Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-26 / 273. szám, szerda

Szülőföldünk 29 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 26. A kormány tervei szerint legkorábban öt év múlva épülhet autóút Szlovákia déli részén - s még az is sok kívánnivalót hagy maga után Dél-Szlovákia, a mostohagyerek A Dunaszerdahely-Pozsony vonalon egyszerűen nem lehet közlekedni (Miroslava Cibulková felvétele) Miközben azon meditálok, büszke legyek-e Szlovákiá­ra, vagy sem (egy idei fel­mérés szerint a szlovákiai magyarok hetven százalé­ka úgy nyilatkozott, hogy büszke), az autóbusz csiga- lassúsággal araszolgat a fővárosból a Somorja-Du- naszerdahely-Komárom vonalon. KÖVESDl KÁROLY Rekkenő hőség tombol, vagy csikorgó hideg kínozza a tájat, egykutya, az autóbusz csak po- roszkál. Néha úgy érzi az ember, mintha lovas kocsin ülne, úgy, mint mondjuk két évszázaddal ez­előtt. A pozsonyi autóbusz-pálya­udvartól Pozsonypüspökiig sze­maforok gátolják a haladást, a vá­roson túl, Csölle (Rovinka) és Dé- nesd (Dunajská Lužná) felé sem jobb a helyzet. Mégsem leszek büszke, döntöm el, hiszen mérges vagyok, és a düh nem fér össze a dagadó kebellel. Ezen a vonalon egyszerűen nem lehet közlekedni. Tudja ezt min­den csallóközi őslakos, de azok is, akik a nagy építkezési és költözési hullámot meglovagolva pár éve vagy mostanában tették át lakhe­lyüket a közelben épülő, gomba­mód szaporodó házrengetegek va­lamelyikébe, tudva a főváros kö­zelségét és remélve a csöndes, vi­déki életformát. Bár ezek a ház­rengetegek első látásra ijesztően zsúfoltak, az invázió tovább tart. Pedig a kiköltözők nem biztos, hogy erre számítottak. Miközben a körmüket rágják az autóban, el­nézhetik az óriásplakátokat, ame­lyek azt hirdetik, vegyen házat vagy telket a környéken, tízperc­nyire a fővárostól. Az a tíz perc va­lójában csak Somorjáról egy órát jelent, rosszabb esetben másfelet, Dunaszerdahely környékéről még többet. Reggel a fővárosba, este hazafelé. Egy reklámügynökség felmérései szerint ezen a vonalon naponta több mint hatvanezer gépkocsi halad át, és becslések szerint ez a szám évente mintegy tízezerrel növekszik. A magyaroknak nem jár út? Ez azonban az éremnek csak az egyik, bár nagyon is látható és utálható oldala. A közlekedés ke­servei, lassúsága mellett van egy másik szempont: a szlovákiai ma­gyarság boldogulása (nyugodtan mondhatunk felzárkózást, mert a lemaradás kézzelfogható) nagy­mértékben függ a déli országrész infrastruktúráj ának kiépülésétől. Magyarán: az autópályák és autó­utak lététől. Hiszen nem várható nagyobb befektető, külföldi tőke oda, ahol kátyús, kacskaringós utakon kell zötykölődni. A vasúti forgalom az egész kontinensen le­épült, mindenki kamionnal fuva­roz. Érdemes megnézni e tekintet­ben, hogy a multinacionális áru­házláncok és cégek logisztikai központjainak döntő többsége hol helyezkedik el, illetve hova tele­pült a külföldi tőke az elmúlt évek­ben. Nem nehéz kitalálni, hogy nem a legdélebbi régiókba. Budapesten keresztül Kassára? Az útépítési tervek riasztóak. Az R7-esként ismert, Pozsonyt Kassá­val összekötő autóút ugyanis Nyit- rától a Garam mentén fog haladni, és Losoncon, Rimaszombaton, Rozsnyón keresztül éri el Kassát. A Losoncnál erre kapcsolódó R2-es gyorsforgalmi út Pozsonytól Du- naszerdahelyig vezetne, ahol egy kanyarral Érsekújvár és Kolta felé venné az irányt, vagyis kikerülné a nagyobb dél-szlovákiai települé­seket (Gúta, Nagymegyer, Ógyal- la, Komárom, Párkány stb.). Az R7-es a tervek szerint ráadásul he­lyenként az R2-essel párhuzamo­san, attól alig 30-35 kilométernyi­re fog haladni, Komáromtól és Párkánytól közel félszáz kilomé­ternyire. Egyetlen terv sem számol azzal, hogy a nagy forgalmú Duna- hidakat (Medve, Komárom, Pár­kány) érintené. Sokatmondó adat, hogy hány autópálya-átkelő lesz a szomszédos országok felé. Cseh­ország: 4, Lengyelország: 3, Uk­rajna: 1, Ausztria: 1, Magyaror­szág: 3 (ha valaha megépül). A ha­tárhosszt tekintve több mint sze­met szúró, hogy míg pl. a szlovák-lengyel határon 182 km- nyi szakaszra jut egy sztráda-átke­lő, addig a szlovák-magyar hatá­ron 223 km-re. Már ma sem számít ritkaságnak (különösen az MO-ás épülése óta), hogy valaki Kassára utazván Bu­dapesten keresztül autózik. Valószínűnek látszik, hogy a ma­gyarországi Ml-es, Mll-es (Budapest-Esztergom) és M3-as autópálya hamarabb éri el Komá­romot, Párkányt illetve Királyhel- mecet, mint bármelyik szlovákiai gyorsforgalmi út. A politikai szán­dék tehát világosnak tűnik. Holott ez nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Lehet, a szlovák kormány- politikában az a fóbia munkálko­dik, hogy egyszer elszakad az or­szág déli területe? Hogy fölösleges a „politikailag ingatag” területek­be invesztálni? Hiába hangoztatja mind a szlovákiai magyar képvise­let, mind a magyar kormányfő, hogy Szlovákia integritását tiszte­letben tartja, a szlovák-magyar fe­szültségszítás árnyékában a Fico- kormány továbbra is túsznak te­kinti a szlovákiai magyarokat, nem pedig az ország polgárainak (akiket ugyanolyan jogok és lehe­tőségek illemek meg, mint a többi­eket). Erről árulkodik az Ipoly-hi- dak sorsa is, amelyek csak nem bírnak megépülni, holott valami­kor közel háromtucatnyi híd ívelt át a folyón. A pozsony-kassai gyorsforgalmi út megépítéséért idén áprilisban Simon Zsolt MKP-s képviselő aláírásgyűjtést kezdett, amihez polgárok tízezrei mellett a dél­szlovákiai polgármesterek (a so- morjai, dunaszerdahelyi, gútai, ér­sekújvári, zselízi, ipolysági, tornai­jai és mások) nagy része csatlako­zott. Aláírta Dénesd polgármeste­re, Ladislav Cingel is, aki szinte két­ségbeesetten figyeli, hogyan dugul el Pozsony felé a verőér, az egyetlen főút. A közlekedési minisztérium azonban nem rejti véka alá, hogy a kormány prioritása a Dl-es autópá­lya megépítése 2010-ig (még leg­alább 140 km hiányzik), s az R7-es legfeljebb2013-bankerülhetsorra. így aztán a déli régiók polgárainak nem marad más, mint a napi dü­höngés. Ha a gépkocsik számának évi tízezerrel való növekedésére gondolunk, egyszerű kiszámolni, hogy 2013-ban kábé 110 ezer jár­gány fog tülekedni Dunaszerda­hely, Komárom felé, miközben a fővárosból minden irányban si­mán, nagyobb fennakadás nélkül ki lehet jutni. Sokan, sokszor hangoz­tatják, hogy egy-egy leszakadt ré­gió csak kormányzati politikával képes felzárkózni. Napjaink politi­kai folklórját látva igencsak kérdé­ses, mikor születik meg ilyen szán­dék. A fenti sorok írásakor jött a bol­dogító hír, hogy a szlovák kormány Komáromban tartott kihelyezett ülésén elhatározta, támogatja egy gyorsforgalmi út megépítését, amely Pozsonyt és Komáromot kötné össze, illetve a szlovák fővá­rost Magyarországgal, Nyitrán ke­resztül. Ráadásul Komáromot megajándékozná egy északi kerü- lőúttal, hogy tehermentesítse a vá­ros központját. Mielőtt pezsgőt bontanánk, azért csak fel kell tenni a kérdést: mikor és hogyan valósul meg ez a hirtelen ötlet, s csak nem az R7-es út rovására lett kitalálva? Láttunk már karón varjút... NEMZETI Uľ'-TORTENELEM Az első világháború után megalakult Csehszlovák Köz­társaságban először 1935-ben merült fel az elképzelés, hogy az ország két végét összekötő, kelet-nyugati autópálya épül­jön. Három alternatíva ver­senyzett egymással. Az elsőt a Cseh Regionális Központ (ČSRU) dolgozta ki 1935-ben. Eszerint a Chebből Kassára ve­zető „nemzeti út” északon lé­pett volna szlovák földre, és Besztercebányán keresztül ha­ladt volna Kassa felé. A másik alternatíva két, egymással pár­huzamosan futó sztráda terve volt, amelyet brünni közlekedé­si szakemberek dolgoztak ki. Mindkét vonal Chebből vezetett volna Kassára, ahonnan egy vonal folytatódott volna Kár­pátaljára. Az északi ágat Zsol­nán keresztül tervezték, a „déli” pedig Nagyszombatot és Besz­tercebányát érintette volna. A nagyvonalú terv kétezer kilo­méter autópálya megépítésével számolt. A harmadik javaslatot 1937-ben Jan Baťa vállalkozó dolgozta ki. Az ő elképzelésé­ben is Zsolnán keresztül veze­tett volna az autópálya, majd Eperjesen keresztül folytatódott volna Románia, illetve a Fekete­tenger felé. 1938-ban meg is alakult az Autópályaépítés Főigazgatósá­ga (Generálni ŕeditelství stavby dálnic), a történelem azonban közbeszólt, és minden tervet el­törölt. Egy év múlva megszűnt Csehszlovákia, és a független Szlovák Állam fennállásának rövid, hatéves időszaka alatt nem foglalkozott ezzel a kér­déssel. 1945-ben újra elővették a régi terveket, ám a Beneš el­nök által szorgalmazott építési programban már a Szovjetunió úthálózatához való kapcsolódás volt a prioritás. Ez sem valósult meg, mert 1950-ben leállították az autópálya-építést Csehszlo­vákiában. Előrelépés csak ti­zenhat év múlva történt, amikor a csehszlovák kormány ismét elhatározta a program beindítá­sát. Ekkor már - igaz, meglehe­tősen lassan - épülni kezdtek az első szakaszok. Az igazi áttörést a föderáció hozta meg: 1969-ben kezdtek hozzá a Brünn-Pozsony autópá­lya építéséhez, amelyet 1980-ban adtak át a forgalom­nak. Szlovákiának ettől kezdve van egy rövid autópályaszaka­sza. 1989-ben néhány rövid szakaszt adnak át Eperjes és Kassa között, valamint a Tátra alatt. Szlovákiában az 1993-as megalakulásakor 193 kilomé­ternyi autópálya volt. A Mečiar- kormány hatalomra kerülésekor az autópályák sorsa ismét nem­zeti kérdéssé vált, és felgyorsult az építkezés. 1998-ban a Dzu- rinda-kormány 2002-ig felfüg­gesztette az építést, amely csak három év múlva gyorsult fel is­mét, amikor megalakult a Nem­zeti Autópálya Társaság (Ná­rodná diaľničná spoločnosť). Szlovákiában tehát lényegé­ben az egész csehszlovák és szlovák államiság évtizedeiben született tervek egyike sem számolt azzal, hogy a magyar vidékeken keresztül is haladjon autópálya vagy gyorsforgalmi út. (kövi) Itt nyugszik Esterházy Karolina, Franz Schubert tanítványa, beteljesületlen szerelmének tárgya, kinek számtalan szerzeményét ajánlotta a zeneszerző A kripta egy a hatvanas években készült felvételen (Képarchívum) Megújulhat a zselízi Esterházy-kripta ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Zselíz. Százezer koronát (3319 €) kap a helyi katolikus egyház- község a kulturális tárcától az Es­terházy-kripta restaurálási terve­inek elkészítésére. A pályázaton elnyert pénzt a műemlék jelenle­gi állapotának felmérésére kell fordítani. Két restaurátor, a zselí­zi Mézes Árpád és a komáromi Csütörtöki András végzi el ezt a munkát. A műemlékvédelmi hivatal ál­tal jóváhagyott restaurátori terv elengedhetetlen feltétele a felújí­tási munkálatoknak. A kutatás két hónapot vesz igénybe. Pavel Pol­ka alpolgármester figyelmeztette másfél évvel ezelőtt képviselőtár­sait és a város vezetését, hogy fog­lalkozni kell a nagyon rossz álla­potban lévő értékes sírbolttal. Polka kifejtette, az 1790-es évek­ben épült kripta az Esterházy-csa- lád és Franz Schubert tisztelői számára is kultikus helynek szá­mít. Itt nyugszik Esterházy Karo­lina, a zeneszerző tanítványa, be­teljesületlen szerelmének tárgya, kinek számtalan szerzeményét ajánlotta a mester. Japántól Hol­landiáig sok országból érkeznek zenerajongó turisták, hogy leró­ják tiszteletüket. A városi hivatal munkatársai nekikezdtek egy pro­jekt kidolgozásának, de időköz­ben kiderült, hogy az ingatlan a katolikus egyházközség tulajdo­nában van, és az önkormányzat nem pályázhat más vagyonának felújítására. Galgóczi Rudolf es­peres szerint is nagyon fontos, hogy erősítsék a zselíziek lokál­patriotizmusát, ezért szívesen együttműködtek a várossal, örül­nek, hogy sikerrel jártak. Magára a felújításra viszont csak akkor tudnak pályázni, ha az önkor­mányzat vállalja a szükséges ön­részt. A projekthez 8000 koroná­val (266 €) kell hozzájárulnia a pályázónak. A lelkész kifejtette, minden fillér számít, ezt a kiadást is nehéz volt megindokolni, hi­szen szűkösek az anyagi lehetősé­geik. Számukra most sokkal lé­nyegesebb a Szent Jakab-temp- lom felújítása, melyre becslések szerint legalább 15 millió koroná­ra (497 909 €) lenne szükség. Fontossági sorrendet kellett felál­lítani, ebben pedig a templom re­noválása szerepel első helyen. Galgóczi hangsúlyozta, az egyház a temetőt sem igényelte vissza, mert nem tudná fenntartani. Vé­leménye szerint a sírbolt esetleges eladása lenne a megoldás, mert jelenleg inkább csak gondot je­lent, minden értéke ellenére teher ez az épület. A műemlékvédelmi hivatal szerint az értékesítésnek nincs akadálya. A várossal közö­sen kell eldönteni, melyek legye­nek a további lépések, (fin) Raktárnak használták A különleges formájú, kör alaprajzú épületben 12 sírhely találha­tó. Először 1805 körül temetkeztek ide. Esterházy János Károly, Zselíz és a térség felvirágoztatója nem itt nyugszik, hanem a csa­lád galántai sírboltjában. Végrendeletében viszont meghagyta, szívét itt, felesége, Rozina mellett helyezzék örök nyugalomra. A hatvanas években sokat romlott a kripta állaga, hiszen a közterü­let-fenntartó vállalat a rendszerváltásig raktárként használta. Mostanáig látszódnak a márványpadlón a betonkeverés nyomai. A tetőszerkezet megroggyant, beázott, éppen Esterházy Karolina márványtáblája és sírhelye sínylette meg leginkább ezt a helyze­tet. Tavalyelőtt kicseréltek nyolcvan cserepet, (fm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom