Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-12 / 287. szám, péntek

www.ujszo.com UJSZO 2008. DECEMBER 12. Kultúra 9 Euridiké (Malgorzata Olejniczak) és Orfeusz (Wojciech Gierlach) (Jozef Barinka felvétele) Az USA-ban is jegyzett Trelinski mindig tartogat az ingujjában pár ötletet, mellyel maga mellé állítja a nézőt Laptopos Orfeusz és öngyilkos Euridiké Negyven évi szünet után a Szlovák Nemzeti Színház ismét műsorára tűzte Gluck népszerű operáját, az Orfeusz és Euridikét. A pénteki bemutató közön­ségének lelkes ovációiból ítélve kár, hogy nem tette meg hamarabb. VOJTEK KATALIN A pokol a másik - írta Sartre. Ez lehetne a mottója a lengyel Mári­usz Trelinski rendezte Orfeusznak is, amely egészen másról szól, mint a Gluck-Calzabigi írta eredeti. A pozsonyi előadás Orfeusza egy kis­sé fásult, harmincas, szemüveges, notebookos entellektüel, Ámor cserfes kis postáslány, Euridikével pedig nem kígyómarás végez, ha­nem önnön féltékenysége és egy összetört pohár üvegdarabjai, amelyekkel felvágja az ereit. Teszi ezt egy személytelenül berende­zett, mai lakásban, ahol az egész történet zajlik, itt van a pokol és a mennyország is, a szereplők lelki- állapotától függően. A színpadon mindössze ez a három ember mo­zog, hacsak nem számítjuk a teme­tési jelenet öt néma gyászolóját és a nyolc táncosnőt. Trelinski - mint napjainkban sokan mások, többek között a Gluck-mű emlékezetes wuppertali opera-balett előadását kreáló Pina Bausch - a zenekari árokba száműzi a kórust, a különb­ség csak annyi, hogy míg Bausch, a fenomenális koreográfus tud mit kezdeni Gluck hosszú tánc-jelene­teivel, Trelinskitől ez nem várható el. Mégis kitűnően oldja meg a fel­adatot: a fúriák tánca (Tornász Wygoda koreográfiája) nála nem más, mint Euridiké öngyilkossá­gának mozdulatfázisokra bontott, végtelen ismétlése, nyolc, Euridi- kéhez a megszólalásig hasonló táncosnő előadásában. A halott Euridiké lassan kisétál a lakásból, és a folyosón árnnyá válva eltűnik egy ajtó mögött, ahonnan vakító fény árad. Ugyanezen az úton tér vissza, becsönget, és Orfeusz be­engedi. Arccal egymás felé fordul­va állnak az ajtóban, majd a szo­bába lépve is, holott a mitológiai történet szerint Orfeusz nem te­kinthet Euridikére, amíg mindket­ten ki nem értek a holtak birodal­mából. Hisz ez csak egy apróság, mondhatja valaki, ezt kifogásolni nem egyéb merő okvetetlenke- désnél, elvégre nem mindegy? Nem, nem mindegy, mert épp ez az apróság a történet lényege, és Trelinski is kulcsfontosságúnak tartja, legalábbis a műsorfüzetben közölt nyilatkozata szerint. A ne­ves vendégrendező épp arra hi­vatkozva vetette el az eredeti mű logikáját és helyettesítette be a sa­játjával, hogy, úgymond, elfo­gadhatóbb legyen a mai néző számára. Ezért, noha Glucknál a történet szerencsés véget ér, Tre- linskinél nincs happy end, azzal az indoklással, hogy a mitológiai történet is tragikusan végződik; Orfeusz szerepét nem énekelheti nő, mert még azt gondolhatnák, leszbikus szerelmesről van szó; nincsenek kasírozott díszletek, mert azok nevetségesek. Pedig a színházban semmi sem nevetsé­ges, és semmi sem elfogadhatat­lan, ha jól csinálják. Különösen érvényes ez az operára, ahol nincs felhődén műélvezet, ha előtte nem köt kompromisszumot a szem, a logika és a fül. Lehet, hogy az eredeti librettó naiv, de attól aligha lesz jobb, hogy egy tőle tel­jességgel idegen logika kényszer­zubbonyába erőltetik. Ezeket az életerős, évszázadokat átvészelt műveket nehéz átgyúmi, az új anyag alól minduntalan kitürem- kedik a régi, épp ezért az ered­mény mindig felemás. Általában csupán az történik, hogy a régi következeüenségeket a rendezők újakkal helyettesítik, és a néző bosszankodik. De Trelinski ta­pasztalt játékos, mindig tartogat az ingujjában pár ödetet, amellyel maga mellé állítja a közönséget. Ilyen például a frappáns zárókép: miközben Orfeusz notebookja fö­lé görnyedve egy képzelt valóság­ba menekül, a halott Euridiké nem tűnik el, ott marad összeku­porodva a nagy házastársi ágyon, amely körül, mint Brünnhilde sziklaágya körül, felcsapnak és lobogva égnek a lángok. Ha már nő nem énekelheti Or­feuszt, akkor egy Pavol Bršlík-féle hajlékony, behízelgő tenorról ál­modozik az ember, esedeg egy De­rek Lee Ragin kaliberű kontrate­norról, baritonról kevésbé, basszusról már végképp nem. Tre­linski fütyül az álmokra, basszust ad. Szerencsére Wojciech Gier- lachnak, a lengyel vendégénekes­nek telt, puha, hajlékony, szép basszusa van, stüusérzéke is, a já­tékával meg nem lehet baj egy olyan produkció esetében, ahol a legapróbb gesztusban is érezhető az erős rendezői jelenlét. Ugyanez mondható el a lengyel szopránról, Malgorzata Olejniczakról is: kor­rekt, illúziókeltő teljesítményt nyújt. Nagyon kedves, üde jelen­ség Lenka Máčiková Ámor szere­pében. Megfelelően illeszkednek az előadás hangulatába Boris Kudlička díszletei és Magdalena Musialjelemezei. Jaroslav Kyzlink jól érzi Gluck zenéjét, nemes páto­szát éppúgy, mint a mozgalmas­ságát, csak a nagyobb kontrasz­tokkal, démoni hangokkal maradt adósunk a zenekar és az egyéb­ként szépen éneklő, Pavol Pro- cházka betanította kórus. A közszolgálati televízió szerkesztői az ünnep lényegét kifejező műsorokkal díszítik fel a karácsonyfát A Magyar Televízió karácsonyi műsoraiból AJÁNLÓ A közszolgálati televízió idén is gazdag programkínálattal ked­veskedik nézőinek. Az MTV szer­kesztői tartalmas műsorokkal dí­szítik fel a karácsonyfát. Az ünnepi előkészületek jegyé­ben készült a Tanúságtevők de­cember 21-ei műsora, amelyben Fila Béla teológus beszél a Szent­íráshoz való személyes kötődésé­ről a Biblia Évében (ml, 10.00, is­métlés m2, 13.41). Az Átjáró december 22-ei adása (m2, 11.30) Kurbel Alice történe­tét tárja a nézők elé. Az idős hölgy édesanyja halálos ágyánál tett ígé­retet eltűntnek hitt bátyja felkuta­tására, s 58 év után megtörtént a csoda: Sydneyben rálelt az elve­szett családtagra. Az MTV 2001 óta követi nyomon a szeretet ere­jéről tanúskodó történetet. A december 24-ei összeállítások már a szentestéhez kötődnek. Dél- időben a nemzeti főadón a horvát nemzetiségi magazin a hagyomá­nyos karácsonyi koncertet sugá­rozza. Kora este az m2-n a termé­szet harmóniáját lopja a műsorok közé a Biblia növényei sorozat Ka­rácsonyi kert című epizódja, amely az ünnepkörhöz kapcsolódó nö­vényeket mutatja be, például a tömjént, a mirhát, a szőlőt és a cédrust (m2, 18.20). A műsor ez­után a Vatikáni koncerttel folyta­tódik, melyben a karácsony benső­séges hangulatát olyan világsztá­rok idézik meg, mint Sarah Brightman, Bryan Adams vagy Tom Jones. Vacsora után, 21 óra­kor a nézők a Kinek a papné című filmbe kapcsolódhatnak be. A víg­játék kétértelmű címe ellenére is ajánlható a jeles napra, hiszen a történet Henry Biggs atya megle­hetősen rossz állapotban levő temploma és a gyülekezet körül bonyolódik, s a nézőket az Oscar- díjas Denzel Washington és a szép hangú énekesnő, Whitney Hous­ton nevettetik meg. A karácsonyi éjféli misét idén a dömösi Szent István-plébániatemplomból köz­vetíti az MTV. Karácsony napján az evangéli­kus istentiszteletet közvetíti a győ­ri Öregtemplomból tíz órakor mindkét csatorna. Ezután Kisem­ber születik címmel, Sütő András ismert önéletrajzi ihletésű művé­nek televíziós változatát tűzte műsorára az m2. Délben a nézők a hagyományos Urbi et Orbi áldást láthatják Rómából, majd az m2 az ugyancsak klasszikus Isten rabjait vetíti. Gárdonyi örökbecsű regé­nyének 1942-ben készült film­adaptációjában Bulla Elma, Szilas- sy László és Lehotay Árpád játsszák a főszerepeket. Az esti programban Jézus, az ember fia címmel Markó Iván táncoratóriu­ma eleveníti fel a balett nyelvén a szenvedéstörténetet, majd Mo­zart, Bach, Händel, Vivaldi és más klasszikusok művei hangoznak el a Karácsonyi koncert Jeruzsálem­ben című egyórás összeállításban. December 26-ától a galgóci bet­lehemről vagy a legismertebb ke­resztény karácsonyi dalról, a Csendes éjről készített ismeretter­jesztő film, továbbá sok más prog­ram szolgálja a karácsonyi elmé­lyülést és a kulturált szórakozást. RÖVIDEN Nők - színek, vonalak, dimenziók Vágsellye. A Creon Kortárs Művészeti Galéria, Csillag András szobrászművész, valamint az Anima Társaság invitálja az érdek­lődőket Nők - színek, vonalak, dimenziók című első kiállítására, s egyúttal a Creom Kortárs Művészeti Galéria megnyitójára holnap 17 órára. A tárlaton 13 fiatal alkotó mutatkozik be.A galéria Vág- vecsén (a körforgalom mellett, a Tesco áruházzal átellenben) ta­lálható, a Nitrianska 1729/5 szám alatt, (ú) Bemutatkozik Francis W. Scott Dunaszerdahely. Ma 18 órától A sivatag szeme és Cosa Nostra című könyvek bemutatója lesz a Csallóközi Múzeumban (Sárga kastély). Szerzőjük Francis W. Scott, alias Bíró Szabolcs. A húsz­éves szerző felvállalja, hogy nem szépirodalmi babérokra tör - ő csak szórakoztatni szeretne, hamisítatlan ponyvát ír, olyan példa­képekkel, mint Leslie L.Lawrence vagy éppen P.Howard. Történe­te igazi karriertörténet, hiszen mind ez ideig a fiókjának írt, s most egyszerre két kötete jelent meg a magyar könyvpiacon, (ú) Jerry Lewis humanitárius Oscart kap Los Angeles. Humanitárius Oscar-díjat kap Jerry Lewis ameri­kai színész-rendező-producer - jelentette be az Amerikai Film- akadémia kormányzótestülete. A 82 esztendős veterán filmes ed­digi munkásságáért még sohasem kapta meg a filmakadémia nagy presztízsű elismerését, ám idén őt választották a Jean Hersholt Humanitarian Award díjazottjának. A Hersholt-díj - amellyel szin­tén jár az Oscar-szobor - a filmipar hírnevét öregbítő humanitári­us munkát ismeri el. „Jerry legendás komédiás, aki nemcsak milli­ókat nevettetett meg világszerte, hanem az izomsorvadásban szenvedők ezreinek és ezreinek segített azzal, hogy adományokat gyűjtött, és felhívta a helyzetükre a figyelmet” - méltatta szerdai közleményében Sid Ganis, az akadémia elnöke. A díj átadására az Oscar-gála keretében, február 22-én kerül sor. (mti) A filmkritikusoknál győzött a Milk Los Angeles/New York. A 33 szakírót tömörítő New York-i Filmkritikusok Köre szerdán Gus Van Sant Harvey Milk meleg pol­gárjogi vezetőről szóló filmjét, a Milk című drámát választotta 2008 legjobb filmjévé, az 1978-ban meggyilkolt politikust alakító Sean Pennt pedig a legjobb színésszé. Josh Brolin a legjobb epizódszerelő díját kapta a filmben nyújtott alakításáért. Penn alakítását kedden a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége is a legjobbnak ismerte el. A legnagyobb észak-amerikai filmkritikus szövetség (BFCA) pedig a héten nyolc kategóriában jelölte a Milket díjaira. A Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége (LAFCA) meglepetésre egy animációs filmet, a WALL-E című robotos románcot tüntette ki az év legjobb filmje címével. Sally Hawkins pedig duplázott: a Los Angeles-i íté­szek után a New York-iak elismerését is megkapta a Happy-Go-Lu- cky című brit vígjáték tanárnőjének megformálásáért, (mti) MOZIJEGY Négy karácsony A karácsony nemcsak nagy va­csorákat, kis gyertyafényt és né­hány teljesen felesleges ajándé­kot jelent. Az ünnep elsősorban rohanást, tervezést, autózást és a meg nem látogatott rokonok élethosszig (de legalább a követ­kező ünnepig) tartó sértődését je­lenti. Kate és Brad (Reese Wit­herspoon és Vince Vaughn) vi­szont szeretnek az élet derűsebb oldalán maradni. Ezért keresnek sokat, ezért nem házasodnak össze, és ezért utaznak el minden évben valami távoli, napsugaras szigetre. De idén a köd miatt nem száll fel a gépük, ők otthon ragadnak, és életükben először kénytelenek az összes családi szokás, kívánság és hóbort előtt fejet hajtani. És mert mindketten elvált és újrahá­zasodott szülők gyermekei, össze­sen négy családi ünnep vár rájuk. Míg Brad számolja a másodperce­ket, míg megszabadulhat az összes édestől és mostohától, unokaöcsitől és nagybácsitól, Ka- te-ben egy egészen másfajta óra kezd ketyegni: mire véget ér a nap, talán azt is belátja, hogy az őrült családokban is bőven van mit szeretni. Four Christmases / Vianoce na štvrtú. Amerikai vígjáték, 2008. Rendező: Seth Gordon. Sze­replők: Reese Witherspoon (Kate), Vince Vaughn (Brad), Robert Du­vall (Howard), Mary Steenburgen (Kate anyja), Jon Favreau (Dal­las), Sissy Spacek (Paula), JonVo- ight (Creighton), (port.hu) Reese Witherspoon és Vince Vaughn (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom