Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-16 / 290. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 16. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Ellenzékben az RMDSZ Tizenkét év kormányzás után került ellenzékbe az RMDSZ, amelynek el kell sajátítania az agresszív ellenzék szerepét, át kell rendeznie prioritásait - írta a romániai magyar sajtó. A Krónika szerint az RMDSZ feladata az, hogy minél előbb elsajátítsa az agresszív ellenzék szerepét, számon kérje a hatékony válságkezelési és decentralizációs programot a kormányon. Ha azt tapasztalja,hogyakisebbségikérdésben a „szlovakizálódás” jelei mutatkoznak, visszafogottságát félretéve hangosan és határozottan tárja a nemzetközi nyilvánosságelé. (mti)- Most jön az Alpokból? Valóban olyan magasak ott a hegyek, mint a polgármester prémiuma? (Peter Gossányi rajza) Országonként elérhető maximum helyett évek óta egy közösen vállalható minimumban gondolkodunk Magyar illúziók Furcsa egy kifejezés a „nemzetpolitika”. Megfoghatatlan és tapinthatatlan, annyit tudunk róla, hogy a határon túli magyarságnak ez a valami jó. TOKÁRGÉZA Működő nemzetpolitikát kémek számon az MKP-n is, de ami a legfontosabb, hogy felelős nemzetpolitikai döntéseket kellene hoznia a mindenkori magyar kormánynak. Nem teszik, mert egyszerűen rosszul állnak hozzá, a határon túli pártokkal egyetemben. Már húsz éve. Sajnos a nemzetpolitika messiásai - a MÁÉRT és a legújabb kezdeményezés, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma - csak kirakatszervezetek, méghozzá a legrosszabb fajtából: 1. legfeljebb csak tanácsolhatnak bármit is 2. közös álláspontra kényszerítik az összes kisebbséget 3. a létük jóleső érzéssel tölti el a kormányt és a közvéleményt. A kifogások első pontját bármelyik politikus készséggel elismeri. A második és harmadik pontot a témával foglalkozó szakértők sem vitatják. Ami varázslatos az egészben, hogy senkinek sem jutott az eszébe azt mondani: „talán hagyni kellene ezt a közös konferenciás dolgot a fenébe és valahogy máshogy érvényesíthetnénk a magyarság érdekeit”. Nem mondják és egy helyben toporog a magyar nemzetpolitika. Tol- dozgatja-foldozgatja a régi rendszert. Miről szólnak a határon túli érdekegyeztető konferenciák, közgyűlések? A magyar kisebbségek képviselői elmondják panaszaikat. A kormánynak nem kötelessége figyelembe venni az elhangzottakat, csak a nyüvánosságnak demonstrálja, igenis, törődik a kisebbségekkel. A döntések attól függetlenül születnek, mi minden hangzik el egy megbeszélésen és mire van igénye a határon túli magyar közösségeknek. A húszéves nagy közös brainstorming eredménye egy kiherélt státustörvény, amelyhez elméletileg semmiféle jóváhagyás nem kellett volna a határon túlról. A magyar kormány gondolt egyet, és megcsinálta hirtelenjében jól-rosszul, fikarcnyit sem törődve azzal, mit is szóltak hozzá a környező országok. Beleértve a magyar közösségeket is. íme, a magyarnemzetpolitikaegyet- len vívmánya, egy döntés, amelyhez nem kellettek a határon túliak. A kisebbségi magyar pártok most új oldalról próbálják egységesíteni a nézeteiket, ki is ütközik rendesen a közös fórumok gyengesége. Itt van az autonómiakérdés, a magyarság problémáinak alfája és ómegája. A folyamat motorja a romániai magyarság, míg mondjuk az MKP számára az egész téma rendkívül kínos és a szlovákiai magyarok a hátuk közepére sem kívánják az autonómiá- zást. A közös állásfoglalásokban mindegyik fél kompromisszumra törekedik, így a határon túli magyarok egységes véleménye egy középutas, éppen ezért haszontalan hibrid. Országonként elérhető maximum helyett már évek óta egy közösen vállalható minimumban gondolkodunk. A kulcsszó az egyéni hozzáállás. Voltaképpen nincs egységes határon túli magyarság. Ott vannak a szlovákiai magyarok, a romániai magyarok, a kárpátaljai magyarok, a szerbiai magyarok. Nem utolsósorban pedig ott van a szlovák, a román, az ukrán és a szerb kormány, amelynek úgyis lesz egy-két szava bármihez, amit Budapesten elhatároznak. Magyarországnak ahelyett, hogy közös álláspontot kikényszerítve lehetetleníti el a környező országbeli magyarságot, egyénileg kellene kezelnie minden kisebbséget, minden országot. Pragmatizmus és professzionalizmus mindenek felett. A jelenlegi szlovák körülmények mellett illúzió azt hinni, hogy a Fico-kormány bármilyen engedményre hajlandó lesz a magyarsággal szemben. A Felvidéken tüzet kell oltani és védeni azt, ami védhető. Jóval tágabb tér nyílhatna a párbeszédre ugyanakkor Romániában. Öt év múlva lehet, hogy fordított lesz ahelyzet, ez apolitika varázsa. A jelenlegi modell egyszerű, kényelmes és tökéletesen hatástalan, a politikusok mégis hallgatnak, vagy panaszkodnak és cinikusan összekacsintanak. Csak remélni merem, hogy egyszer majd a legfelsőbb szinten is belátják, hogy ez így nem mehet tovább. Magunkat áltatjuk, ha továbbra is a Nagy Magyar Összefogásban hiszünk, amely pusztán a létezésével kiköveteli magának a szükséges jogokat az egyes kisebbségeknek. Ez a hozzáállás nem vezet sehová sem. Pragmatikus, professzionális magyar külpolitikára van szükség, amely a lehetőségek függvényében kölcsönösen jó kapcsolatokat épít ki a környező államokkal. Jól működő kisebbségi magyar pártokra van szükség, amelyek nem elsősorban egymással egyeztetnek, hanem egyfajta hídszerepet töltenek be az országok kormányai között. Ha ez a rendszer nem fog működni, marad a régi forgatókönyv - a határon túli politikusok egy közös utópián vitat- kozgatnak majd, a környező országok pedig továbbra is az ellenséget fogják látni a Kárpát-medence szí- • vében, ami csak akkor szólal meg, ha éppenszámon akar kérni valamit. JEGYZET Mahabharata ajándéka LAKATOS KRISZTINA Igazán lazán mentek az utcán - hidegszélfúj, de nem vészes; venni végre nem kell semmit; annyi csak a dolgod, hogy elérd a kocsit, bekösd a gyereket az ülésbe, és mármehettekis haza, elnyúlni a melegben, a tévé előtt. Igen, a parkolóba érve regisztrálod a srácot, épp egy középkorú úriemberhez beszél, inkább csak a gondolat halvány kezdeményeként fut át a fejeden, hogy mi van, ennyire ideszoktak a magyar kris- nások, aztánmártúrszisatáskád- ba, a sok kacat között hova tűnt az a slusszkulcs... Épp a gyerekülés szíjával bajlódsz, amikor hátulról váradanul meg- szólíttatsz. Semmiveszélyérzet, nevetve mondod, hogy köszönöd, nincs egy hete, hogy a kollégának már adakoztál, szóval sok sikert valaki másnál... És tényleg, tiszta a lelkiismereted: néhány nap leforgása alatt vettél hajléktalanújságot, ad tál annak az idősebb Krisna- tudatúnak, adtál az UNICEF-nek, adtál a mentálisan sérült gyerekeknek és még valakiknek, akiket már nem is hallgattál végig. Mostanra cinikusan árlistát állítottál fel magadban, mit ér a vüági hívsá- gok miatt érzett bűntudat: ha csak a mindennapi betevővel kapnak el, de van nálad kutyakaja is, talán elégpenitenciaegy húszas, deha nagyobb a kosár, ne adj’ isten ajándékgyanús tartalommal, ötvenes alatt nem szabadulsz. Elkapni meg elkapnak úgyis, az adománygyűjtés mamár durvább menetjegy-ellenőrzésre hasonlít: hatan elállják az utad rögtön akassza után, bérleted nincs, szóval, ha nem fizetsz, megvető pülantásokkereszttüzé- benjutszapokolra. Te már tudod, amit a fiatal krisnás mégnem: ma nincsbűn tudatod, nem vásároltál,éskét nappal fizetés előtt amúgy sem lesz biznisz. De megbántani sem akarod, így amikor nem tágít, viccesen érdeklődsz, hogy kerül ide, a Csallóköz szívébe: netánamagyarországi központ itt gyarmatosít? Veszi a lapot: nem gyarmatosítanak, de a szlovákközösségtagjaibizony szlovákok, ide az alvégre nemjár- nakle, és nem tudjákelhozni ne- künkakultúrát, ezeket a csodálatos könyveket, amiketőmost megmutat neked. Ez itt a Mahabharata .. .Alapjában díjazod a próbálkozást, mégmindigvidáman mondod,hogynézzemármeg, négyéves gyereked van, hol hagyna olvasni, fólegegy üyen vastag könyvet, ne vicceljünkmár. Nem. Akkor ad egy matricát, csak annyit kell mondanod: gouranga, azaz: légyboldog! Gouranga!-mondod engedelmesen, majd végre ténylegbekötnéd a gyereked és hazamennél, ám ekkor a történet váratlan fordulatot vesz. A Mahabharatát majd elolvassa a gyermek, ha felnő, mert ő most odaadja neki. És hopsz, a könyv már ott is van a kis ke zekben. Egy pillanatra meghökkensz, azt gondolod, te nem vagy hülye, a krisnásrólmegnem akarod feltételezni, hogy ekkora tapló lenne. A gyerek szereti az ajándékokat, nyomod meg az ajándékszót, de Mahabharata csak mosolyog. Ekkor kezded kényelmetlenül érezni magad. Koszi, mondod, és félreérthetetlenül indulni készülsz, amikor megállít a szava: azért nem adhatja csak úgy ingyen. Mégis, mire gondol? Ötszáz korona. Felröhögsz. Akkor a gyermeknek le kell mondania ennek a csodálatos al- kotásnaka megismeréséről. Legyen négyszáz, hallatja le a hangját. Még az akciós ajánlaton is tudnál nevetni, de gyorsan lehervad a hangulatod: ahogy kiveszed a könyvet a gyerek kezéből, azonnal hisztizni kezd, ráadásul akis bestia azt üvölti- akkor vedd meg, anya!!! Asrác sajnálkozó arcot vág, de azért érzékelhetően bizakodó a hangulata. Mígnem a kezébe nyomod a portékáját. És szégyelled magad, amiért kicsit szégyelled magad. KOMMENTÁR El a kezekkel a bankoktól! GÁL ZSOLT Ha nem építitek fel, amit én akarok, államosítunk benneteket; ha árat mertek emelni megveszlek vagy sittre váglak titeket! A nyereséget betiltom, a takarékoskodást ellehetetlenítem. Ha tiltakozni mertek, megvádollak, hogy hazaárulók, idióták, szellemi hontalanok vagytok, lefizettek benneteket. Mi jöhet még? Majd én mondom meg a bankoknak, miként hitelezzenek. Ezen a Fico-kormány által kikövezett úton lassan vissza is jutunk a szocializmusba. Hogy ez ne csak a gyakorlatban, de képletesen is megtörténjen, arról fővárosunk egyik kerületének, Pozsonyhi- degkútnak (Dúbravka) a (smeres többségű) képviselőtestülete gondoskodott. Úgy döntöttek, emléktáblát állítanak Gustáv Hu- sáknak, Csehszlovákia utolsó kommunista diktátorának, mégpedig a városrész hivatalának falán. Mert ott született és elévülhetetlen érdemeket szerzett. Miben is? A kommunista hatalomátvételben, a magántulajdon és a szabadságjogok felszámolásában, az ellenzékiek kivégzésében, bebörtönzésében és üldözésében. Paradox módon később elvtársai őt is rács mögé csukták, mint burzsoá- nacionalista összeesküvőt (a forradalom fölfalja a saját gyermekeit), de 1968 után már újra a győztes oldalon találjuk a korábbi reformkommunistát (köpönyegforgatás). Ő lett a normalizáció megtestesítője, a megreformálhatatlan kommunista gerontokrá- cia egyik díszpéldánya. És most érdemeinek elismeréseképpen vághatjuk a szalagot. Elvégre csupa olyan dolgot tett, amivel a jelenlegi hatalom is fenyegetőzik: államosítás, az ellenzék és a gaz kapitalisták börtönbe zárása. Ó, azok a régi szép idők, amikor a munkásököl (értsd a párt és erőszakszervezetei) mindenféle demokratikus korlátok nélkül odacsaphatott - gondolhatják Fico hívei. Mi rossz is van egy ilyen emlékműben? Ha már Tisónak is állítottak, akkor Husáknak miért ne lehetne? Igen, az ilyen logika alapján aztán jöhet egy Gottwaldnak, Sztálinnak meg Hitlernek is. Fico legújabb elképesztő ötlete, amiben ő akarja megmondani a bankoknak, mennyit hitelezzenek, megfűszerezve egy fenyegetéssel (nagyobb adóztatás), meg a plebsznek szánt populizmussal („nem lehet, hogy tele van a hűtőszekrény, mi meg éhen halunk”) csak egy újabb lépés a megszokott tálalásban. Lépés a pokolba vezető úton, amely természetesen most is jó szándékkal van kikövezve. Elvégre a miniszterelnökünk csakjót akar, azt hogy a bankok többet kölcsönözzenek, és így fellendüljön a gazdaság, ugye? Nos, mélyen tisztelt kormányfő. Legyen szíves, és ne pofázzon bele még abba is, hogy a privát kereskedelmi bankok milyen hitelezési politikát folytatnak. Nem a maga és a kormánya pénzéről van szó, hanem a betétesekéről, illetve a bank tulajdonosaiéról - ők viselik a kockázatot. Ha a bank csődbe megy a rossz hitelezés miatt, ők viszik el a balhét. És ne jöjjön azzal sem, hogy az állam garantálja a betéteket. Mert, ha azokat tényleg ki kell fizetni egy csődbe ment pénzintézet klienseinek, akkor az nem a maga zsebéből megy, hanem a többi bank és az adófizetők pénzéből. 1999 és 2002 között már volt szerencsénk akkori árakon mintegy 140 milliárd koronát leperkálni a bankrendszer rendbetételekor. Köszönhetően az állami bankok felelőtlen hitelosztogatásának és az ön kedves koalíciós partnere, Vladimír Mečiar privatizációs stratégiájának („szlovák tőkés osztály megteremtése”) .Nem szeretnénk, ha most újra politikusok dirigálnának a bankoknak, hogy aztán újra meglepjenek minket egy százmilliárdos mentőcsomag csekkjével. Egyszóval: el a kezekkel a bankoktól! Aki mégis úgy véli, hogy a kormánynak bele kellene szólnia a bankok hitelezésébe, felteszek egy személyes kérdést: Ön mennyi (saját) pénzt bízna a Fico-Mečiar-Slota hármasra? Mert én 20 koronát se adnék kölcsön nekik. És akkor nyugodtan aludnának, ha a bankbetétükkel is ők sáfárkodnának? Mert én nem. TALLÓZÓ USATODAY A Wall Street történetének talán legnagyobb, 50 milliárd dolláros, piramisjátékhoz hasonlító kötvénycsalásával vádolják Bernard Madoff amerikai üzletembert - írta a USA Today. A 70 éves Madoff, a New York-i Nasdaq elektronikus tőzsde volt igazga- tójamaga vallotta be, hogy befektetési üzlete valójában „egy nagy csalás”, egy „hatalmas Ponzi- séma”. Amerikában Ponzi-sémá- nak nevezik azt, a piramisjáték elve alapján működő, a befektetők naivitását kihasználó csalási szisztémát, amikor hatalmas profitot ígérnek a befektetőknek, de a pénzeket nem fektetik be, és a szédületes haszon által vonzott újabb befektetők pénzéből mindig az előző kör befektetőit fizetik ki. A rendszer egy idő után összeomlik a saját súlya alatt. Az olasz születésű Charles Ponziról nevezték el, aki a 20. század elején óriási méretű csalást hajtott végre e séma alapján. A volt Wall Street-i veterán cégét, a Bemard L. Madoff Investment Securities fedezeti alapot azzal vádolja a manhattani ügyészség és a tőzsdefelügyelet, hogy egyes befektetők pénzét rossz kereskedések miatt elvesztette, majd a veszteségeket elrejtette más befektetők pénzével. Madoff csalási ügylete akkor omlott össze, amikorügyfe- lei már 7 milliárd dollár visszatérítését kérték, és ő ezt nem tudta teljesíteni. A hatóságok szerint Madoff csalása legalább 50 milliárd dollár veszteséget okozott. A vád alapján maximum 20 évi börtönt és 5 millió dollár pénzbírságot szabhatnak ki a csalóra, akit a szövetségi hatóságok letartóztattak, ám később 10 millió dolláros óvadék ellenében szabadlábra helyeztek. A lap arról írt, hogy amióta kiderült a csalás, újabb nemzetközi bankok, befektetési alapok és gazdag magánbefektetők neve merült fel, akik valószínűleg Madoff áldozatai lehettek. Alap szerint elképzelhető, hogy a történelem legnagyobb pénzügyi csalására derül fény. Az áldozatok között emlegetik a BNP Paribas francia nagybankot, a tokiói Nomura Holdings befektetési csoportot, a zürichi Neue Privat Bankot, (mti)
