­ból készült - labda a szabá­lyoknak megfelelően a háló felett úgy kerüljön át az ellen­fél térfelére, hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni. A mérkőzéseket három-három játékos játssza 11,88x6,10 méteres, középen a nőknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán. telnie ahhoz, hogy eredményesek tudjunk lenni. A sikereinkben biz­tosan az is közrejátszik, hogy játé­kosainknak elég komoly sport­múltjuk van - magyarázza Feke Gábor. - A gyerekek talán a világe­lithez, de legalábbis az európai elithez is felnőhetnek. Nekünk hi­ányzik, hogy nem 10-12 évesen kezdtünk el lábtollazni, mint az el­lenfeleink, de a gyerekeknek már nem lesz üyen hátrányuk.” A királyhelmeciek 2005-ben vettek részt először nagy verse­nyen, az Újszászon rendezett Eu- rópa-bajnokságon. Később a szol­noki vb-n is indultak, idén pedig Szerbiában jártak az Eb-n. „Főleg azokra a verse­nyekre tudunk elmenni, amelyek itt vannak a környéken. Ahhoz még nincs megfelelő anyagi hát­terünk, hogy messzebbre men­jünk. Szerencsénk volt, hogy mos­tanában itt a közelben rendezték a nagy versenyeket. A következő megmérettetés Franciaországban lesz, remélem, meglesz a szüksé­ges pénz, és elutazhatunk oda is” - mondja bizakodva Feke Gábor. A szlovák válogatottat egyelőre csak királyhelmeciek alkotják, de az országban fokozatosan több helyen is megjelenik a lábtoll-labda, amit a kelet-szlovákiaiak is örömmel vesznek: „Komárom­ban is játsszák már, ott főleg gyerekek űzik, és Kassán is van egy szűk csoport, ahol lábtollaz- nak. Nekünk az lenne a legjobb, ha minél több helyen játszanék, ha több szakosztály jönne létre, így mi is több versenyen tudnánk részt venni Szlovákián belül.” Feke Gábor nagy lehetőséget lát a lábtoll-labdában: „A környé­ken többféle sportot űznek a gye­rekek, de ezzel tudnak a leg­könnyebben világot látni. Évente 20-25 gyereket tudunk legalább kétszer-háromszor kül­földre vinni a lábtoll-labdának köszönhetően. S persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a mérkőzések nagyon érdekesek, rendkívül látványosak, komoly fizikai adottságokat igényelnek. Ahogy a 160 centi magas hálón átütik a labdát, ahhoz akrobati­kus mozdulatok is kellenek. Sze­rintem a gyerekeket is ez a lát­vány fogja meg.” Mozgalmas, látványos csapatjáték (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom