Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-28 / 275. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 28. Kultúra 9 Hámori Gabriella februártól Szász János új filmjében, egy brutális szerelmi történetben játszik Ledererné kitömött táskája „Ez az első alkalom, hogy egy igazán romlott nőt játszhatok..." (Kaiser Oltó felvétele) Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című, tavaly bemutatott filmje után ismét forgatni készül Szász János. A történet, amely megihlette, 1925-ben Krúdy Gyulát kisregény megírására késztette. SZABÓ G. LÁSZLÓ A szépasszony félje, vagy hogyan koncolt föl az angol lord lánya egy pesti hentesmestert című remekművet Hámori Gabriella, a gyilkos történet főszereplője is többször elolvasta már, a februárban induló forgatást pedig izgatottan vátja. „Ez az első alkalom, hogy egy igazán romlott nőt játszhatok - lelkendezik. - Annak idején született is egy dal róla: »Ledererné, Ledererné, mi van a táskádban? Kodelkának keze, feje, lába!« Ez az asszony börtönben ült, féijét, kinek eredeti foglalkozása hóhér volt, s állítólag nagyon jól akasztott, kivégezték. Nagy szerelem volt az övéké, ami aztán később apadni látszott. Jött a Horthy-kor- szak, elvették tőlük a státust, és nem mehettek többé a Bohémiába vacsorázni. Kodelka a férj régi iskolatársa volt, aki az akkori helyzetben nemcsak pénzzel dicsekedhetett, hanem egy jól működő vágóhíddal is. Végül ő adott munkát nekik, s ebből lett egy szerelmi háromszög. Kodelka beleszeretett Lederer Gusztávné Schwarz Máriába. Ezerhatszáz oldalnyi perirat, tehát nagyon komoly anyag dokumentálja, hogy ez a gyilkosságba torkolló szerelmi kapcsolat miképpen alakult ki kettőjük között. Ledererné ugyanis beadta a derekát, mert valódi szerelmet kapott a férfitől. A férjével való kapcsolata már nem volt a régi, igazából nem is tudták, miért vannak még együtt. A félj a lép- csőházban cigarettázott, amikor felesége már fent a másik férfival szórakozott. Céljuk az volt, hogy közösen szedjék el a pénzt Kodel- kától. Időközben azonban a szenvedély is megjelent az asszony részéről.” Ahogy a bírósági peren részt vett Krúdy írja: ha valóban boszorkány Ledererné Schwarz Mária, akkor sem a mindennapi boszorkányok közül való. Amikor a haditörvényszéki tárgyalóterembe lépett, dúlt arcvonásai mögött is ott lapult a rejtelem, de a szenvedély is, és így állt meg az ítélőszék előtt, anélkül, hogy bárkit is észrevett volna. Még szepegő férjét sem látta meg, aki megátkozot- tan, könnyeit folyatva üldögélt a közelében. „Brutális szerelemi háromszög - vélekedik Hámori Gabriella. - Egyszerűen felmenthetetlen a nő. Nem az történt, hogy felbujtotta a féijét, hogy ölje meg Kodelkát, hanem közösen határozták el, hogy végeznek vele. Nem lehet tudni, hogy ki irányított kit ebben a házasságban. Csak miután eldöntötték, hogy elteszik őt láb alól, a nő részéről közbeszólt a szenvedély. Ledererné beleszeretett a férfiba, a gyilkosságról viszont már nem tudtak lemondani. Ledererné egy falusi kocsmában dolgozott, amíg a férje marhákat lőtt fejbe a vágóhídon. Mindketten torz lelkű emberek voltak, Kodelka pedig nem vette észre, hogy a csapdájukba sétált. Ó is beleszeretett a nőbe.” Ahogy Krúdy írja: „Az új szavak kárpitja mögött már nem csak az ajtó kulcslyukánál hallgatózó férfi alakja görnyedezik - ha ugyan hinni lehet L. G. vallomásának -, hanem hangosan, mellgomb pat- tantóan nevet Kodelka is, amint tokásan és teli szájjal elmeséli a Tölgyfa utcai konyhán, hogyan dobta ki otthon a régi feleségét. Lépésről lépésre közeledik Schwarz Mária új szavában a kövér ember, aki kézcsókokért ku- nyerál... Látjuk, hogyan bámészkodik el eme kitanult kaszímő furfangos beszédén, amikor tőzsdei papirosok megvételéről folyik közöttük a diskurzus. Látjuk őt a konyhaszéken ülni, amint jó ferencvárosi polgár létére titkon gyönyörködik abban, hogyan haj- ladoztatja dalmosnak is mondható derekát a főhadnagyné a mosó- teknő mellett, és magában bizonyára azt gondolja, hogy mily gusztusos volna olyan fehérneműt viselni, amelyet ennek az asszonynak a ravasz keze mosott ki...” És itt is szerepet kap az ópium, mint Szász János előző filmjében. „Azok a kis rotyogó fazekak, a falon függő bárdok, a fiókban heverő kések mind szövetséges társak voltak ahhoz, hogy a családi életet immár nélkülöző hentesmester végleg elveszítse az eszét. Nem csodálatos, ha az ember most hallgatja Ledéremét, hogy a hentes babonás hittel vette az asszony kezéből az ópiumot, mint jótékony orvosságot, és az is igen megérthetővé válik, hogyan hitte el a derék hentes a borotvavágásról, hogy azt részegségben eltörött pohár okozta a csuklóján... Igen, igen, a legnagyobb bizalommal feküdt le a kanapéra Kodelka Ferenc hadseregliferáns, hisz ott volt a szomszéd szobában az az okos asszony, akinek eddig minden szava olyan igaz volt, mint a szentírás - miközben a proviánt főhadnagy már ment a patronokért.” Hámori Gabriella most játszik először Szász János-filmben, színházban azonban már dolgoztak együtt. Brecht Baaljában Johannát, a szüzet alakította. „Tizennyolc éves voltam, Der- zsi János alakította a címszerepet, aki most a filmben is a partnerem lesz. Emlékezetes előadás marad ez számomra. Johannát megbecs- telenítik a történet során, s mivel nem tud szabadulni a szégyenétől, vízbe fojtja magát. Édesapám is látta az előadást, s ennek köszönhetően színházban azóta sem néz meg soha. Ledererné szerepében, remélem, látni fog majd.” Dúdoló című legújabb albumát mutatta be a Kicsi Hang a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Versek két hangra és néhány hangszerre MISLAY EDIT Két hang. Néhány hangszer. Gitár, furulya, egyebek. Versek. József Attila, Weöres Sándor, Francois Villon, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula, Beney Zsuzsa. De hazaiak is, Istvánok: Bettes, Z. Németh. A vers ugyan már maga egyfajta zene, ám valódi dallamba öltöztetve új színt kap. Másfajta dimenzióval bővül. A zenétől mintha a vers (remek) ek is új arcukat mutatnák. Mintha könnyebben fednék fel titkukat. Mintha minden szavuk, minden soruk még jobban felizzana. Mintha minden zenébe öltöztetett verssel egy-egy csillagszóró gyulladna meg. Egyszerű kis szikrák, mégsem tudjuk levenni róla a szemünket, míg el nem alszik. Jólesik néznünk. És talán magunk sem értjük, miért lesz hirtelen jobb a kedvünk. Megmagyarázhatatlan derű árad szét bennünk. Nem kell hozzá más, csak egy kis - szívet-lelket „helyrerázó” - hétköznapi varázslat. S persze két hang. Éterien tisztán, kis üvegharangként szól az egyik, bársonyosan zeng a másik. Külön-külön és együtt is balzsam a fülnek. Kicsi Hang. Borbély Katalin és Menyhárt József. Nincs körülöttük nagy felhajtás, nem a csapból is folyó sztárok, de hogy a Kicsi Hangnak híre és neve van, sót lelkes közönsége, rajongótábora, azt a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében november 25-én tartott (Emmer Péterrel, a kiváló gitárossal „megerősített”) lemezbemutató koncertje is bizonyította. A 2003-as Egyszerű ez és a 2006-ban megjelent Ki viszi át? című CD-jük után a közelmúltban jelent meg ugyanis harmadik albumuk, a Dúdoló. Garantáltan jótékony hatású. Napi fogyasztásra ajánlott. Eddig ismeretien film Babitsról Szekszárd. Megújult, interaktív kiállítással várja a látogatókat a költő születésének 125. évfordulója alkalmából szerdától a szekszárdi Babits Mihály Emlékház, ahol egy eddig ismeretlen, 1936-ban készült amatőr filmet is láthat Babitsról és családjáról a közönség. A költő szülőházából 1983-ban kialakított múzeum első szintje csaknem változatlanul őrzi a 19. század hangulatát. Az emeleten új kiállítást hoztak létre, amely új tárgyakkal, fotókkal, információval, modem technikával Babits életét, szekszárdi kötődéseit mutatja be a Halálfiai című, önéletrajzi regényéhez kapcsolódva. A látogatók vetített képeken láthatnak családi fotókat, és verseket is hallgathatnak, (mti) PENGE ha kiborul a táska... A köz köztünk van - mondhatnánk. Mizser Attila legújabb verseskötetében visszatérnek a szerző 2003-ban megjelent szakmai gyakorlat külföldön című kötete versnyelvének poétikai kérdései és ötletei, ugyanakkor jelen könyv esetében még inkább központi helyet kap a Urai beszéd köztes tereinek és határainak a feltérképezése és játékba hozása. A három ciklusba tagolódó verseket tekinthetjük egyfajta újszerű poétikai beszédforma megteremtése kísérletének. A klasszikus versbeszéd eszközeként a kötött formájú költemények jellegzetes formáját, a szonettet, ötvözi a szerző egy szabadabb, széttört, Parti Nagy Lajos költészetére emlékeztető versnyelvvel, ami több esetben a populáris nyelv regisztereit is aktiválja. Példaként idézhetjük itt az avítt szonett című versből a következő sorokat: „hogy nincs nincsen a telefon kinyomva / ki gondolná hogy én voltam idolja / nincs verdám mi teper terepen”, szintén kiemelhető a zsúrlódásokkövetkező részlete: „kedvesim kik hisztek még a zsúrban / délután fekve majszoltok csokit / ernyedten bőn bénává lazultan / olvastok épp vagy képzeltek sztorit // alattatok a jólfésült flaszter / mára már nem fortyog flancos fitt / fölötte meg egy falat falanszter // lám-lám lassan csak a nyál flörtöl itt”. A fenti versrészletekből érzékelhető - mint ahogy a kötet számos verse esetében is tapasztalhatjuk - a visszatérő alliteráció, a szókezdő hangok ismétlődő össze- csengése. Mizser kötete esetében ezt természetesen felfoghatjuk úgy is, mint a klasszikus versnyelvjól ismert ritmizáló, a költemények dallamosságát megteremtő eszközét, miközben mégis mindvégig érvényben marad a másik tendencia is, ami a versbeszéd és a versnyelv meg- és széttörésére irányul, disszonanciát teremt és zajt, miáltal előtérbe kerülhetnek a részek, illetve az azok közötti teret kitöltő rés és köz. A kötet első ciklusát képező b. vágány versbeszédében épp ez a széttöredezettség tűnik meghatározónak. Mintha nagyobb hangsúllyal kapnának helyet itt a „köz” és a „rés”, mint a következő két ciklus verseiben - ahol viszont egyértelműen gördülékenyebben épülnek be a költemények szerkezetébe -, ezzel mintegy előrebo- csátódik e beszédmód problematikája is. Azonban vitatható e szerkesztési megoldás, hiszen az első ciklusban használt versnyelv több esetben a már-már unalomig hajszolt széttöredezettségig fokozódik (pl. lassan kinyílt, maradék, zamat, koordináta és az érés című versek). Olykor, bizonyos értelemben érződik a póz és a visszafogottság erőltetettsége, ami mintha a mondanivaló valamiféle homályba sodró elrejtésére törekedne a lecsupaszított és sivár költői beszéd használata révén, ami egyrészt az említett eszközök öncélú használatának kérdését implikálják, másrészt pedig nehezen nevezhetők olvasóbarátnak. Ilyen értelemben véleményem szerint ezekben a versekben mutatkoznak meg ennek a költészetnek a határai. A kötet további ciklusai, a sáv és a napszak költeményeinek versnyelve egyértelműen túllép ezen a ponton, bennük sokkal inkább működőképesnek tekinthető e megszakításos lírai nyelv alkalmazása, hiszen egyensúlyban marad e versek / „szövetében” az egymást megszakító beszéd és a „nincsenek szavak” (egy meg nem írt vers éjszakája)I, miközben gazdag és érdekfeszítő olvasatok lehetőségét teremtik meg. Mindemellett fontos helyet kap az itt olvasható versekben a rések és részek perspektívája, a találkozási pontjaik és a köztük, illetve a közök között létrejövő átjárások, amire több versben is olvashatunk egyfajta önreflektív értelmezést: „a részek közötti rés hazug / ha a csavart nem látod bevéded / ösztönösen csak a zajra futsz” (napszak) vagy a résvét című versben: „résen van és rését vájik / rásegíti a másikát / s ha annak társa elázik // ráhagyja legyen már szokás / az mondaná nohát / a két lám egybeállt”. Mizser Attila: Köz. Kalli- gram, Pozsony, 2008. Értékelés: •••••••OOO (Szitás Zoltán felvétele A Kicsi Hang: Borbély Katalin és AAenyhárt József
