Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-20 / 294. szám, szombat

Szalon-hirdetés 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 20. ZENE A SZALONBAN ■ KÖNYV A SZALONBAN „Le kell szállnom a kútba” Mit főzzenek a cölibátusban élő papok? NAGY ANIKÓ FT FT­£j JL Li 1 SZAKÁCSKÖNYV KALUCRAM *■■«& , f % ' ' . ;t.: szingliknek egyedülállóknak, özvegyeknek és cölibátusban élő papoknak POLCZ ALAINE CSEHY ZOLTÁN ,Afiú egyedül volt, / és torka az alvó várost zárta magába. / Hogy moszatocskák éhe ellen óvja, / víz­sugarat lövellt ki álma”- írja Lorca a Kaszida a víz-sebezte fiúról című versében (Eörsi István ford.). Ez a dermesztő egyedüliség, egyedül­lét, mely a halállal való szembesü­lés végtelenített perceiben éri el a létezést, Crumb zenéjének egyik alapproblémája. Hasonlóképpen a tragédiában meglátott szürrea- lisztikus, gyengéd szépséghez. George Crumb szűkszavú zene­szerző, nem ontja kompozícióit, ám amikor megszólal, oda kell fi­gyelni. A Naxos Kiadónál megje­lenő American Classics-sorozat- ban két műve jelent meg: a Lorcá- val szó és hang szerint együtt lé­legző Songs, Drones and Refrains of Death és a Lorca világával tökéle­tesen harmonizáló Quest. Aki va­lamiféle spanyolos közhelyhangu­latokra számít, téved. Nem vala­miféle zenévé transzformált ké­peslaplíra vagy iskolás olvasónap­ló ez. Crumb valósággal alászáll Lorcába (Nicholas Isherwood szép baritonja ebben nagy segít­ségére van): vagy helyesebb talán azt mondani, hogy ahogy Vergüi- us Dantét, valahogy úgy vezeti végig Crumbot Lorca a halál csar­nokain, s hagyja megszenvedni, elviselni minden kimondott szó fájdalmas szépségét. A zene négy halálvers köré szerveződik, job­ban mondva e négy halálvers ör­vényében vergődik perverz ma­gamutogatásával az élni akarás. „Lassúrívásba/lcezd a gitár./Szét­törnek a reggel/kelyhei már” (Vas István ford.). Épp ezeken a szilán­kokon, a mindenkori széttört reg­gelek szilánkjain jár-kel Crumb, a titokzatos tragédiák világgá kiál- tója. A zene megsokszorozza a Lorca-versek evokatív erejét, az expresszivitásukat a végletekig feszíti, hiszen erejét a szavak hangtestéből nyeri. Az idézet­szerű gesztusok (A gitár című té­telben pl. a sejtetett flamenco jellegű megoldások, a víz-sebezte fiú kaszidájában a Mahler-remi- niszcenciák stb.) mellé felsora­koznak a ritualizáló elemek is (Lorca verseinek ismétléstechni­kái ezt mintegy előre sejtetik is, s itt Crumb a minimalizmusssal is kacérkodik), de mindvégig erőtel­jes marad az individualizmus. Ez kivált érződik a Kaszida a sötét ga­lambokról motívumainak feldol­gozásán. ,/íz egyik volt a másik” - írja Lorca, s ez a játék, ez az áttűnés metaforikusán Crumb vi­lágára is igaz: a statikus formák ijesztő tömbösülése identitásel­mosódáshoz is vezet. A kaszida leginkább az ódához hasonlatos arab műfaja a keleties megoldá­sok mellett Crumb értelmezésé­ben meglepően a leginkább talán a szenvedélyes varese-i hagyo­mányhoz közel álló zenei megol­dásokat hív elő. A Lovasember da­la (az 1860-as keltezésű költe­mény, lévén, hogy kettő van) az idő felfüggesztésével próbálkozik, de a feltartóztathatatlan idő egy­szerűen kiköpi magából a tragé­diát: a fekete ló a halálba tartó lét­idő, mely azonban az örökkévaló­ságba torkollás révén pusztulás helyett megerősíti önmagát. Ma­ga a kompozíció 11 elemből áll, a négy központi tétel közé refrének és úgynevezett death-drone-ok (a drone orgonapontszerű, hosszan kitartott mély hangot, de dongást, motyogást is jelent) ékelődnek. A „haláltónusok” pontosan azt mondják el, amit Lorca így fogal­mazott meg: „Le kell szállnom a kútba,/és kortyonként kell halnom a halálba”. A Quest (Keresés) című darab 1994-ben komponált nyolc téte­le, melynek hangadója a gitár mellett a szopránszaxofon, de a zenei struktúra sokszínűségéhez nagyban járulnak hozzá az eg­zotikus hangszerekkel kiegészí­tett ütősök is. A darab öt közpon­ti tétele a hang és a tér viszonyait elemzi: a sötét ösvény infernális, dantei képe az alvilágba való le­szállás gesztusait idézi, majd az Illékony hangok című tétel bra­vúrjai következnek, melyek egy­szerre tárják elénk az emlékezés illuzórikusságát és a vágy irraci­onalizmusát. Az Elfeledett han­gok terében a nosztalgia gyanúja merül fel, és a kétely tágul végte­lenné. Az Illékony hangok vissza­térése újfent az idő belakhatat- lanságával szembesít, míg végül a Nocturnal című tétel a meg­nyugvás lehetőségét ígéri. Crumb félelemábrázolásához csak egyet­len párhuzamot: Salvatore Sciar- rino Introduzione all’oscuro (Be­vezetés a sötétségbe) című alko­tása noha messzemenően radiká­lisabb eszközökkel fejezte ki a rettegés halálközeli állapotát, a szívdobogásszerű élő organizmus és az atonális zajok, zörejek ta­lálkozásában mégis ugyanoda ju­tott, ahová a tömbökkel variáló Crumb. A cd-n az Ensemble New Art játszik Fuant Kent vezényletével. (George Crumb: Songs, Drones, and Refrains of Death. Naxos, 2006) Ki gondol manapság az özve­gyekre vagy a cölibátusban élő papokra? Ha azt a szót halljuk, hogy szingli, mindenkinek Bridget Jones jut az eszébe, vagy a harmincas üzletemberek, akik­nek nincs idejük párt találni, megházasodni. Ki gondolná, hogy egy katolikus pap szingli, vagy hogy az özvegy néni, aki unokáit várja ebédre, szintén szingli? Polcz Alaine kiszélesíti és megszépíti a szingliség fogal­mát. Játszik ezzel az elcsépelt, magyarosan ejtett amerikai jö­vevényszóval. ,A szingliség mint életforma mindig is léte­zett, csak szégyellni való do­lognak számított.” Ma sokan vá­lasztják ezt az életformát, főleg fiatalok, akik nem akarják le­kötni magukat. Az idősek meg szenvednek tőle, mert beleke­rültek, mert a sors úgy hozta, hogy elveszítették társukat. Mindegy, hogy lettél egye­dülálló - figyelmeztet Polcz Alaine -, az a fontos, hogy ne válj magányossá. „Az öröm nél­kül főzött étel elszomorodik, elveszti az ízét.” Ha van kinek főzni, mindig könnyebb. A sze­retett személy elvesztése után sokan elfelejtenek főzni, nem tudják, hogy kell egy személyre mérni a hozzávalókat, nem tud­ják, miből mennyit kell vásá­rolni a boltban. Férje (Mészöly Miklós író) halála után Polcz Alaine is csu­pa olyan ételt vett, amelyre ő allergiás volt, bár férje szerette. De újra megtanult játszani az „ízekkel”, és arra biztat, hogy az embernek érdemes önmagá­ra is örömmel főzni, érdemes vacsoravendégeket hívni, ér­demes élvezni az életet. Mert ez a könyv nem csupán szakácskönyv, bár sokféle recept van benne az egyszerű zöldség­levestől a rozmaringos bárány­combig. Gasztronómiai kirándu­lás is, ismertető a töröktől a spa­nyol konyháig. De nem csak az. Ez a könyv, ahogy címében is szerepel, „életszakácskönyv”; az élethez ad tanácsokat egyedülál­ló embereknek. A főzés csak a fűszer, ami az életet ízesítheti. S Polcz Alaine mindezt kedvesen megspékeli erdélyi történetek­kel, megszórja önvallomások­kal, és leönti kedvességgel, já­tékossággal és élni vágyással. így lesz olyan ízletes, könnyű, omlós olvasmány. (Polcz Alaine: Életszakács­könyv szingliknek, egyedülállók­nak, özvegyeknek és cölibátusban élő papoknak. Kalligram Könyv­kiadó, Pozsony, 2008, 240 ol­dal) NAXOS a&mSá, American Classics D RllS II, George CRUMB Songs, Drones, and Refrains of Death Ensemble New Art • Fuat Kent RAKOTT PALACSINTA „Egy sor palacsinta, egy sor dingporból öntetet készítesz, tejére. Fölséges vendégváró étel. lekvár, egy sor kakaó, egy sor pa- Hagyod egy kicsit összeérni, az- Ne feledd, hogy percek alatt el- lacsinta, a tetejét leöntöd vala- tán fölszeleteled, amúgy hide- készül (persze, ha van palacsin- milyen hideg krémmel, vagy pu- gén, és tejszínhabot nyomsz a te- tád a hűtőben)! Nagyon jó.” Keresztnév: Vezetéknév: Település: Postai irányítószám: Házszám: Telefonszám: Dátum Mobilszám: Aláírás: útitars Fizesse elő egy évre az Új Szót, és 1100 Sk (36,51 €) 2009-es autópálya kap ajándékba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom