Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-27 / 297. szám, szombat

10 Szalon

ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 27. www.ujszo.com

Milos Form

Čáslav, a

f»*

Három fia született Čáslavban a Forman házaspárnak. Blahoslav 1917-ben, Pavel 1920-ban és Miloš 1932-ben. Blahoslav negyvenhárom évesen tragikus körülmények között a Tátrában vesztette életét, Pavel 1960- tól Ausztráliában élt, ott is halt meg, Milos Forman pedig Amerikában lett világhírű filmrendező.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Čáslav, az egykor szebb napokat látott történelmi város ma is őrzi múltját. Hangulatos főterén legutóbb az idén nyáron sétált végig Milos Forman, a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus Oscar-díjas rendezője. Nyolcéves koráig, 1940- ig élt Čáslavban, de az a nyolc év ma is tisztán él az emlékezetében.

„Fura módon váltam filmessé - meséli. - Ötéves voltam, amikor az első filmet láttam Čáslavban. Smetana Az eladott menyasszony című operája volt - némafilmen. Akkor már feltalálták a hangosfilmet, de az én első filmem történetesen egy néma opera volt. Mintha valamivel megbántottam volna az őrzőangyalomat, s ezért döntött úgy, hogy első kóstolóm a művészetből egy olyan opera legyen, amiből haliam semmit nem lehet, csak egy csomó hivalkodó gesztust látni, minden értelem nélkül.”

Három évvel később, nyolcesztendősen már valami egészen mást kellett, hogy lásson. Édesapját - aki legidősebb gyerekként a családban, a mama korai halála után, hét testvérét nevelte annak rendje és módja szerint, miközben cserkész- vezető lett és tanító - 1940-ben letartóztatja a Gestapo, s nem sokkal később az édesanyját is elviszik.

„Apám részt vett a cserkészmozgalomban, tartalékos tiszt volt, mindig is aktív ember. Az aktív emberek rendszerint bajkeverők. Aligha lehet tenni értük valamit, mert végül is a történelem minden aktivitásuk ellenére fordul jobbra vagy balra, többnyire rosszabbra, s ez rendszerint nem az ő bűnük. Ők megteszik, ami tőlük telik... 1938 őszén, amikor HiÜer a müncheni egyezménnyel megszerezte a Szu- déta-vidéket, már tudvalevő volt, hogy idő kérdése, mikor kebelezi be az ország további részét. Szüleim régi barátai el is hagyták Čáslavot, Svédországba költöztek, és apámékat is figyelmeztették, hogy jobb, ha szedelőzködnek. Anyám azonnal indult volna, apám azonban hallani sem akart róla. Ő

nem hagyja el sem a házát, sem a hazáját, főleg nem akkor, amikor veszélyben van. Ő Čáslavban született és ott is fog meghalni, hajtogatta. Én már iskolás voltam, amikor 1940 tavaszán két bőrkabátos elvitte apámat. Akkor még azt hittük, nemsokára hazaengedik. Anyám is biztosra vette, hogy már másnap megjön a kolíni fogházból. Ki is mentünk az állomásra, hogy ott legyünk, amikor leszáll a vonatról. Aztán még vagy három vonatnál kint voltunk, de apám egyikkel sem jött. Három hónapig mindennap vártuk őt a peronon, de akkor már áthelyezték őt egy másik városba és egy másik börtönbe. Később anyámat is elvitték. Mindketten koncentrációs táborban végezték.”

Onnantól fogva barátok, rokonok adták kézről kézre Müos Formant, Náchod után Podébrady következett, egy bentlakásos iskola, onnan került aztán Prágába, s az érettségit követően a filmművészeti főiskolára. A többi már ismert.

