Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-22 / 270. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 22. Presszó 27 SONY Franco Nero és felesége, a nagyszerű angol színésznő, Vanessa Redgrave a DIVA-díj müncheni gáláján (SITA/ AP-felvétel) A Márió, a varázsló olaszországi bemutatóját november 24-ére tűzték ki - eljön a köztársasági elnök is A színész keltsen illúziót Én vagyok a film olaszországi producere. Már elkészült az olasz változat, a bemutatót november 24-re tűztük ki. Sok embert hív­tunk meg, eljön Giorgio Napolitano köztársasági elnök, Gianni Ale- manno, Róma polgármestere, ren­geteg színész, rendező, produce­rek, barátok és a római magyar nagykövet is. Hány kópiával mutatják be a filmet Olaszországban? Az olasz mozik november 28-tól kezdik vetítem a filmet, több mint 20 kópiával, de ha a közönség jól fogadja, újabbakat is készítünk, akár ötvenet, hatvanat is. Olaszor­szágban ez a szokás, kisebb kópia­számmal indulni, és aztán az igé­nyeknek megfelelően továbbiakat gyártani. A rendező azt mondta, a cím­nek egyben előnye és hátránya is, hogy sokaknak Thomas Mann műve jut róla eszükbe... A cím az olaszban is e novellára emlékeztet, sokan kérdezik is tőlem, a német író elbeszélését fíl- mesítettük-e meg. Ilyenkor elmon­dom, hogy ez egy másik mű, Ha­lász Margit írta, aki a forgatókönyv társszerzője is, a rendező Almási Tamás mellett. A filmben fontos elem, hogy Márió csak olaszul beszél, amit a többi szereplő nem ért Ez a két­nyelvűség megmaradt az olasz változatban is? Nem, a szinkronizálás mellett döntöttünk. Már végeztünk vele, de igen nagy munka volt, mert a két nyelv eléggé különbözik, sok poént nehéz volt áttenni olaszra. Azt hiszem, végül ez is egészen jól sikerült. Melyik lesz a következő alko­tás, amelyben a magyar nézők láthatják? Sok filmen dolgozom mosta­nában, nem tudom, melyiket ve­títik legközelebb a magyar mo­zik. Tavaly például három német filmet forgattam, egyet Chilé­ben, kettőt Berlinben. Idén egy iskolai erőszakról szóló olasz filmben játszottam, aztán Angli­ában forgattam. Sokat dolgo­zom, most is tervben van két-há- rom film: egy western, egy ame­rikai film az apaságról és egy a prostitúcióról. (A szerző az MTI munkatársa) Koltai Gábor történelmi filmjei után ismét magyar filmben szerepel Franco Nero. Az eddig főként doku­mentumfilmjeiről ismert Al­mási Tamás rendezte Márió, a varázsló egészen más stílu­sú alkotás: a rendszerváltás után néhány évvel egy apró, kelet-magyarországi faluban játszódó történet egy kis kö­zösség egyszerű tagjainak problémáit, vágyait és küz­delmét mutatja be. KÖVESD1 ISTVÁN ked a forgatókönyvet, lehetnél a produkciós társunk.” Nagyon érde­kesnek találtam a könyvet, és úgy döntöttem, producerként és szí­nészként is részt veszek a produkci­óban - meséli az olasz színész. Korábban azt mondta, a Má­rió, a varázsló története Márai Sándor Eszter hagyatéka című regényére emlékezteti... Valóban éreztem egy kis hason­lóságot az Eszter hagyatékával. Ko­rábban egy olasz producerrel ter­veztük, hogy megszerezzük Márai regényének a filmes jogait, de ez végül nem sikerült, mert közben Magyarországon már forgattak belőle filmet. nagyobb szerepe van a filmben. A címszereplő egy olasz gyáros; a ki­lencvenes években sok nyugati vál­lalkozó ment a keleti országokba, így Magyarországra is, hogy a he­lyiek olcsó munkájára épülő üze­meket nyisson. így tesz ő is, de egy idő után úgy érzi, az üzem nem tudna tovább fejlődni, a bezárás mellett dönt, és inkább máshol nyit új gyárakat. Máriónak ez ilyen egyszerű, ő üzletember, aki bizo­nyos értelemben érzéketlen, amennyire a szakmájának ez szük­séges velejárója. A titokzatosságával „elvará­zsolja” Verát... Márió keveset beszél, introver- tált személyiség. A titka a magá­nyossága, ahogy reggelente kijár a folyópartra a vizet nézni, vagy gon­dolkodni, egyedül. A filmnek azon­ban fontos része az, ahol Verával beszélget a folyóparton: valójában egy kis monológot ad elő, persze olaszul, amelyben az életről beszél, kicsit filozofikusan. De amit olaszul mond, azt Ve­ra nem érti... Ha egy szereplőnek kevés a szö­vege, még fontosabbak az egyéb színészi eszközök. A mozivászon „arcot és tekintetet kíván”, a szí­nésznek szavak nélkül is tudnia kell illúziót kelteni a nézőben. Ami­kor kisfiú voltam és a moziban olyan nagy amerikai színészek filmjeit néztem, mint Búrt Lancas­ter, William Holden, Gregory Peck vagy Gary Cooper, úgy éreztem, mindannyiuknak súlya, személyi­sége van a vásznon, tudtak illúziót kelteni. Akkor azt mondtam ma­gamban, ha egyszer én is színész leszek, olyan szeretnék lenni, mint ők, és később is ehhez tartottam magamat. Mondhatni, az angol fil­mes iskolában nőttem fel, még ha olasz színész is vagyok. Egy nagy­szerű angol színésznő a feleségem, Vanessa Redgrave. A nagy brit szí­nészek nagyon sok mindenre meg­tanítottak: a legfontosabb talán az, hogy nem szabad a kamerára gon­dolni, inkább „mozivászonban kell gondolkodni”, ott jelenik meg ugyanis a forgatás eredménye, az marad meg a jövőnek. A vászoma dolgozni, ez az, amit mindig csi­náltam. Nagy alázat kell hozzá, de eltökéltség is, ez a két titok. A vásznon kívül önnek más „szerepe” is van a filmben... Hogyan találkozott először Halász Margit novellájával? Jó barátom, Garami Szüvia ré­vén, aki korábbi magyarországi for­gatásaim alatt tolmácsolt nekem. Sokat beszélt a testvéréről, a film- producerként dolgozó Garami Gá­borról, aki szívesen készítene ve­lem filmet. Aztán úgy két éve hív­tak: ,Franco, itt egy Márió, a va­rázsló című történet, elküldjük ne­HSr­Miben áll a hasonlóság? Ab­ban, hogy mindkét mű nőkről szól? Igen, a Márió, a varázslót tény­leg női történemek mondhatjuk. Egy olyan asszonyról szól, aki sze­relmes lesz, belebolondul egy férfi­ba, aki talán inkább csak az ő fejé­ben létezik. Vera, a főszereplő ál­mokat sző arról, hogy Márió elviszi Olaszországba, kiragadja abból a szürke életből, amit a falujában élni kénytelen. Úgy tekint rá, mint a szőke her­cegre, pedig Márió nem tesz semmi o- lyat, amivel erre okot adna. Egy­szerűen kedves Verával, amit az asszony félre­ért. A sok nő között Márió a jóképű idegen... Márió több mint „a férfi” a nők kö­zött, ennél jóval „Sokat dolgozom) most is tervben van két-három film: egy western egy amerikai film az apaságról és egy a prostitúcióról" (Reuters-felvétel) KOLTO - PÖRKÖLVE Életmód-őrület KARAF1ÁTH ORSOLYA Mint általában, megint fogyókúrába kezdtem. Másfél hónapja. Ültünk Mónival egy mézes, szirupos, tejszínhabos turmix felett, amikor megkérdezte, nincs-e kedvem lefogyni. Ha nem ő kérdi, megsértődöm. De Móni mindig mond valamit ezután, amitől el­száll a harag. Most azt mondta, ő segít egy szalonnak reklámozni magát, kipróbálhatnám a módszert, írhatnék róla, hogy milyen jó. Mert nézzek rá. Nem kellett nagyon néznem, tudtam, ő végigcsi­nálta pár hónapja a kúrát, és valóban csodásán néz ki, azóta sem szedett fel semmit. Én ennél, ugye, a rengeteg kipróbált hülyeség után szkeptikusabb voltam. Mégis belevágtam. Ráadásul a szalon közel volt hozzám, a Fazekas utcában, meg hát miért ne. Eleinte szenvedtem. Nem értettem, miért kell nekem bekenve egy kapszu­lába hevernem, következő alkalommal meg kis tappancsokkal a testemen árammal rázatni magam. Most, másfél hónap után vi­szont azt mondom, a módszer hatásos. El vannak ájulva tőlem. Az alakom megváltozott. Önbizalmam lett és kedélyem. Mert a lé­nyeg az életmódváltáson van. Ezt ugyan már első alkalommal el­mondták nekem, de nem gondoltam magamról, hogy én, a világ falánkja, az esti pizza- és csokoládézabáló bármit is változtatni tu­dok. Nem tudom, miért, de tudtam. Teljes kiőrlésű pékáruk és ren­geteg zöldség. Ez lett a krédóm. Persze dohányzom. Persze nem sportolok - de ezeken is változtatni szeretnék. Amíg a kapszulá­ban fekszem, relaxációs zenéket hallgatok. Rájöttem, hogy az ella­zulás hiányzik leginkább az életemből. Az, hogy ne mindig csak a következő feladatra koncentráljak, plusz a gyomrom ideges rán­dulásai. És lássak csodát! Ahogy el tudtam engedni a dolgokat, az idegességet, eljött a koncentráltság és a másfajta figyelem ideje. Sokkal rendszerezettebb lettem. Ami nehéz pont, az pont a kávé. Amikor felmérték, milyen életmódot is folytatok, megkérdezték, mi volt az aznapi reggelim. Hát... három kávé és négy szál cigi - feleltem. A szalonvezető nő arcát le kellett volna fotózni. Persze, tudtam én, hogy ez nem egészséges, de valahogy reggel mindig túl voltam spannoíva, örültem, ha legurítottam a kávéimat, mellette idegesen egyik szálról a másikra gyújtva, hogy aztán rohanhassak a gép elé, vagy éppen máshová. Aztán délután jött valami csoki és szendvics, este pedig a rendelt borzadály. Nos, másfél hónap után kijelenthetem: a reggeli bármilyen rohanós reggelbe bele kell hogy férjen: az egész nap meghálálja majd. Annyira örülök, hogy olvasóim nincsenek a közvetlen környezetemben. Már mindenld megőrül tőlem, az egészséges életmód prófétája lettem. Úgy, hogy közben igazán csinos is vagyok. Vagy csak annak érzem magam - de hát ez ugyanaz. (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom