Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-18 / 292. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 18. Kultúra 13 Tizenkét megzenésített verset és egy klipet tartalmaz Zsapka Attila első, (Madárjós) című szólóalbuma - a zenész jövőre újabb szólólemezek kiadását tervezi „Nem vagyok futtatott sztár” November legvégén újabb lemezzel bővült a szlovákiai magyar zenei kínálat: megjelent a Kor-Zárból ismert Zsapka Attila első szólóalbuma. Ennek kapcsán beszélgettünk a zenésszel. PUHA JÓZSEF Egy neves együttesből ismert zenész miért készít szólólemezt? A Kor-Zár története 1989-ben indult. Ekkor kezdtünk megzenésített verseket énekelni. Egyre népszerűbbek lettünk itthon, és Magyarországon is ismertté váltunk. Húsz év nagy idő, közben mindannyiunknak átalakult az élete: többen családot alapítottunk. Részben emiatt, részben a polgári foglalkozásunk miatt volt időszak, amikor fellépéseket utasítottunk vissza. Nekem már akkortájt is kötetlenebb foglalkozásom volt, bár sokat dolgoztam, de belefért, hogy amikor hívtak, mentem. Több olyan koncerten szerepeltem, amelyet a zenekar nem tudott vállalni. Egyedül, vagy alkalmi zenészekkel. Tulajdonképpen így indult a szólópályafutásom. A szólóalbuma miben különbözik a Kor-Zár lemezeitől? Nem csak az együttesbeli zenésztársaimmal dolgoztam rajta. Az első gondolatom az volt, hogy egyedül készítem el, egy szál gitárral, esetleg Emmer Péter barátom színesíti a gitárjátékával - az ő stúdiójában, együtt készítettük. A munkálatok során viszont rá kellett ébrednünk arra, hogy ezek a versek többet érdemelnek, komolyabb hangszerelést. Ekkor szóltam barátaimnak, részben a Kor-Zár tagjainak. A többieket más formációkból ismerem. Lelkes Tibornak, Lakatos Róbertnek, Korpás Évának, Rácz Csabának, a Kor-Zárból Madarász Andrásnak és Fújás Andynek jár köszönet. Ezek a versek ráférhettek volna a Kor-Zár régóta készülő korongjára is? Igen, és lesznek is átfedések. Természetesen nem másoljuk át egyik CD-ről a másikra, hanem teljesen más hangszerelésben szólaltatunk meg néhányat közülük a Kor-Zár tavaszra tervezett albumán. A zenekarban nem én vagyok az egyedüli dalszerző. A válogatás során az erős dalok győznek, a gyengék elbuknak, közös döntés alapján, és ez személyektől független. A két produkció közti alapvető különbség tehát a hangszerelésben rejlik. Hogyan választotta ki a verseket? A huszadik századi és a kortárs költészetre összpontosítottam, javarészt ezekből válogattam, és azokból a kedvenceimből, amelyeket költőbarátaim írtak. Például a Szombathelyen élő Böröczki Mihály költeményeiből - tőle öt vers is hallható a lemezen. Egy másik barátomtól, M. Csepécz Szilviától A Madárjós és A tél címűt választottam, ez lett a címadó szerzemény, pontosabban ebből a madárjós szó lett az album címe. Szarka Tamástól, a Ghymes kiváló zenészétől is szerepel egy vers. Csontos Vilmos nagy kedvencem, tőle is megzenésítettem egyet. A huszadik századot Nagy László és József Attila versei képviselik. Éneklek egy klasszikust is, A gólyához című Tompa Mihály-költeményt, amelynek az az érdekessége, hogy a Kor-Zár ezt zenésítette meg elsőként, és máig az egyik legsikeresebb dalunk. A zenéjét annak idején én írtam, most teljesen más köntösbe bújtattam. A CD címe zárójelben olvasható. Miért? Azért tettük zárójelbe, hogy különbözzön a verseimtől. A prédára vadászó zenész hogyan olvas verseket? Olvassa, s közben azon tűnődik, hogyan lehetne megzenésíteni őket? Egyáltalán, minden vers zenébe öltöztethető? A szabad verseket nehéz megzenésíteni, bár azokra is lehet dallamot komponálni. Van, amikor szórakozásból olvasok, s közben rátalálok olyanra, amely megfog. Máskor tudatosan keresek, ez a versolvasás alkotói szemmel, akkor kifejezetten ilyen céllal lapozom a köteteket. Jól fogalmaztál, valóban vadászom az általam énekelhetőnek tartott versekre. Az olyan verseket részesíti előnyben, melyeket bárki köny- nyedén megért? Ez nem elsődleges szempont, de azért törekszem arra, hogy a dal már első hallásra megérintse az embert. Az egyszerű fogalmazásokat szeretem. De attól, hogy egyszerűen hangzik, még lehet mély mondanivalója. A szólólemezemen is vannak olyan költemények, melyeknek nehezebb a szövege, nem érthető első hallásra. Például Nagy László verse, a Rege a tűzről és jácintról. Ebből egy részlet csendül fel. Ez olvasva is nehezen emészthető. A szólóalbumának van célközönsége? Mindazok, akik a költészetet és a lírai dallamokat szeretik. Akik a zenében is a mondanivalóra vágynak. Az iskolások közéjük tartoznak? Ez nem korfüggő. Például a két és fél éves kislányom is tudja már jó néhány dalomat. Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy a zeném az ovisokhoz szól, bár ki tudja, lehet, még nekik is tetszem tud. Gyakran fellép iskolákban, rendhagyó irodalomórákon. A költészet, az irodalom szere- tetét ott nevelték belém, az ud- vardi alapiskolában, a komáromi ipariban, ennyivel tartozom nekik. Telefonálgatok, s ha érdekli az iskolákat, szívesen megyek. Ezeket nem nevezném rendhagyó irodalomóráknak. Nagyképűség volna kijelenteni, hogy tanítom a gyerekeket. Én egy műsort viszek, amellyel az a célom, hogy a verseket más fényben mutassam be. Ne a könyvekben szereplő száraz olvasmányként, esetleg tanulnivalóként találkozzanak vele a diákok, hanem érezzék, hogy ezek élnek egy új közegben. A zene által ugyanis egy másik életet kapnak. Azt mondta, hogy hívogatja az iskolákat. Ez fura. Nem úgy van, hogy önt hívják? Előfordul, hogy hívnak. De én nem vagyok a média által futtatott sztár - nem is akarok az lenni -, ezért a koncert- és program- szervezők elsősorban nem bennem gondolkodnak. Nemcsak az iskolákat, hanem a kultúrházakat is hívom, de mifelénk ezzel az összes kolléga így van, akik hasonló munkában elkötelezettek. Menedzselik, próbálják magukat eladni. Nem is várhatom el egy iskolától, hogy számon tartsa Zsapka Attilát, hasonló jellegű műsor jelentkezik náluk szinte naponta. Az egyik felvételéhez videoklip is készült. Igen, a Búvócska című Böröczki Mihály-vershez forgattuk. Ez régi álmom volt, nagyon szeretem a klipeket. Kamaszkoromban többet néztem, most már kevesebb időm jut rá. A videoklip akkor is meg tudja fogni az embert, ha maga a dal nem. Komoly dolog ez, művészi szinten művelik. Úgy gondoltam, hogy énekelt verssel is meg lehet mutatkozni képileg. Megkerestem Molnár Csabát, aki filmrendezőnek tanul, s egyből rábólintott, mondta, hogy ő is énekelt verseket gimnazista korában. Örült a munkának, mert korábban ilyen megbízása nem volt. Van története a klipnek? A vers az állandó útkeresést járja körül. Mindenkinek hiányzik valami az életéből, mindig vágyunk valamire. Erre épít a kisfilm is. Az egyik kép úgy megy át a másikba, hogy az előző sóvárogva nézi a következő kis történet szereplőjét, mert neki az hiányzik az életéből, ami a másiknak megvan, és azt gondolja, ő attól biztosan boldog, de gyorsan kiderül, hogy a másik sem az. Mert ő meg arra vágyik, ami egy következő személynek megvan. A klip első és utolsó helyszíne a komáromi vonat-pályaudvar. Közben is komáromi helyszínek tűnnek fel benne. Azt mondják a hozzáértők, hogy jó videoklipet csak nagy pénzből lehet készíteni. Úgy gondolom, jó lett a videó, és ezzel tulajdonképpen cáfolom is a kijelentést, mert a miénk kis költségvetésből készült. Amit a szakértők nagy pénznek tartanak, az számomra elérhetetlen összeg! A jó elképzelés ügyes csapattal megvalósítva ütőképes lehet, és talán még meg is állja a helyét a drága videoklipek között. A szlovákiai magyar rétegzenész miért készít zenés kisfil- met? Hol tud vele érvényesülni? Ez egyfajta megmutatkozási lehetőség. Manapság már nem csak a médiában, a televízióban, a rádióban tud megmutatkozni az ember. Az internet új lehetőségeket nyújt. Az én klipem is szabadom fel- és letölthető, már eddig is sok emberhez jutott el. Mostanában szokás, hogy az írott sajtóhoz: irodalmi folyóiratokhoz, könyvekhez hasonló stílusú CD-t mellékelnek, úgynevezett hangos könyvet. Én pedig a lemezemre feltettem a videoklipet is. Akik eddig csak hallgattak, most már láthatnak is. Olyan promóciós cél, amilyennel a divatos klipek készülnek - hogy befuttatható vele a személy, s általa sztárrá válik -, az én esetemben nem lehetséges. Nem hiszem, hogy ezek a sztárgyártó televíziók vevők volnának a klipemre és a zenémre. Ezzel a lemezzel lehet Magyarország felé nyitni. Ez is a célja? Említette, hogy a Kor- Zárnak sikerült. Megegyeztem az egyik terjesztővel, Magyarországon is árusítani fogja. Nyilván nagyon kevesen veszik meg, hiszen arrafelé sok a verséneklő, sok kitűnő album jelenik meg. De nekem nem a magyar zenei piac meghódítása az elsődleges célom, ezt az itteni közönségnek készítettem. Ön az utóbbi években már profi zenész, ami azt jelenti, hogy ebből él. Igen, a zenélésből élek. De ez csak részben igaz, mert a zenélés mellett szerveznem kell, menedzselnem magamat. Ez a munka nehezebbik része. Olyan helyzetben viszont nem vagyok, hogy erre külön embert alkalmazzak. A kettőt próbálom összehozni, de még így is előfordul, hogy a háttérmunka az alkotói tevékenység és a gyakorlás rovására megy. Ezek szerint változatosak a napjai. Vannak a koncertezős napok, amikor sokszor reggeltől hajnalig úton vagyok, három-négy helyen is fellépek, leautózom ezer kilométert. Azután jönnek a kime- rülős napok, amikor hasznavehetetlen vagyok. A harmadik fajtájú, amikor a háttérmunkát végzem: szervezek, menedzselek. A december rendkívül rázós, van olyan nap, amikor négy-öt koncertem is van. Zajlik a lemezbemutató körutam, s ehhez jönnek a szokásos fellépések. Meddig akar ebből az albumból élni? A „sztárokkal” úgy van, hogy miután megjelentetik a lemezüket, sokáig ez képezi koncertjeik alapját. A lemezből nem lehet élni. Csak kevés támogatásért folyamodtam, nem volt rá időm, ráadásul elég rosszak a tapasztalataim e téren. Alapítványokhoz azért nem fordultam, mert nem akartam a Kor-Zárral szembe menni, magánvállalkozókhoz pedig nem szívesen kopogtatok. Akihez mertem, bekopogtattam. Az innen-onnan kapott pénz messze nem fedezte az album előállítási és kiadási költségét. A nagy részét önerőből finanszíroztam. Örülni fogok, ha a befektetett összeg és energia megtérül. Addig fogom árusítani, amíg el nem fogy, s meg nem jelenik egy másik. Tehát nem a lemezből, hanem a zenélésből élek, abból viszont szeretnék minél tovább. Amíg az emberek szeretik hallgatni a zenémet. Magyarán: a lemez azért kellett, hogy minél több helyre eljuthasson. Fiatal koromban úgy képzeltem, ha valakinek lemeze jelenik meg, akkor az emberek már nemcsak a koncerten hallgatják, hanem otthon a szobában is, s ha elmennek a fellépésére, már dúdolják a dalait. Érdekes, számomra még mindig ezt jelenti a lemez. Tudom, sokan azért készítenek CD-t, hogy ismertté váljanak, esetleg dicsekedhessenek vele. Én azért, hogy ott lehessek az otthonokban is, teljesen meghitt hangulatban. Hiszem, hogy amikor hallgatják a dalaimat, s közben lapozgatják a borítófüzetet, a fotókat nézegetik, teljesen megnyugszanak, és tetszik nekik, amit hallanak. Említette, hogy készülhet egy következő szólólemez. Készül, vagy mostantól a Kor-Zár albumára összpontosít? Én párhuzamosan dolgozom. A fejemben rengeteg minden elő van készítve, és közülük több már a kivitelezés stádiumában van. Például a Csiribik munkacímet viselő gyermeklemez. Valószínűleg ez lesz a következő szólóalbumom. Tervezgetem, hogy egy kisebb volumenű vállalkozás keretében, nem ilyen gazdag hangszerelésben, és karitatív céllal készítek egy istenes versekből álló lemezt, az ebből származó szerény bevételt jótékonysági célra, gyermekek megsegítésére ajánlanám fel. Jövőre egy következő albumot is szeretnék készíteni, sőt, azt ígértem Böröczki Mihálynak, hogy tavaszra végzek vele. Küldtem egy szál gitár kíséretében énekelt dalokat, az ő verseit zenésítettem meg. Nagyon tetszett neki ez a fajta nyers megszólalás, s szeretne egy ilyen lemezt tőlem. Rengeteg terv. Igen, és még sorolhatnám a többit, de nem akarom untatni az olvasót. Bízom abban, hogy lesz energiám az elkészítésükhöz.
