Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-31 / 300. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 31. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYARNEMZET A kormányzat szerint népszerűsítésre szorulnak a Szil- vásy György által felügyelt polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, ezért négymillió forintot fizettek, hogy a Hócipő című lapban írt cikksorozattal megkedveltessék a szervezetet a lakossággal - írja keddi számában a Magyar Nemzet. A lap úgy tudja, hogy a szolgálatok „társadalmi megbecsülésének erősítésére” exkluzív cikksorozatot rendelt a kormányzat a Farkasházy Tivadar balliberális médiaszemélyiséghez köthető szatirikus kiadványtól. A Kormányszóvivői Iroda a lapot úgy tájékoztatta, hogy a cikkekért bruttó négymillió forintot fizetett ki a Miniszterelnöki Hivatal. A szerződésben fontos célkitűzésként szerepel, hogy az írások „könnyed, humoros eszközökkel” mutassák be a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok mindennapos tevékenységét. (mti)- Megőrült, őrmester úr? Most akar megfújatni, amikor a szilveszteri buliból megyek haza? Hiszen fólrob- ban a készülék! (Peter Gossányi karikatúrája) Az új amerikai vezetés és az EL) közti kapcsolatfelvétel ugyancsak a cseh irányítású hat hónap feladata Januártól Csehország irányít Csehország veszi át az Európai Unió soros elnökségét fél évre csütörtöktől, Szlovénia után a második tagállamként a 2004-ben csatlakozott kelet-közép- európai nemzetek közül. MT1-HÁTTÉR Prága felkészülését mindazonáltal több előre nem látható tényező nehezítette, mindenekelőtt az új uniós reformszerződés életbe lépése körüli bizonytalanság, illetve az EU- val szembeni kétkedés (eurosz- kepticizmus) látványos jelenléte a cseh nagypolitikában. Eredeti tervek szerint a re- formszerződés a féléves cseh elnökséggel nagyjából egy időben lépett volna életbe, márpedig a dokumentum alaposan átalakítja az unió működését, benne rangos helyen az elnök(ség)i rendszert. így a cseh kormánynak sokáig egyszerre kellett készülnie arra, hogy a szerződés hatályossá válik, illetve arra, hogy marad a régi rendszer. A júniusi írországi népszavazás után vált egyértelművé, hogy az utóbbi forgatókönyv lesz realitás. A legutóbbi uniós csúcstalálkozó döntéseinek következtében azonban a cseh elnökségnek egyik feladata éppen az lesz, hogy folytassa a korábban abbamaradt készülődést a szerződés végrehajtására, melyre a brüsszeli remények szerint legfeljebb egyéves csúszással, 2010 elejétől kerül sor. Nem könnyű feladat, mert a szerződés ugyan vüágosan magában foglalja a döntéseket elvi szinten, de azok gyakorlati érvényesítésének részleteit még nem dolgozták ki. A cseh kormány már korábban összeállította elnökségi prioritásait, amelyeket - mint mindig, most is - behatárol az uniós kalendárium, mindenekelőtt a júniusi európai parlamenti választás, valamint az Európai Bizottság mandátumának közelgő (jövő őszi) lejárata. Erre az időszakra esik egyebek között a 2004-es keleti EU-bőví- tés ötéves évfordulója is, május elsején. A további bővítés előkészítése kiemelt prioritása a következő fél évnek, csakúgy, mint az EU és keleti partnerei (köztük Ukrajna és más volt szovjet tagállamok) kapcsolatainak intézményesítése. Az új amerikai vezetés és az EU közti kapcsolatfelvétel ugyancsak a cseh irányítású hat hónap feladata. Barack Obama leendő elnök várhatóan csúcstalálkozó keretében találkozik uniós kollégáival. Brüsszelben sokan már előre megbélyegzik a cseh elnökség teljesítményét egyes politikai erők euroszkepticizmusa és olyan hátrányok miatt, mint az euróövezeti tagság hiánya, illetve a késlekedés a reformszerződés ratifikálásával (Írország és Lengyelország mellett már csak Csehország nem erősítette meg a dokumentumot, amelyet egyébként elsőként a magyar Országgyűlés hagyottjóvá). Sokak szerint gyengíti Prága pozícióját az is, hogy elődjéhez, a látványos eredményeket felmutató francia elnökséghez kellene felnőnie. Mindezt tetézi a folytatódó nemzetközi pénzügyi válság és az ismét kiújult közel-keleti feszültség. Utóbbihoz kapcsolódik, hogy éppen Prága tervezte egy EU-Izrael és egy EU-palesztin csúcstalálkozó megrendezését. Kérdés, hogy ezt a tervet hogyan befolyásolják a helyszíni fejlemények. A tavaszi elnökségek már-már hagyományos feladatává válik az orosz gázszállítások esetleges fennakadása miatti aggodalmak eloszlatása. Az ismét elindított orosz-ukrán gázárvita miatt Prágának is készülnie kell arra, hogy választ adjon az Ukrajnának szánt orosz gázszállítások esetleges szüneteltetése miatti uniós gondokra. Az energiabiztonság fokozása is kiemelt törekvése a cseh elnökségi félévnek. Napirenden szerepel a téma az uniós külügyminiszterek hamarosan sorra kerülő informális találkozóján is. Megkezdődik a következő hónapokban az uniós költségvetési szerkezet átalakításáról szóló vita is. A 2013 utáni hétéves büdzsé kialakítása már a következő elnökségi hármas, köztük Magyarország feladata lesz. Az EU fővárosában némi kétkedéssel, de alapvetően jóindulattal néznek a cseh elnökség elébe. Kevesen gondolják úgy, hogy Prága belebukhat a feladatba, de annak sem örülnének, ha az uniós ügyek késnének az irányítás bizonytalankodása miatt. Az új EU-tagállamok közül elsőként Szlovénia bizonyította, hogy képes megfelelni az elnökség bonyolult feladatának. Most Csehországon a sor, utána pedig - 2011 elején - Magyar- ország következik. így magyar szempontból többszörösen fontos tapasztalatokat hozhat a cseh félév, függetlenül attól, Prágának mennyire eredményesen sikerül teljesítenie. JEGYZET Határ a csillagos ég PÉTERFl SZONYA Már megszokhattuk, hogy a magát bölcsnek tartó kormányunk félrevezet bennünket - mérgelődött a boltban egyjó karban lévő idősebb úr, majd sajtvásárlás közben a sorban állókhoz fordulva megjegyezte: magára vessen, aki komolyan vette a szólamokat, hogy az euró bevezetése kapcsán nem kell tartam az árnövekedéstől. Főleg minket, időseket nyugtattak, ne féljünk az életszínvonal zuhanásától, holott több tízezer nyugdíj as esetében életszínvonalról beszélni illetlenség. A zömmel nyugdíjas vásárlók némán bólogattak. Hazafelé eszembe jutottak a kormányfő szavai, melyek szerint ellenőrizni fogják a vállalkozókat, nehogy kibulizva az új évben kilátásba helyezett (ár) ellenőrzéseket, az óév utolsó heteiben felsrófolják az árakat. Mégis alig akad termék-tisztelet a kivételnek-, melynek ára ne növekedett volna. Az ismerőseim körében végzett közvéleménykutatás és a saját tapasztalataim is ezt igazolják. A legdurvábbnak a női fodrászok „árképzését” tartom. Hiszen míg az év elején egy sima haj vágásért (hajmosás nélkül) és szárításért nem egészen kétszáz koronát fi- zettem-borravalóstul, tavasszal a fodrásznőm ugyan elnéző mosollyal, de közölte, hogy a tulaj kissé megemelte az árakat. Vagy hatvan koronával fizettem többet ugyanazért, borravaló nélkül. Ez történt a következő alkalommal, az elnéző mosoly nem maradt el, majd nyáron, és persze koraősszel is. Holott minduntalan elhatároztam, hogy véget vetek a fiúsra nyírt frizurák korának, a dús, ám erősen őszülő sörényemet tarkón összetűzve viselem, és a megspórolt pénzt értelmesebben költőm el, mondjuk könyvet vagy játékot veszek az unokámnak. Csak hát a fürdőszoba falán ott a tükör, akarva-akaratlanul szembenézek magammal, s a nyakamig érő és hullámzó mákos hajkoronám láttán nem tehetek mást, mint ismét időpontot egyeztetek a fodrásznőmmel. Akihez vagy tizenöt éve hűséges vagyok. Hogy miért? Mert ismeri a fejformámat, a hajam minőségét, s húsz perc alatt elkészíti a megszokott frizurámat. A minap ismét kénytelen voltam frizurát csináltatni. De mert a fodrásznőm nem fogadott elnéző mosollyal és nem súgta fülembe az ismert mondatot, hanem ügyesen megmosta a hajamat, percek alatt megszabadított a hajamtól, megszárította, végezetül kezembe nyomta a számlát és kellemes ünnepeket kívánva elbúcsúzott tőlem, gyanútlanul vettem elő a pénztárcámat. Legnagyobb megdöbbenésemre majd ötszáz koronát fizettem. Lehet, hogy mégis a konty mellett döntök. ______ KOMMENTÁR Kutyaharapást szőrével GÁL ZSOLT 2009-ben igencsak borúsak a globális kapitalizmus kilátásai. A helyzet legnagyobb paradoxonja, hogy - a recessziót enyhítendő - a beavatkozó kormányok többsége a válságot kiváltó legfőbb okkal, a hitelből finanszírozott túlköltekezéssel próbálja orvosolni a bajokat. A válság az Egyesült Államokból indult ki, és a legfőbb előidéző a szövetségi kormányzat és a lakosság növekvő eladósodása volt. A XIX. századi klasszikus kapitalizmus időszakához képest alapvető változás következett be a gazdasági rendszer szerkezetében és a szereplők viselkedésében. Bő egy évszázada a kormányzat gazdasági szerepe minimális volt, a nemzeti jövedelem egytizedét osztotta el a költségvetésen keresztül, miközben az államháztartási hiányt nem tekintették elfogadható eszköznek (a háborúk finanszírozásának kivételével) és ezért az államadósság is minimális volt. A lakosság is csak addig nyújtózkodott, amíg a takaró ért, a hitelből való fogyasztási célú költekezést felelőtlenségnek tekintették, az ideál a takarékoskodó, a nyereséget a termelésbe visszaforgató vállalkozó volt. Emellett az aranystandard rendszer miatt a nemzeti bankok csak annyi pénzt bocsáthatták ki, amennyire aranytartalékok formájában fedezetük volt. Ezzel szemben a XX. század végétől a fogyasztás minden áron filozófiája vált dominánssá. A kormányok az eladósodás árán túlköltekeztek, a lakosság széles rétegei szintén, a jegybankok meg az aranystandard híján sokszor túlzottan növelhették a pénzkínálatot, olcsó hitelekkel árasztva el a kereskedelmi bankokat, amit azok továbbkölcsönöztek a vállalkozásoknak és a lakosság széles rétegeinek. Mindezt azért, hogy nőjön a fogyasztás és a gazdaság, mert ha véletlenül visszaesik a bruttó nemzeti termék, akkor képletesen szólva összedől a világ, főként az újraválasztásukért kampányoló politikusok számára. Míg a kapitalizmus klasszikus korszakában jóval gyakrabban fordultak elő az átmeneti visszaeséssel vagy stagnálással járó időszakok, addig az elmúlt évtizedekben ezek minden áron való elkerülése lett a szent cél. Eleinte John Maynard Keynes brit közgazdász javaslatára a kormányok (az 1929-33-as nagy világgazdasági válságot követően) a recesszióból való kilábalás vagy a visszaesés megelőzése érdekében folyamodtak a költségvetési túlköltekezéshez. Elvileg a hiányt a gazdasági növekedés idején többletnek kellett volna követni, így a Keynes által javasolt politika a gazdasági ciklusok ellenében, azoknak a kilengéseit tompítva hatna, a költségvetés hosszú távon egyensúlyban lenne. Elvileg. Csakhogy a politikusok rászoktak a hiányra, mint a kábítószerre, az elmúlt két évtizedben a legtöbb nyugati országban szinte folyton költségvetési hiány volt, a gazdasági növekedéssel párhuzamosan. Amerikában ehhez járult a lakosság túlköltekezése, és az ezt kísérő egyre nagyobb eladósodása. 2007 második felétől ez a modell omlott össze kártyavárként először az ingatlanpiaci lufi kipukkadásával, majd a bankrendszer megroggyanásával, ami átgyűrűzött a reál- gazdaságba is. Itt léptek közbe a kormányok, a fő céljuk a recesszió enyhítése és az abból való kilábalás. Hogyan? Még nagyobb túlköltekezés és adósságok segítségével. Ha sikerül is kirángatni a gazdaságot a válságból a méreg legyen az orvosság elve alapján, hosszabb távon akkor is alapvető változásokra van szükség. Fenntarthatatlan a hitelekből finanszírozott fogyasztás örökös növelésén alapuló modell. A jövőben a nyugati kapitalizmust végleg maga alá temetheti az állami és lakossági túlköltekezés és a jegybanki olcsó hitelezés múltban megszokott kombinációja, ezért vissza kellene térni az ezt megelőző korszak alapelveihez. 2009-ben és a rákövetkező években kiderül, hogy ez sikerül-e. FIGYELŐ Felemás évet zárnak A kárpátaljai magyarság 2008-ban kapott hideget-me- leget, történtek vele kedvezőtlen dolgok, de voltak életében pozitív fejlemények is - írta évértékelő vezéreitekében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című országos lap. írásában Kőszeghy Elemér, az újság főszerkesztője a kárpátaljai magyarságot kedvezőtlenül érintő idei események között említi az év eleji ungvári magyarellenes tüntetést és a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének ukránosí- tását célzó 461. számú miniszteri rendelet megjelenését. Pozitív fejleményként értékeli ugyanakkor a honfoglalási emlékmű felavatását a Vereckei-hágón, a turulmadaras emlékoszlop visszahelyezését a munkácsi várba, továbbá Petőfi Sándor szobrának felállítását ugyanott. Ugyancsak pozitívumként említi a szerző, hogy ősszel Beregszászon megnyílt az Eu- rópa-Magyar Ház, amely rövid fennállása alatt tucatnyi jeles rendezvénynek adott otthont. Szerinte nem kevésbé volt fontos a kárpátaljai magyarság szempontjából a magyar mesterképző akadémia alapkőletétele a Beregszász melletti Mak- kosjánosiban és a magyar kar megnyitása az Ungvári Nemzeti Egyetemen. Nem rejti véka alá a cikkíró, hogy a magyarok körében voltak olyanok, akik megrettentek a nehézségektől és „a nemzeti öntudat biztos talajáról a nyelv- és múltnélküliség kiismerhetetlen ingoványára igyekeznek menekíteni a felnövekvő nemzedéket”. Ellenben többen voltak azok, akik dacoltak a kihívásokkal, és szembefordultak a szélsőséges nézetekkel, az ezeket felkaroló hatalmi arroganciával. A szerző szerint ez azért fontos, mert a megpróbáltatásokat csak azok képesek túlélni, akik a gyengék közt erősek tudnak maradni, (mti)
