Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-22 / 270. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 22. Presszó 27 SONY Franco Nero és felesége, a nagyszerű angol színésznő, Vanessa Redgrave a DIVA-díj müncheni gáláján (SITA/ AP-felvétel) A Márió, a varázsló olaszországi bemutatóját november 24-ére tűzték ki - eljön a köztársasági elnök is A színész keltsen illúziót Én vagyok a film olaszországi producere. Már elkészült az olasz változat, a bemutatót november 24-re tűztük ki. Sok embert hívtunk meg, eljön Giorgio Napolitano köztársasági elnök, Gianni Ale- manno, Róma polgármestere, rengeteg színész, rendező, producerek, barátok és a római magyar nagykövet is. Hány kópiával mutatják be a filmet Olaszországban? Az olasz mozik november 28-tól kezdik vetítem a filmet, több mint 20 kópiával, de ha a közönség jól fogadja, újabbakat is készítünk, akár ötvenet, hatvanat is. Olaszországban ez a szokás, kisebb kópiaszámmal indulni, és aztán az igényeknek megfelelően továbbiakat gyártani. A rendező azt mondta, a címnek egyben előnye és hátránya is, hogy sokaknak Thomas Mann műve jut róla eszükbe... A cím az olaszban is e novellára emlékeztet, sokan kérdezik is tőlem, a német író elbeszélését fíl- mesítettük-e meg. Ilyenkor elmondom, hogy ez egy másik mű, Halász Margit írta, aki a forgatókönyv társszerzője is, a rendező Almási Tamás mellett. A filmben fontos elem, hogy Márió csak olaszul beszél, amit a többi szereplő nem ért Ez a kétnyelvűség megmaradt az olasz változatban is? Nem, a szinkronizálás mellett döntöttünk. Már végeztünk vele, de igen nagy munka volt, mert a két nyelv eléggé különbözik, sok poént nehéz volt áttenni olaszra. Azt hiszem, végül ez is egészen jól sikerült. Melyik lesz a következő alkotás, amelyben a magyar nézők láthatják? Sok filmen dolgozom mostanában, nem tudom, melyiket vetítik legközelebb a magyar mozik. Tavaly például három német filmet forgattam, egyet Chilében, kettőt Berlinben. Idén egy iskolai erőszakról szóló olasz filmben játszottam, aztán Angliában forgattam. Sokat dolgozom, most is tervben van két-há- rom film: egy western, egy amerikai film az apaságról és egy a prostitúcióról. (A szerző az MTI munkatársa) Koltai Gábor történelmi filmjei után ismét magyar filmben szerepel Franco Nero. Az eddig főként dokumentumfilmjeiről ismert Almási Tamás rendezte Márió, a varázsló egészen más stílusú alkotás: a rendszerváltás után néhány évvel egy apró, kelet-magyarországi faluban játszódó történet egy kis közösség egyszerű tagjainak problémáit, vágyait és küzdelmét mutatja be. KÖVESD1 ISTVÁN ked a forgatókönyvet, lehetnél a produkciós társunk.” Nagyon érdekesnek találtam a könyvet, és úgy döntöttem, producerként és színészként is részt veszek a produkcióban - meséli az olasz színész. Korábban azt mondta, a Márió, a varázsló története Márai Sándor Eszter hagyatéka című regényére emlékezteti... Valóban éreztem egy kis hasonlóságot az Eszter hagyatékával. Korábban egy olasz producerrel terveztük, hogy megszerezzük Márai regényének a filmes jogait, de ez végül nem sikerült, mert közben Magyarországon már forgattak belőle filmet. nagyobb szerepe van a filmben. A címszereplő egy olasz gyáros; a kilencvenes években sok nyugati vállalkozó ment a keleti országokba, így Magyarországra is, hogy a helyiek olcsó munkájára épülő üzemeket nyisson. így tesz ő is, de egy idő után úgy érzi, az üzem nem tudna tovább fejlődni, a bezárás mellett dönt, és inkább máshol nyit új gyárakat. Máriónak ez ilyen egyszerű, ő üzletember, aki bizonyos értelemben érzéketlen, amennyire a szakmájának ez szükséges velejárója. A titokzatosságával „elvarázsolja” Verát... Márió keveset beszél, introver- tált személyiség. A titka a magányossága, ahogy reggelente kijár a folyópartra a vizet nézni, vagy gondolkodni, egyedül. A filmnek azonban fontos része az, ahol Verával beszélget a folyóparton: valójában egy kis monológot ad elő, persze olaszul, amelyben az életről beszél, kicsit filozofikusan. De amit olaszul mond, azt Vera nem érti... Ha egy szereplőnek kevés a szövege, még fontosabbak az egyéb színészi eszközök. A mozivászon „arcot és tekintetet kíván”, a színésznek szavak nélkül is tudnia kell illúziót kelteni a nézőben. Amikor kisfiú voltam és a moziban olyan nagy amerikai színészek filmjeit néztem, mint Búrt Lancaster, William Holden, Gregory Peck vagy Gary Cooper, úgy éreztem, mindannyiuknak súlya, személyisége van a vásznon, tudtak illúziót kelteni. Akkor azt mondtam magamban, ha egyszer én is színész leszek, olyan szeretnék lenni, mint ők, és később is ehhez tartottam magamat. Mondhatni, az angol filmes iskolában nőttem fel, még ha olasz színész is vagyok. Egy nagyszerű angol színésznő a feleségem, Vanessa Redgrave. A nagy brit színészek nagyon sok mindenre megtanítottak: a legfontosabb talán az, hogy nem szabad a kamerára gondolni, inkább „mozivászonban kell gondolkodni”, ott jelenik meg ugyanis a forgatás eredménye, az marad meg a jövőnek. A vászoma dolgozni, ez az, amit mindig csináltam. Nagy alázat kell hozzá, de eltökéltség is, ez a két titok. A vásznon kívül önnek más „szerepe” is van a filmben... Hogyan találkozott először Halász Margit novellájával? Jó barátom, Garami Szüvia révén, aki korábbi magyarországi forgatásaim alatt tolmácsolt nekem. Sokat beszélt a testvéréről, a film- producerként dolgozó Garami Gáborról, aki szívesen készítene velem filmet. Aztán úgy két éve hívtak: ,Franco, itt egy Márió, a varázsló című történet, elküldjük neHSrMiben áll a hasonlóság? Abban, hogy mindkét mű nőkről szól? Igen, a Márió, a varázslót tényleg női történemek mondhatjuk. Egy olyan asszonyról szól, aki szerelmes lesz, belebolondul egy férfiba, aki talán inkább csak az ő fejében létezik. Vera, a főszereplő álmokat sző arról, hogy Márió elviszi Olaszországba, kiragadja abból a szürke életből, amit a falujában élni kénytelen. Úgy tekint rá, mint a szőke hercegre, pedig Márió nem tesz semmi o- lyat, amivel erre okot adna. Egyszerűen kedves Verával, amit az asszony félreért. A sok nő között Márió a jóképű idegen... Márió több mint „a férfi” a nők között, ennél jóval „Sokat dolgozom) most is tervben van két-három film: egy western egy amerikai film az apaságról és egy a prostitúcióról" (Reuters-felvétel) KOLTO - PÖRKÖLVE Életmód-őrület KARAF1ÁTH ORSOLYA Mint általában, megint fogyókúrába kezdtem. Másfél hónapja. Ültünk Mónival egy mézes, szirupos, tejszínhabos turmix felett, amikor megkérdezte, nincs-e kedvem lefogyni. Ha nem ő kérdi, megsértődöm. De Móni mindig mond valamit ezután, amitől elszáll a harag. Most azt mondta, ő segít egy szalonnak reklámozni magát, kipróbálhatnám a módszert, írhatnék róla, hogy milyen jó. Mert nézzek rá. Nem kellett nagyon néznem, tudtam, ő végigcsinálta pár hónapja a kúrát, és valóban csodásán néz ki, azóta sem szedett fel semmit. Én ennél, ugye, a rengeteg kipróbált hülyeség után szkeptikusabb voltam. Mégis belevágtam. Ráadásul a szalon közel volt hozzám, a Fazekas utcában, meg hát miért ne. Eleinte szenvedtem. Nem értettem, miért kell nekem bekenve egy kapszulába hevernem, következő alkalommal meg kis tappancsokkal a testemen árammal rázatni magam. Most, másfél hónap után viszont azt mondom, a módszer hatásos. El vannak ájulva tőlem. Az alakom megváltozott. Önbizalmam lett és kedélyem. Mert a lényeg az életmódváltáson van. Ezt ugyan már első alkalommal elmondták nekem, de nem gondoltam magamról, hogy én, a világ falánkja, az esti pizza- és csokoládézabáló bármit is változtatni tudok. Nem tudom, miért, de tudtam. Teljes kiőrlésű pékáruk és rengeteg zöldség. Ez lett a krédóm. Persze dohányzom. Persze nem sportolok - de ezeken is változtatni szeretnék. Amíg a kapszulában fekszem, relaxációs zenéket hallgatok. Rájöttem, hogy az ellazulás hiányzik leginkább az életemből. Az, hogy ne mindig csak a következő feladatra koncentráljak, plusz a gyomrom ideges rándulásai. És lássak csodát! Ahogy el tudtam engedni a dolgokat, az idegességet, eljött a koncentráltság és a másfajta figyelem ideje. Sokkal rendszerezettebb lettem. Ami nehéz pont, az pont a kávé. Amikor felmérték, milyen életmódot is folytatok, megkérdezték, mi volt az aznapi reggelim. Hát... három kávé és négy szál cigi - feleltem. A szalonvezető nő arcát le kellett volna fotózni. Persze, tudtam én, hogy ez nem egészséges, de valahogy reggel mindig túl voltam spannoíva, örültem, ha legurítottam a kávéimat, mellette idegesen egyik szálról a másikra gyújtva, hogy aztán rohanhassak a gép elé, vagy éppen máshová. Aztán délután jött valami csoki és szendvics, este pedig a rendelt borzadály. Nos, másfél hónap után kijelenthetem: a reggeli bármilyen rohanós reggelbe bele kell hogy férjen: az egész nap meghálálja majd. Annyira örülök, hogy olvasóim nincsenek a közvetlen környezetemben. Már mindenld megőrül tőlem, az egészséges életmód prófétája lettem. Úgy, hogy közben igazán csinos is vagyok. Vagy csak annak érzem magam - de hát ez ugyanaz. (Képarchívum)
