Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-20 / 294. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 20. Presszó 31 Szandi és családja „Természetesen nagyon szeretem a karácsonyt. Ez egy varázslatos időszak, a kis Jézus születésnapját méltóképpen meg kell ünnepelni. Sajnos mostanában azt veszem észre, hogy az év legszebb ünnepe - talán főleg a fiatalok körében - sokat vesztett a méltóságából. Ebben sok esetben a családok széthullása is hatalmas szerepet játszik. Szerencsére nálunk ilyenkor is minden a család körül forog. Nagyon készülünk minden évben és rendkívül várjuk az adventét. Rengeteg apróságot készítünk, karácsonyfadíszt, angyalkákat, sőt saját készítésű Betlehemünk is van. A gyerekekkel együtt szoktunk nézelődni a játékboltokban. A közös séta után pedig otthon készítünk képeslapokat, amire a gyerekek lerajzolják és leírják a kívánságaikat, ígéretet tesznek, hogy ezután mindig jók lesznek. Mindegyik karácsonyomra boldogan emlékszem vissza, hiszen ilyenkor csak olyan emberek vesznek körül, akiket őszintén szeretünk. A gyermekeink boldogságát látni pedig a legcsodálatosabb dolog a világon. Sohasem fontos számomra, mit kapok vagy kapok-e egyáltalán valamit a Jézuskától. A legnagyobb ajándékot már úgyis megkaptam, a családomat és azt, hogy szeretjük egymást. A gyerekek, a család, az együtt töltött szeretetteljes pillanatok jelentik számomra a legnagyobb ajándékot.” Bencze Ilona színművésznő „Nálam volt már karácsonyi ajándékvásárlási láz a harminc fokos melegben is. Ilyenkor gondolok egyet és megyek karácsonyra ajándékot nézni, vásárolni. Sokkal kellemesebb ezt így csinálni, mint az utolsó pillanatra hagyni. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt arra példa, hogy szinte a zárás előtt tíz perccel estem be az üzletbe, a maradékból válogatni a fa alá. Személyre szólóan szeretek ajándékozni, kinek mi ülik, vagy esetleg megtudom, kinek mi a szíve vágya. Nem vagyok igazán sütős-főzős, ebből a dologból rám csak az anyagbeszerzés hárul. Anyukám és a nagyobbik húgom ilyenkor a szakácsok. Mindent pontosan leírnak és elküldenek a nagybevásárlásra. Ők ketten nagyon jól főznek, ezért én szerencsés helyzetben vagyok, mert a „munkámmal” én végzek a leghamarabb. Ennek megfelelően a szentestét mindig az édesanyáméinál töltjük. A csodálatosan szép fenyőt mindig közösen öltöztetjük fel, és közben mesélünk a gyermekkori emlékeinkről, és karácsonyi dalokat hallgatunk. A koromnál fogva nekem már sok szép karácsonyom volt, de a legszebb az 1977-ben, ugyanis december 13- án született a kislányom. Jézuska hozta, mennyei ajándék. Számomra soha nem fontos az, mit kapok a családtól ajándékba, pedig sokszor megkérdezik tőlem ők is. Az én vágyam talán a legkézenfekvőbb: nagyon boldog lennék, ha hosszantartó békében, harmóniában és egészségben élhetnének szeretteim, Ulet- ve a Föld összes lakója. Ezek nélkül lényegében semmi értelme sincs az ünnepeknek, sem pedig a hétköznapoknak.” Gergely Róbert színész „A lakásban, ahol élek, a konyha számomra a legkedveltebb hely, és mindig is az volt. Ha nem is vagyok ínyenc, de szeretek főzni. Amikor Pécsett voltam színész hét esztendeig, magamra voltam hagyva az otthonomban, vagyis meg keüett tanulnom szakácskodni. Az elején sokáig a városi szupermarket mirelitosztályát látogattam, és az ott található bélszínrolót vettem és sütöttem hasáb- burgonyával. A változatos étkezésem érdekében aztán ízesítettem mustárral vagy ketchuppal, ezt is meg lehet ám unni. Éppen ezért büszkén azt * mondhatom, hogy van kb. 15-20-féle étel, amit nagyon jól el tudok készíteni. Sokan kóstolták, illetve utána meg is ették már a főztömet, és egybehangzóan jónak, ehetőnek minősítették. A főzés közben van egy nagy hibám, gondolom, férfitársaim ezt meg is értik: iszonyatos felfordulást csinálok pillanatok alatt. Utána természetesen mindent elmosogatok és elrakok, üyen szempontból „rendes fiú” vagyok. Amikor a konyhában dolgozom, nem lehet ráismerni. Ha lehet választani a gyorsrizs vagy a rendes rizs főzése között, az utóbbit választom. Hatalmas öröm számomra, hogy el tudom készíteni az úgynevezett pergőrizst, ami nem ég oda, nem sóta- lan, nem latyakos, hanem pont jó. Az alatt az idő alatt, amíg megterítek (ez kb. tíz-tizenöt perc), „országos hírű” rizst tudok készíteni. Annak idején édesapámmal jártam Kínában, Koreában, a rizs hazájában, és ott rengetegféle ebből készült ételt ehettem, sőt még pálcikával is megtanultam enni. A helyiek azt tartják, aki egy szem rizst pálcikával ki tud venni a tányérból, az már valóban tudd pálcikával enni. Én ki tudom. Van egy kedvenc ételem, aminek az elkészítését Pécsett tanultam meg, ez az indonéz csirke. Külön érdekessége ennek az ételnek, hogy van benne banán, pirított mandula, erős paprika, barackdzsem és csirkemell. Elváltam, van egy fiam. Éppen az elmúlt napokban volt nálam, nagyon hiányolta ezt az ételt.” Albert József összeállítása, a szerző felvételei és képarchívum
