Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-22 / 270. szám, szombat
✓ Presszó ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 22. www.ujszo.com Lassan leszáll az est, csak néhány halvány fény pislákol a házak bambuszfalainak rései közt A gyerekek egyedül csónakáznak a fekete vízen, melyet a vízbe hulló falevelek színeznek meg Ghánában a legtöbb helyen alkalmi tűzhelyen, fán főznek, sütnek, ennél fogva nem kevés türelmet igényel kivárni, míg elkészül az étel Nzulezu, ahol megállt az idő Egy egész nap áll rendelkezésünkre, hogy a lagúna és a víz tükrében himbálózó cölöpfalu megnyugtató látványában elmerüljünk, és betekintést nyerjünk a fekete őslakosok mindennapjaiba! PÉNZES TÍMEA A nap tűző sugarai elől csupán a bambuszházak pálmateteje nyújt védelmet, és hamarosan rá kell döbbennünk, hogy az apró faluban nem sok dolgunk akad a fényképezésen és a kártyázáson kívül. Mint később kiderül, az egyórányi evezőútra fekvő óceánparthoz csak reggel juthatunk ki. A nagyobb városok nyüzsgő piacait, az embertömegeket magunk mögött hagyva az időtlenségben és a semmittevésben kell töltenünk egy délutánt. Csiga- lassúsággal telik az idő: mintha a napot is felragasztották volna az égre. Sétálgatunk a deszkából tákolt „főúton” és figyeljük, ahogy egy gyereksereg a „mellékutcákon” egy cérnára kötözött bogárral játszik. A bogár körberepüli fejüket, testüket, néha rájuk is tekeredik az alkalmi bogárpóráz. Ugrálnak előttünk, bohóckodnak, a hajamat fogják, hozzánk bújnak, a nők és a férfiak pedig a ház előtt üldögélnek, kukoricát sütnek roston, kókuszdarabokat rágcsálnak, cukornádat apró csíkokra szeletelnek. Víz sajnos nincs Amint bejárjuk az egy főutcából és pár keresztutcából álló falut, megpillantjuk csónakosunkat és jelezzük neki, hogy ennénk valamit. A kabinunk ajtaján lévő étlap három választási lehetőséget kínál: csirke, marha vagy hal. Mi tilápia halat választunk, de kiderül, nincs. Meglepődünk, hogy a vízen élnek, és nincs halük! Legalább a szom- junkat oltanánk. Csónakosunk bevisz a helyi, szintén cölöpökön álló kocsmába, ahol a falakat kitöltő polcokon katonás rendben sorakoznak a sör- és kólásüvegek. Tapasztalt, sok turistát látott csónakosunk mosolyogva fürkészi arcunkon az elégedettséget. Visszamosolygunk, és közöljük, hogy egyelőre csak szom- junkat szeretnénk oltani és vizet innánk. A kocsmáros széttárja a karját: víz sajnos nincs. Végül némi unszolásra elvisz a boltba, ahol palackozott víz is kapható. Ellenszolgáltatás nélkül Csónakosunkkal folytatjuk falunéző „kőrútunkat”: következő állomásunk a már látott iskolaépület. Előkeres egy füzetet, ahol a turisták nevét, érkezési időpontját és adományait vezetik. Amerikaiak, németek, svájciak, svédek, norvégek, mexikóiak, lengyelek és még sok más nép szülötte járt itt. Legtöbbjük önkéntesként töltötte itt szabadságát. A vüág minden tájáról érkeznek ide (is) fiatalok, hogy ellenszolgáltatás nélkül, vagy koszt és kvártélyért cserébe néhány hónapig segítségére legyenek a ghánaiaknak, és ezáltal ők is jobban megismerhessék a helyiek mindennapjait. Kiderül, hogy a lagúna bejáratánál reggel befizetett összeg az állam pénztárát gyarapító belépődíj, de hálásak lennének, ha fizetnénk egy kis „contribution fee”-t (hozzájárulási díjat) az iskola és a templom fenntartására. Kétkedve nézzük a javarészt low budget (alacsony költségvetésű) turisták pénztárcájához mérten olykor magas adományokat és a könyvelés hitelességét, végül fizetünk húsz dollárt. Visszasétálunk szállásunkra, és hamarosan házikónk oldalához kikötő csónakra leszünk figyelmesek. Egy angol önkéntes érkezik, aki, mint később megtudjuk, Accrában, a fővárosban tanít számítástechnikát, matematikát és angolt. Elmondja, hat hete érkezett, de gyorsan nyakába veszi fényképezőgépét és már siet is felfedezni a falut. Elmeséli, hogy már nem szedi a malária elleni tablettát, az orvos nem javasolta a szedését, mert túlzottan megterheli a szervezetét. Ő is rendel ebédet, ami vacsoraidőre készül el. A jó hír viszont, hogy sikerült halat szerezniük. Féltjük a gyomrunk Ghánában a legtöbb helyen alkalmi tűzhelyen, fán főznek, sütnek, ennél fogva nem kevés türelmet igényel kivárni, míg elkészül az étel. Ajánlatosabb időben szólni, odébbállni, majd idővel visszatérni. A fehér tányéron tűzpiros halászlé vár ránk, melynek színe nem hazudtolja meg önmagát: égetően csípős, szinte kibírhatatlan, de nagyon ízletes. Féltjük is a gyomrunk, de sok választásunk nincs. A túlzott fűszerezés a tartósítás szempontjából kiemelten fontos ebben a trópusi országban. A falu lakói nem elégededenek és sosem voltak azok: mindenük megvan, vidámak, miért is vágynának többre. Bőven akad idejük elnyújtózni a bambuszpadlón, az utA gyermeknevelést közösen végzik cán vagy a házukban. A mindennapi megélhetés biztosítva: bőségesen akad hal a tóban, csak ki kell fogni, és yamgyökér, kasszava, kukorica is megterem a parton, sőt, még a turisták elszállásolásáért is kapnak pénzt. Egyébre nincs sok gondjuk. A gyermeknevelést is közösen végzik. Ha elkorhadna valamelyik csónakjuk, hát faragnak egy másikat; ha új házra van szükség, levernek néhány cölöpöt. Valószínűleg már évszázadok óta válto- zadanul tengetik mindennapjaikat: kicsónakáznak a megélhetést nyújtó ültetvényekre, főznek a ház előtti utcákon, s közben elbeszélgetnek. Amikor kel a nap, ébrednek, amikor nyugszik, fekszenek. Legalábbis azt hittük, amíg be nem sötétedett. Sosem esik a vízbe senki? Valószínűleg a turizmus, a szállásból, a vacsorából, a támogatásokból, a csónakázások árából befolyt összegek nem hatnak túl ösztönzőleg a falulakók mindennapjaira. Lehet, hogy tíz turista adománya fedezi az egyhavi ellátásukat. A gyerekek egyedül csónakáznak a fekete vízen, melyet a vízbe hulló falevelek színeznek meg. Sosem esik a vízbe senki?, tesszük fel a kérdést az épp hogy járni tudó, de evező gyerekek láttán. Úgy tűnik, a csónak számukra azt jelenti, mint nekünk a háromkerekű bicikli. Lassan leszáll az est, csak néhány halvány fény pislákol a házak bambuszfalainak rései közt. Az este a fürdés ideje. Szappanozzák egymást a gyerekek, habfelhők alól fekete testek és nagy fehér szemek bukkannak elő. A vidám férfiak is meztelenül fürdenek a tóban, szintén hab fedi izmos testüket. A gyerekek rám csimpaszkodnak. Mosolyognak szép, érdeklődő szemükkel. Vízbe ugrálnak, lavórban játszanak, a nagyobb testvér a megmosott kisebbet köti ronggyal a hátára. Vison- ganak, nevetgélnek, látni akaiják a róluk készült képeket. Az estében elmerülő falu megtelik hangokkal. Békák kuruttyol- nak és tompán búg az aggregátor. Valóban nincsenek szúnyogok. Behúzódunk apró szállásunkra és mit sem sejtve bízunk egy nyugodt éjszakában. (Folytatjuk) A nap tűző sugarai elől csupán a bambuszházak pálmateteje nyújt védelmet, és hamarosan rá kell döbbennünk, hogy az apró faluban nem sok dolgunk akad a fényképezésen és a kártyázáson kívül (Kádár István felvételei) HETI ÉVFORDULÓK November 17., hétfő 65 éves LAUREN HUTTON amerikai színésznő Az Amerikai gigolo c. filmben először adta bizonyítékát annak, hogy nem hiába járt az Actor’s Stúdióba, kellemes külseje mögött tehetség is rejtezik. Olyan mozikban kapott szerepet, mint a Mindenki fogja a magáét, a Veszett szenvedély és a Halálos feszültség. November 19., szerda 180 éve hunyt el FRANZ SCHUBERT osztrák zeneszerző Egy időben az Esterházy- családnál volt zenetanár, életében egyszer szánta rá magát arra, hogy saját műveiből nagy nyüvános- ság előtt hangversenyt adjon. A zeneértő utókor szemére vetette, hogy műveiben nem volt konstruktív újító, ragaszkodott a klasszikus formákhoz. November 20., csütörtök 55 éves FÁBRYSÁNDOR humorista Az Esti Showder házigazdája immár 10 éve. Remek dramaturg, az ő műve például a Könnyű testi sértés, a Megint tanú, a Magyar pizza és az Ördög vigye című film forgatókönyve. Beírta nevét az irodalomba is, Wahorn Andrással közös művének címe Szőrös könyv. November 23., vasárnap 30 éves HORVÁTH ÉVA modell A csinos modell nemcsak szép, hanem okos is, marketing szakon elvégezte a budapesti Általános Vállalkozási Főiskolát, tavalyelőtt pedig a Corvinus Egyetemen kapott diplomát, úgyhogy képzett közgazdász, és van egy felsőfokú angol nyelvvizsgája is.
