Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-15 / 289. szám, hétfő
56 Sportvilág ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 15. www.ujszo.com Balczó András: „Nem akartak, de nem dobhattak ki, ha összeadták a világbajnokságokat, olimpiai bajnokságokat, magyar bajnokságokat" Aki nem maradhatott ki a nemzet sportolói közül Legtöbben az olimpiai bajnokot csodálják benne, a hagyományos, átalakítás előtti öttusa királyát. Balczó Andrásnak azonban ez a sportolói burok már régen nem az igazi énje. J. MÉSZÁROS KÁROLY Látványosan kitört belőle, s aki manapság találkozik vele, végighallgatja élvezetes élménybeszámolóját, meggyőződhet róla: a sport már csak kirakat számára. Azt meséli el az embereknek, hogyan munkálkodik életében Isten, milyen sportolói pályát kellett befutnia, hogy felismerje a Teremtő létét, s mindez hogyan befolyásolja akaratát, sikerbe vetett hitét. Ritkán nyilatkozik, interjút is csak kivételesen ad. Megengedi, hogy kérdezzék, de a túl kíváncsiakat tapintatosan lerázza. Kezet foghattam vele (ezt sem teheti meg mindenki), de néhány tisztelgő monNÉVJEGYKÁRTYA Név: Balczó András Született: 1938. augusztus 16., Kondoros Sportága: öttusa Legnagyobb sportsikerei: háromszoros olimpiai bajnok (1960 Róma és 1968 Mexikóváros - csapat, 1972 München - egyéni), tízszeres világbajnok Elismerései: a XX. század második legjobb magyar sportolója, minden idők legjobb öttusázója Eredeti foglalkozása: műszerész Családi állapota: másodszor nős, tizenkét gyerek apja, felesége Császár Mónika, a müncheni olimpia bronzérmes tornásza datnál tovább nem jutottunk. Csak a hallgatóságból kérdezhettem, ha ő is úgy látta jónak, és persze meríthettem elmondott gondolataiból. Balczó elvhű ember, nem zavarja, hogy nézeteivel nem nyeri el mindenki tetszését. Sajátos világlátása eléggé idegen az emberek többségének. „Rájöttem arra, hogy az átlag magyar ember nem hajlandó magát teremtménynek tekinteni. Nem úgy éli az életét, mint hogyha annak tudná magát. A háta közepével keresi, nehogy meglássa, hol van az Isten” - fogalmazott nemzettársairól. És számos más megállapítása hasonlóan mélyen az emberi énbe hatol. Mikor Magyarországon felmerült, hogy kit válasszanak a nemzet sportolói közé, őt sem hagyták ki a névsorból. Érdemei, versenyzői múltja miatt. „Szívták a fogukat, de nem hagyhattak ki a Nemzet Sportolója tizenkettes névsorából. Nem akartak, de nem dobhattak ki, ha összeadták a világ- bajnokságokat, olimpiai bajnokságokat, magyar bajnokságokat” - mondta a döntésre utalva. A cím odaítéléséhez feltételként szabott visszavonulása utáni tevékenységét nem vehették figyelembe. Sportága nem tartott igényt szaktudására, így nem tevékenykedett az öttusában, aminek végül örült, hogy így alakult. Mikor átvehette volna a Nemzet Sportolója címet, nem ment el érte. Nem akart kezet fogni a hatalom embereivel. De a havi jutalmat elfogadta, mert ahogy érvelt: nem a mágnásoktól kapta, hanem a tízmillió magyar ajándékának tekinti. Bármelyik találkozó Balczóval felkavarja az ember gondolatvilágát. Aligha akad olyan hallgatója, akit hidegen hagy élete példáival tarkított mondanivalója. Óttusaki- rályként áll elénk, és lelkipásztorként tárulkozik ki előttünk. Balczó András már régen nem csak a sport küldötte. Talán ezért is hallgatják olyan érdeklődéssel az emberek. Aláírásokat mindenhol osztogat BALCZÓ MONDTA ... a világ legnagyobb élményéről „Teljesen másképp alakult az életem, mint én terveztem és szerettem volna. De most már nagyon örülök annak, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztem. Nem baj, ha az embernek vannak vágyai, céljai, reményei, csak fő az, hogy ne görcsösen ragaszkodjon az elképzeléseihez. Az értelmetlennek bizonyult küzdelmek feladása a világ legnagyobb élménye.” ...a világbajnoki álmairól „Azt gondoltam, ha nyernék egy világbajnokságot öttusában, életem végéig olyan boldog lennék, hogy azt tőlem senki el nem vehetné. Levághatják a két kezem vagy a két lábam, de a boldogság itt van valahol arekeszizmom meg a torkom tájékán. Mikor hallottam a Himnuszt, talán a torkomnál szorult, egy kicsit talán az értelmemben is.” . ..öt vb-cím birtokosaként .Amikor 1969-ben az ötödik vb-t megnyertem, eggyel többet, mint bárki más a világon, mégsem voltam boldog. Amit elképzeltem egyetlenegy világbajnokság megnyerésétől, ennek a sokszorosától sem volt a birtokomban. Múltak a hónapok, és semmi nem jött... Ijedten kezdtem kutatni mindenhol, így találtam a Bibliára.” ...a fővárosba kerülése utáni életszemléletéről „Mikor Pestre kerültem, egy év sem telt el, és egész biztos voltam abban, hogy Isten nem létezik. Úgy gondoltam, idős férfiak találgatták ki. De a sportolónak, akinek tervei vannak, annak nem kell ilyen kapaszkodó. A sporttársaim így vélekedtek, az edzőim így vélekedtek és éltek.” .. .édesapja halálhíréről „Óbudán sétáltam a Duna-parton, amikor hozták a hírt, hogy meghalt az édesapám. Döbbenet, ijedtség, tanácstalanság lett úrrá rajtam. Mintha rám kellett volna számolni a ringben. Senkinek nem kívánom ezt az állapotot. Tartott vagy három másodpercig, de utána nyugalom, béke áraszott el, és egy világos, egyértelmű tudás arról, hogy az Isten van. Csak azon csodálkoztam, hogy Pesten hat éve élek abban a félreértésben és tévedésben, hogy nincs Isten.” ...megcsodált akarásáról „Az akarás is adottság. Óriási öröm volt számomra, hogy kaptam az akarást, nem én gerjesztettem magamban. A többi versenyzővel szemben más előnnyel nem rendelkeztem, csak akarásból kaptam nagyobb mennyiséget.” ...legnagyobb öttusázói gondjáról ,A legtöbb gondom és bajom a vívással volt. Engem jó kereszténynek neveltek. Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. És az a vívásnak a lényegéhez tartozik, hogy az ember becsapja a másikat. Egy idő után kétszer annyit vívtam, mint addig és a többiek. Ezt éveken keresztül csináltam, és egy idő után megjött az eredménye. Nem voltam alkati jó vívó, szorgalommal értem el eredményeimet a páston.” .. .kézfogásának értékéről „Korábban Göncz Árpád államfő valamilyen polgári keresztfokozatot akart adni. Mondtam szervezőknek, ne haragudjanak, én nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a köztársasági elnök urat, mert nyújtaná a kezét, én meg továbbot intenék neki. Nem lehet. Nekem nem szabad. Szó sem lehet róla. Nekem nincs hadseregem, milliár- dom, nekemkézfogásomvan, azzal gazdálkodni kell nekem is.” Balczó a müncheni célba érése utáni izgalmakról Végtelennek tűnő húsz perc ÉRDEKESSÉG ,A müncheni stadionban húsz percnek kellett eltelnie Onyis- csenko feltűnése nélkül, hogy győztesnek tudhassam magamat, ez a húsz perc a tétlenségre kárhoztatott ember várakozása volt, hiszen a győzelem érdekében ekkor már nem tehettem semmit. Kínos húsz perc volt, de abban, hogy leráztam magamról a nyerésvágy görcsét, ez a befe- jezetlenség is benne volt, és lényeges volt az is, hogy tudtam, nem szabad a célba érés után engedni a hordágyra lenyomni magamat, mert a rosszullét akkor kezdődik, s az én egyetlen feladatom ekkor már ez volt: talpon maradni, hiszen tíz másodperc után már nincs baj; ugyanez a kín történik meg egyébként az emberrel a pisztolylövésnél. Hirtelen nem szabad megrántani a ravaszt, egyenletes nyomást kell rá gyakorolni, de eközben van egy, maximum másfél másodpercnyi idő, miközben nem történik semmi, az ember keze nyomja a ravaszt, amely arra a néhány dekányi súlyra vár, amely kibillenti helyzetéből, ez valójában ugyanúgy a kiszolgáltatottság egy-másfél másodperce, mint ott, a müncheni stadionban az a húsz perc volt a célba érkezésem után - és aztán húsz perc ötvenhárom másodperc múlva ez a nyomás megszűnt, levették rólam azt a roppant felelősséget, amit amiatt éreztem, hogy legalább 3 millió magyar ember öröméért (vagy bánatáért) vagyok felelős.” (mob.hu) Akadályvétel közben. A fényképre utólag került Balczó aláírása. Csak csapatban volt érmes Mexikóvárosban Bandi, lesz dobogó? ÉRDEKESSÉG Lázár Lajosnak, a Csepeli Vasas termetes elnökének jó szokása volt, hogy olimpiák előtt személyesen búcsúztatta el klubja versenyzőit. 1960. augusztus 24-én, a Rómába induló Balczó András kezét rázva kérdezte: „Bandi, lesz dobogó?. Balczó faarccal felelte: Lesz! De nem tudom, hogy felkerü- lünk-e rá. Amikor ezt a poént elsütötte, aligha hitte, hogy egyéniben egyedül ő nem áll majd a dobogóra a magyarok közül. Csapatban persze mindhárman a világ tetején voltak: Németh Ferenc 24 éves gépésztechnikus, Nagy Imre 27 éves könyvelő és Balczó András 22 éves műszerész, (mob.hu) Ki a Nemzet Sportolója? A Nemzet Sportolója címet és az ezzel járó életjáradékot a magyar kormány a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter javaslatára adományozhatja a magyar sport tizenkét, hatvanadik életévét betöltött, kimagasló eredményt elért sportolójának. Az életjáradék összege havi 500 ezer forint. A cím egyéni vagy csapatsportágban nyújtott sportteljesítmény alapján is adományozható. Az adományozás feltétele, hogy a jelölt sportpályafutása befejezése után is fontos szerepet töltsön be a magyar sportéletben. A Nemzet Sportolója címet 2004. május 6-án, a Magyar Sport Napján adták át először. A büszke cím tizenkét jelenlegi birtokosa: Albert Flórián, BALCZÓ ANDRÁS, Földi Imre, Gyarmati Dezső, Hammeri László, Keleti Ágnes, Kulcsár Győző, Pólyák Imre, Portisch Lajos, Székely Éva, Welt- ner Györgyné Ivánkay Mária, Rejtő Ildikó, (ú) Miért nem ment el átvenni a nekijáró díjat? Tízmillió magyar ajándéka ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Egy ipolysági találkozón megkérdeztük Balczó Andrást: miért nem vette át a Nemzet Sportolója díjat? ,Azért, mert olyan emberekkel kellett volna kezet fognom, a miniszterelnökkel, a volt miniszter- elnökkel, ezekkel a huncutokkal, akik anyagi és szellemi természetűt várnak cserébe - magyarázta. - A kézfogás egyetértés, azonosulás, jóváhagyás. Amit megcsináltak a többiek.... Én nem meutern el. Ha a mágnások a saját zsebükből dobták volna össze, akkor nem fogadtam volna el. Ez a magyar népnek, a tízmillió magyarnak az ajándékaként tekintem, abból adják össze. Természetesen a tízmillió magyart nem sértettem meg azzal, hogy nem vagyok hajlandó a tizenkettőben részt venni. Akik elmentek a parlamentbe átvenni az elismerést, azoknak azt üzentem, van egy jó üzleti ajánlatom. Én nem teszek szemrehányást nekik, hogy elmentek, ők sem tegyenek szemrehányást, hogy én nem mentem el.” (jmk) Egy budapesti sporttalálkozón Puskás Ferenc (balról) és Grosics Gyula társaságában (SomogyiTiborfelvétele - 1 és képarchívum - 2)