Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-31 / 300. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. december 31., szerda 5. évfolyam, 52. szám Pozsony balvárosa: a nagy bwlizóna Partyslava 2008 - szilveszteri koncertek, táncmulatságok 26. oldal 29. oldal Év végi helyzotjolontés a Szigetről Az elszigeteltségből akár tőkét lehet kovácsolni, ha észrevesszük a lehetőséget 30. oldal Lábtoll-labda Királyhelmecen Feke Gábor Budapesten hallott először a mozgalmas csapatjátékról Illik jókedvűen búcsúztatni az óévet, és vidáman várni a nem kis újdonságokat hozó új esztendőt. Számos helyen utcai bulikba várják a szórakozni vágyókat az önkormányzatok. Akinek nincs még programja, nem váltott jegyet a szilveszteri bálra, ellátogathat Pozsonyba, ahol már este fél héttől számos együttes ad koncertet a Fő téren, a Hviezdoslav téren és a Ľudovít Štúr téren. A jó hangulat biztosított, hiszen a Fő téren még mindig nyitva tartanak a vásárosok. Dunaszerdahelyen este hatkor ökumenikus istentiszteletet tartanak a Városi Művelődési Központ előtti téren, majd nyolctól koncertezik a Csak Van és a RAF-ll együttes. Hajnalig tartó utcabálra és diszkóra várják a bulizni vágyókat. Kassán délelőtt tíztől gyermekszilvesztert szerveznek a Kassai Állami Színházban. Este hétkor kezdődik a szilveszteri mulatság a Fő utcán. (SITA-felvétel) JEGYZET Gömörördöngős: Ki számot vet, vihart arat! LŐR1NCZ ADRIÁN Tisztelt elnök úr! Hát csak összegyűltünk itt megint, a Vidám Vasmacskához címzett fogadóban, mint kólában a buborék, számot vetni múltunkkal és jövőnkkel. Hogy újfent megosztjuk Önnel magvas gondolatainkat, annak egyetlen oka van: az, hogy bár hanyagolja, nekünk továbbra is fontos az Ön szellemi épülése, amihez hasonló jókat kívánunk. Visszatekintve az idők homályába, tudatjuk Önnel, kedves Elnök úr, hogy anno, midőn pár- ducos Árpád apánk a Vereckéről alápillantva végighordozta tekintetét e medencén, a feljegyzések szerint aszonta: No, magyarjaim, itt élnünk s halnunk kell! Mi azóta is tartjuk magunkat ehhez az aranyköpéshez, mert meggyőződésünk, hogy a mai, dinamikusosan fejlődő világban csak úgy tudunk helyt állni, ha ápoljuk hagyományainkat. Hagyományt ápolatlan nem hagyunk - hangzik a jelszónk, s no, erre igyunk, mert az is tradí- cijó...! Elégedetten nyugtázhatjuk, hogy fene jó dolgunk volt itt az évszázadok alatt. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy hol a tatár, hol a török, hol meg a labanc rohant le bennünket, azt lehet mondani: megúsztuk. Igaz, a vége felé kezdett idege- sítővé válni a dolog, mert a rusz- kik úgy felszabadítottak bennünket (is), hogy abba majd be- ledöglöttünk, de mindezt sommázva elmondhatjuk: Jó mulatság, férfimunka volt (Bogyó, rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk szerint ez egy költőtől vett idézet, ezért, tekintettel a már említett szellemi fejlődésre, kérjük, szenteljen neki kiemelt figyelmet)! Annak, hogy az utóbbi két-há- rom évtizedben nem igazán tudtunk lépést tartani a korral, csakis egyetlen oka van: a változások szele magasan elfütyült a fejünk fölött. Az utolsó mozzanat, amire még tudtunk rejagálni, hogy a kilencvenes évek elején megannyi, magát fejlettnek mondó településhez hasonlóan mi is szétszaj- réztuk a szövetkezetét. Amit lehetett, elvittük a vasba, a helyét felhintettük sóval, Samut, a jéerdé hivatalból kirendelt tenyészbikáját meg nemes egyszerűséggel szélnek eresztettük. Olyan cselekedet volt ez, mely láttán-hallatán fent említett párducos eleink is bizonyára büszkén forgolódtak odalenn (vagy odafenn - tökmindegy, világnézés kérdése), mert Samu hét mázsa volt, és nehezen akart szélnek eredni. De ne vesszünk el a részletekben! Miután hátra maradt háremét valahogy megnyugtattuk, a további fejlődés terén csődöt jelentettünk. Mert arra, hogy itt ekkora szabadság lesz, sőt - a fent leírt Bogyót idézve - kitör a demokáré, no, arra nem voltunk berendezkedve. A csődeljárás a mai napig sincs megnyugtató eredménnyel lezárva; de hogy ez se maradjon ápoladan, felvettük hagyományaink sorába. így ma már elmondhatjuk magunkról: tradicijonálisan csődben vagyunk, ami állapotnak nem utolsó, s csak ajánlani tudjuk az ország valamennyi településének. Szilveszter napja van, ünnepelni gyűltünk össze; ezért, míg viszonylag jó passzban vagyunk, számot vernénk jövőnkkel is. Nos, ezzel kapcsolatban számos pozitívumról tudunk beszámolni. Ad egy, hogy szellemiek terén kime- rítheteden erőforrásokkal bírunk, így hasznos tanácsainkkal, nagyra becsült leveleinkkel a jövőben is teljes mellbőséggel állunk a civilizáció szolgálatára. Ad kettő, és ez még örvendetesebb, hogy kisüsti tekintetében megújuló energiaforrásokra tettünk szert, így elmondhatjuk magunkról, hogy mögöttünk és előttünk egyaránt fényes jövő áll. Ad három, hogy csüggedelemre semmi ok, mert kiderült: életünk hátralévő része csak most kezdődik. Ad ésatöbbi - és ezt várjuk a legjobban -, hogy néhány óra múlva a civilizált vüág megannyi állampolgárához hasonlóan mi is áthágjuk az újév küszöbét. Ennek főképp azért örülünk, mert bár nem vagyunk maradiak, küszöböt eddigelé egyikünk sem hágott (még Bogyó sem, pedig nem válogatós az istenadta). Hát Önnek is ehhez hasonló jókat kívánunk, tisztelt Elnök úr; s hogy nagyra becsült levelünket stílszerűen záijuk, egy jó nagy pontot teszünk most a végére. Gömörördöngős lakosai, eská. Utóirat: Tekintettel magas kapcsolataira, odaszólhatna a Mikulásnak, hogy ez nem volt szép tőle. Vártuk...
