Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-05 / 256. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 5. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ THE NEW YORKT1MES Nem fűz nagy reményeket a G20-csoport november 15-i washingtoni pénzügyi válságértekezletéhez a The New York Times, amely „béna kacsa csúcsnak” nevezte a tanácskozást. Siker lehet, ha a találkozó résztvevői meg tudnak állapodni az együttműködésről. George Bush amerikai elnök ugyanis két hónappal hivatali mandátumának lejárta előtt nem lesz abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjon a világnak, már csak azért sem, mertazEgyesültÁl- lamok erősen eladósodott, olajfüggő és tőle indultak ki a pénzügyi zavarok - állapította meg a liberális lap. (mti) Ötvenkét éve, 1956. november 4-én hajnalban hangzott el Nagy Imre beszéde Szó sem volt ígéretről Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira és a szovjet megszállás kezdetére emlékeztek tegnap Magyarországon a nemzeti gyásznap alkalmából. MT1-ÖSSZEF0GLALÓ Mindenki leróhatta tiszteletét 1956 hősei előtt a Hősök terén felállított térinstallációnál, az emlékmű feketébe burkolt központi oszlopánál. A közjogi méltóságok katonai tiszteletadással emlékeztek a mártírokra az ünnepségen, amelyen az '56-os szervezetek, a magyarországi egyházak és a diplomáciai testületek képviselői is részt vettek. Nagy Imre mártír miniszterelnök szovjet megszállás elleni rádióbeszéde évfordulóján tartott megemlékezést a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete rendezte. Az 1956-ban elesett hősi halottak és áldozatok tiszteletére felállított emlékműnél rendezték a koszorúzást a 21-es Parcella Emlékmű Alapítvány, az '56-os Kegyeleti Bizottság és az Erdély Művészetéért Alapítvány szervezésében ä Fiumei úti Nemzeti Sírkert 21-es parcellájában. Az 1956-os ünnepségsorozat zárásaként este hatkor ldaludt a forradalom lángj a a Kossuth téren. 1956. november 4-én a szovjet csapatok hajnalban bevonultak Budapestre a szélvihar-hadművelet keretében, és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. A szovjet támadás hírére Nagy Imre családjával és a hozzá közel álló politikai körrel november 4-én menedékjogot kapott a jugoszláv nagykövetségen, ahonnan november 22-én a szovjet titkosszolgálat segítségével tőrbe csalták, és a romániai Snagovba hurcolták. Ötvenkét éve, 1956. november 4-én hajnalban hangzott el Nagy Imre beszéde, amelyben bejelentette: a szovjet csapatok támadást indítottak Budapest ellen, hogy megdönt- sék a törvényes kormányt. Az évforduló alkalmából a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete tegnap megemlékezést tartott a fővárosban, a néhai miniszterelnöknek menedéket adó akkori jugoszláv, mai szerb nagykövetségen, Szerbia nagyköveténekjelenlétében. Az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán álló épület falán két éve helyezték el azt a szerb és magyar nyelvű emléktáblát, melyen felidézték az 1956 novemberében történteket. Eszerint november 4-e és 22-e között a Jugoszláv Föderatív Nép- köztársaság Nagykövetségén lelt menedéket Nagy Imre és több közeli munkatársa, köztük Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Vásárhelyi Miklós. A megemlékezésen elhelyezték a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének koszorúját. Az eseményen Dejan Sahovic nagykövet mellett megjelentek Nagy Imre egykori munkatársainak gyerekei is, köztük Donáth Ferenc, Vásárhelyi Mária és Vásárhelyi Júlia. Donáth Ferenc, a társaság budapesti szervezetének elnöke az MTI-nek felidézte a nagy- követségen 1956 novemberében történt eseményeket. Elmondta, hogy a hozzátartozókkal és a közeli munkatársakkal 42-en éltek menekültként az épületben, ahol a nagykövetség dolgozói mindent megtettek az ellátásukért. Az épületet szovjet csapatok vették körbe, és a beköltözés másnapján, november 5-én egy célzott lövéssel megölték Milenko Milova- nov követségi attasét. Donáth Ferenc szerint a jugoszláv diplomatát feltehetőleg azért lőtték le a Hősök terére néző ablakban, mert a bajszos férfi távolról hasonlított Nagy Imrére; a golyót valójában a magyar miniszterelnöknek szánhatták. A szervezet elnöke hozzátette: Nagy Imréék azért hagyták el november 22-én a nagykövetséget, mert Kádár János írásban, „menlevélben” garantálta a szabad távozást és a bántatlanságot. A követségre értük küldött autóbuszon egy szovjet katonai vezető is ott volt, ezért a jugoszláv nagykövet felajánlotta Nagy Imrééknek, hogy visszatérhetnek a diplomáciaüag védett épületbe, ők azonban bíztak Kádár János ígéretében, és önként szálltak be ajárműbe. Az autóbuszra jugoszláv újságírók is felszállhattak, őket azonban a közeli Bajza utca sarkán „kidobták” a járműből, ekkor vált világossá, hogy itt már ígéretről szó sincs - mondta el Donáth Ferenc. Azt hangoztatta: a Nagy Imre ellen indított későbbi koncepciós perben szereplő váddal szemben valójában „Kádár János csinált puccsot”, és az ő kormánya volt illegitim. Utalt arra, hogy Kádár János nem sokkal Nagy Imre rádióbeszéde után a szolnoki rádióban jelentette be a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakítását. Nagy Imre beolvassa beszédét (SITA/AP-felvétel) JEGYZET Egy tenyér ha csattan JUHÁSZ KATALIN MegérkeztünkvolnaEurópába? Vagy csakbonyolódott a helyzetünk? Úgy tűnik, atörvényhozók semtudjákeldönteni, örüljenek-e a gyermekjogvédelmi törvény módosításának, vagy sem. Januártól hivatalosan is tilos lesz a gyer- mekektestifenyítése.Azelsőnyi- latkozóksiettekmegjegyezni, hogy nem acsaládokéletébe akar- nakbeavatkozni, hanem a nevelő- intézetekben cseperedő gyerekek jogait igyekeznekvédeni, illetve a verekedős tanárokat próbálják megfékezni. Nyűt titok, hogy az iskolákban és főleg az árvaházakban még mindiganyakleves a leggyorsabb, leghatékonyabb fegyelmezési módszer. Nyilván senki nem merne most anonim felmérést végezni a pedagógusok, nevelőkkörében annakmegállapításra, hány százalékuk örül az új törvénynek, illetve hányán alkalmaznak tózárólag erőszakmentes fegyelmezési módszereket. Arra is kíváncsi lennék, tervez-e az oktatási tárca továbbképzéseket a leterhelt, ingerlékeny és türelmetlen tanerőknek az „al- tematívmódszerek” elsajátítása érdekében. Bárvalószínű, hogy azokapedagógusok, akikvissza- sújáka,jólbevált” fegyelmezési módszereket, nem iratkoznának be ilyen képzésre. Pedigbármiféle erőszak, legyen az csupán egy pofon, maradandóankárosíthatja a gyereket: szorongásos tüneteket, depressziót, memóriazavarokat, agresszívviselkedéstokozhat. Ezzelszembenatudatos fegyelmezés megszabja a gyermeknek a határokat, megtanítja a társadalmi normák, szokásokbetartásáraés mindezt úgy, hogy közben építi a gyerekönbizalmát és önállóságát. Ezt azonban a pedagógusoknak is megkell tanítani, nincsmese, áldozni kell a fejtágításra. Annál is inkább mivel pszichológusoksze- rintaszidás,káromkodás, elszigetelés, elutasítás, lebecsülés is befolyásolja a gyerekpszichikai fejlődését. Egy UNICEF-felmérés szerint az európai gyerekek fele azt ál- lítj a, rendszeresen elszenvedi a felsorolt „nevelési módszerek” egyi- két-másikát. Bárcsaktévednék, de azt hiszem, szép kis káosz kereke- dikebből (is) januártól, mert hiszen a rakoncátlannebulókköré- ben hamar el fog teijedni, hogy mi- csodajogaikletteknekik, hogy a tanár többé nem emelhet kezet rájuk, hogy mindenértfeljelenthetik őt, azaz januártól kedvükre rosszalkodhatnak. Az a pedagógus pedig, akinekmás nevelési eszköz nincs akezében, maradéktekinté- lyét is elveszíti, és a suliban elsza- badulapokol. így természetesen azokatanerőkis rosszuljárhatnak, akiknek van affinitásuk a probléma iránt, és tényleg szeretnének valamit tenni az európaiság érdekében. Fontos lenne, hogy választ kapjanakkérdéseikre, megoszt- hassákgondjaikat, illetve visszajelzéseket kapjanakegy szakmai közösségtől arra vonatkozóan, vajon jó irányba haladnak-e. Mivel a gyerek ideje nagy részét az iskolában tölti, a pedagógusnakjó esélye van arra, hogy bizalmi kapcsolatot alakítson ki a diákokkal. Erre azonbankevesen képesek. Mondom, bárcsakté- vednék..! KOMMENTÁR Gyűlölet a négyzeten MOLNÁR NORBERT A Budaházy György nevezetű operettfasiszta tegnapelőtt este Budapesten a szlovák nagykövetség előtt azt mondta, őt nem zavarj a az égő szlovák zászló, sőt, tőle akár a nagykövetség épülete is éghetne. Ugyanez a Budaházy Magyarországon évek óta autóborogatást, néha MTV székháztámadást szervez, s ebből jól él. Ugyanez a Budaházy szombaton Dunaszerdahelyen ott volt a DAC-Slovan mérkőzésen, és valószínűleg nem azért jött, hogy focit nézzen, hanem hogy valami történjen. Budaházy a frusztrált gyűlölethorda tagjaként érkezett, s ment hazafelé, valószínűleg útközben lefestette a pilisszentkereszti Mlynky táblát, aztán megmutatta magát a szlovák nagykövetség előtt, majd este hátradőlve a fotelben megnézte magát a tévében, s elégedetten morzsolta a mogyorót. Buli van! Az a hordát nem érdekli, mit hagyott itt maga után, s mit üzen primitív magatartásával ide, Szlovákiába. Nem érdekli őt, hogy a szlovákiai magyarok számára lassan élhetetlenné válik ez az ország, s ehhez ő is hozzájárul. De miért is érdekelné ez ezt az üresfejű bandát, ha a felelős szlovák politikusokat sem érdekli, hogy ebben az országban már egyáltalán nem jó szlovákiai magyarnak lénni. Mert azt, amit Budaházy és ezres bandája szabadidejében tesz, Szlovákiában kormányszinten teszik munkaidőben. 1989 óta nem volt kitéve ennyi támadásnak a szlovákiai magyarság - még az átkos mečiari időszakban sem. Robert Fico, Ján Slota és Ivan Gašparovič karöltve masírozik a gyűlölet és a megfélemlítés útján; primitív erődemonstráció folyik itt a részükről - saját állampolgáraik ellen. A szombati DAC-Slovan meccsen történtek egyértelművé tették: a hatalom különbséget tesz szlovák és magyar között. Míg a szlovákok petárdákat és görögtüzeket dobálhatnak a rendőrökre következmények nélkül, a magyarok részéről elegendő néhány verbális megnyilvánulás ahhoz, hogy szétverje őket a gyűlölettől fűtött rendőrhorda. A kormány díszminiszterei pedig ezt még meg is köszönik a dolgos rendőrmunkásoknak. A világhálón fellelhető felvételek egyértelműen bizonyítják: a rendőrattak előtt semmi tett- legesség nem történt. Bár a rendőrség állítja, az ő felvételeikről majd bebizonyosodik, hogy jogos volt a támadás. De akkor miért nem hozzák nyilvánosságra a felvételeket? Mert nem annyira egyértelműek? Meg kell még őket egy kicsit buherálni, hogy az igazukat bizonyítsák? Vannak már tapasztalataink ilyesmivel: a Maiina Hedvig ellen felhozott bizonyítékok sorra dőlnek meg, pedig milyen magabiztosnak tűnt a miniszterelnök és a belügyminiszter azon a 2006-os sajtótájékoztatón, a fene hitte volna, hogy szemrebbenés nélkül hazudnak. A 92-es Slovan-Fradi után sem bizonyította senki, hogy jogosan verték szét a magyar szurkolókat, most sem fogja. Elég a támadáshoz annyit mondani: magyar csür- he. Közben pedig éppen a demokrácia hullik darabokra, de ezt a szlovákok egyelőre nem veszik észre, mert a kormány által kieresztett „magyarköd” rontja a látási viszonyokat. Csak felszáll egyszer. De ehhez az kéne, hogy Slotának, Budaházynak, Ficónak, Toroczkaynak, Čaplovičnak, Tomcatnek, Gašparovičnak, Kaliňáknak és a többi hasonszőrűnek ne legyenek partnerei. Tudjuk, ez kábé olyan kívánság, mint amikor a Miss World azt kívánja: legyen béke a Földön! Szarvashibák CZAJL1K KATALIN Ezt nevezik pechnek. A Magyar Koalíció Pártja sajtótájékoztatón tiltakozik Dušan Čaplovič kijelentése ellen, amely szerint Szlovákiában nem fordul elő, hogy magyar nyelvű helységnévtáblákat rongáljanak meg. Bizonyítékul bemutatják Lekér összefirkált helységnévtábláját, felszólítva a belügyminisztert, vizsgáltassa ki az ügyet. Másnap kiderül, szó sincs szlovák nacionalizmusról, ezt a táblát nagy valószínűséggel a helyiek festik le rendszeresen, mert nem értenek egyet a korábbi faluösszevonást követő elnevezéssel. A belügyminiszter pedig hazugnak nevezi Csákyt és azzal vádolja meg, hogy minden alkalmat kihasznál a nemzetiségi gyűlöletszításra. Ezt nevezik pechnek. Az MKP ugyanis körülbelül harminc más „példát” is bemutathatott volna Čaplovič állításának cáfolására, ahol az indítékok egyértelműek. Még mosolyoghatnánk is az eseten, ha a párt nem a saját szavahihetőségét játszotta volna el éppen, és mindazokét, akik állítják: igenis hétköznapiak a megrongált magyar helységnévtáblák Dél-Szlovákiában. Ebben az esetben azonban nem csupán amatőrizmusról van szó, hanem rendkívüli felelőtlenségről is. Aki kezébe adta Csákynak a szóban forgó képet, minimum megtehette volna, hogy felhívja a lekéri polgármestert és tájékozódik az ügy körülményeiről, amint azt megtették a belügyminisztérium illetékesei. Ezek után hiába fogjuk magyarázni bárkinek, hogy ez a történet egyedi, s hogy az ügyek túlnyomó többségében egyértelmű magyarellenes megnyilvánulásokról van szó. Ettől függetlenül persze botrányos, hogy a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes hasonló kijelentéseket ereszt meg. Čaplovičnak tisztában kell lennie azzal, hogy a dél-szlovákiaiak pontosan tudják, mi a helyzet helységnévtáhla-ügyben, így azt is, hogy az állítása nincs összhangban a valósággal. Hogy mégis ilyeneket mond, csak arról tanúskodik, hogy a 10 százaléknyi szlovákiai magyar véleménye, érzelmei és legfőképpen szavazata kívül esik a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes érdeklődésének rádiuszán. Ami számít, az a szlovák és a külföldi közvélemény. Ajelenlegi helyzetben, amikor a szlovák kormány részéről „magyarügyben” teljességgel hiányzik a jóakarat, az empátia s a megegyezni akarás, sokkal nagyobb az MKP felelőssége, hogy olyan érvekkel álljon elő, amelyek megkérdőjelezhetetlenek. Amint ugyanis az argumentáció egyetlen részletéről kiderül, hogy hibás, romba dől a teljes állítás. Ha tehát az önmagát gyakran a szlovákiai magyar érdekek egyetlen védelmezőjének kikiáltó MKP ilyen kaliberű melléfogásokkal szórakoztat bennünket, annak nagyon súlyos következményei lehetnek a szlovákiai magyarokjogállására. _________, \iA___ _____'—______________________________________- Ahogy a növények éltetője a víz, a nemzetiségi ellentéteké a politikusok ostoba kijelentései. (Peter Gossányi karikatúrája)