De vissza Čáslavba, a szülői házba, amelynek falán még az idei nyáron is az állt, hogy Jozef Spudü utca 555. A ház mostani lakója Milos Forman 1960-ban elhunyt bátyjának, Blahoslavnak a lánya: Blahoslava Procházková. A fenyőkkel körbevett sarokház falán azonban már ott az új utcanévtábla: Formanova. Josef Spudü, a neves

építész emlékét a jövőben majd egy új lakótelep őrzi Čáslavban, mert az említett utca egyik lakója, Frank Novák, Müos Forman gyerekkori jó barátja, túl a nyolcvanon addig-ad- dig járt a városházára, amíg végül kiharcolta, legyen új neve az utcának. Vegye fel annak a családnak a nevét, amely nagy tehetségű alkotót adott a világnak, s tisztességgel, becsülettel élt a városban egészen addig, amíg a németek el nem hurcolták őket.

Rövid kis utca tenyérnyi parkkal az elején, szemben a Forman- házzal. Délután egykor kocsi is alig jár errefelé, de gyalogost is alig-alig látni. Nézem a parkot, ahol egykor Müos Forman a Balkán 1. csapattagjaként küzdött a Fehér rózsa mindenre elszánt bandatagjaival.

„Hatalmasakat bunyóztunk a bokrok között - meséli. - Öklömnyi sárgolyókkal dobáltuk egymást, fára másztunk, bújócskáztunk, itt futbaüoztunk tavasztól őszig.”

Nyomom a csengőt a kapu mellett, ám nem nyűik az ajtó. Három házzal odébb a szomszéd néni figyelmeztet: a másik utcából jutok be az udvarra, ott a rajziskola, ahol Blahoslava asszony tanít, de reggel látta, Nora, a lánya is itthon van.

„Soha nem volt üres ez a ház - haügatom Nórát, míg édesanyja a gyerekekkel foglalkozik. Majd jön, ha vége az órának, üzeni. - Itt mindig lakott valaki. Azután is, hogy Müos Náchodba került. Az ő szobája egyébként ma is ugyanabban az áüapotban van, mint régen. A bútorokat odébb sem toltuk, a képek a falon a nagypapám Ausztráliában élt öccse, Pavel festményei, de még a hintalovát is épségben megőriztük. Müos, ha ideje engedte, mindig meglátogatott bennünket, ha Prágában járt. Szoros kapcsolatban van a családunkkal, és én is jártam már nála New Yorkban és Connec- ticutben is. Sőt még a Larry Flynt forgatásán is ott voltam. Idősebb ikerfiai, Petr és Matéj is tartják velünk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy kiskorukban egyáltalán nem jártak nálunk. Müos egyszer a Hair szereplőivel állított be hozzánk. Elhívott pár színészt a filmből, hogy megmutassa nekik, hol töltötte a gyerekkorát. A Tűz van, babám! egyik jelenetét, amikor kigytülad a ház, itt forgatták Čáslav közelében. A helyszínt fura mód hamarabb láttam, mint a filmet. A bársonyos forradalom előtt rengeteg gondom volt amiatt, hogy Formán-rokon vagyok. Általános iskolás éveimre és a gimnáziumra nem is szívesen emlékszem. Ha Prágában éltünk volna, lehet, hogy senkinek nem lettem volna ennyire érdekes, Čáslavban azonban még rendőrségi kihallgatásokra is bevittek párszor. Ha nincs a rendszerváltás,

szerintem nem is tanulhattam volna tovább. Nem engedték volna, így viszont elvégeztem a tipográfiát, és most a Nemzeti Galériának dolgozhatok. Az új utcanévtáblát valóban Frank Nováknak köszönhetjük. Ő 48-ban elhagyta az országot, a Szabad Európa Rádió munkatársa lett Münchenben, onnan Londonba ment, majd egy biztosítótársaságnál dolgozott, és most itthon tölti nyugdíjas éveit. Müossal műidig tartotta a kapcsolatot. Hordta tőle a hűeket és nekünk, gyerekeknek a rágógumit. Müosnak annak idején még abban is segített, hogy az Amadeust és a Valmont-t olyan helyszíneken forgathassa, ahol előtte még senki sem forgatott. Összeköttetései révén elintézte neki. Čáslavban, a városházán azonban nem volt köny- nyű dolga. Iszonyú sok energiája van benne, hogy új tábla került a az utcába. Az itt lakók majdnem meg-