Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-22 / 270. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 22. www.ujszo.com Havas eső esik szünet nélkül. Siralmas az élet. Szeretnék Neuburgba menni, szökve. Az lenne a legjobb, ott élelmet kapnék, s úgy utaznék tovább. Este havazik... Kopasz Elemér fogsági naplótöredéke 1945-ből (3., befejező rész) ANYÁM LEVELEZŐLAPJAIBÓL 1945.11.27. Ma kaptam 3 lapot Tőled, 17., 18. és 20-i dátummal, köszönöm szépen, igen örültem neki. Hála istennek, jól vagyunk. Csabóka igen aranyosan beszél. Találd ki, mit jelent ez: píjom, pájom, pújom, pömöpöm, pap! Vagy sokszor ezt mondja: íjom tetejem apupának. Ez azt jelenti: írok levelet apukának. Remélem, Te is elég jól megkapod az én lapjaimat. Csabókának még nem csináltattam kis cipőt, mostakarok, deazthiszem, nehezen lesz kész, mert sok a munkájuk a suszteroknak. Holnap is írok. A jó Isten vigyázzon Rád, sok szeretettel csókol: Bözsid 1945.11.28. Ma névnapodon különösen nagyon kérem a jó Istent, hogy hallgassa meg imánkat és védjen meg Téged. Adja, hogy óhajunk teljesüljön. Kicsi gyerekeid imája biztosan meghallgatásra talál. Jól vagyunk, Csabóka cipője húsvétra lesz kész. Elemérkém, nyugodt lehetsz, ha valami baj lesz, elmegyünk innen, de remélem, erre nem kerül sor. Anyu írt, készülnek hozzám, most már ott is nyugalom van. Ma nem kaptam lapot Tőled, talán majd holnap. Édes Elemérkém, áldjon meg a jó Isten és vigyázzon Rád, sok szeretettel csókol: Bözsid. Csilla és Csaba kezét csókolja apukának. 1945. III. 3. Tegnap kaptam Tőled 21-i és 23-i lapokat. Igen örültem neki. Mi jól vagyunk, lakóinkvannak már három hete, két magyar tiszt, nagyon rendes emberek. Ili lakása nem egészen ürült ki, csak a spájza. Anyu 21 -én írt utoljára, azóta nem tudok róluk. írt anyu, hogy eljönnek meglátogatni. Babynak már elmúlt a kellemetlensége. Gyerekek jól vannak, Csilla most jól néz ki, Csabáról nem is beszélek. Édes Elemérkém, írjál gyakran, olyan üresek a napjaim, ha Tőled nem jön posta. A jó Isten vigyázzon Rád, sok szeretettel számtalanszor csókol Bözsid November 1., csütörtök Rettenetesen fut az idő. Nem gondoltam azt, hogy még mindenszentek napján is itt leszek. Nyomasztó hangulatot ad ez a nap. Imádkozom szüléimért... Reggel mindenkit munkára vittek, nem is reméltem, hogy mise lesz, ezért ettem. Tizenegy után mégis kaptunk papot, s a reggelizés ellenére közös feloldozás után áldoztam. Délután Nyíró Halhatatlan élet című könyvét olvastam. Este a sátorban gyertyákat égettünk s azon elmélkedtünk, hogy a gyertyák vajon csak azokért égnek-e, akikért tavaly ilyenkor égettünk. November 2., péntek Halottak napja. Új hírek vannak. Sokan azt állítják, hogy a szállítást megszüntetik, s hogy az utolsó szállítás Pistáéké volt. Vannak ezzel ellentétes hírek is. Az amerikai ezredes intézkedése alapján a napokban Augsburgtól 30 kilométerre szállítanak el, faluba, őrség nélkül, civil kihurcol- taknak számítunk. Amerikai étkezést kapunk. Ott házaknál leszünk elszállásolva, s ott váijuk ki hazaszállításunkat. Erre nagyon kíváncsiak vagyunk. November 3., szombat Majdnem délig ágyban maradtam, fűtöttünk és olvastam. Délután 9 darab szopókát készítettem. Hármat el is adtam, darabját 1-2 cigiért. A szálláscsinálók még műidig nem mentek el, úgy látszik, hogy ez csak vaklárma volt. Kétségbeejtő már a helyzet. Semmi remény, semmi kilátás. Vacsorára kétféle leves volt és limonádé, csupa lötyedék. Várom, hogy a kilencedik kilenced hoz-e eredményt. November 4., vasárnap Úgy látszik, az egész elköltö- zési terv részben koholmány volt, megtudtuk, hogy nem teljesen így áll a dolog. Sokan a megszökés tervével foglalkoznak. Délelőtt szentmise nem volt. János bácsi is beköltözött. Többfogásos ebéd volt, csak tartalmatlan. Délután fél ötkor volt szentmise, s bár előtte közvetlenül az ebédmaradékot ettem meg, engedéllyel áldoztam. Csúnya, nyirkos idő van, köd, igazi ősz. Este amerikai palacsintát sütöttünk. November 5., hétfő Esemény nem volt, csak annyi, hogy reggelre 10 fő megszökött. November 6., kedd Reggelre 16 fő szökött meg. Jelentették, s várjuk az intézkedést. A parancsnokság csak annyit mondott, hogy „oké”. Leírják az étkezési létszámból. Délután két hátizsák készítésébe fogtam. Bélának csinálom, anyag fejében. Éjfélig varrtam. November 7., szerda Reggelre 13 fő szökött meg. Eddig összesen 39 fő. Egész nap varrtam, Béla hátizsákja elkészült, sikerült. Az enyém is majdnem készen van már. ígérgetik, hogy intézkednek velünk, s elvisznek házakhoz, faluba. Én is foglalkozom a szökés gondolatával. November 8., csütörtök Délelőtt fát vágtam, utána egész nap a hátizsákomat varrtam. Még nincs teljesen készen. Hárskúti Münchenben volt, ott magyar parancsnokság nincs. Ruhákat hozott. Budavári felesége írta, hogy a hét folyamán Neu- Surgból két szerelvényre visznek hazautazókat. A szállítás újra megindult. November 9., péntek Esős idő. Budavári meglógott. Fát vágtunk, a hátizsákomat varrtam. November 10., szombat Havas eső esik szünet nélkül. Siralmas az élet. Szeretnék Neuburgba menni, szökve. Az lenne a legjobb, ott élelmet kapnék, s úgy utaznék tovább. Este havazik. Minden éjszaka meglógnak né- hányan. November 11., vasárnap Szentmise nem volt. Esik az eső. Kétségbe vagyunk esve. Sokan szöknek. November 12., hétfő Foglalkozom a szökés gondolatával. Egyvalaki visszajött Neu- burgból, s azt a hírt hozta, hogy onnét már minden beteget elvittek. Én is kb. szerdán szándékozom odamenni, hogy ruhát, bakancsot és élelmet szerezzek s így induljak útnak. Este moziba mentem. Lehetetlen amerikai cowboyfilmet láttam. November 13., kedd Nekem mindig szerencsés számom a 13-as. Délelőtt tízkor felpakoltunk, az új hátizsákomat vittem, hideg élelmet kaptunk, s kimentünk az állomásra. 13 vagonban utaztunk. Negyed ötkor indultunk. Kályhákat szereltünk be a vagonokba. Erős és édes feketét főztünk, egész éjjel ittuk. Az éjszakát részben a vagonban, részben az állomásfőnök szobájában töltöttük. November 14., szerda Reggel fél nyolckor indulunk tovább Mumauból Oberammer- gauba. Komoly tél van itt, gyönyörű hegyek. A passiójáték színhelye. Civil táborba kerültünk. Hölgyekkel közös szobában vagyunk. Függönnyel elválasztva! A többi szobák is nagyobbrészt ilyenek. Ez kellemetlen. A koszt lehetetlen, rossz és kevés. Éhezünk. Denk Karcsival, feleségével és Burda Karcsival találkoztam, itt laknak, a jövő hónap közepén kisbabát várnak. Denk néni körülbelül egy hónapja meghalt, szívgyengeségben. 78 éves volt. Kimentünk a sírjához. Este is elmentem hozzájuk látogatóba. Egyik pokrócom feléből a zubbony alá hosszú ujjú mellényt varrók, 10 gombbal, szabó szabta ki, cérnát szerencsére találtam. Tízen lakunk a szobában, fűtünk, de hideg van. November 15., csütörtök Kaptunk elbocsátó írást, amellyel Bajorország területén járhatunk. Néhányan el is indultak haza. Rettenetes éhes vagyok, nagyon rossz a koszt. Varrom a mellényemet. November 16., péntek Több mint 50 fő elment, már csak kétszázan vagyunk. A mellényt befejeztem, pompás meleg. Szomorúan váltam meg ezüst Omega órámtól, 350 márkáért és 20 német cigiért adtam el. Tíz márkáért szappant, 200 márkáért Koháritól csizmát vettem. Minden pompás üzlet volt, 300 márkáért eladhattam volna a csizmát. Bakancsomat megjavítottam, s az is jó lesz valutának. Tovább fogok kereskedni. Holnap mintegy 100 fő indul útnak. Én hétfőre tervezem. Nagyon rossz hírek érkeznek Szlovákiából. November 17., szombat Az elmenetelt hétfőre tervezem. Délelőtt nagymosást rendeztem, délben Sanyival együtt Ettalba mentünk. Három kilométerre van. Gyönyörű hely, bencés apátsága és gimnáziuma van. Megnéztem a templomot, sétáltam, gyönyörködtem a vidékben. A vendéglőben cukor nélküli kávét ittam, de csak a tejet ittam ki. Este „stangerit” ettem, néhány adagot. November 18., vasárnap Zenés misére mentem, gyönyörű volt. Készülünk az útra. Délután hat csomag cigit vettünk Jánossal együtt, jó pénzért eladtuk. Kofferemet 20 márkáért eladtam, este kint vacsoráztunk. November 19. hétfő Bözsikém névnapja. Összecsomagoltam a hátizsákomba, kávét, szegfűszeget szétosztottam, s délután mindnyájan útnak indultunk. Fél ötkor indult a vonat. Eljutottunk Münchenig. Ott éjszakáztunk. November 20., kedd Reggelig München állomásán voltunk. Kegyetlen éjszaka volt. Hétkor tovább utaztunk Lands- hutnak. Kilenckor megérkeztünk, egész nap az állomás környékén voltunk. A papi hivatalban Szelepcsényi Laci nevét találtam meg. Magyar táborban nem fogadtak, Ulmba pedig visszaküldték azzal, hogy a telefonparancs ellenére jöttünk, amit az itteni parancsnokság nem továbbított nekünk, s ezért nem fogad fel a szerelvényre. Különben sem tudtunk semmit a szerelvényről. Ajánlották, hogy öltözzünk civilbe. így újabb hét márkáért visszautaztunk, Münchenben nagy összeveszés volt, Koháriék különváltak. November 21., szerda Münchenben éjszakáztunk, az egész napot az állomáson töltöttük, este háromnegyed hatkor indultunk Oberammergauba. Fél tízkor érkeztünk meg. Karcsiéknál aludtam. November 22., csütörtök Újra elhelyezkedtünk, tiszti és karp. szobát rendeztünk be a pk-i épületben. Nagyon jó szoba. Közülünk hárman jelentkeztek fakitermelésre. így van elég tüzelőnk. November 23., péntek Jelentkeztem Messerschmidt- be munkára. Karcsiéktól eljövök. November 24., szombat Kaptunk nadrágot és civil kabátot. Messerschmidti jelentkezésem sikerült, felvettek, hétfőn jelentkezem. Megkaptuk a heti 20 darab cigit. Kijárok enni. November 25., vasárnap Gyönyörű szentmisét hallgattam. A kép hátoldalán: „Ebben a grófi kastélyban laktam '44. II. 18." (Felvételek: Kopasz Csilla archívuma SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Kopasz Elemér, a 16/111. gyalogos zászlóalj törzszászlósa
