Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-15 / 289. szám, hétfő
www.ujszo.com 2008. DECEMBER 15. ÜNNEPI MELLÉKLET - HIRDETÉS 13 egyik legközelebbi - és leggazdagabb - munkatársa szeretné megvenni a lapot. A vásárlási szándék egyébként később beigazolódott, az eladási - szerencsére - nem.) A kilencvenes évek elején az Új Szó - független napilapként aposztrofálva magát az alcímben - először kapott markáns vonalvezetést. Ez a profiláció nem kiadói utasítás, nem is marketing eszközöket felvonultató piackutatás eredménye volt, inkább meghatározó munkatársainak értékrendje, politikai értékrendekkel is párosítható vonal- vezetése tette a lapot inkább liberális, mint konzervatív sajtótermékké. A lap tartalmába a francia tulajdonosok nem szóltak bele - e sorok írója tapasztalatból tudja, hogy soha, semmilyen körülmények között nem jelent meg a francia részvényesek véleménye a lap tartalmával kapcsolatban. A modernizáció útján A tulajdonviszonyok és a technológiai váltás még műidig nem hozták el az Új Szó tartalmi modernizációját. A lap leginkább empirikus piaci megérzések alapján alakította a tartalmát, komolyabb piackutatást nem rendelt, a piackutatás reprezentatívnak fel nem fogható lapankétjai nem jelenthettek komolyabb támaszt a szerkesztőségnek. 1995-ben a francia tulajdonos hazai cége csődeljárás alá került, így szlovákiai és csehországi érdekeltségeit egy csomagban vásárolta fel egy düsseldorfi székhelyű multi. Az Új Szónak 1997- ben, bár a szerkesztőségi ellenállás aránylag nagy volt, a kiadó új formátumot adott. S újra egyszerűsítés: noha a lap új formátumát sokan támadták, bírálták, tíz év távlatából nézve kijelenthető: az Új Szó 1997-ben a térség egyik legdinamikusabb, legmodernebb, és - tetszik, nem tetszik - egyik legszebb lapja lett. Nem véletlen, hogy teljesen azonos grafikai alapelvek alapján alakultak át később nagyon sikeres szlovák és magyar lapok is, erre a korszakra inkább büszke lehetne az Új Szó akkori és jelenlegi szerkesztőgárdája. Badarság lenne azt gondolni, hogy egy grafikai formátumváltás - főleg multi kiadónál - csak formai változásokat hozott. A kiadó a lapot most már világosan besorolta a piacon, kimondta például, hogy az Új Szó regionális nagy lap (nem országos kicsi), a regionális lapokra jellemző rovat- és paginastruk- túrát kapott, hírszerkesztésében a lényegre törés, rövidség, cím- és cikkszerkezetében az áttekinthetőség kapott komoly szerepet. A szerkesztőség belső ellenállása dacára a lap sokak által szörnyűnek nevezett formátumát akkor sem változtatta meg a kiadó és a szerkesztőség, amikor a düsseldorfi tulajdonos a passaui (jelenleg is többségi) kiadóvállalatnak adta el részvénycsomagját. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy a lap formátumát végül a szerzők és a szerkesztők is elfogadták. A regionális lapok szerkezetét átvevő Új Szó piacvezetői pozícióját és viselkedését a formátumváltás nem veszélyeztette, okos belső reformmal inkább megerősíthette volna. A hasonló átalakításon átment magyar megyei lapokat akár sikersztoriként is említhetnénk. A belső reform hiányát tíz év távlatából bírálni talán nem tűnhet szép dolognak, de e sorokban tessék inkább önkritikát látni. 1998-as fő- szerkesztői regnálásom idején a belső reformot elindítani még igen, befejeznem nem sikerült, s ezzel kellett megküzdenie utódaimnak is. A belső reform igazi első jeleit végül is az Új Szó és az akkor nagyon sikeres Sme napilap kiadóinak fúziója hozta, csak eközben megváltozott a világ, a nyomtatott sajtó piaca csökkent, és ma olyan példányszámokkal lehet piacvezető egy-egy napilap, amilyennel tíz éve még a megszűnés, felszámolás útjára lépett volna. A lap jelenlegi struktúráját, vonalvezetését, profilját nem áll szándékomban véleményezni: azt az olvasók naponta megteszik. Annyit viszont nem árt megjegyezni: az Új Szó ma - minden hibája ellenére - a szlovákiai magyar közösség egyetlen piacvezető magatartást tanúsító, egyelőre még mindig véleményformáló, alakító lapja. A jelenlegi sajtópiaci körülmények, az egyre csökkenő lélekszámú magyarság miatt szűkülő piac által bármilyen új, piacvezető napüap megjelenése mindkettő megszűnését okozhatná. Ez a piacvezetői magatartás és helyzet azonban nem automatikus, nem „föntről adott” s korántsem végleges. Csak a jelenlegi szerkesztőség és kiadó munkáján múlik (s nemcsak a lap tartalmán, hanem annak piaci marketingjén is), meddig marad az Új Szó meghatározó és fontos sajtótermék. A médiapiacon - eltekintve a sokat szidott bulvá- rosodástól - az elektroni- ' kus sajtó digitalizálása, az mtemet technológiai váltása nyomán olyan változások következnek be, amelyek hatásáról ma alig tudunk valamit. Annyi biztos, hogy a változásokban leginkább a reklámpiac lesz domináns, de az is egyre világosabb, hogy rövid időn belül tanúi lehetünk a szerkesztett tartalmak reneszánszának. A szerkesztett tartalmak felértékelődésében nagyon komolyan részt vehet egy nyomtatott sajtótermék megfelelő szellemi tőkével rendelkező csapata, főleg akkor, ha az interneten minden egyes olvasóért (és nézőért, hallgatóért) külön-külön kell megküzdeni, mert a társadalom atomizálódása és a technológiaváltások immár mindenkinek lehetővé teszik egy saját tartalomhalmaz, ha úgy tetszik virtuális lap, rádió, televízió összeállítását. Az identitás S végül még egy, de fontos leegyszerűsítés. Az egyén identitása nagyon sok rétegből tevődik össze. Szocializáló- dásunk során különböző hovatartozásokkal azonosulunk: a gyermek megtudja, hogy lány vagy fiú, kialakul az énképe, idővel rájön, egy család tagja, később kialakul a regionális, helyi identitása, közösséggel való azonosulása. Besorolja magát szociális helyzete alapján, eszerint szegény vagy vagyonos, munkás vagy értelmiségi, falusi vagy városi életformát folytat. A nemzeti identitás alakul ki a legkésőbb, de kisebbségben - elég gyakran - ez az egy identitástudat írja fölül a többit. A huszadik század történelme tragikus példákkal szolgál azokra az esetekre, amikor bizonyos népcsoportoknál valamely identitástudat teljesen eltörli a többit, s ez vagy gazemberségekhez, vagy azok elszenvedéséhez vezet. Voltak idők, amikor valamely csoporthoz való tartozás egyszerűen az emberek életébe került. Az igazi, civilizált, 21. századi nyugati ember lassan elfogadja, hogy identitástudatunk minden rétege fontos, hogy sok összetevőből áll össze az egyéniségünk, lett légyen a hovatartozás adott (pl. nemünk alapján) vagy választott (pl. nemzetiségünk vagy életpályánk, hivatásunk alapján). Ezt az összetett identitástudatot kell figyelembe vennie egy korszerű sajtóterméknek. Ha az Új Szó minden áron elsősorban kisebbségi és elsősorban magyar akar lenni, akkor rengeteg olvasót, piacot veszít, talán még a létét is veszélyeztetheti. Egy kis gunyoros cinizmussal írhatnánk le a hasonlóságot a kaukázusi 120 éves öregúrral, aki arra a kérdésre, minek köszönheti ezt a szép kort, azt válaszolta: elsősorban annak, hogy 120 éve született. A cinizmus nem helyén való, hiszen az Új Szó nem csak annak köszönheti hatvanadik jubileumát, hogy 1948-ban jelent meg először. Eddig iOor Kővár felvétele aránylag jól tudta megszólítani olvasóit és aránylag jól alkalmazkodott piád pozíciójához. Olvasóinak nemzeti, de regionális identitástudatában is komoly szerepet játszott. Ha már születésnapi kiadványban jelenik meg ez az írás, kívánjuk a szerkesztőségnek és a kiadónak, hogy a lap identitását a következő években jól fogalmazza meg, hozzájárulva olvasói identitáskereséséhez, döntéseihez, emberi és választópolgári magatartásához, véleményének formálásához és - egyáltalán nem elhanyagolhatóan - színvonalas szórakoztatásához. Valamint ahhoz, hogy a hatalmasok ne kezdhessenek a hatalmukkal bármit, amire kedvük szottyan. Ha minderre nem lenne szükség, ha ez iránt nem lenne kereslet, ma nem ünnepelnénk. A szerző 1998-ban volt az Új Szó főszerkesztője, jelenleg a közszolgálati Magyar Rádió regionális adásait vezeti60 éves lett az Új Szó. Ebből az alkalomból az 02 gratulál a napilap olvasóinak. Csevegjen kötetlenül az 02 hálózatából az 02 Fér tarifacsomaggal. Havidíj és hűségszerződés nélkül, percenként legfeljebb 4 koronáért (0,13 €). A rjéiefinim company 0800 02 02 02 www.sk.o2.com o BP-8-15035
