Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-06 / 282. szám, szombat
26 Presszó UJ SZÓ 2008. DECEMBER 6. www.ujszo.com „A Chalupka-verset arra hegyeztem ki, hogy komikus legyen, és sikerült. Nem a nemzetiségemen nevettek, nem rajtam, hanem azon, ahogy elmondtam." Megszületett az első szlovákiai magyar médiasztár? „Szerintem a szlovákok nagy szemmel néznek rám, mert meglepő, új dolgokat látnak: komolyból humorosat, egy Fanyűvőt, aki tövestül tépi ki a fákat és megöli a szömyecskét..“ (Somogyi Tibor felvétele) Történetünk kezdete előtt adva van István, 16 éves, épp a középiskolai tanulmányait kezdi. Szereti a színházat, jó szavaiénak tartják, meg közepes diáknak. Nagyon szereti a családját. Büszke a nővérére, aki tanárnak készül. Déd- mamája ösztönzésére kicsi kora óta ministrál. Baráti társaságban ismerik a humorát (állítólag édesapjától örökölte). És ekkor Habo- dászék legkisebb (no jó, egyetlen) fiúgyermeke elindul, hogy megmutassa Szlovákiának - tehetsége van. LAKATOS KRISZTINA A Markíza tehetségkutató műsora túlzás nélkül országos hírnevet hozott a komáromi fiúnak, aki a selejtezőn József Attila Tiszta szívvel című költeményének szlovák fordításával, majd az elődöntőben Samo Chalúpka Valibuk (Fanyűvő) című versével állt színpadra. Kisvideói azóta keresett tartalmak az interneten. A „nép” véleménye fórumok tucatjain olvasható - mert véleménye mindenkinek van. „Tehetséges, jól szaval. Na és mi van akkor, ha nem tud jól szlovákul?” „Kínos bohóckodás.” „Miért ne lehetne valaki magyarként tehetséges Szlovákiában?” „Van töke, kiállt és megmutatta nekik.” „Csak azért tartják benn, hogy legyen kin röhögni.” „Ó legalább őszintén csinálja, amit csinál, nem idomított majom.” ,„Amikor a zsűri arról beszélt, hogy itt van a pozitív szlovák-magyar kapcsolatok mintaképe, akkor felállt a szőr a hátamon. Tényleg egy rakás jámbor szerencsétlenség lennénk?” „A Markíza így akarja lenyúlni a szlovákiai magyarok pénzét.” Ízelítőként legyen elég ennyi a gyűjtésünkből. A többit mesélje el maga a nap hőse, az első szlovákiai magyar médiasztár: Habodász István. Ha a műsor előtt kérdezünk meg, ki vagy, mi vagy - mit mondtál volna? Egy egyszerű komáromi fiú vagyok, aki nagyon szereti a színházat és a színjátszást. Most is, azelőtt is. Játszottam amatőr társulatokban, az első előadásom az István, a király című rockopera volt az Álmodozókkal. Ez volt az, ami elindított... Pontosabban nem indított el semmit, de a színjátszás volt az egyetlen dolog, ami érdekelt. Aztán elkezdtem szavaim, sok versenyen nyertem. Ami a szívemhez a legközelebb áll, az a Kaszás Attila Szavalóverseny; első ízben rendezték meg a nyáron, és meg is nyertem. Voltam már Pesten, meg más helyeken is szavalóversenyen. Nemrég meghívtak egy karikatúrakiállítás megnyitójára, ahol Kovács András Péter konferált, őt a Showder-színpadról ismerhetik. Egy barátommal voltam, aki énekelt, én meg szavaltam. Göncz Kinga külügyminiszter asszony volt ott, meg más fontos emberek. Amit még ki szeretnék emelni, az Kiss Péntek József munkája: nagyon sokat foglalkozott velem, és mindig lehetőséget adott a darabjaiban. Játszottam a Popfesztiválban, most a Fém című musicalt próbáljuk a KözépGimisszel. Nem akarok nagyképű lenni, de az amatőr színházi világban rengeteg ismerősöm, barátom van. Ehhez csak annyit tett hozzá a markízás szereplésem, hogy még többen ismernek. Mi volt az első lépés, amely a tévé képernyőjére vezetett? Ez egy érdekes történet. Mindig is elítéltem az ilyen típusú show- műsorokat: Megasztár, Szupersztár... Nagy példaképem Kaszás Attila, aki minden médiasztárságot kikerülve jutott előre a pályáján. A magyar tévében megnéztem a tehetségkutató műsorokat, de szlovákokat nem is láttam. De valamikor nyár közepén Komáromban is hirdetett válogatást a Markíza induló műsora. A nagyanyám mondta nevetve: nem hogy elmennél... Persze viccelt. Aztán még aznap, a városban járkálva elmentünk a mozi előtt a nővéremmel. Ki volt plakátozva, hogy lehet jelentkezni. Összenevettünk, milyen jó volna elmondani a mamámnak, hogy megtettem... Bementem. A stáb tagjai voltak lent, ők tartották a válogatást. Mondtam nekik, hogy szavalnék valamit magyarul. Petőfi Sándor Első esküm dmű versét mondtam el. Ez az egyik kedvencem. Ugyanazzal a gesztikulálás- sal, mimikával, hanggal mondtam, ahogy szoktam, és egyáltalán nem nevettek. Akkor már tudták, hogy nem tudok szlovákul. Annyit mondtak, hogy jó, meglátják: ha netalán beválogatnak, két hét múlva küldenek levelet. És tényleg küldtek. Ugoijunk ahhoz a bizonyos selejtezőhöz, amelyik először került műsorba. Tiszta szívvel. A színpadon állva mennyire jutott el hozzád, hogyan reagál a közönség? Már a kulisszák mögött várakozva láttam, hogy sok mindenkit kinevetnek. Amikor kiálltam a színpadra, eleve tudtam, hogy engem is ki fognak nevetni. Már csak a kiejtésemért, már csak a hiányos szlováknyelv-tudásomért, amit nem lehet titkolni... Kiálltam, és elmondtam a verset, ahogy kell. Sokan azt mondták, szégyent hoztam a magyarokra, szégyent hoztam József Attilára. Szerintem ez nem igaz. Azt gondolom, később majd meg fogok tanulni szlovákul, de nem Komáromban. Azt el kell mondanom, hogy a felvétel még a nyáron készült, de csak most ősszel ment műsorba. Már ez alatt a pár hónap alatt is sokat javult a nyelvtudásom. Már a tévésekkel is tudok kommunikálni, nem kell apumnak adni a telefont, ha hívnak. Az első kör után meg sem fordult a fejedben, hogy ezt most jó lenne visszacsinálni? Azon nem gondolkodtam, hogy visszalépek. Máshogy akartam visszafordítani azt az estét. Azzal, hogy megmutatom, mit tudok. Sajnálatos, hogy azok a szlovák emberek, akik a nézőtéren ültek, úgy reagáltak, ahogy. Akkor és ott gonosz volt a közönség és a zsűri is. Egyik tanárom mondta éppen ma, és igaza volt: nagy az Isten igazsága - ami történt, rendbe is tette. Az elődöntőben - ami már élőben ment a tévében - a Chalupka-verset teljes mértékben arra hegyeztem ki, hogy komikusán oldjam meg, és szerintem sikerült. Nem a nemzetiségemen nevettek, nem rajtam, hanem azon, ahogy elmondtam. A negyedik elődöntőben voltam, onnan egyenes ágon, a legtöbb szavazattal kerültem a döntőbe. Megváltozott a zsűri hozzáállása is. Azt mondták, én egy nagy komikus vagyok, és teljes mértékben igazuk van, örülök, hogy erre rájöttek. Visszanézve a két fellépést, valóban megváltozott a hangulat De olvasgatva az internetes hozzászólásokat, gondolom, menet közben személyesen is kaptál hideget, meleget A családtól... Hogy őszinte legyek, nem csak jó véleményt hallottam. Az iskolában voltak páran, akik elkezdtek piszkálni. A negyedikesek bejöttek egy József Attila-kötettel, hogy szavaljak nekik. Aztán a második műsor után kezet nyújtottak. Az igazgatóm egyszer hozta szóba a témát, még a kezdetekkor. Nagyon udvariasan annyit mondott: nézete szerint jobban tenném, ha visszalépnék, de az én döntésem; csak any- nyit kér - ne reklámozzam az iskolát. Volt olyan tanárom is, aki azt mondta: meg se forduljon a fejemben, hogy ezektől féljek. Az első forduló után voltak negatív reakciók rendesen. De van egy olyan jó tulajdonságom, hogy megnézem, ki mondja. Ha adok a véleményére, elgondolkodom, de ha olyanok mondják, akik számomra senkik, akkor nem érdekel. A második forduló óta inkább gratulálnak az emberek. Integetnek, megszólítanak, dicsérnek, müyen jó, hogy képviselem a magyarokat. Mit gondolsz, meg tudod szólítani pozitív értelemben a szlovák nézőket is? Egy nagy pozitívumom van. A szlovákok körében nem olyan hagyományos a szavalás, mint nálunk. Itt, Komárom környékén nem én vagyok a legjobb szavaló. Sem az első, sem a második, sem a harmadik. De ez az esély most nekem adatott meg. Szerintem a szlovákok nagy szemmel néznek rám, mert meglepő, új dolgokat látnak: komolyból humorosat, egy Fanyűvőt, aki tövestül tépi ki a fákat és megöli a szömyecskét... Szerintem ezért lehetek felfedezés a szlovákoknak. Visszatérve a zsűrire. Kapcsolatban vagytok azon a másfél percen kívül, amikor a kamerák előtt véleményt mondanak a produkcióról? Ha valamit kérdezünk tőlük, akkor válaszolnak. De ezek az úgymond sztárok nem mennek csak úgy oda az egyszerű versenyzőhöz. Egyedül Kraus lépett oda hozzám, annyit mondott, próbáljak nagyon komolyat választani a döntőre, mert az lesz igazán humoros. Színész, lehet, hogy ő így látja, de lehet, hogy a szlovákok nem így látnák. Még gondolkodom, mit viszek a döntőbe. De már kerestetik. Segít valaki? A választásban, a felkészülésben, a nyelvgyakorlásban... A Chalupka-verset egy nagyon jó barátom, amatőr színházi rendező, egyetemi hallgató adta. Ó ezzel kétszer nyert versenyt. A szlovák nyelvvel az a helyzet, hogy jobban figyelek az órákon. Nem a szókincsemmel van a probléma, hanem a ragozással. Amúgy egyre inkább késztetést érzek, hogy megtanuljak rendesen szlovákul. Szeretnék színész lenni. Eddig Pest volt az álmom, de most azt gondolom, inkább Pozsonyba mennék. Persze, ez még messze van. Addig túl kell élni az elsőt, a másodikot, a harmadikot, az érettségit... Ma este van a döntő. Milyen esélyt látsz magad előtt? Avagy egyszerűbben: szeretnéd megnyerni? Az elődöntőben ez nem volt téma, de a döntőben már önzés és nagyravágyás nélkül csak annyit mondhatok - persze. Itt már mindenki nyerni akar. Még akkor is, ha nekem nem ez a lényeg, fontosabb, hogy még egyszer megmutassam, mit tudok. Azt gondolom, van esélyem a győzelemre, ahogy arra is, hogy én kapom a legkevesebb szavazatot. Lehet, hogy a szlovák versenyzők között megoszlanak a szavazatok, de itt vannak a mi magyarjaink, akik lényegében csak rám küldenek sms-t. Már ha küldenek. Ezt nem tudom. A csatornával kötött szerződés tartalmaz kitételeket a további „felhasználásoddal” kapcsolatban? Amennyire tudom, a verseny után szabad ember leszek. Addig olyan szabályok vannak például, hogy nem léphetek ki; szólnom kell, ha valakinek interjút adok; ha a csatorna akar velem forgatni, vagy valahova vinni akarnak, akkor rendelkezésre kell állnom. Azt már tudom, hogy a szüveszteri műsorban ott leszek, pár mondatot kell elmondanom, nagyjából azt, hogy minden szlováknak boldog szilvesztert kívánok. Másról egyelőre nem volt szó. Mondjuk, ha szerepet kínálnának egy sorozatban, azon elgondolkodnék...