Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-03 / 279. szám, szerda
KARRIER 2008. december 3., szerda 4. évfolyam, 49. szám A globális pénzügyi válság nyomában járó recesszió rányomta a bélyegét a legtöbb EU-tagállam munkaerő-piacára Riasztó elbocsátási hullám Európában Egymás után jelentik be leépítési szándékukat és terveiket az európai nagy- vállalatok: az autóiparon és a pénzügyi szektoron kívül az idegenforgalom is érzékeny terület. Hogyan érinti a válság a külföldön munkát vállalókat? Milyen esélyeik vannak és lesznek azoknak, akik az unió tagállamaiban próbálnak szerencsét? ÖSSZEFOGLALÓ „Hat hónapig dolgoztam egy brit tulajdonú autószerelő-műhelyben. Két hete közölte a főnököm, hogy már nem tart igényt a munkámra, a válság miatt elküldte öt dolgozóját. Köztük engem is. Mivel alig páran maradtak a műhelyben, nem tudom, hogy boldogulnak majd - a britek nem vállalják az ilyen kulimunkát -, de ez már nem az én gondom. Erre a hónapra még megkaptam a pénzemet, most állást keresek” - meséli a Nagy- Britanniában dolgozó Gergely, aki saját kapcsolatait latba vetve helyezkedett el, éppen fél éye. A 30 éves, szakmunkás végzettségű férfi attól tart, a leépítések miatt nem kap majd munkát Angliában, előbb-utóbb vissza kell jönnie. „Itthon sem jobb a helyzet, ezért megpróbálok Németországban vagy Ausztriában találni valamit. Csak az a baj, hogy németül egyáltalán nem beszélek, így nehezebb lesz” - ad hangot aggodalmának. Nagy-Britanniában októberben arról cikkeztek a napilapok, hogy a brit kormány bevándorlási stopot kíván bevezetni a lassuló gazdasági növekedés és az egyre növekvő munkanélküliség miatt. Phil Woolas bevándorlásügyi miniszter szerint így meg lehet akadályozni a „túlnépesedést”, hogy a bevándorlóknak köszönhetően 70 millióra duzzadjon a szigetország lakossága. A brit kormány szerint ugyanis egyensúlyt kell fönntartani a bevándorlók és az országot elhagyók között, ez pedig úgy lehetséges, ha a válság hatására és következményeire való tekintettel először a brit állampolgároknak adnak munkát, a betelepülők számát pedig limitálják. Kérdés, hogy a helyiek elvégzik-e azokat a rangon alulinak tartott munkákat - idénymunkák -, amelyeket fél éve már a közép-kelet-euró- pai vendégmunkások is viszsza- dobtak. Májusban ugyanis a londoni Institute for Public Policy Research (IPPR) kutatóintézet nyolc EU-tagállam - Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyel- ország, Szlovénia és a balti köztársaságok - munkavállalóiról készített felméréséből az derült ki, hogy a Nagy-Britanniába érkezett kelet-európai munkavállalók fele már hazament. Ezzel együtt jelentősen csökkent az újonnan érkezettek száma, tekintettel a brit gazdasági helyzetre: a fenyegető recesszióra, a gyengülő fontra és az egyre dráguló lakásfenntartási, valamint megélhetési költségekre. A csökkenő tendenciát a brit belügyminisztérium is megerősítette, közlésük szerint már 2007 második felében érezhető volt a külföldi munkaerő-áramlás visszaesése, ekkor 17 százalékkal kevesebb kelet-európai munkavállaló volt hivatalosan bejelentve, mint egy évvel korábban. A „túlnépesedés” felett érzett aggodalom mindezek fényében kicsit irreálisnak tűnhet. És mégis van alapja, ha azt vesszük, hogy Nyugat- Európában sem jobb a helyzet. A globális pénzügyi válság nyomában járó recesszió ugyanis rányomta a bélyegét a legtöbb EU- tagállam munkaerő-piacára. Novemberben a német gazdaság is - amely addig „jól tartotta magát” -, recesszióba süllyedt, ugyanis kiderült, hogy a GDP a harmadik negyedévben csökkent, mégpedig 0,5 százalékkal a második negyedévhez képest. A visszaesés eddig nem éreztette hatását a német álláspiacon, októberben a kicsúcsosodó nemzetközi pénzügyi válság ellenére nőtt a foglalkoztatás és csökkent a munkanélküliség. Novemberben 2,997 millióra esett vissza a munkanélküliek száma az októberi 2,998 millióról (7,1 százalékra az októberi 7,2 százalékról). Ugyanakkor a Német Gazdasági Intézet (IW) éves felmérésében igencsak borúlátó: becsléseik szerint 2009-re akár 190 ezerrel - 3,5 millióra - nőhet a munkanélküliek száma Németországban. Ezt támasztja alá egy frissen nyilvánosságra hozott felmérés is, amelyből kiderül, hogy a német cégek 35 százaléka - vagyis nagyjából minden harmadik - elbocsátásokat tervez jövőre. A válság tapintható: országok, tények Spanyolországban sem valami fényes a helyzet: a tömeges elbocsátások már 2007-ben megkezdődtek, ekkor a munkanélküliek száma 117 ezerrel nőtt, számuk mára meghaladja a kétmilliót: ennek fele külföldi állampolgár. Akadnak olyan EU-tagállamok, ahol a válság hatása közvetlenül nem érződik a munkaerőpiacon: a lengyel munkanélküliség októberben az előző havi 8,9 százalékról 8,8 százalékra csökkent. Hasonló a helyzet a cseheknél is, itt a munkanélküliségi ráta 5,2 százalékra mérséklődött a szeptemberi 5,3 százalékról. Szerbiában is kevesebb, 720 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, mint augusztusban, amikor ez a szám 6 ezerrel nagyobb volt. Meglepő viszont, hogy az évek óta gazdaságilag töretlenül fejlődő Dániában októberben - öt éve először - nőtt azok száma, akik állás nélkül maradtak, igaz, csekély mértékben, 1,7 százalékra a korábbi 1,6 százalékról. A helyzet talán Romániában a legaggasztóbb: már most egymilliós elbocsátásokkal számolnak. Fölmerül a kérdés: mi lesz, ha hazatérnek Európából a román vendégmunkások? Csak Spanyolországban közel 450 ezer román - többnyire idénymunkás - dolgozik, közülük 130 ezer még az idén elveszítheti állását. Novemberben - az elbocsátási hullámot meglovagolva jelentette be a világ egyik legnagyobb gumiabroncsgyártója, a Michelin, hogy három romániai gyárában összesen 3450 alkalmazottjának kényszerpihenőt rendel el. És ez csak az első lépés: az azonnali elbocsátásnál kétségkívül jobb, ám a távolabbi kilátások szempontjából aligha. Szintén ezt a kényszermegoldást választotta a Renault és a Peugeot-Citroen gyár Franciaországban. Mindkettő átmeneti időre bezárta telepeit októberben, dolgozóit pedig kényszerpihenőre küldte: a cégvezetés arra kérte az alkalmazottakat, hogy szabadságukat erre az időre vegyék ki. A Renault-csoport Euró- pa-szerte közel 80 ezer embert foglalkoztat, első körben 6 ezertől válik meg, ebből 4900-an Franciaországban veszítik el állásukat. A Peugeot-Citroen az európai piac összeomlására hivatkozva szüneteltette gyáraiban a termelést három hétig. Franciaországban novemberben már 20 millióra kúszott a munkanélküliek száma, szeptemberhez képest 2,4 százalékkal többen vannak. A leépítések - a fenti példákból is kiderül - eleinte leginkább az autóiparban és a pénzügyi szektorban mutatkoztak meg erőteljesen, illetve az ezekhez szervesen kapcsolódó beszállítókat, kis- és középvállalkozásokat érintette érzékenyen. A bankoknál már szeptemberben-október- ben megkezdődött a drasztikus leépítés: az amerikai JP Morgan például háromezer befektetési bankárától válik meg, a legnagyobb bevételt produkáló keres- kedelmibank-csoport, a Citigroup pedig bejelentette, hogy az októberben tervezett 22 ezres leépítést újabbal fejeli meg: ezúttal 53 ezer főt küld el, köszönhetően a zsinórban negyedik negyedévi veszteségnek. Mindezek ellenére a pénzügyi szektorban vezető pozíciót betöltők az Egyesült Államokban év végén biztos, hogy nagy prémiumot kapnak. Az ötödik negyedéve veszteséges Merrill Lynch 6,7 milliárd dollárnyi prémiumot fizet vezető beosztottainak - a The Washington Times című amerikai napilap beszámolója szerint, amelyből az is kiderül, hogy az átlagos jutalom fejenként 110-210 ezer dollár is lehet, pénzintézettől és pozíciótól függően. A német kormány ezen a területen megszorító intézkedéseket tervez: korlátozná a menedzseri béreket, amelyek az eget verik: az év végi jutalékok, prémiumok miatt már a lakosság is ferde szemmel néz a pénzügyi és gazdasági vezetőkre. Csak egy példa: a Porsche vállalat vezetője, Wendelin Wiedekind 60 millió eurót keresett tavaly. Dominó-elv: ha egy üzlet beindul... A válság hatása lassan a többi szektorba is beszivárog: komoly problémákkal kell szembenézniük az idegenforgalomban, a szolgáltatóiparban dolgozóknak is. Csak néhány példa: a Henkel vegyipari csoport öt európai gyárát zárja be Németországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban, holott februárban még „csak” háromezres elbocsátásról szólt a fáma, ami a jelenlegi dolgozói létszámnak közel tíz százaléka. Drasztikus létszámleépítést tervez a Telekom Austria: az osztrák telefontársaság tervei szerint 2500 munkahely szűnik meg a következő években. Az osztrák szövetségi posta 9 ezer alkalmazott elbocsátását tervezi 2015-ig, a Deutsche Post hasonlóan nagyszabású leépítésre készül: 9500 munkahelyet szüntet meg az Egyesült Államokban, ahol bezárja minden DHL expressz szolgáltató központját. Es ez még csak a kezdet. (H)
