Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-27 / 297. szám, szombat

10 Szalon ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 27. www.ujszo.com Milos Form Čáslav, a f»* Három fia született Čáslavban a Forman házaspárnak. Blahoslav 1917-ben, Pavel 1920-ban és Miloš 1932-ben. Blahoslav negyvenhárom évesen tragikus körülmé­nyek között a Tátrában vesztette életét, Pavel 1960- tól Ausztráliában élt, ott is halt meg, Milos Forman pe­dig Amerikában lett világ­hírű filmrendező. SZABÓ G. LÁSZLÓ Čáslav, az egykor szebb napokat látott történelmi város ma is őrzi múltját. Hangulatos főterén leg­utóbb az idén nyáron sétált végig Milos Forman, a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus Oscar-díjas rendezője. Nyolcéves koráig, 1940- ig élt Čáslavban, de az a nyolc év ma is tisztán él az emlékezetében. „Fura módon váltam filmessé - meséli. - Ötéves voltam, amikor az első filmet láttam Čáslavban. Sme­tana Az eladott menyasszony című operája volt - némafilmen. Akkor már feltalálták a hangosfilmet, de az én első filmem történetesen egy néma opera volt. Mintha valamivel megbántottam volna az őrzőan­gyalomat, s ezért döntött úgy, hogy első kóstolóm a művészetből egy olyan opera legyen, amiből haliam semmit nem lehet, csak egy csomó hivalkodó gesztust látni, minden értelem nélkül.” Három évvel később, nyolcesz­tendősen már valami egészen mást kellett, hogy lásson. Édesapját - aki legidősebb gyerekként a család­ban, a mama korai halála után, hét testvérét nevelte annak rendje és módja szerint, miközben cserkész- vezető lett és tanító - 1940-ben le­tartóztatja a Gestapo, s nem sokkal később az édesanyját is elviszik. „Apám részt vett a cserkészmoz­galomban, tartalékos tiszt volt, mindig is aktív ember. Az aktív em­berek rendszerint bajkeverők. Alig­ha lehet tenni értük valamit, mert végül is a történelem minden akti­vitásuk ellenére fordul jobbra vagy balra, többnyire rosszabbra, s ez rendszerint nem az ő bűnük. Ők megteszik, ami tőlük telik... 1938 őszén, amikor HiÜer a müncheni egyezménnyel megszerezte a Szu- déta-vidéket, már tudvalevő volt, hogy idő kérdése, mikor kebelezi be az ország további részét. Szüle­im régi barátai el is hagyták Čáslavot, Svédországba költöztek, és apámékat is figyelmeztették, hogy jobb, ha szedelőzködnek. Anyám azonnal indult volna, apám azonban hallani sem akart róla. Ő nem hagyja el sem a házát, sem a hazáját, főleg nem akkor, amikor veszélyben van. Ő Čáslavban szüle­tett és ott is fog meghalni, hajtogat­ta. Én már iskolás voltam, amikor 1940 tavaszán két bőrkabátos elvit­te apámat. Akkor még azt hittük, nemsokára hazaengedik. Anyám is biztosra vette, hogy már másnap megjön a kolíni fogházból. Ki is mentünk az állomásra, hogy ott le­gyünk, amikor leszáll a vonatról. Aztán még vagy három vonatnál kint voltunk, de apám egyikkel sem jött. Három hónapig mindennap vártuk őt a peronon, de akkor már áthelyezték őt egy másik városba és egy másik börtönbe. Később anyámat is elvitték. Mindketten koncentrációs táborban végezték.” Onnantól fogva barátok, roko­nok adták kézről kézre Müos Formant, Náchod után Podébrady következett, egy bentlakásos isko­la, onnan került aztán Prágába, s az érettségit követően a filmművésze­ti főiskolára. A többi már ismert. De vissza Čáslavba, a szülői ház­ba, amelynek falán még az idei nyáron is az állt, hogy Jozef Spudü utca 555. A ház mostani lakója Milos Forman 1960-ban elhunyt bátyjának, Blahoslavnak a lánya: Blahoslava Procházková. A fenyők­kel körbevett sarokház falán azon­ban már ott az új utcanévtábla: Formanova. Josef Spudü, a neves építész emlékét a jövőben majd egy új lakótelep őrzi Čáslavban, mert az említett utca egyik lakója, Frank Novák, Müos Forman gyerekkori jó barátja, túl a nyolcvanon addig-ad- dig járt a városházára, amíg végül kiharcolta, legyen új neve az utcá­nak. Vegye fel annak a családnak a nevét, amely nagy tehetségű alko­tót adott a világnak, s tisztességgel, becsülettel élt a városban egészen addig, amíg a németek el nem hur­colták őket. Rövid kis utca tenyérnyi parkkal az elején, szemben a Forman- házzal. Délután egykor kocsi is alig jár errefelé, de gyalogost is alig-alig látni. Nézem a parkot, ahol egykor Müos Forman a Balkán 1. csapat­tagjaként küzdött a Fehér rózsa mindenre elszánt bandatagjaival. „Hatalmasakat bunyóztunk a bokrok között - meséli. - Öklömnyi sárgolyókkal dobáltuk egymást, fá­ra másztunk, bújócskáztunk, itt futbaüoztunk tavasztól őszig.” Nyomom a csengőt a kapu mel­lett, ám nem nyűik az ajtó. Három házzal odébb a szomszéd néni fi­gyelmeztet: a másik utcából jutok be az udvarra, ott a rajziskola, ahol Blahoslava asszony tanít, de reggel látta, Nora, a lánya is itthon van. „Soha nem volt üres ez a ház - haügatom Nórát, míg édesanyja a gyerekekkel foglalkozik. Majd jön, ha vége az órának, üzeni. - Itt min­dig lakott valaki. Azután is, hogy Müos Náchodba került. Az ő szobá­ja egyébként ma is ugyanabban az áüapotban van, mint régen. A bú­torokat odébb sem toltuk, a képek a falon a nagypapám Ausztráliában élt öccse, Pavel festményei, de még a hintalovát is épségben megőriz­tük. Müos, ha ideje engedte, min­dig meglátogatott bennünket, ha Prágában járt. Szoros kapcsolatban van a családunkkal, és én is jártam már nála New Yorkban és Connec- ticutben is. Sőt még a Larry Flynt forgatásán is ott voltam. Idősebb ikerfiai, Petr és Matéj is tartják ve­lünk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy kiskorukban egyáltalán nem jártak nálunk. Müos egyszer a Hair szereplőivel állított be hozzánk. El­hívott pár színészt a filmből, hogy megmutassa nekik, hol töltötte a gyerekkorát. A Tűz van, babám! egyik jelenetét, amikor kigytülad a ház, itt forgatták Čáslav közelében. A helyszínt fura mód hamarabb lát­tam, mint a filmet. A bársonyos for­radalom előtt rengeteg gondom volt amiatt, hogy Formán-rokon vagyok. Általános iskolás éveimre és a gimnáziumra nem is szívesen emlékszem. Ha Prágában éltünk volna, lehet, hogy senkinek nem lettem volna ennyire érdekes, Čáslavban azonban még rendőrsé­gi kihallgatásokra is bevittek pár­szor. Ha nincs a rendszerváltás, szerintem nem is tanulhattam vol­na tovább. Nem engedték volna, így viszont elvégeztem a tipográfi­át, és most a Nemzeti Galériának dolgozhatok. Az új utcanévtáblát valóban Frank Nováknak köszön­hetjük. Ő 48-ban elhagyta az orszá­got, a Szabad Európa Rádió mun­katársa lett Münchenben, onnan Londonba ment, majd egy biztosí­tótársaságnál dolgozott, és most itthon tölti nyugdíjas éveit. Müossal műidig tartotta a kapcso­latot. Hordta tőle a hűeket és ne­künk, gyerekeknek a rágógumit. Müosnak annak idején még abban is segített, hogy az Amadeust és a Valmont-t olyan helyszíneken for­gathassa, ahol előtte még senki sem forgatott. Összeköttetései ré­vén elintézte neki. Čáslavban, a vá­rosházán azonban nem volt köny- nyű dolga. Iszonyú sok energiája van benne, hogy új tábla került a az utcába. Az itt lakók majdnem meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom