Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-25 / 272. szám, kedd

18 Sport ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 25. www.ujszo.com TORONTO RAPTORS-BOS- TON CELTICS 103:118 - zsi­nórban ötödször nyert a Celtics. PHILADELPHIA 76ERS- GOLDEN STATE WARRIORS 89:81 DETROIT PISTONS-MIN­NESOTA TIMBERWOLVES 80:106 - a Minnesota első idegenbeli sikere. DENVER NUGGETS-CHI­CAGO BULLS 114:101 LOS ANGELES LAKERS- SACRAMENTO KINGS 118:108. (ú) CAROLINA HURRICANE S- NASHVILLE PRE­DATORS 2:5. TAMPA BAY LIGHTNING- NEW JERSEY DEVILS 3:7 - Dainius Zubrus klubcsúcsot jelentő mestemégyessel já­rult hozzá a vendégsikerhez. 3E3ĽEE: Kosárlabda FÉRFI KÖZÉP-EURÓPAI LIGA - 18.00: MBK Hand- lová-Inter Bratislava. NŐI KÖZÉP-EURÓPAI LI­GA, 9. forduló -16.30: Cas- sovia Košice-Power Tigers Wels. 10. forduló - 18.00: PU Prešov-Valosun Brno. ČT 2 - 20.30: Villarreal- Manchester United labdarú­gó Bajnokok Ligája-mérkő- zés (élő) STV 3, ČT 4 - 20.30: Arsenal-Dinamo Kijev lab­darúgó Bajnokok Ligája- mérkőzés (élő) STV 3-17.10: Košice- Ska­lica bajnoki hokimérkőzés (élő) NOVA SPORT - 01.05: Nashville-St. Louis NHL- mérkőzés (élő) Kedd, november 25. Jégkorong Slov- naft Extraliga: 265. Martin-L. Mikuláš 1,95-4- 2,6-1,36-1,65- 1,15; 266. Košice-Skalica 1,55-4,5-3,6- 1,2-2,05-1,12; 267. Dukla Trenčín- Kež­marok 1,4-4,8-4,5-1,12- 2,4-1,1; 268. Slovan Bratislava-Nitra 1,35-4,8- 5,1-1,09-2,6-1,1. Labdarúgó Bajnokok Ligája: 729. Szentpétervár- Juven­tus 1,9-3-3,7-1,2-1,6-1,29; 730. Aalborg-Celtic Glasgow 2,75-3-2,35-1,4-1,3-1,29; 731. Villarreal-Manchester United 2,8-2,7-2,6-1,35- 1,3-1,35; 732. Bayern München-Steaua Bucuresti 1,27-4,6-7,85-1,01-2,9-1,1; 733. Fiorentina-Lyon 2,3- 2,9-2,9-1,3-1,4-1,31; 734. Fenerbahce-Porto 2,25-2,9- 3-1,3-1,45-1,31; 735. Ar­senal-Dinamo Kijev 1,37- 3,8-7,2-1,04-2,5-1,18; 736. Boriszov-Real Madrid 6,1- 3,6-1,45-2,25-1,071,2. Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje a 6:3 évfordulóját régi sporttársaival egy budapesti étteremben ünnepli meg „A magyar foci a világranglista élére került” Buzánszky Jenő volt a legendás Aranycsapat egyetlen vidéki játékosa (Albert József felvételei) Ötvenöt évvel ezelőtt Ang­lia, a labdarúgás tanítómes­tere, akit hazai pályán még sohasem vertek meg, ka­tasztrofális vereséget szen­vedett Magyarországtól a Wembley stadionban. Az akkori találkozó végered­ményét pedig tudják na­gyok és kicsik egyaránt. A legendás 11 -bői, az Arany­csapatból mára már csak ketten vannak kő ztünk, Grosics Gyula, a „Fekete Párduc” becenévre hallgató kapus, és az örökifjú hát­véd, BuzánszkyJenő. ALBERTJÓZSEF Jenő bácsi, ha valaki önt ál­mából felriasztaná és megkér­dezné az angol-magyar dátu­mát, rögtön válaszolni tudna? Ez csak természetes! Ez egy olyan mérkőzés volt, amit nem­csak mi játékosok nem felejtünk el soha, hanem a focit szerető embe­rek sem. Az évszázad mérkőzése 1953. november 25-én, szomba­ton volt, és magyar idő szerint ne­gyed négykor kezdődött. Jól em­lékszem rá, nagyon nyirkos volt az idő, és aránylag hűvös is. Kitől származik az „évszázad mérkőzése” elnevezés? Maguk az angolok találták ki. Gondolni sem mertek arra a talál­kozó előtt, hogy mi így megverjük őket, holott 90 éven át veretlenek voltak. Az előjelek is teljesen mást mutattak. A Népstadionban a svédek ellen játszottunk egy kín­keserves 2:2-es döntetlent. Ezt a meccset látta az akkori angol szö­vetségi kapitány is, és megnyu­godva közölte a sajtóval, csak az a kérdés, mennyi gólt akarnak sze­rezni a csatárai a nagy meccsen. A stadionban százezer néző volt, és nyugaton szinte valamennyi tévé közvetítette a találkozót. Annyira nagy volt a szakemberek körében is az érdeklődés, hogy közülük öt­százan a helyszínen nézték meg a mérkőzést. Szerencsére jól kezd­tünk, Hidegkúti lövése már a 45. másodpercben az angolok kapu­jában táncolt. Ezután a mérkőzés után a magyar foci került az akko­ri világranglista élére! Miért nem mondjuk szakszerűen a mérkőzés vég­eredményét: Anglia-Magyaror- szág3:6? Ezt sokan felvetették már akkor is, és talán joggal. Mi a végered­ményt magyar szempontból néz­zük, és a 6:3 valahogy jobban is hangzik. Ennek a találkozónak, volt egy visszavágója is a következő év májusában, a Népstadionban, az angolok ismét nagy zakót kap­tak. Ennek a végeredménye mi­ért nem vált legendává? Mert az előzőt nem akartuk és nem is tudtuk volna hangzatos el­nevezéssel überelni. Hiába fogad- koztak az angolok a találkozó előtt, fogadkozásaikból semmi nem lett, simán, 7:1 -re vertük őket. A sportnapilapban másnap reggel megjelent egy nagyon frappáns főcím, hogy az angolok egy hétre jöttek, és hét-eggyel mentek el Pestről. Visszatérve a 6:3-hoz: Lon­donban milyenek voltak a játék­körülmények, például a labda? Teljesen más, mint amivel mi idehaza játszottunk. Erre fel is hívták a szövetségi kapitányunk, Sebes Gusztáv figyelmét, aki talán egy hónappal az évszázad meccse előtt Londonból hozott legalább húsz darab lasztit, és azokkal gya­koroltunk. Az ő labdáik talán egy picikével nagyobbak és 15 dkg- mal nehezebbek voltak. Aztán a miértre is választ kaptunk, ugyan­is ezeket a labdákat az angolok a víz miatt valamilyen sokkal erő­sebb, vízállóbb bőrből készítették. A focicsukák terén volt-e va­lami előnyük az angoloknak? Nem is tudom, hogy előnynek nevezhető-e, ők a legújabb, illetve az akkor legjobb típusú cipőkben játszottak. Könnyű formás cipők voltak. Nekünk a honvédség ké­szítette méretre a cipőinket, szin­tén valódi bőrből. Csak egy baj volt velük, hogy a bőr nagyon ne­hezen tört be. Amikor edzőtábor­ban voltunk, a reggelinél mindig szereztünk vajat, és a szobában ezzel kenegettük a csukáinkat. Ön az Aranycsapat tagjaként olimpiai bajnoknak, világbaj­noki ezüstérmesnek is mond­hatja magát. Az évszázad mér­kőzése a saját rangsorában hol szerepel? Én is ugyanezt a sorrendet mondtam volna el. Indokaim: minden sportoló fő vágya, hogy olimpiai bajnok lehessen, az min­den más nagy világeseményt megelőz, elvégre csak négyéven­ként van. A svájci világbajnoki ezüst nálunk játékosoknál legbe- lül egyébként azért aranynak számít! Az évszázad mérkőzése pedig harmadik a rangsoromban. A két csapat tagjai azóta szok­tak-e találkozni? Igen, két alkalommal a szövet­ségek rendeztek baráti összejöve­teleket, és jó volt a régi harcosokat ismét látni. Ezzel kapcsolatban a mai fiataloknak szeretnék elmon­dani egy valódi sportértékű dol­got. A pályán hiába voltak hatal­mas küzdelmek, hiába voltak nagy „bokazenék”, a kilencven perc után, amint a bíró lefújta a meccset, máris barátok voltunk. Ez olyannyira igaz, hogy nem kellett feltétlenül rangadónak lennie a bajnokinak, de utána mindig a két csapat játékosai közösen megva­csoráztak, boroztak és a vendég­csapat buszáig kisérték az utazó­kat. Ha ez ismét divat lehetne, ta­lán a lelátón sem lennének ezek a botrányok, nálunk sosem voltak. Nagyon szép ereklyegyűj­teménye van. Melyik tárgyra a legbüszkébb? Több is van, de számomra a legérdekesebb a 100. Magyar­ország-Ausztria mérkőzés labdá­ja volt 1955-ben. Schlosser Imre végezte el a kezdőrúgást ezzel a „golyóval”. Másik érdekessége a labdának, hogy azóta, ha kevés is, de ugyanaz a levegő van még mindig benne, amit 1955-ben a szertáros belefújt. Bár már kissé kopott, látszik rajta, hogy vala­mennyi, akkori játékos aláírta a labdát. Az volt a szokás, hogy a vá­logatott találkozók után valame­lyik játékos mindig megkapta a meccslabdát. A mai szokásokkal ellentétben, akkor egy labdával játszottuk végig a 90 percet. Hogyan tölti idén a nagy mérkőzés évfordulóját? Emlékezéssel, anekdotázással telik majd a nap. A régi játszótár­sakkal mindig az egyik budapesti étteremben jövünk össze. Sajnos, az Aranycsapatból már csak ketten élűnk, így a néhány évvel fiatalabb sporttársaink is eljönnek, például Göröcs, Dunai, Albert Flóri, Várhi- di Pali, Fazekas, Sándor Csikar és természetesen Szepesi Gyuri is. Néhány darab az ereklyék közül Fernando Verdasco csodálatos esztendőt zárt: Ana lvanovics szíve után nyerőemberként a Davis-kupát is elhódította Az argentinok veszekedtek, a spanyolok nyertek ÖSSZEÁLLÍTÁS Nadal nélkül is megnyerte a spanyol teniszcsapat a Davis-ku­pa-döntőt, amelyben Feliciano Lopez és Fernando Verdasco ve­zérletével saját pályáján győzte le Argentínát. Pedig Argentínát otthon nem olyan egyszerű legyőzni (idegen­ben valamivel könnyebb, 2005- ben például a szlovákoknak is si­került), veretlenségi sorozatuk 13 mérkőzés óta tartott. A döntő sorsát a vasárnapi Acasuso-Verdasco összecsapás döntötte el. Verdasco csak reggel tudta meg, hogy életében először döntő fontosságú mérkőzést bíz­tak rá, mivel eredetileg a spanyo­lok első számú játékosának, David Ferrernek kellett volna játszania. „Ferrer jól fogadta, amikor meg­tudta, hogy nem ő fog játszani. Azonnal felajánlotta a segítségét Fernandónak, és hasznos taná­csokkal látta el” - nyilatkozta ké­sőbb Emilio Sanchez, a spanyolok kapitánya. Míg a spanyoloknál egy ilyen komoly változtatás sem ingatta meg a csapategységek, az argen­tinok apróságokon is veszeked­tek. David Nalbandiannak sike­rült Del Potróval és Callerivel is összevesznie, az elvesztett pá­rosmeccs után nem jelent meg a sajtótájékoztatón (5000 dollárra büntették) egyes hírek szerint pe­dig a döntő után össze is vereke­dett a társaival. Emüio Sanchez spanyol kapi­tány élete legédesebb győzelmé­nek nevezte a diadalt. „Mikor ki­derült, hogy Nadal sérülés miatt nem játszhat, sokan kritizáltak, hogy nincs B tervem. Azt hiszem, megmutattam, hogy elég jó B ter­vet hoztam össze” - mosolygott elégedetten Sanchez. A B terv hőse, Fernando Ver­dasco nagyszerű évet zárt - elő­ször meghódította a gyönyörű szerb csillag, Ana lvanovics szívét, aztán Davis-kupát nyert Spanyol- országnak: „Még nem is értem fel a hálót a pálya közepén, amikor már arról álmodoztam, egyszer Davis-kupa-győztes leszek. Ez éle­tem legszebb napja.” (ú) I -rgii A boldog spanyolok a Davis-kupával (Reute rs-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom